Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-07-26 / 30. szám

4 41 2009- július 26. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Egy reménységre hívattunk Krisztusban Ötvenéves az Európai Egyházak Konferenciája Alföldi búcsú Füzesgyarmaton ^ Ha búcsúról beszélünk, elsősorban a katolikus egyház bűnbánó gyakorlatára, a nevesebb búcsújáróhelyekre gondolunk, elég csak a csíksomlyói pünkösdi búcsút említenünk. Evangélikus egyházunkban leginkább a német gyülekezetekben tartottak templombúcsút, annak szentelési évfordulóján, bár Szendrey Ákos néprajzkutató elsősorban a „tótok hosztináját” azaz templombúcsúját emeli ki. Szintén ő em­líti a protestáns búcsúk közül a debreceni cívisek nagyerdei „kálvinis­ta búcsúját” amelyet állítólag annak emlékére tartottak, hogy elrabolt lányaikat itt mentették meg a váradi basa janicsárjaitól. Az unitári­usok homoródfürdői búcsújáról, amely az újsütetű kenyér ünnepe le­hetett, már Orbán Balázs is írt. A Székelyudvarhely melletti Szej­­kefürdőn, Orbán Balázs síremlékének árnyékában gyűlnek össze 1999 óta a világ unitáriusai, ezzel újjáélesztve az BÁRÓ ORBÁN BALÁZS J LíGWXt 2tlBJ 'runhf m-m Knv.’jtír n* xmi ló lelkészt, főjegyzőt. Ezt követően egy konfirmandus tett bizonyságot hitéről és a hittanórákon tanultakról, ezzel gyarapítva a kicsiny gyülekezet ív: "OJ 'o egykori homoródfürdői búcsút, a magyar Alföld unitáriusai pedig má­sodik évtizede találkoznak évről év­re Füzesgyarmaton. Az elmúlt hét végén rendezett al­földi unitárius búcsú ünnepi isten­­tiszteletén Papp Gy. László debrece­ni lelkész hirdetett igét, valamint köszöntötte az éppen húsz éve a gyülekezetben szolgáló Balázsi Lász­felnőtt tagjainak létszámát. A lelkész házaspár missziós munkájának kö­szönhetően egyre többen találják meg az utat a templom kapuja felé, ám a konfirmációs ünnepségek még mindig igen ritkának számítanak Füzesgyarmaton vagy a hozzá tarto­zó szórványvidéken. Az alföldi búcsúk alkalmával a gyülekezet megemlékezik évforduló­iról vagy az unitárius egyház jeles sze­mélyeiről is. Idén Orbán Balázsnak állítottak emléktáblát születésének száznyolcvanadik évfordulója alkal­mából (képünkön). A „legnagyobb székely" katolikus családban született, és csak felnőtt korában tért át az uni­tárius vallásra. A kalandos életű író, néprajzkuta­tó bejárta a Közel-Keletet, majd tu­domást szerezve Athénban a ma­gyar forradalomról, egy szabadcsapat­tal indult haza, ám Vidinben érte a hír a szabadságharc bukásáról. Ezután a magyar emigránsokat segítette szál­lással és munkahellyel, sőt Kossuth környezetébe került. 1859-ig nem térhetett haza, mivel a császári ható­ságok ellenségnek tekintették. Az abszolutizmus éveit, az enyhü­lés időszakát arra használta fel, hogy hat év alatt beutazza a Székelyföldet, az akkor még újdonságnak számító fényképezőgéppel meg is örökítve a lá­tottakat. Munkájának eredményeit hat kötetben adta közre A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természet­­rajzi s népismei szempontból címmel. Könyve régi stílusa ellenére még ma is érdekes olvasmány, főleg hogy ő írt először részletesen barcasági evangé­likus csángó gyülekezeteinkről. Könyvének megjelenése után Or­bán közéleti szereplő lett. A legna­gyobb székely a székelykeresztúri választáson elesett a képviselőségtől, de érdekes módon Berettyóújfaluban megválasztották, s így a magyar or­szággyűlésben képviselhette az 1848- as eszméket. Késői elismerésként 1888-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választot­ta. Orbán Balázs 1890-ben, utódok nélkül hunyt el. ■ Veres Emese-Gyöngyvér Háromszor két keréken északra ^ „Dicsőítjük és áldjuk a Szenthá­romság Istent, aki megáldotta az Európai Egyházak Konferenciá­jának munkáját az elmúlt ötven esztendőben” - kezdte ünnepi beszédét Bartholomaiosz kons­tantinápolyi pátriárka a konferen­cia megalapításának ötvenedik évfordulója alkalmából rende­zett ünnepségen, amely Lyon­ban zajlott július 15-20. között a szervezet tizenharmadik nagy­gyűlésének keretében. Fél évszá­zad nagy idő egy szervezet életé­ben, s nem könnyű az összegzés. A gyűlés mégsem csak a legutób­bi „plenáris ülés” óta eltelt hat év, hanem az elmúlt ötven esztendő értékelésére is vállalkozott. A különböző szempontokat az a vissza-visszatérő gondolat egyesítet­te, hogy ez az összeurópai szervezet a legreménytelenebb időkben is a hívő reménység bátorságával igyeke­zett lebontani a falakat és réseket vág­ni a kelet és a nyugat közötti szelle­mi, lelki és fizikai vasfüggönyön. A ké­sőbbiekben pedig Krisztus mindene­ket átölelő szeretetének jegyében minden idők elválasztó erőivel szem­ben emelte föl hangját Kelet- és Nyu­­gat-Európa népeinek érdekében. Bartholomaiosz konstantinápo­lyi pátriárka a számos eredmény és dokumentum közül az Ökumenikus Chartát emelte ki, s egyben kérte a jelen lévő egyházakat, hogy a char­ta szellemében és iránymutatása sze­rint éljék meg sokkal intenzívebben krisztusi egységüket. Szinte minden kompromisszumot mellőzve emelte fel hangját annak érdekében, hogy a római katolikus egyház, illetve az Eu­rópai Püspöki Konferenciák Tanácsa ne csak együttműködjön az Európai Egyházak Konferenciájával (EEK), hanem legyen rendes tagja. Bibliatanulmányában Wolfgang Huber püspök, a Németországi Evangélikus Egyház tanácsának elnöke arra emlékeztette a jelenlévő­ket, hogy Isten miként békítette meg Krisztusban a zsidókat és a pogányokat. A pogányok immáron nemcsak egyszerűen vendégek, ha­nem teljes tagjai Isten népének, s így az üdvösség az övék is. Egyebek mel­lett utalt ezzel arra is, hogy az Euró­pai Egyházak Konferenciájának - és általában az ökumenikus mozga­lomnak - falakat lebontó, határokat átlépő, idegeneket testvérekké for­máló ereje Krisztusban gyökerezik. Sőt az ökumenikus meghívás csak másodsorban feladat, elsősorban ajándék. Ajándékképpen vagyunk ökumenikusak, s ezt komolyan vé­ve, feladatképpen válunk ökume­nikussá - mondja a német evangé­likus püspök, hozzátéve, hogy ezt az ökumenikus feladatunkat krisztusi hitünkre épült reménységgel és igaz­ságosságra törekedve tölthetjük be. A reménység, a hit és az igazságos­ság hármas egysége egyébként átha­totta az egész nagygyűlést. Ennek je­gyében utalt Wolfgang Huber földré­szünknek hat olyan jelenségére, ame­lyeket nemhogy nem hagyhatunk szó nélkül, hanem küzdenünk kell ellenük hitből fakadó reménységünkkel. A gazdasági válsággal kapcsolatban az az egyházak feladata, hogy rámu­tassanak azokra az etikai alapelvekre, amelyek a gazdasági és'pénzügyi struktúrákra és tevékenységekre is érvényesek. Segítenünk kell az Euró­pában letelepedést és munkát kereső bevándorlókat. Az emberi jogok és a vallásszabadság érdekében is fel kell emelni a hangunkat. A klímaváltozás és a környezeti kérdések okán a nagy­gyűlésnek egyhangúlag el kell kötelez­nie magát a teremtés jobb szolgálatá­ra. A Krisztusban megbékéltek és bé­kességre hívottak továbbra is foglalja­nak állást a nuldeáris fegyverek fejlesz­tése ellen és a teljes leszerelés mellett. Az úgynevezett közügyek sorának számbavételét a roma kisebbség mel­letti szolidaritás kötelezettsége zárta. Annak érdekében, hogy az ötven­éves szervezet megújult spiritualitás­­sal, korszerű szaktudással és a legna­gyobb hatékonysággal tudja betölte­ni feladatát, a nagygyűlés megalkot­ta az elkövetkezendő évek fő irányvo­nalát, amely az alábbiakban nyert összegzést: 1. Hisszük, hogy az EEK továbbra is a kölcsönös tanulásnak és ökume­nikus növekedésnek az egyikfóruma annak érdekében, hogy hidak épülje­nek, hogy erősödjön az egyházak kö­zötti kapcsolat, valamint a közös bi­zonyságtétel. 2. Hisszük, hogy az EEK az euró­pai intézményekkel való együttműkö­dés egyik ökumenikus eszköze. 3. Hisszük, hogy az EEK a keresztény egyházak és más vallások közötti pár­beszéd egyik platformja Európában. 4. Hisszük, hogy az EEK egyike azoknak a közösségeknek, amelyek le­hetővé teszik a bevándorlók, a mene­kültek és az etnikai kisebbségek tag­jai számára, hogy különbözőségüket megélhessék. Annak érdekében, hogy mindez a reménység, a hit és az igazságosság hármas egységének jegyében tör­ténjen, a nagygyűlés - negyvenfős központi bizottsága mellett, melyben helyet kapott Rajos Krisztina refor­mátus delegátusunk is - létreho­zott egy olyan tizenöt fős munkabi­zottságot, amely felülvizsgálja a szer­vezet eddigi tevékenységét, vízióit, legfontosabb célkitűzéseit, és nem utolsósorban megvizsgálja azokat a strukturális lehetőségeket, amelyek megfelelően szolgálhatják, hogy a szervezet betöltse küldetését. (E munkabizottságban Magyarország­ról Tarr Zoltán református zsinati ta­nácsos kapott helyet.) A háromszázhat delegátusból és to­vábbi több mint négyszáz résztvevő­ből álló nagygyűlésen a Magyarorszá­gi Református Egyházat Karsay Esz­ter, Tarr Zoltán, Vad Zsigmond, Ra­jos Krisztina és Hodossy-Takács Előd, a Magyarországi Evangélikus Egy­házat Krämer György, Szabó András és Pál Marietta, a Magyarországi Metodista Egyházat ifj. Hecker Már­ton, a Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsát (MEÖT) - mint társult tagot - pedig e sorok írója kép­viselte. A magyar delegátusok - ide­értve az erdélyi Kató Bélát és a par­­tiumi Antal Jánost is - aktívan részt vettek a nagygyűlés plenáris ülésein, bizottságaiban, és felhívták a résztve­vők figyelmét a szlovákiai nyelvtör­vény kisebbséget sértő tartalmára is. „Krisztus a jövőből jön hozzánk, és úgy találkozik velünk, mint teremtő, megbékítő és életet megújító Isten. Krisztus a jövőben él, és onnan talál­kozik velünk, amikor mi az előttünk va­lókra reménységgel tekintünk” - hang­zott a buzdítás a záró istentiszteleten. ■ Dr. Bóna Zoltán református lelkész, a MEÖTfőtitkára Barátok és rokonok integetésétől kí­sérve indult Finnországba július 20-án reggel a Hősök teréről három, lelkészcsaládból származó jó barát. A Deák Téri Evangélikus Gimnázi­um volt növendékei - Balogh Bálint, Bence Győző teológus és Csepregi Já­nos - kerékpáron teszik meg az utat. Ötven napig ülnek majd nye-Csepregi János regben. Terveik szerint ötezer kilo­métert tekernek Szlovákián, Len­gyelországon és a Baltikumon ke­resztül, és ezen az úton is térnek majd haza. A fiatalok több nagyobb kerékpár­túra után határozták el, hogy idén egészen Finnországig kerekeznek. Tervük elsősorban erőpróba, de Balogh Bálint örömmel készülnek az útjukon rájuk váró találkozásokra is. S hogy ez a gyülekezetekben is megtörténhes­sen, dr. Fabiny Tamás püspök aján­lólevelét vitték magukkal. Útjukról - reménység szerint - a http://pe­­dal.freeblog.hu címen tudósítanak majd. ■ Bence Imre felvételei Bence Győző

Next

/
Thumbnails
Contents