Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-12-20 / 51-52. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. december 20-27. » 7 REND ÉS ÉLET Kárpát-medencei egyházak kialakulása és szervezete az 1700-as évektől Lackner Pál tábori püspök doktori disszertációjáról ► Ez év nyarán vette át doktori ok­levelét Lackner Pál evangélikus lelkész, protestáns tábori püs­pök az Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetemen. Sokéves kutatás és gyűjtőmunka után a Kárpát­medencei evangélikus egyhá­zak szervezeti kialakulásának történetéről írta meg értekezé­sét. A munka az egyháztörténe­lem és az egyházjog sajátos talál­kozásának szemszögéből gaz­dagítja ismereteinket, testvér­egyházak közé helyezve egyhá­zunkat a 18-20. században.- Lelkészi pályáján, egyházi szol­gálatában hogyan érett meg a gondo­lat, hogy doktori kutatásba kezd­jen?- Majd negyedszázada mondta egy vita során az akkori országos fel­ügyelő - Frenkl Róbert -, hogy az én gondolkodásom nem az élettan, ha­nem az anatómia felől közelít a világ­hoz. Valóban azt gondolom, hogy a forma kihat a tartalomra - vagyis az egyház életének lényegi kérdéseit befolyásolja a szervezet, de ez az összefüggés visszafelé is fennáll. Az összefüggések érdekelnek, nem egy­­egy történelmi személy részletes pá­lyaképe. A kilencvenes évek zsinati vitáihoz kezdtem módszeresen az egyház­­történet e nem túl népszerű terüle­tével foglalkozni, olyan határtudomá­nyok eszközeit is igénybe véve, mint a statisztika, térképészet, államegy­házjog és szociológia. Kétségtele­nül hatott rám néhány olyan él­mény, mint gyermekkoromban Tol­­na-Baranya kitelepített, leépülő egy­házszervezete, a móri gyülekezet szervezése vagy a rendszerváltás ide­jén felpörgő egyházi élet Gyulán, il­letve a győri, sokintézményes, nagy gyülekezet jelentette kihívások. Konkrétan egy zsinati vitaanya­gomról derült ki a plenáris ülésen, hogy milyen kevesen nézték át. Ek­kor mondtam ki először, hogy ebből disszertációt is lehetne írni, hátha azt többen olvassák majd el. Mindig ér­dekelt az objektív megközelítés lehe­tősége - ezért tudatosan nem a „pár­tos történetírás” eszközeihez nyúl­tam. Egy példával szemléltetve: Páz­mány Pétert a katolikus szerző az egyház újraszervezőjének nevezi, a marxista humanistának, a protestáns meg ellenreformátornak. Ezek az objektív kifejezések, nem említve a régi korok indulati töltésű jelzőit: a gaz ellenreformátor... Meg vagyok győződve arról, hogy az adott eseményt több szemszögből értelmezve jobban lehet a lényeghez közelíteni, felvállalva azt is, hogy a fe­kete-fehér ábrázolásmódon át kell lépni. Arisztotelész írta a jogról, hogy az szenvedély nélküli értelem. Ezt az elvet akartam a jogtörténetre, illetve az egyháztörténelemre alkalmazni - remélem, sikerült.- Tábori püspöki szolgálata mel­lett nem lehetett könnyű a doktori el­járás minden követelményének eleget tenni. Hogyan készült el a dolgozat?- Lassan. Majdnem annyi idő vá­lasztja el egymástól az egyes fejeze­teket, mint a gyermekeimet, leg­alább is a két szélét. Az első koncep­ció a máig terjedt volna - ehhez gyorsabbak voltak az események, mint a leírás, ezért rövidítettem le végül a vizsgált idősávot mindössze 2x1 évre. Nyilvánvaló, hogy ehhez a mun­kához sok idő kell - nem lehet egy­két hét szünet után azonnal folytat­ni, sokszor vissza kellett lépni egy adott forráshoz, problémához. A könyvek íróasztal­hoz kapcsolódó munkát jelente­nek - amit autó­ban vagy külszol­gálaton nem le­het végezni. Ez - ha úgy tetszik - aktív szabadidős program volt, amit a hivatali vagy közegyházi feladatok termé­szetesen mindig hátratolhattak. Nincs mindig „tu­dományos lelkiál­lapotban” sem az ember, pláne ha nincs szigorú ha­táridő.- A doktori ér­tekezés szokatlan területre vezet ben­nünket, hiszen az egyházjog történe­téből választott té­mát mutat be. Ha­zai evangélikusságunk életében ezen a területen - némi túlzással - min­den évszázadban egy munka születik.- Valóban kicsit túlzás ez így: a ki­egyezés óta eltelt szűk másfél évszá­zad alatt három jelentős szerző jelen­tetett meg komplett evangélikus egyházjogtant magyarul: Csecsetka Sámuel, Mikler Károly és Boleratz­­ky Lóránd. De meg kell említenem még Bruckner Győzőt is, mint szá­mos rövidebb, de fontos tanulmány szerzőjét, ő volt a kapocs a két utób­bi közt. Ausztriában, a Bécsi Egyetemen volt található a német nyelvterület egyetlen olyan evangélikus egyházi jogi tanszéke, amely teológiai kar ke­retében és nem jogi fakultáson mű­ködött. Itt inkább elemző munkák ké­szültek, kevés volt az összehasonlí­tó jellegű publikáció.- Miként jutott ehhez a területhez, s mire támaszkodhatott - források­ban, szakkönyvekben - a munka során?- A történelmi viharok miatt tel­jesen nem lehet ezt a témát (sem) fel­dolgozni. Az itthoni adatbázisok­ban főleg magyarországi anyagok, ki­sebb részben az utódállamok anya­gai voltak meg. Érdekes módon szin­te semmi az erdélyi szászokról. Bécs­­ben az osztrák egyház és utódszerve­zeteinek dokumentumai voltak hoz­záférhetők, Németországban túl­nyomórészt a német nyelvű egyhá­zakra vonatkozó anyag van. Néhány egyház története alaposan és jól fel van dolgozva, némelyik szinte se­hogy. Ez különösen igaz a kis létszá­mú, kisebbségi közösségekre. Sok formációnak az anyagából, ha volt egyáltalán tudatosan szervezett do­kumentumgyűjtés - de legtöbbször nem! -, kitelepítés, háború, tűzvész után semmi nem maradt. A kutatás szerencse kérdése is - nem csak a régészeknél. Sopronban a polc alatt találtam egy még fel nem dolgozott könyvet, amely a té­mában - bizonyos értelemben - alapmű, Győrben hagyatékként érke­zett be hasznosítható joganyag, és még sorolhatnám... Biztos, hogy ha a szláv nyelvek - jelen esetben a szlo­vák, a cseh, a lengyel és a szlovén -olvasása nem jelentene gondot, né­hány értékes adalék még előkerülhe­tett volna. A sötét korokról - a harmincas évek politikai kapcsolatrendszereiről vagy a nyelvi (népi) szempontnak a hitvallásokkal szembeni teljes el­sőbbségéről - kevesen és keveset írnak. Visszautalva Frenkl Róbertnek a bevezetőben idézett véleményére: a kórélettan kérdése sem mindig kerülhető meg.- Már a források, adatok össze­gyűjtése sem egyszerű vállalkozás a történelmi Magyarország régiójában - kellett-e ennek során indulatokkal, konfliktusos helyzetekkel megküzde­nie, hogy elvégezhesse a munkát?- Bármilyen meglepő, nem voltak ilyen konfliktusaim. Sem a németor­szági egyházi gyűjtemények - Luther Szövetség, Erlangen és Evangélikus Központi Levéltár, Berlin -, sem a személyesen vagy írásban megkérde­zett külföldi kollégák esetén nem volt semmi elutasítás, sőt több eset­ben örültek annak, hogy valakit nyel­vi és államhatárokon túlról is érde­kel egy-egy egyháztest sorsa. Tény, tudatosan törekedtem a tényszerű kérdésfeltevésre. Belső konfliktusom több volt: be­igazolódott Gustav Reingrabner pro­fesszor tézise, hogy az információ mennyiségével fordítottan arányos az illúziók megmaradása. Sok jelentős személy képe vált számomra rendkí­vül árnyalttá. Néhány esetben a ki­alakult kép pozitívabb lett, mint el­ső pillantásra látszott, sokszor azon­ban inkább negatívabb.- A dolgozat foglalkozik a triano­ni békeszerződés következményeivel is, különösen egyházi összefüggésekben. Milyen nehézségeket, problémákat tártfel a kutatás - és milyen terüle­teken bővíti ismereteinket a régió összefüggéseiről, mélyebb történelmi sorsközösségéről?- A közös történelem még mindig hosszabb, mint a különálló - négy­száz év szemben kilencven esztendő­vel. A társadalmi beágyazottság is nagyjából hasonló. A magyarorszá­gi tradíció mindig nagyobb moz­gásterű volt, mint az ausztriai. Ész­re kell venni, hogy „ősi autonómiánk” császári rendeletén alapult. Ez a II. Carolina Resolutio sok mindenben megkötötte mindkét magyarországi protestáns egyház kezét: maximálta a kerületek számát, sokféle tiltást írt elő - ekkor az osztrák örökös tarto­mányokban összesen Asch és Te­­schen gyülekezetei éltek viszonylag szabadon. Ugyanakkor az erdélyi szászok helyzetét viszont a teljes jogegyenlőség jellemezte.- Mely konkrét példákon lehetne érzékeltetni a munka érdekes eredmé­nyeit az olvasók számára?- A Habsburgok egységes birodal­mi elképzeléseiben a 19. században is­mét egy egységes protestáns birodal­mi egyház - nagyvonalú ötietként két (evangélikus és református) egyház - szerepelt, ez nemcsak a katoliciz­mus, de még az ortodoxia esetében is megvolt. A nyelvi határok régen nem jelentettek akkora problémát, mint ma, a lelkészek és a tanítók so­káig gond nélkül léptek át egyik evangélikus egyházból a másikba, akár többször is. Elegendő, ha Ráz­­ga Pálra utalok: Karintiában kezdett, majd Pozsony megyei lelkészként Prágába került, innen pedig Po­zsonyba. Nem volt egyedi eset: a Tra­­noscius-énekeskönyv szerzőjét a len­gyelek, csehek és szlovákok egy­aránt tisztelik. A Habsburgok sem mindig feltét­lenül a katolikus egyháznak adtak igazat a vitában: I. Ferenc császár egyik sógornője német evangélikus hercegnő volt. Mikor meghalt, és a császár rendelkezése ellenére a kapu­cinusok nem akarták engedni az evangélikus temetést a dinasztia al­­templomi temetkezési helyén Bécs­­ben, akkor - 1825 táján járunk! - a császár a rend feloszlatását helyezte kilátásba. Ezután a temetést az evan­gélikus esperes rendben elvégezte. Templomtornyot a Lajtán túl csak az a protestáns törvény engedett, amit nálunk jogkorlátozásként éltek meg a februári pátens formájában - és az is volt. Az osztrák egyháztest számára ez a rendelet nem adott ak­kora önrendelkezést, de legalább a víz fölé engedte, levegőért. A bürokráci­ával az evangélikusok persze megta­nultak együtt élni: Sziléziában az egyik evangélikus gróf templomot építtetett. Templomtoronyról elv­ben szó sem lehetett. A porosz határ közelsége miatt felajánlotta, hogy ha tornyot építhet, akkor az konflik­tushelyzetben tüzérségi figyelőként szolgálhatja a császárt. Nem csak en­gedélyt kapott, hanem kitüntetést is hazafias hozzáállásáért. Sikerült néhány absztrakt jellem­zővel bizonyítani a felállított tézise­imet a magyarországi egyházi szer­vezet fejlődésének kiegyensúlyozot­tabb útjáról.- Tervezi-e a tudományos kutató­munka folytatását?- Munkatársaimmal az európai - protestáns - tábori lelkészi szolgála­tok összehasonlítására törekszünk. A feladatból - „meglepő módon” - magamnak osztottam a történeti és jogi részt. ■ Dr. Korányi András „Angyalok hangja kél” Válogatás az MTV karácsonyi műsoraiból ► A Magyar Televízió idén kará­csonykor is gazdag műsorkínálat­tal kedveskedik nézőinek. Alábbi összeállításunk a Vallási és Egy­házi Műsorok Szerkesztőségé­nek ajánlatát gyűjtötte csokorba. A karácsonyt megelőző adventi idő­szakban a Magyar Televízió számos műsorral várja hívő és a hit kérdése­ivel foglalkozó nézőit. December 20-án a Krisztus nyomába indul­nak című összeállításban Blanckens­­tein Miklós, az esztergomi szeminá­rium rektora beszél a Magyar Kato­likus Egyház papképzéséről, a teoló­gus fiatalok és a közösségek kapcso­latáról (9.40, mi; 14.05, m2). Ugyan­csak aranyvasárnap, a Katolikus vá­laszok sorozatban Székely János püs­pök értekezik olyan, a szélesebb köz­véleményt is foglalkoztató kérdé­sekről, mint a Biblia hitelessége, az apokrif evangéliumok vagy éppen a közelmúltban sok vitát kiváltó A Da Vinci-kód című könyv (10.05, mi; 14.05, m2). A vasárnapi Evangélikus magazin összeállítása is az ünnepkörhöz kap­csolódik. A karácsony misztériumát kereső, az adventi várakozásban élő hívek gondolatait fogalmazza meg in­terjúkkal, hiteles példák bemutatásá­val (10.45, mi, 13.05, m2). A karácsonyi éjféli szentmisét a Magyar Televízió a budapesti irgal­mas rendi kápolnából közvetíti. A szentmisét bemutatja, és szentbeszé­det mond Kozma Imre irgalmas ren­di szerzetes. „Hozzánk, tanácstalan, nyugtalan emberekhez, akiket a gaz­dasági válság miatt fekete kará­csonnyal is riogatnak, egy hihetetlen üzenet érkezett” - idéz a híveknek megfogalmazott gondolataiból a rend vezetője. „Van számunkra Meg­váltó, aki meg akar gyógyítani, meg akar menteni bennünket. Beleka­paszkodhatunk, mint egy horgony­ba, rábízhatjuk magunkat, s közben csillagként mutatja az utat.” A református karácsonyi ünnepi istentiszteletet december 25-én dél­előtt 10 órakor a budapesti fasori re­formátus templomból egyenes adás­ban közvetíti az MTV mindkét csa­tornája. Végh Tamás lelkipásztor igehirdetését János evangéliumának szavaira építi: „Mert úgy szerette Is­ten e világot, hogy az ő egyszülött Fi­át adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A lelkipásztor bibliai magyarázatában kifejti: „Isten Jézus személyében a földre telepítette a mennyországot. Olyan forrást nyitott, amelyből élet, erő, áldás, segítség árad mindenna­pi életünkbe.” Karácsony napján délben XVI. Benedek pápa hagyományos kará­csonyi üzenetét és urbi et orbi áldá­sát közvetíti Rómából a Magyar Te­levízió. ' ■ Cs. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents