Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-12-06 / 49. szám
4 2009- december 6. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Ülésezett a zsinat Folytatás az 1. oldalról Az ellátó szolgálatot három évvel később - új szerződéssel - az országos egyház vette át, s ezt a nyíregyházi önkormányzat jóváhagyta. Idén júniusban aztán az önkormányzat hat hónap felmondási idő mellett december 31-ével felmondta az ellátási szerződést az országos egyházzal, hogy új szerződést kössön a Nyíregyháza-Kertvárosi Evangélikus Egyházközséggel. A zsinat név szerinti szavazáson döntött a kérdésről, mégpedig úgy, hogy kompetencia hiányában tudomásul veszi a nyíregyházi önkormányzat döntését, és egyúttal felkéri az országos elnökséget, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg. Az utolsó napirendi pontban a sok vitát kiváltó és a tervek szerint január elsején életbe lépő szolidaritási törvénnyel foglalkoztak a zsinati küldöttek. Prőhle Gergely országos felügyelő előterjesztésében azt kérte, hogy az állami nyugdíj- és társadalombiztosítási szabályok, illetve az egyházi szolgálati jogviszony áttekintése, valamint a jelenlegi és jövőbeli nyugdíjrendszerre vonatkozó gazdaságossági számítások, pénzügyi hatásvizsgálatok megnyugtató elvégzése érdekében a szolidaritási törvény hatálybalépése további egy évvel halasztódjon. A zsinat ezt vita nélkül elfogadta, így - jelen állás szerint - a törvény csak 2011. január 1. napján lép hatályba. ■ Kiss Miklós Orgonazenés évnyitó ^ A hagyományokhoz híven zenés istentisztelettel indították az új egyházi esztendőt az Alberti Evangélikus Egyházközségben. Mégis különleges volt ez az alkalom az ilyen alkalmak sorában, hiszen a helyi evangélikus közösség advent első vasárnapján hálát adhatott orgonája teljes felújításáért. A nemes hangszer - két manuállal és húsz regiszterrel - Trajtler Gábor tervei alapján készült el 1965-ben. A csaknem két hónapig tartó felújítást mint fővállalkozó Markovics Géza végezte. A munkában segítségére volt Marosvári Péter orgonaművész és Szucsák János is. A hangszert szinte teljesen szétszedték, a mintegy ezerötszáz sípot kitisztították, a kisebb, sérült sípokat kicserélték. Voltak regisztercserék a felső és alsó manuál között, és természetesen megtörtént a hangolás is. Advent első vasárnapjának délelőttjén a zsúfolásig megtelt templomban az immár felújított orgonát Marosvári Péter szólaltatta meg. Bach és Mendelssohn műveit hallgatva megcsodálhatta a gyülekezet a „hangszerek királynőjének” sokszínűségét. A gyülekezetben két énekkar is működik - gyerekkórus és felnőtt kamarakórus -, mindkettő szolgált az alkalmon. A felnőtt énekkar Marosvári Péterrel együtt adta elő Bach 147. kantátáját. Az istentisztelet végén Túri Krisztina lelkész megköszönte a kántorok és kántorjelöltek szolgálatát, hiszen mit ér egy gyönyörű hangszer, ha nincs aki megszólaltassa? ■ Hepp Éva Erkölcsi válság Magyarországon - Krízis és terápia az egyházak szemével címmel fasori gimnáziumunk díszterme adott otthont november utolsó estéjén annak a fórumbeszélgetésnek, amelynek Ittzés János evangélikus elnökpüspök (középen) és dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek volt a meghívott előadója. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének erzsébetvárosi csoportja által szervezett alkalmat Radosné Lengyel Anna, a Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője moderálta. ■ Lukács Gabi felvétele Romakonferencia Brüsszelben Az egyházak szerepe a romák társadalmi befogadásában címmel tartottak konferenciát december 2-án Brüsszelben, az Európai Parlament Antall József néhai magyar miniszterelnökről elnevezett épületében. A rendezvényen egyházunkat Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke képviselte. „Nézd meg, jól vannak-e testvéreid” Fabiny Tamás és Prőhle Gergely Torontóban ► Észak-amerikai útjuk első állomásán, a kanadai Toronto magyar evangélikus gyülekezetében szolgált dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház külkapcsolatokért felelős püspöke és Prőhle Gergely országos felügyelő, a Magyar Evangélikus Konferencia elnöke. A város német templomában advent első vasárnapján tartott istentiszteleten a püspök a következő bibliai utalással kezdte prédikációját: „Menj, és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj” „Az idézett mondatot Mózes első könyvének 37. részében olvassuk. Ezért jöttünk mi is Torontóba: hogy megismerjük gondjaitokat és örömeiteket. Az ószövetségi igére Jézus szava felel, amikor Lukács evangéliuma szerint ezt mondja övéinek: »Ne félj, kicsiny nyáj!«” - fogalmazta meg látogatásuk célját Fabiny Tamás. Ezután a püspök előbb a kicsinység nehézségeiről, valamint az abban rejlő esélyről szólt, majd azt hangsúlyozta, milyen oltalmat jelent, ha valaki egy nyáj tagja lehet. Biztosította vendéglátóit arról, hogy a hazai egyháznak fontos a távoli szórványok sorsa, és ugyanannak a nyájnak tagjaiként kívánják követni a jó pásztort. Az istentisztelet liturgiáját Tamásy Éva clevelandi lelkész végezte, az ő feladata a torontói magyar evangélikusok lelkigondozása. Az ünnepi istentiszteletet követő szeretetvendégségen Prőhle Gergely előadásában szólt Magyarország jelenlegi helyzetéről, külpolitikai mozgásteréről, különös tekintettel a határon túl élő magyarság lehetőségeire. Fontosnak nevezte, hogy a jövőben a nyugati magyar diaszpóra legfontosabb városaiban az állam és az egyházak szorosabban működjenek együtt a közösségek fennmaradása érdekében. Az előadás után Fabiny Tamás a hazai evangélikus egyház életéről adott tájékoztatást. A magyarországi vendégek részt vettek és szolgáltak a német gyülekezet istentiszteletén is, majd találkoztak Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetessel, a torontói Szent Erzsébettemplom plébánosával és Vass Zoltánnal, a helyi református gyülekezet lelkészével is. A torontói magyar gyülekezetnek nem egészen ötven tagja van, akik a mai Magyarországról, a Felvidékről, Erdélyből, a Muravidékről és Vajdaságból kerültek Kanadába különböző történelmi korokban. A gyülekezet felügyelője dr. MekisÉva klimatológus, a Kanadai Környezetvédelmi Központ tudományos munkatársa. Lapzártánkkor, november 30-án, hétfőn az egyesült államokbeli Chicagóban folytatódott Fabiny Tamás és Prőhle Gergely hivatalos programja. M EvÉlet-infó Európai imaközösség és a 17. § Néhány nappal ezelőtt, december 1- jén - lisszaboni szerződés néven - életbe lépett a kalandos utat bejárt, több ország által visszautasított és sok szempontból ma is sokak által megkérdőjelezett dokumentum, amely az Európai Unió alkotmányaként rögzíti az immáron huszonhét tagállam alaptörvényét. Mindenki által elfogadott tény, hogy Európa identitásához szervesen hozzátartozik az a keresztény értékrend, amely a Római Birodalom málladozása, majd bukása, valamint a népvándorlások zűrzavara után erkölcsi, értékrendi alapot biztosított a középkori, illetve az újkori Európa létrejöttéhez. Természetesen a kezdetektől napjainkig külső és belső ellenséges erők támadtak, támadnak erre az értékrendre s ez értékek hordozóira sok-sok áldozatot követelve. Ezekkel az erőkkel szemben hol a vas, hol a politika, hol a kultúra, hol pedig a hívő spiritualitás fegyverzetével, nevezetesen az imádság erejével vették és veszik fel sokan a harcot. Azzal a lelki fegyverrel, amelynek „katonái” úgy folytatnak párbeszédet egymással, hogy közben közösen figyelnek arra, és közösen szólnak ahhoz, akinek hatalma van mennyen és földön - Európa egén és földjén is. Az első „európai imaközösség” 1959-ben, tehát az Európai Közösség megalakulása után két évvel jött létre, s így ötvenesztendős múltra tekint vissza. Nem az egyházak hivatalosai, hanem az akkori közösség hívő szakértői, bürokratái, az alapító országok keresztény képviselői jöttek össze reggel vagy este, olykor ebédidőben, hogy a kontinens békességének és igazságosságának nagy álmát az Úr elé vigyék. Aztán a brüsszeli, majd a tagországi egyházak is egyre inkább átérezték annak fontosságát, hogy odafigyeljenek a brüsszeli és strasbourgi folyamatokra, az európai intézmények munkájára. így jött létre formálisan is az Európai Ökumenikus Egyház és Társadalom Bizottság, amelyhez a volt kommunista országokból elsőként a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa csatlakozott 1994-ben. Ez a szervezet 1999-től az Európai Egyházak Konferenciájával egyesülve annak Egyház és Társadalom Bizottságaként munkálkodik. E bizottság szervezésében találkoztak a közelmúltban Mechelenben azok az egyházi szolgák, akik egyházi és társadalmi kérdésekkel s azok nemzetközi, ökumenikus dimenzióival foglalkoznak, ideértve az európai integráció folyamatait is. A néhány napos tanácskozás az ötven évre való visszatekintés mellett legfontosabb napirendjeként tárgyalta az Európai Unió alkotmányának 17. paragrafusát, amely „rendszeres, nyitott és áttekinthető dialógust” ajánl fel az egyházak és vallási közösségek számára. A nagy kérdés immáron az - bizonyára nemcsak az egyházak, hanem az uniós intézmények számára is -, hogy milyen formában tud megvalósulni ez a gesztus, amely jogi, politikai szerződésben egyedülálló módon ajánlja fel a dialógus lehetőségét az egyházaknak. A másik kérdés hasonlóan fontos, ha nem fontosabb, nevezetesen: melyek azok a legaktuálisabb, sőt legégetőbb problémák, amelyek ennek a párbeszédnek a tartalmát adhatják. A konferencia résztvevői ezzel a két fő kérdéssel érkeztek az Európai Parlamentbe, ahová a házigazda, Schmitt Pál alelnök meghívta Tőkés László parlamenti képviselőt is. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a felajánlott dialógus kihívás és egyben ígéretes lehetőség az európai egyházak számára, a folyamatban pedig bizonyára nagy szerepe lehet a nemzeti egyházak és a saját kormányuk között zajló párbeszédnek is. Hosszú és nehéz az út, amely az európai konfliktusoktól, ordító igazságtalanságoktól Európa békéjéhez, igazságosságához és jólétéhez vezet. Az út végét ma sem látjuk. Ezen az úton azonban mindig voltak olyanok, akik a valót tisztán látták, és a kellőért odaadóan imádkoztak és dolgoztak. A jogi dokumentumban felajánlott dialógust sok-sok imádságos dialógus előzte meg az elmúlt évszázadokban és az elmúlt évtizedekben is. Az integráció folyamatában szerepet vállaló hivatalnokok, az erre a szolgálatra magukat elkötelező lelkipásztorok, az Európa napos és árnyas zugaiban élő névtelen tömegek imádságai is. Ennek tudatában is vegyük magunkra az apostoli tanítást - „Szüntelenül imádkozzatok!” (iThessz 5,17) -, amely gyümölcsöket fog teremni Európa jelen és jövendő generációinak is. ■ Bóna Zoltán
