Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-26 / 30. szám
„Ha valaki számára az istentiszteletből a prédikáció a szellemi kihívást, a korálelőjáték az esztétikai élményt, az úrvacsora íze pedig a transzcendenciát közvetíti, akkor az illető nagy valószínűséggel Közép-Európa protestáns polgára.” Közép-európai protestáns identitás 8-9. oldal „Nemcsak jogunk, de kötelességünk is, hogy az azonos neműek egymással való szexuális életét, sőt a velük való egyetértést (Róm 1,32) - Jézus Krisztus Urunk, az Ó- és Újszövetség kijelentése alapján - Isten előtti utálatos bűnnek tartsuk.” „Homofóbia” vagy bibliai alapvetés? 10. oldal „Egy időben »divat« volt kikérdezni az igehirdetést. Az eredmény lesújtó volt.” Az unalmas prédikáció ^ 13. oldal Csak higgy bátran, teljes szívvel... 2. oldal Adósai vagyunk gyermekeinknek 3. oldal 50 éves az Európai Egyházak Konferenciája 4. oldal Interjú Horváth Ádám rendezővel W 5. oldal Árva Bethlen Kata emlékezete )*■ 6. oldal Mennyei GPS navigál a keskeny úton 11. oldal Mit tenne ma Sztehlo? A kép bal szélén Thuránszky István, középen Gulácsiné Fabulya Hilda, jobboldalt Manfred Greinke áll Bokorba juttatott jótétemény ^ Nem az „ünneptelen félév” gyülekezeti eseményekben is szűkölködő időszaka, sokkal inkább különlegessége miatt érdemesült arra, hogy „címlapsztori” legyen a kicsiny Nógrád megyei község, Bokor evangélikusainak múlt vasárnapi ünnepsége. A legendás hírű lelkész, néhai Kékén András szülőfalujában a hívek július 19-én templomuk külső-belső megújulásáért adtak hálát. A Cserhát lankái között megbúvó, mindössze másfél száz lelket számláló, Árpád-kori eredetű településen vasárnaponként legfeljebb már csak tízen-tizenöten keresik fel az Isten házát. Thuránszky István lelkész mindazonáltal rendületlenül tart istentiszteletet Bokor és a szomszédos Kutasó evangélikus templomában. Hangjában némi keserűséggel említi ugyanakkor, hogy a hivatalos» nevén Bokor-Kutasó-Cserhátszentiváni Evangélikus Egyházközség harmadik taggyülekezetéberí már nincs kinek hirdetni az igét... Bokor műemléki védettséget élvező templomát 1790-ben emelték azok a tót atyafiak, akik a 17-18. század fordulóján Zólyom környékéről települtek át a török időkben csaknem elnéptelenedett faluba. Ám a késő barokk templom karbantartására idővel nemcsak az állami, de az önerő is megfogyatkozott, márpedig évtizedünk közepére a renoválás ismét elodázhatatlanná vált. Az állami büdzséből két évvel ezelőtt juttatott mintegy másfél millió forint jobbára csak a templom külső restaurálásához volt elegendő, a Gusztáv Adolf Segélyszervezettől (Gustav-Adolf- Werk) kapott egymillió-hétszázezerből viszont - nem kis mértékben a Krátki György felügyelő vezette presbitérium rátermettségének köszönhetően - nemcsak a belső felújítására, hanem még a kutasói hajlék tatarozására is futotta. A múlt vasárnapi hálaadó istentisztelet igehirdetője mindenesetre a lipcsei székhelyű segélyszervezet - magyarországi projektekért felelős - megbízottja volt. Az unterkatzi német evangélikus lelkész - sokak meglepetésére - ékes magyar nyelven prédikált. Mint mondotta, csak nyilvánosan tette ezt első ízben, valójában már több ezerszer „prédikált” egyetlen magyar hallgatójának, a jelenlétével a bokori ünnepséget is megtisztelő feleségének. (Megtisztelte egyébként jelenlétével az alkalmat - többek között - Pozsonyi Anna egyházmegyei felügyelő és Engel Krisztina polgármester is.) Manfred Greinke a hazánkban is régről ismert segélyszervezet névadója, a protestáns egyházak szabadságáért harcoló II. Gusztáv Adolf (1594- 1632) svéd királynak az Újszövetségből vett jelmondata alapján szólt a templomot ezúttal zsúfolásig megtöltő gyülekezethez: „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben’.’ (Gál 6,10) Az istentisztelet után Őze János építész ismertette a műemlék esetében korántsem egyszerű felújítás menetét, külön is megköszönve Krátki György együttműködő segítségét. Köszöntötte a gyülekezetét az Országos Szlovák Lelkészi Szolgálat vezetője, Gulácsiné Fabulya Hilda is, aki a projekt beindításakor (2007-ig) terényi parókus lelkészként látta el a bokori-kutasói szolgálatokat. Volt már ugyan a bokori parókiának is állandó lakója, többnyire azonban Bérről, Terényből vagy Balassagyarmatról gondozták e cserháti falvak híveit. Egy ideig a második világháború után is lovas kocsi „hozta a papot” Bérről, és a lóerő persze ma is besegít a szolgálatba. (Thuránszky István éppenséggel lóháton is lerövidítette már a hegyen át a Bér-Bokor utat.) Egy bizonyos: kétéves szolgálata alatt annyian még sohasem gyűltek össze a bokri templomban, mint most július 19-én. A közeli vendégház parkjában tartott szeretetvendégségen közel százan ülték körül az fi asztalokat. A kérdés 0 < már csak az, hogy meg£ újult templomukban lel-1 ki megújuláshoz is igé- 1- nyelnek-e majd erőt a o bokoriak. ■ TPK ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Éves országos missziói konferenciánkon, Piliscsabán hangzott el a címben megfogalmazott izgalmas kérdés D. Keveházi László egyháztörténésztől. Köztudott, hogy Laci bácsi „miniszterelnöke” volt Gaudiopolis Ifjúsági Államnak, melyet Sztehlo Gábor szervezett a háború poklából kimentett gyermekek részére. (Laci bácsi nyolcvanéves, de én még mindig biztosabb kezekben tudnám hazánk sorsát az ő kezében, mint a mai idők szívtelen, milliárdos kormányfőiében.) Sztehlo, ha ma itt élne közöttünk, bizonyára újra csak mentené a rászorultakat, a veszélyben lévőket. Kik azok? Sajnos a lista nagyon hosszú. Magzatok, akiket - a konzervatív oldal asszisztálásával hozott - gyilkos törvény alapján naponta tömegesen megölnek. Ó, Istenem, csak e miatt elpusztíthatnál minket jogos haragodban! Gyermekek, akiknek nagy része már nem teljes családban születik meg, akiket meg sem keresztelnek, akik közül több mint százezren éheznek! Miért nem indítunk árvaellátó szolgálatot? Egyházunkban nagy hagyományai vannak e területnek. Árva gyermek bőven van, egyedülálló nő is. Milyen szép lett volna egy árvaházhálózat felavatásával ünnepelni a nagy gyermekmentőt! De ez még nem késő. Az ifjúság halmozottan veszélyeztetett nemzedék: személyiségfejlődésük rendkívül érzékeny idején érik őket aljas, rafinált, életellenes támadások, kísértések: drogliberalizációs próbálkozások, „beetetések” szabad szex (lassan már gyermekkorban), a homoszexualitás reklámozása, terjesztése. (Sajnos hetilapunk 2009. július 5-i számában még egyházunk volt országos felügyelője is „megengedően” írt a homoszexuálisok élettársi kapcsolatáról. Álliberalizmus? Provokáció? Ki tudja? - Isten tudja.) A házasság és család, a nagyobb emberi közösség alapjai, tartópillérei romokban hevernek. A reklámozott szingli modell rohamosan terjed. Sokan nem tudják: a fogyasztói filozófiának és gyakorlatnak akadálya a család. Az egyik legnagyobb veszély a falut és a parasztságot fenyegeti. Az egészséges, keresztény falusi (tanyasi) élet kibír minden megpróbáltatást, támadást. A falunak nincs szüksége a globalista fogyasztói rendszerre. Leépítésének, elpusztításának ez az oka. Sztehlo Gábor ma bizonyára segítené, motiválná, egyházunkba behozná a cigányságot. Talán valahogy úgy is, ahogy Barack Obama amerikai elnök biztatta a napokban Afrika népeit: vegyék kezükbe sorsukat, immár ne az egykori gyarmatosítást hozzák fel magyarázatként a mai gondokra. Ugyanakkor mentené a magyarságot határon innen és túl is. Ezt a kis nemzetet, amely folyamatosan fogy, amelyet pesti kabarékban és kereskedelmi televíziókban gúnyolnak és ócsárolnak, amelynek kultúráját elhallgatják. A kommunista diktatúra éveiben olyan filmek készültek, mint az Egri csillagok Sinkovitscsal... Nincs olyan szent szimbólumunk, intézményünk, melyet ne értek volna az utóbbi években támadások, működésüket ellehetetlenítő intézkedések. A jól, vagyis biblikusán működő egyháznál, gyülekezetnél nincs biztosabb, erősebb közösség ezen a vüágon. Az értékellenes, értékromboló korszellem legnagyobb ellenfele az önálló keresztény egyén és közösség. Jézus Krisztust és hűséges követőit gyűlöli a gonosz. Csak a mennyei erő, a Szentlélek kenete az, amely immunitást ad ezekben az időkben. Isten igéje erősítsen minket ebben! A Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnapon, amikor írom e sorokat, ezt olvassuk a herrnhuti Losung szerint az Igéből: „Az Úr igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek..!’ (Zsolt 146,7) Jézus így szólt: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek.. ’.’ (Lk 4,18) A napi prédikációs ige szerint (ApCsel 4,32-35) az ősgyülekezetben az élő ige hatására, a megtérés következményeként a tagok megosztották egymás között vagyonukat. Mindenkinek van valamiből többlete és hiánya is. Isten családjában ezek a különbségek folyamatosan kiegyenlítődnek. Szervezni, illetve erősíteni kell a látogatás, házi gondozás és családsegítés szolgálatát gyülekezeteinkben. Mindegyik külön terület, melyek összefüggnek egymással. Csak remélni lehet, hogy a lelkészképzésnek szerves része ezek oktatása és gyakorlatban való kipróbáltatása. Össze kell kötni a szálakat. Legalább közöttünk ne forduljon elő éhezés, nyomorgás. Mindennek kihatása lenne környezetünkre. Egy mai példa: az Ukrajnához tartozó kárpátaljai gyülekezetekben rendszeressé váltak a betegek kórházi költségeire való gyűjtések. Evangélium nélkül persze mindezek csupán lassan kimúló humanitárius akciók lennének. Tudjuk, a fiatal Sztehlo Gábor lelki ébredést, megújulást élt át Finnországban, ennek következtében szervezte meg a népfőiskolái mozgalmat - másokkal együtt - hazánkban, és később élete kockáztatásával mentette a rászorulókat. Ezért kell ma is folyamatosan imádkozni és tenni egyházunk ébredéséért és megújulásáért. Jó lenne nem csupán meditálni, sóhajtozni, minimálprogramokkal és PR-megnyilvánulásokkal előállni, hanem folyamatosan, kreatívan tenni a dolgunkat Jézus Urunk tanítása alapján, vagyis követni a Bárányt.
