Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-12-06 / 49. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. december 6. m- 5 Fasori záróakkord ► A fasori evangélikus gimnázium újraindulásának huszadik évfordulója alkalmából rendezett események méltó záróakkordja volt a november 28-i ünnepi hangverseny. Zenei pályára lépett öregdiákok, zeneművész szülők, mai tanulók, volt és jelenlegi tanárok álltak a pódiumra az iskola dísztermében, hogy együtt énekeljenekzenéljenek Isten dicsőségére. A műsorban Bach-, Kodály-, Hubay- és Dohnányi-művek hangzottak el; Bach 137. kantátája öregdiákok és mai tanulók összefogásával csendült föl - előadói tavaly március óta készültek erre... Dr. Roncz Béla megbízott igazgató köszöntő szavai után D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök, egykori fasori diák ünnepi beszéde nyitotta meg az estet. Mire is jutottunk az elmúlt két évtized alatt? Mi az egyházi iskolák jelentősége és feladata ma? - tette fel a kérdést. A püspök a második világháború utáni államosításokkal kapcsolatban az egyházi iskolákról kibontako-Dr. Roncz Béla D. dr. Harmati Béla zó és máig élő viták kérdései közül többet érintve három téma (misztérium, kommunió, tradíció) köré rendezte gondolatait. Kiemelte: a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium egyházunk többi iskolájával együtt tudatosan kapcsolódik a lutheri reformáció programjához, templomaink mellé iskolákat építettünk, vallásos, istenes nevelést-oktatást kívánunk folytatni Jézus Krisztus missziói parancsát követve. „Meggyőződésem, hogy mai magyar társadalmunknak, sőt Európának és az egész világnak is olyan nevelésre van szüksége, amely a »szakma« mellé a jézusi erkölcsöt is felvállalja!” - mondta a püspök, és hangsúlyozta: hitünk, a vallás nem magánügy, hanem közügy. De vajon meglátszik-e a Fasorban és más egyházi iskolákban végzett több ezernyi diák hatása a magyar társadalmon? Nem költői ez a kérdés akkor, amikor az ENSZ világprogramja az emberiség etikai állapotát jelöli meg a világ legfőbb gondjaként. Végezetül a püspök a helyesen alkalmazott tradíció élvezetes irodalmi példájaként említette: az evangélikus gimnáziumok ifjúsági irodalmi-kulturális önképző egyesületeit még Szabó Magda író is elismeréssel említette egykor. ■ írta és összeállította: Kőháti Dóra Az újraindulás huszadik évfordulóján az 1989-es „kezdőcsapat” három tagját kértük rövid múltidézésre. Dr. Csepregi Zoltán teológiai tanár, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora- Az úgynevezett tizenkettes kezdőcsapatban voltam, 1989 júniusában találkoztunk az első tanári értekezleten. A Fasorban népdaléneklő körünk volt, szünetekben jöttünk össze, s még népdalversenyt is szerveztünk. Az első ballagáson, 1991-ben megleptük a ballagókat egy kvintettel, Bence Gábor, Kézdy Edit, Urbán Ágnes, Gombocz Eszter és jómagam énekeltünk. Nagyon örülök, hogy ott lehettem az első években, mert mind diákokból, mind tanárokból nagyon tehetséges csapat gyűlt össze. 1989 mámorát éltük, s ezek a barátságok máig tartanak. Gadóné Kézdy Edit, a Deák téri gimnázium igazgatója- Osztályfőnök voltam a kezdőcsapatban. Hősies, eufórikus időnek éltük meg. 1988-ban végeztem, s akkor derült ki, hogy újraindul a Fasor. Gyapay Gábor hívott előkészítő munkára, a biológia-szertár felszerelése volt a feladatom. 89-et úgy jellemezném, hogy hihetetlen nagy lelkesedés övezte a Fasort mind az egyház, mind a „világ” részéről. Kilenc évet tanítottam ott. Sokat köszönhetek dr. Bánhegyi György kémiatanárnak. Két generációból állt össze a tanári kar. A pályánkat akkor kezdő fiatalként jó volt a „nagy öregektől” a régi fasori tanároktól tanulni. Ma már úgy látom, jelentős tehertételként nehezedett akkor ránk a Fasor kivételes múltja és öröksége, az elvárásoknak meg akartunk felelni. Azonban be kellett látni: harminchét évet nem lehet csak úgy átugrani. Rengeteg szülő akarta ide járatni a gyermekét. A tanári karban nagy lelkesedéssel fogtunk munkához. Éreztük, hogy itt valami rendkívüli dolog kezdődik. Dr. Bence Gábor egyházzenész, Deák téri énektanár:- Romantikus és hősies idő volt! Az induláskor azt gondoltuk - még szocializmus volt -, hogy jó ideig ez lesz az egyetlen evangélikus gimnázium. Az iskola. Gyapay Gábor a szaktanárok legjobbjait hívta a tanári karba, a válogatás alapja az evangélikus kötődés és a szakmaiság volt. A zenei élet beindításához is jó bátorítást kaptam: folytassuk ott - mondta -, ahol 52-ben abbahagyták, illetve tegyünk még ennél is többet: a harmincas évek zenei világát élesszük újjá. Dal- és zeneegyesületet alapítottunk a régi mintára, diákok öntevékeny csoportját, majd zenekar is alakult. Első szereplésünk egy karácsonyi koncert volt itt a fasori templomban - ma azt az adventi éneket énekeljük el, amit akkor. Utazások, dísztermi hangversenyek emlékét őrzöm máig jó szívvel. Két jegyzetlap Kemény Katalin. Idén lenne százéves. Legtöbben úgy ismerik, mint a 20. század egyik legnagyobb gondolkodójának, Hamvas Bélának a feleségét. Pedig öntörvényű és jeles író volt, esszéista és műfordító. Vallomásos alkotó, és az ilyen művek létrejöttének előfeltétele a magány. Épp ebből következik, hogy osztályrésze se lehetett más, mint az idegenség. Találóak a hitvestársnak, Hamvasnak a szavai: „Bárhová ért, mindenütt idegen volt, mert mindenütt azt kérdezték, hogy mi a recept, neki pedig nem volt.” Az utat kereste, és ő maga lett az út. Az időt, és az időtlenségben élt mindig. A szuverén mű, mint az övé, a többértelműségre világít rá; rokonait Lao-ce, Hérakleitosz, Eckhart mester közelében kell kutatnunk, vagy Nietzsche mellett, akiről remek esszét, tanulmányt írt még 1946-ban. Ami megkülönbözteti tőlük, mély líraisága, szavainak plaszticitása és hatalmas műveltséganyaga. A zsarnoki hatalom Hamvas Bélát a tiszapalkonyai erőműbe száműzte segédraktárosnak. Kemény Katalint Budapest egy külvárosi általános iskolájába, napközis tanárnak. De ez sem rendítette meg, a harmincas évek közepétől a nyolcvanas évek végéig folyamatosan írt. Remekműveket. A kevesek, akik figyelemmel kísérték pályáját, elmondták: Kemény Katalin a 20. század nagy eszméltetői, metafizikusai sorába tartozik. Felfedezése mai utódokra vár, hogy gazdagítson, hogy műve beépüljön a nemzet irodalmi vérkeringésébe. % * # A harangöntő. Egry Ferencre emlékeztek barátok, ismerősök, egyházak, mert a messze földön megbecsült mester - tekintet nélkül a felekezeti hovatartozásra - mindenkinek dolgozott. Nem tett különbséget, igyekezett mindig a legjobb munkát kiadni a keze közül. Az egész Kárpát-medencét ellátta, ékesítette Isten házát szépen zengő harangjaival! De külföldre szakadt magyarjainkat is segítette, legtöbbször ingyen, sőt a Távol-Keletre is küldött, eldugott kis falvak misszióinak. A szeretetteljes emlékezésbe szomorúság is jutott. A második világháború napjaiban halt meg, a véres végső harcok alatt, így nem kísérhette utolsó útjára harangszó, nem köszönhette meg áldozatos életét. ■ Fenyvesi Félix Lajos A HÓNAP KÖNYVE Tarisznyakönyv A decemberi „hónap könyve” azokra a csendes, nyugalmas, otthoni órákra való, amelyekben talán az ünnepnapok idején végre lehet majd részünk. Ugyanis a Tarisznyakönyvet nem lehet és nem is szabad kutyafuttában áüapozni és gyorsan végezni az olvasásával. Akkor nem csináltunk semmit. A Tarisznyakönyv: képek és versek, ámde nem képeskönyv, hiszen a kárpit nem a versek illusztrációja, és a vers nem az egyetlen lehetséges választás a kárpit mellé - akkor lesz a miénk ez a könyv, ha időt szánva rá, figyelmesen tanulmányozzuk, a részletek gazdagságára figyelve. Kétszer, többször is elővéve vagy magunknál tartva, ha szükséges - ehhez kisméretű, kézbe illeszkedő alakja ideális. Ne nagyméretű művészeti albumot képzeljen el az olvasó, hanem igazi kis útitársat. Egyébként szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a kárpitok közül többet az elmúlt évek során a valóságban is megcsodálhattam már, sőt néhány éve járhattam Polgár Rózsa akkori otthonában is, ahol az álmok, a gondolatok, az érzések, a „kárpitba szőtt vallomások” átlényegülnek anyaggá. Azaz mégsem csak anyaggá, hiszen amit látunk, azok tárgy voltukból kilépve nagyon is élnek, lelket melengetnek, a nézőt partnerré avatják. Ottjártamkor - a hangulatos tetőtéri műteremben, színes fonalak, fonott kosarak, szövőszékek, vonalzók, hengerre feltekert vázlatok birodalmában - picit közelebb jutottam a titokhoz, hogy miként is lehet a legmélyebb kötődéseket a művészet eszközeivel megfogalmazni. Polgár Rózsa Munkácsy- és Kossuth-díjas textilművész kárpitjainak mondanivalójuk van. Történetük. A művészé? A nézőé? Kettejüké együtt, ahogyan a kárpiton keresztül, egymást ismerve vagy ismeretlenül találkoznak? Magam nem vállalkozom arra, hogy megfejtsem a titkot, csak gyönyörködöm. Hagyom, hogy hasson rám a látvány - és ebben a könyvben a szöveg is. Nem tudom meghúzni a határt, hogy hol végződik a kép, és hol kezdődik a líra. Egy néhány évvel ezelőtti interjúban a művésznővel az alkotóiét izgalmairól, kínnal terhes boldogságáról, a magyarságról, hitről, talentumokról beszélgethettem. Akkor így vallott: „Az alkotás - a művészi alkotás is - a Teremtő ajándéka. Lelki folyamata leírhatatlan! A képzőművészet lelki, szellemi, fizikai eszköztára összeadódik, néha könnyen, máskor szenvedések.árán. Ki mire kapott talentumot, feladatát ahhoz szabja a legfőbb Alkotó. Ő segített nekem is képet formálni, ő vezeti a művész kezét! Ahogyan ad esőt és napsütést, az alkotóerő is tőle származik. Ha eredményesen látjuk el feladatunkat, az nem saját sikerünk, hanem kötelességünk.” A kötet szerkesztője, Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész irodalmi tartalommal bíró képzőművészeti alkotásokként jellemzi Polgár Rózsa különleges, háromdimenziósnak ható kárpitjait. 2006-ban egy múzeumi majálisra készített műsort, ahol először találkozott kép és vers. Irodalomkedvelő emberként válogatta ki a kárpitok mellé az ismert, szeretett verseket, s ennek során két évtizedes „előválogató” olvasottságára (is) támaszkodott. Ebben a „női könyvben” azt találjuk: a nők ugyanazt a világot látják, ugyanott élnek, mint a férfiak, csak másképp súlyoznak, éreznek, fogalmaznak. A szerkesztő ezt a „másképp fogalmazást” kívánta megragadni és kötetben átadni. A szerzők már elment, nagynevű költők és köztünk élő fiatalok - érdemes rácsodálkoznunk az ő tehetségükre is! Álljon itt néhány név: Szécsi Margit, Károlyi Amy, Nemes Nagy Ágnes, Rab Zsuzsa, Kaffka Margit, Beney Zsuzsa, azután a remek író, költő, műfordító: Rakovszky Zsuzsa. De megemlíthetjük Szabó T. Annát és az én nagy kedvencemet: a novellákban is kiválót alkotó Tóth Krisztinát. Aki e napokban éppen keresi valakinek a személyre szóló ajándékot karácsonyra, annak is figyelmébe ajánlom ezt a könyvet. Bár előfordulhat, hogy belelapozva nem adja tovább - megtartja magának... ■ K. D. A hónap könyve - decemberben a Luther Kiadótól 30% kedvezménnyel Tarisznyakönyv Tarisznyakönyv - Polgár Rózsa kárpitjai versekkel Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Eredeti ára: 1680 forint. http://bolt.lutheran.hu/ ♦ E-mail: kiado@lutheran.hu • Fax: 1/486-1229 • 1085 Budapest, Üllői út 24.
