Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-12-06 / 49. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 74■ évfolyam, 49■ szám ■ 2009. december 6. ■ Advent 2. vasárnapja Ára: 250 Ft „...nem azért jön, hogy elítéljen, hanem hogy meg„S hogy miként kerül a csizma az asztalra Fasori záróakkord !► 5• oldal Melléklet: mentsen minket. Ezért valóban örömmel várhat- vincellérszeminárium az imaházba? Egy Várom Őt !► 7. oldal Útitárs -juk! De ez nem tehet elbizakodottá. Nem válhagyülekezetnek arra is oda kell figyelnie, mi-Nevelési helyzet !► 8. oldal tunk olyanokká, mint a mai gyerekek, akik a Mikubői és hogyan élnek a tagjai. S ha tud, ak-Interjú az LMSZ igazgatótanácsának magyar lást a félelem legapróbb szikrája nélkül várják.” kor segítsen - akár ily módon is.” elnökével W 8. oldal evangéliumi lap A Bíró az ajtó előtt áll ► 2. oldal 1 gyülekezeti ház - 2 esemény !► s- oldal A válság a megújulás időszaka ► 11. oldal Óriás „élő szívvel” kívánta felhívni a figyelmet az összefogás fontosságára a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet múlt vasárnap az Iparművészeti Múzeum aulájában, az országos adventi adománygyűjtő kampány nyitórendezvényén. !► Összeállításunk a 6. oldalon Csúszik a szolidaritási törvény ► Ez év utolsó zsinati ülésszakára került sor az elmúlt hét péntekén a fasori evangélikus gimnázium dísztermében. Az egynapos ülésen több fontos kérdésben kellett döntéseket hozniuk a zsinati küldötteknek. Az ülés Győri Gábor esperes igeszolgálatával kezdődött, majd a fasori gimnázium megbízott igazgatója, dr. Roncz Béla - aki egyébként zsinati tag - köszöntötte a küldötteket, és röviden beszámolt az igazgatóváltás körülményeiről, illetve a váltás óta eltelt időszakról. Az érdemi munka a jubileumi évre való felkészülés jegyében kezdődött. Egyházunk kiemelt feladatának tekinti, hogy méltóképpen emlékezzen meg 2017-ben a lutheri reformáció megindulásának ötszázadik évfordulójáról. Ezért a zsinat úgy döntött, hogy a programok megszervezésére, az évfordulóhoz kapcsolódó ügyek intézésére, valamint egy reprezentatív Luther-sorozat kiadásának előkészítésére reformációi emlékbizottságot hoz létre. Tagjait az országos presbitérium (OP) választja meg. Az erre vonatkozó törvény, amelyet egyhangúlag szavaztak meg, elfogadása pillanatában hatályba lépett, hogy következő ülésén az OP már dönthessen a bizottsági tagok személyéről. Ezután két törvénymódosításról szavaztak a küldöttek. Olyan módosításokról volt szó, amelyeket a világi törvényekhez való hozzáigazítás, illetve a gyakorlatban megmutatkozó nehézségek kiküszöbölésének szándéka tett szükségessé. Ülésezett a zsinat Az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) már tíz éve működtet egy bibliaiskolát, ahol eddig százhetvenketten végeztek. A szervezet most azt tervezi, hogy a közeljövőben - az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesülettel (EBBE) karöltve - a bibliaiskola képzési programját, majd magát az iskolát hivatalosan elismertesse, továbbá szeretné elérni az Országos képzési jegyzékbe (OKJ) történő bejegyeztetését. Ennek érdekében kérték a zsinatot, hogy a bibliaiskola használhassa az evangélikus nevet. Ezt a kérést a zsinat jóváhagyta. A levezető elnök ezután zárt ülést rendelt el, mert a tényfeltáró bizottság május és november között elvégzett munkájáról szóló jelentést hallgatták meg a zsinat tagjai. A zsinat már előző ülésén kinyilvánította, hogy támogatja tényfeltáró publikációk sorozatának mielőbbi megindítását, ezért a bizottság elkészítette egy füzetsorozat megjelentetésének ütemtervét. Jövőre az első két kötet készülhetne el úgy, hogy a bevezető kötet megjelenése kapcsolódjon ahhoz a nagyszabású konferenciához, amelyet Budapesten rendeznek meg tavasszal Egyházüldözők címmel. Ezt az ütemtervet a zsinat tudomásul vette, de kérte a tényfeltáró bizottságot, hogy a következő zsinati ülésszakon, amely februárban lesz esedékes, a zsinat tagjai láthassák a megjelenő füzetet. A zsinati ülésszak leghevesebb vitáját a nyíregyházi Oltalom Hajléktalanellátó Szolgálat fenntartóváltásáról szóló előterjesztés váltotta ki. A szolgálatot a nyíregyházi nagytemplomi gyülekezet alapította még 1999- ben azzal a céllal, hogy a helyi önkormányzat alapfeladatai közé tartozó hajléktalangondozást - a várossal kötött ellátási szerződésnek megfelelően - az egyházközség vállalhassa. Folytatás a 4. oldalon Tilos a Csendes éj ■ Lupták György Olvasom már megint a világhálón, hogy - ezúttal - néhány amerikai polgárjogi szervezet kezdeményezte a karácsony valamennyi jelképének betiltását, a nem keresztényekre és az ateistákra való tekintettel. Már magát a karácsony - angolul Christmas- szót is kifogásolják, mondván, hogy az nyilvánvalóan Jézus Krisztusra utal. Javasolják az elterjedt Merry Christmas!, azaz Boldog karácsonyt! üdvözlés eltörlését, helyette pedig a semleges és igencsak erőltetett „szezonális üdvözlet” - season’s greetings - kifejezés bevezetését. Kezdeményezésük számos követőre talált az Amerikai Egyesült Államok területén. Több város - például Boston - önkormányzata már el is rendelte, hogy a közterületeken felállított karácsonyfákat a továbbiakban holiday tree-nek, azaz ünnepifának nevezzék. Egyes iskotófetaceá karácsonyi dalokat is betiltották. Máshol nem engedélyezték a diákoknak, hogy az ünnepi műsor keretében bibliai történetet, betlehemest adjanak elő. Volt, ahol az ünnepi dekorációból száműzték a piros és a zöld papírdíszeket. Egy iskola nem alkalmazta többé veterán Mikulását, mivel az azt találta mondani a gyerekeknek, hogy karácsonykor a Megváltó eljövetelét ünnepeljük. Az emberi butaság határtalan - mondhatnánk. Mint eső után a bolondgomba, úgy találnak táptalajra az elképesztő, őrült ötletek. Sokkal több ez azonban butaságnál, a teremtmény lázadása ez Teremtője ellen. Kiskőrösön még megéltem a régi, gyönyörűséges tót karácsonyi szokást, a koledálást. Az evangélikusok- gyerekek és felnőttek egyaránt - úgy köszöntöttek karácsonyt, hogy december 24-én késő délután előbb a templomba mentek a karácsonyesti istentiszteletre, majd este és éjszaka egyházi énekeskönyvüknek, a Tranosciusnak a karácsonyi énekeit énekelték a rokonok, a szomszédok és az ismerősök ablakai alatt. De így történt ez Dunaegyházán is, ahol sokaknak szinte nem is volt a mai fogalmak szerinti családi karácsonyuk, hanem járták a falut, és egymásnak énekelték sorra a régi énekeket ezen a sajátos nyelven, a „biblictinán” Ha fehér volt a karácsony, csikorgott a hó a koledáló csapatok talpa alatt, s a tanyavilágban messze szállt, fényt hozott az ének a karácsonyéj sötétjében. Amerikában talán már főbelövés járna ezért? Ott még nem tartunk, de e szép szokást üldözendőnek nyilvánítanák, mert beavatkozás a másik ember vallási meggyőződésébe. Mert jól tudják a mindent megengedni akarók s a megtartó hagyományok irtói, a karácsonyi koledálás valójában bizonyságtétel is volt. Az emberek így adták tudtára a világnak és egymásnak az átélt karácsonyi örömhírt. Hiszen az igazi örömnek ez a természete: megosztjuk másokkal. Mai karácsonyesték... Csendes a város. Az utcákon szinte semmi mozgás. Csak a kutyák feleselnek egymással. Az emberek bezárkóznaK, az ablakok, a hazak kivilágítva, benn a szobában áll a karácsonyfa, az asztal körül a család. Ezzé lett a karácsony. Megfosztani az embereket, közösségeket ősi hagyományaiktól úgy, hogy semmit sem kapnak a helyébe - gonoszság. Utolsó mentsvár a templom, a gyülekezet. Ide jutottunk. A templomok azért még megtelnek. Kapnak-e ott megosztható örömhírt kortársaink? Remélem, igen. Mert Isten népe egyrészt abból él, hogy magának is át kell élnie a Krisztussal való személyes találkozást és az önátadást. Másrészt pedig ugyanezt mondogatjuk, adjuk tovább gyerekeinknek, unokáinknak. Ahogyan egyszer a mi kezünket is megfogta édesanyánk vagy egy nagymama, és ujjainkat imádságra kulcsolta. Vagy ott ültünk gyermekként lábunkkal kalimpálva a karácsonyi templomban, belecsodálkozván a csillogó gyertyafényekbe. De mi is kaptuk, hogy továbbadjuk. Ez az egyház mai küldetése, amelyből nem engedhet. Vagy ha mégis - önnön lényegét adja föl. Péterfy-díjasok Az evangélikus oktatási intézmények vezetőinek részvételével e hét első két napján megtartott révfülöpi konferencián adták át egyházunk legrangosabb pedagógiai kitüntetését november 30-án az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. A Péterfy Sándor-díjat ezúttal ketten is átvehették: Lakatosné Hachbold Éva, a Soltvadkerti Evangélikus Óvoda vezetője és Hesz Erzsébet, a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztályának óvodai szakreferense. A díjazottakat Kákay István országos irodaigazgató méltatta, az emlékplaketteket Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház oktatásért felelős püspöke nyújtotta át. ■ Mesterházy Balázs felvétele