Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-12-20 / 51-52. szám
12 ■m 2009. december 20-27. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Középiskolás toliforgatókfigyelmébe! Ma, amikor az interneten bárki nyilvánosságra hozhatja írásait, aligha becsülhetjük túl annak jelentőségét, hogy - kéthetente jelentkező Ifjúsági oldalán - az EvÉlet is fórumot kíván biztosítani az íráshoz kedvet érző, tehetséges fiataloknak. S hogy miért ne becsüljük alá a hetilapunk nyomtatott számaiban való megjelenés lehetőségét? Például mert az interneten bármi megjelenhet... Az idei - „kísérleti” - évben még többnyire felnőttek (tanárok, iskolalelkészek és mások) tudósítottak iskolájuk eseményeiről, ám szeretnénk, ha 2009-ben elsősorban az egyházunk középfokú oktatási intézményeiben tanulók töltenék meg tartalommal az EvÉlet 12. oldalát (és nem is feltétlenül tudósításokkal). Okulva az önálló újságként az 2007/2008-as tanév végére megjelent Evangélikus diákélet tapasztalataiból, nem kívánjuk „előcenzúrának” alávettetni a nyilvánosságnak szánt írásokat - azok közvetlenül szerkesztőségünk e-mail címére (evelet@lutheran.hu) küldhetők a név, az iskola és az osztály feltüntetésével. Érdekünk, hogy mindig a legjobb, legérdekesebb írások jelenjenek meg a lapban, ezért bátran ígérhetjük, hogy nem leszünk részrehajlók. Viszont csak eredeti (másutt még nem közölt) írásokat várunk, és - hogy némi tétje is legyen a dolognak - minden közlésre érdemesített írásért és fotóért adunk egy-egy pontot a szerzőt „foglalkoztató” iskolának. A 2010. március 19-20-án esedékes evangélikus diák-médiaműhely után a sokatmondó sorrendet is időről időre közzétesszük. Idei utolsó Ifjúsági oldalunkon a médiaműhely helyszínéül szolgáló Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumból kapott írások közül válogattunk. ■ T. Pintér Károly főszerkesztő Vajon mikor fogok meghalni? - ahogyan a diákok gondolják ¥ Egyre többet hallani a különböző telefonos programokról, amelyek - állítólag - megmondják neked a jövőt. Szinte minden második reklámban elhangzik ehhez hasonló kérdés: „Vajon mikor lesz vége a kapcsolatotoknak?” Megkérdeztem pár embert, hogy mi a véleménye ezekről az „jóstechnikákról” Az egyik lány például ezt felelte: „Minek kellene megtudni, hogy mikor lesz vége a kapcsolatunknak? Ha nem tudom, legalább kiélvezem azt az időt, amit együtt töltünk.” A legjobb gondolatok azzal kapcsolatban születtek, hogy ki kíváncsi a halála időpontjára. Valaki azt vetette fel: „Mi van, ha a tegnapi dátumot dobja ki a halálom időpontjának? Megyek, és megkérdezem valakitől, hogyan haltam meg?” Lehet, hogy csak könnyű viccnek szánta, de a kérdés jogos. Ilyen bakik végül is előfordulnak... Volt, aki azt mondta, hogy vannak olyan érzékeny emberek, akik komolyan veszik az ilyesmit. Ők az adott időpontban - például a kapcsolatuk állítólagos utolsó napján — annyira stresszelnek, hogy hajlamosak véget vetni a kapcsolatuknak, csak hogy minél hamarabb túl legyenek a nehezén. Amíg csak egy kapcsolatról, nem pedig az életről van szó, addig talán még rendben van. De voltak olyan vélemények is, hogy valaki annyira belenyugodhat abba, hogy csak tíz év múlva februárban hal meg, hogy körülnézés nélkül megy át az úton. Akkor már nem biztos, hogy az a tíz év valóban annyi... Ezek csak a legelmésebb válaszok voltak. Az emberek nagy része csak nevetett a kérdésen, és egyszerűen lerendezte azzal, hogy ez hülyeség. A suliban nem keveseket kérdeztem meg, hogy mi a véleményük ezzel kapcsolatban, de senkivel sem találkoztam, aki komolyan vette vagy támogatta volna az ilyen programokat. Akkor mégis hogyan lehetnek annyira népszerűek, hogy mindig újabbak jelennek meg a kínálatban? Ilyen sok lenne a naiv és kíváncsi ember? Én úgy vélem, ha valaki szórakoztatónak találja, hát használja, de komoly reményeket ne fűzzön hozzá. Nem fogod úgy megtalálni az igaz szerelmet, ha a telefonod által kijelölt napon várod a csodát. Az ehhez hasonló negatív hozzáállás csak ronthat az ember helyzetén. Például ha új iskolába megyünk, és mindenkitől csak azt halljuk, hogy olyan magasak az elvárások, hogy képtelenség átmenni a vizsgákon - vajon akkor szíwel-lélekkel tanulnánk? Én azt mondanám, hogy ha egyszer képtelenség, akkor minek megpróbálni? És ezzel szerintem nem vagyok egyedül. A telefonon kapott negatív jóslat esetén sem lehet sokkal különb a helyzet. Én nem azért vágok bele egy kapcsolatba, hogy majd egyszer vége legyen, hanem hogy boldog legyek, amíg tart. Az életben a pozitív dolgok boldogítanak, és úgy semmi sem lehet igazán örömteli, ha már előre azon gondolkodunk, mikor lesz vége. ■ György Eszter Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, 9/a Csipetnyi Marokkó fr- Nyolc éve működik gimnáziumunk Világutazó Klubja. A másfél havonta megrendezett előadások virtuális utazásokra invitálnak bennünket földünk legcsodálatosabb, legérdekesebb tájaira. így jutottunk el a Himalájába, Dél-Amerikába, az Antarktiszra, Jemenbe, Egyiptomba, Új-Zélandra, Izlandra, Mexikóba, és még sorolhatnánk... Eddigi előadásainkat mintegy háromezren látogatták. Amikor öt esztendővel ezelőtt megalapítottuk iskolánk „utazó tagozatát” elhatároztuk, hogy tanulmányutak keretében ismerkedünk hozzánk közel eső és távolabbi országok nem mindennapos kultúrájával, szokásaival, természeti szépségeivel. Eddig Tunézia, Törökország, Korzika és Olaszország „került terítékre” 2009 nyara sem telt események nélkül. A júliusi sümegi kvíztábor után buszos tanulmányút keretében Marokkóval - egy újabb muszlim országgal - ismerkedtünk. Tízezer-kétszáz kilométert buszoztunk, amivel „csúcsot döntöttünk”. Természetesen néhány olasz, francia, és spanyol nevezetességet is útba ejtettünk. A leghíresebb a granadai Alhambra volt. A gibraltári kompozás mindenki számára emlékezetes marad. Majd a határátkelés következett a már afrikai területen fekvő, de Spanyolországhoz tartozó Ceutában. Igen nagy procedúra és kisebb-nagyobb megvesztegetések sorozata előzte meg a berberek és arabok országába történő belépésünket. A szögesdrótok mögött számtalan afrikai várja, hogy bebocsáttatást nyerjen az Európai Unió területére. Néha véres összetűzések színhelye a határvidék. Marokkói utazásunk során számos nagyvárost, illetve azok nevezetességeit látogattuk végig. így jutottunk el Rabatba, a fővárosba s a legnépesebb városba, Casablancába, ahol bolygónk második legnagyobb mecsetjében, a „vízen lebegő” II. Hasszán nagymecsetben gyönyörködhettünk. Az elbűvölő, varázslatos, műemlékekben gazdag Marrakech éjszakai élete - különösen a Halottak terén és környékén - szinte leírhatatlan. Fés az iszlám kultúra és tudomány egyik bölcsője, ahol a jórészt érintetlen arab csodavilág gyöngyszemeivel ismerkedtünk. Több kézművesnegyedbe és -műhelybe (fazekasok, ékszerészek, „sárkányfűárusok” stb.) is ellátogattunk. A legemlékezetesebb a bőrcserzők negyede volt, amelynek „illatát” a mai napig (reméljük, csak) emlékezetünkben hordozzuk. Agadir igazi nagyváros, rengeteg turistával, míg Meknés monumentális épületeivel és vízárusaival a klasszikus arab világot idézi. A számtalan hangulatos kisváros közül a Rif-hegységben fekvő „kékfehér” Chechaouent említeném, ahol kis híján egy kiadós erdőtűznek is részeseivé váltunk. Moulay-Idriss festői környezetben fekvő, két szikladombra épült szent város, ahol az államalapító zöld cseréptetős mauzóleuma látogatható. Belépés kizárólag muszlim hívők részére! Volubilis a legépebben megmaradt római kori település, ahol speciális „táblákkal" jelölik a vigalmi negyed irányát. Az Atlasz vonulatain több alkalommal is átkeltünk. Végighaladtunk a kashbák (agyagerődök) völgyén, ahol több épületegyüttes (például Ait Benhaddou) amerikai filmek (például a Gladiátor) forgatási helyszínéül is szolgált. Láttuk a híres argánfán legelésző kecskéket, s csodáltuk a hegyvonulatokat, hangulatos településeikkel együtt. Mideltben került sor az ásvány- és fosszília-„bizniszre”. Itt is - mint ahogy mindenhol - az érkezésünk utáni pillanatokban hozzánk csapódtak (ez alkalommal tényleg) segítőkész és önzetlen berber barátaink, hogy elkalauzoljanak bennünket e „távoli és ismeretlen világban” Ámulatba ejtettek bennünket Tafraoute fantasztikus gránitformái, az Atlanti-óceán partján fekvő Sidi-Ifni abráziós kapui s El-Jadida gótikus ciszternájának fényjátékai. Aludtunk sátorban és sátor nélkül, kashbákban, marokkói szállodákban, illetve azok tetején... A Szahara elbűvölt bennünket homokdűnéivel Merzouga közelében, s az ott dúló negyvenfokos éjszakai forró szél rövid időre elfeledtette velem mindazt, amit a sivatagokban történő drasztikus lehűlésről eddig tanítottam. Láttuk a d’Ouzoud-vízesést, amely egy mésztufadombról ereszkedik alá, s a szurdokvölgyek (Ziz, Tódra, Dades) nem veszélytelen szerpentinjein is araszolgattunk busszal és gyalogosan egyaránt. Sokat alkudoztunk a szukokban (bazárokban), ahol megtudhattuk, hogy milyen az igazi „berber quality”. Tizenkilenc napig róttuk az utakat, fárasztottuk magunkat s néha egymást... E fáradtság sem tart azonban örökké, s buszunkban hazafelé menet ismét elhangzott több bonyhádi gimnazista szájából az évről évre visszatérő kérdés: „És legközelebb hová megyünk...?” Én erre - szokásomhoz híven - egy határozott „igen”-nel feleltem... ■ Gruber László tanár Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Aranyköpések Fizikaórán:- Mi a líra?- A líra egy munkafolyamat. Biológiaórán:- Mondd el a szőlő termésének részeit!- Héj, lédús löncshús, mag. Németórán:- Dani, te ma mindent félrehallasz. El kell menned fülészetre.- Ma megyek fogorvoshoz. Földrajzórán:- A szolgáltatás: nem anyagi jellegű, szükségleteket elégít ki. Milyen fajtái vannak?- Anyagi jellegű és nem anyagi jellegű. Testnevelésórán:- Mikor tették fel a gipszedet?- Két hét múlva veszik le. „Eljutunk odáig, hogy magammal íratom meg a dolgozatot, mindannyiunk számára kellemesebb lesz!” Tibi késve érkezik órára, a tanár így szól:- Azt nem mondom, hogy hiányoztál, de mindenesetre késtél. Valaki hirtelen ötlettől vezérelve felkapcsolja a villanyt. A tanár megszólal:- Jó. Legalább itt legyen világosság! Gabi rosszul felel, erre a tanár:- Gabikám, nem nyertél hangszórót. Fizikaórán hangzott el: „Ez a termodinamika I. főtt étele.” ■ Tornóczky Márton Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, 10/c /jVgiLu ithor * rLm 1 Lm\j f % 1 1 1 www.myluther.hu
