Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-29 / 48. szám
4 2009- november 29. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Teológiai konferencia Révfülöpön 1^ Folytatás az 1. oldalról Az első estén a nyitó istentisztelet keretében dr. Edmund Ratz, az Oroszországi Német Evangélikus Egyház (ELKRAS) érseke számolt be személyes emlékeiről. A jelenlévőket a szervezők nevében Ittzés János, egyházunk elnök-püspöke, dr. Rainer Stahl, az MLB főtitkára, valamint dr Christoph Klein, a Romániai Ágostai Hitvallású Szász Evangélikus Egyház püspöke, az LVSZ Tanácsának Közép- és Kelet-Európáért felelős elnökhelyettese köszöntötte. A vendégek ezután filmes összeállítás segítségével idézhették fel a negyed századdal ezelőtt történteket. Dr. Reuss András nyugalmazott teológiai professzor referátumában egyebek mellett arról beszélt, hogy a hidegháború idején az volt a cél, hogy a világ nyilvánossága előtt bizonyítsák: Magyarországon az emberek alapvetően elégedettek az életükkel, és tulajdonképpen szabadok... Hogy azért ez nem egészen így volt, arra így utalt egy segédlelkész 1984. augusztus elsején elhangzott, Zsid 10,19-25 alapján tartott igehirdetésében: „Egykor az embert az Istentől elválasztó kárpit szakadt szét. Ma tovább kell mennünk. Egy súlyos, embert az embertől elválasztó »kárpitot« kell megsemmisítenünk, amit így hívnak: vasfüggöny. Hitünkből fakadó felelősséget kell éreznünk a kelet és nyugat közötti vasfüggöny s az észak és dél közötti szakadék eltávolításáért.” Az idő tájt bátornak számító prédikációját az egykori segédlelkész, a ma már püspöki címet viselő dr. Fabiny Tamás olvasta fel a résztvevőknek bibliamagyarázat keretében a konferencia második napján. Szavait a jelen valóságára reflektáló gondolataival dr. Fónyad Pál Ausztriában élő nyugalmazott magyar lelkész, a Martin-Luther-Bund in Österreich elnöke egészítette ki, éreztetve, hogy a huszonöt évvel ezelőtt elhangzott igei üzenet ma is aktuális. Ezután a közelmúltban habilitált doktori címet szerzett dr. Korányi András tartotta meg A rendszerváltás határai című előadását., Az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense egyebek mellett azt emelte ki, hogy a kilencvenes évek végén a hazai egyházakat a kétségbeesett identitáskeresés jellemezte. Véleménye szerint ők alapvetően passzívak maradtak, a régi viszonyokat konzerválták, és a hangsúlyt inkább a szerkezeti-szervezeti változtatásokra helyezték. A magyar résztvevők számára talán kevéssé volt „izgalmas” a Reuss András által vezetett, A 84-es nagygyűlés kulisszatitkai című pódiumbeszélgetés, hiszen ők „testközelből” élhették át, hogy a korabeli egyházi és állami vezetés a találkozót a politika szolgálatába kívánta állítani. A külföldi vendégeknek azonban okulásul szolgálhatott dr. Risto Lehtonen finn teológiai professzornak, dr. Terray László Norvégiában élő nyugalmazott lelkésznek és dr. Rainer Stahlnak az eszmecseréje a néhai Dóka Zoltán lelkész diakóniai teológiát bíráló Nyílt leveléről, annak hatásáról, valamint a titkosszolgálatok tevékenységéről. Elhangzott két külföldi vonatkozású előadás is, Harald Bretschneideré (A keletnémet békemozgalom a 80- as években) és a Dél-afrikai Evangélikus Egyházat képviselő Georg Soriba lelkészé (A dél-afrikai evangélikus egyházak tanúsága Krisztusról, a világ reménységéről az apartheiddel kapcsolatban). A tanácskozás utolsó napján az LVSZ-tanácstag Wagner-Balicza Klára tartott bibliamagyarázatot Kornéliusz története alapján. A konferencia zárásaként a 2010-es nagygyűlés témáját - Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma - tárgyalták a résztvevők csoportbeszélgetések keretében. Az előttünk álló év előkészületeiről dr. Éva Vogel-Mfato, az LVSZ Európa-titkára számolt be. Végezetül a kelet-közép-európai püspökök Budapestre utaztak, hogy a hozzájuk csatlakozó egyházi vezetőtársaikkal folytassák az egyeztetéseket. ■ Gazdag Zsuzsanna Kerekasztal-beszélgetés a 84-es nagygyűlés kulisszatitkairól. Balról jobbra:. Terray László, Risto Lehtonen, Reuss András és Rainer Stahl A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) delegáltjai - az 1984-es budapesti nagygyűlésre emlékező révfülöpi konferencia után - szerdán és csütörtökön Budapesten folytatták a tanácskozást. Ez alkalommal felmerült kérdésként az is, miként viszonyuljanak az evangélikus egyházak ahhoz, hogy nemrégiben az Amerikai Evangélikus Egyházban, valamint a Svédországi Evangélikus Egyházban is engedélyezték homoszexuálisok templomban való házasságkötését, illetve hogy homoszexuális lelkészek szolgálata is lehetséges ezen egyházak gyülekezeteiben. Szinte egyöntetű volt a válasz: a többi lutheránus egyház ugyan elhatárolódik attól, hogy hasonló lépéseket tegyen a homoszexuálisok érdekében, mégsem kívánnak szakítani a két fenti tagegyházzal, azaz a kommunió megőrzése a céljuk a lutheránus egyháztesten belül. Az ilyen problémás kérdéseket a jövőben is szeretnék megtárgyalni, ezekben állást kívánnak foglalni a kölcsönös véleménycsere jegyében, anélkül hogy az a Lutheránus Világszövetségen belül bármiféle szakadáshoz, békétlenséghez vezetne. Emellett azonban számos más problémával is foglalkoztak a tanácskozás résztvevői: a klímaváltozás kérdéséről, a nők ordinációjáról, a válásokról és a nők elleni otthoni erőszakról is szó esett. Ezeket a témákat a 2010-ben Stuttgartban tartandó nagygyűlésen is meg fogják vitatni. Ott azonban a fő téma a Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma - Kenyér és remény lesz. Csütörtökön Budapesten azt is megtárgyalták, ki kerüljön a nyugdíjba vonuló Christoph Kleinnek, a kelet-közép-európai régió alelnökének helyére. Számos javaslat érkezett, a jelöltekről a későbbiekben szavaznak. A következő tanácskozás Pozsonyban lesz, ahol a szubrégiókból (1. Baltikum, 2. Oroszország, 3. Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia, Lengyelország, 4. Magyarország és Románia) a stuttgarti nagygyűlésen részt vevő küldöttek személyéről is döntenek majd. A szabályok szerint a helyek húsz százalékát fiataloknak kell betölteniük, valamint egyensúlyban kell lennie az ordinált lelkészek és nem lelkészi küldöttek számának is; hasonlóképpen azonos arányban kell férfiaknak és nőknek is lenniük a jelöltek között. A révfülöpi konferencián részt vevőknek azonban csak egy része jött el a budapesti tárgyalásokra. Jelen volt Edmund Ratz, az Oroszországban élő volgai németek egyházának (ELKRAS) püspöke, Olav Panchu, az oroszországi finn kisebbségi egyház képviselője, Janis Vanags lett püspök, Stanislav Pietak sziléziai (csehországi lengyel kisebbség) püspök, Christoph Klein erdélyi szász püspök, Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi magyar püspök, Géza Ernisa szlovén püspök, Milos Klátik szlovák püspök, dr. Éva Vogel-Mfato, az LVSZ Európa-titkára, Mindaugas Sabutis litván püspök, Gerhard Frey-Reininghaus cseh püspök, Janusz Jagucki és Jerzy Samiec lengyel püspök, Janka Adameová, a cseh egyház diakóniai képviselője, Ears Hofgren, az LVSZ svéd referense, illetve Janis Cummings az LVSZ genfi irodájának képviseletében. A Magyarországi Evangélikus Egyházat többek között dr. Fabiny Tamás püspök és Cselovszkyné dr. Tarr Klára, az ökumenikus és külügyi osztály vezetője képviselte. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna A kerekasztal és a történelem kereke Negyed századdal ezelőtt a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) először rendezett világgyűlést a „vasfüggöny” mögött. Ekkor földgolyónk egyik felén senki sem merte volna álmodni, hogy alig fél évtized múlva véget ér a 20. századi történelem végtelennek s talán a legreménytelenebbnek tűnő fejezete, és „kéz érintése nélkül” (Dán 2,34) lehull a függöny, leomlik a fal. A budapesti nagygyűlés számos eredményt mutatott fel, ám a legdrámaibb esemény - nemcsak a hazai egyház, hanem az LVSZ szempontjából is - kétségtelenül Dóka Zoltán hévízgyörki lelkész (1929-2000) NSZK-ból írt Nyílt levele volt, amelyben az LVSZ elnöki tisztére pályázó Káldy Zoltán püspök (1919-1987) egyoldalú „diakóniai teológiájáról” és diktatórikus egyházvezetői stílusáról szólt. A révfülöpi konferencia első estéjén nagy hangsúlyt kapott ez a levél, mind Edmund Ratz érsek beszédében, mind a levetített filmben. A háromnapos tanácskozás csúcspontja az a kerekasztal-beszélgetés volt, amelyben a nagygyűlés szerepét vitatták meg a résztvevők. Volt már kísérlet kiértékelésre. D. dr. Harmati Béla akkori püspök meghívására 1991 novemberében az LVSZ egykori munkatársai (Carl Mau, Risto Lehtonen, Paul Hansen és Sam Dahlgren) Alkalmazkodás és ellenállás között - Az LVSZ keleti politikája címmel konzultációt tartottak Budapesten, amelyen Dóka Zoltán Nyílt levelét is megvitatták, s amelyre Dókát is meghívták. A hévízgyörki lelkész azonban nem fogadta el a meghívást, s Késő! címmel válaszolt Harmati püspöknek. (A levél olvasható a Keresztyén Igazság 12. számában.) Az akkori tanácskozás eredményei tudomásunk szerint nem kerültek a nagyobb nyilvánosság elé, ezért is előzte meg élénk várakozás a révfülöpi kerekasztal-beszélgetést. A kerekasztalt dr. Reuss András professzor moderálta, aki 1984-ben mint egyházunk külügyi titkára a vendéglátók stábjában kulcsszerepet töltött be. A moderátor mellett három vendég vett részt a mintegy kétórás eszmecserében: dr. Rainer Stahl, a Martin-Luther-Bund (MLB) főtitkára, aki 1984-ben Carl Mau asszisztense volt (ő volt akkor az LVSZ egyetlen NDK-beli hivatalnoka); a finnországi dr. Risto Lehtonen, az LVSZ egyházi együttműködés osztályának akkori vezetője és Mau főtitkár tanácsadója; valamint dr. Terray László Norvégiában élő nyugalmazott evangélikus lelkész, a nagygyűlésen a norvég delegáció tagja. Stahl azt hangsúlyozta, hogy a gyűlés előtt számos feladat állt, a magyar ügy csak egy volt közülük. Hála az LVSZ-nek, hogy segített építeni a hidat a keleti blokk egyházainak gyülekezetei felé - fejtette ki. Nagy dolog, hogy az apartheidpolitikát elfogadó dél-afrikai egyházak tagságát felfüggesztette a nagygyűlés, sőt ehhez saját alkotmányát is módosította Budapesten. Igen jelentősnek vélte Stahl a világgyűlést ökumenikus szempontból is: itt történt meg először a világszervezet életében, hogy a zsidó világközösség egy képviselője - Gerhard Riegner - kifejezte a zsidóság igényét a lutheránusokkal és általában a keresztényekkel való együttműködésre. Ennek jegyében emlékeztek meg a résztvevők a zsidókat mentő, később a Szovjetunióba hurcolt Raoul Wallenbergről is. Risto Lehtonen szerint a nagygyűlésnek nagygyűlésnek kellett lennie, még akkor is, ha történetesen a vasfüggöny mögött rendezték meg. Hangsúlyozta, hogy az előkészítőn nagyobb hangsúlyt helyeztek a misszióra és a tanúságtételre, s sajnálatosnak vélte, hogy a Káldy Zoltán elnökké választása körüli vita háttérbe szorította az alapkérdéseket. Ugyanakkor elmondta, az LVSZ vezetői milyen fontosnak tartották, hogy Káldy nyilvánosan is szóljon Ordass Lajos jelentőségéről, s ezért örültek annak, hogy Káldy koszorút helyezett Ordass sírjára. Azt azonban furcsának találta, hogy a magyar sajtóban nem ugyanaz a tudósítás jelent meg a koszorúzásról, mint a külföldnek szánt nyilatkozatban. „Az volt a célunk - mondta -, hogy békét teremtsünk a múlt és a jelen, Ordass és Káldy között, ám ez a probléma sajnálatos módon igazán csak a nagygyűlés után eszkalálódott, és számos feszültséget hozott felszínre a Magyarországi Evangélikus Egyházban.” Mindazonáltal a nagy kérdésre, hogy a világközösség tölthet-e be gyógyító szerepet egy politikailag megosztott világban, végül hosszú távon mégis inkább igenlően válaszolhatunk. Lehtonen fontosnak vélte, hogy negyed század után az eddig elhallgatott tabukérdésekről, nevezetesen a LVSZ egyes vezetőinek a kommunista állambiztonsági szervekkel való együttműködéséről is eshetett szó. Elmondta, hogy a nagygyűlés előkészületei közben háromszor is találkozott egy „S. G.” kultúrattaséként bemutatkozó úrral, akiről később kiderült, hogy „Daniels”-ként adott jelentést a magyar állambiztonsági szerveknek, s eközben maga Lehtonen is kapott fedőnevet; ezt azonban csak a közelmúltban tudta meg. Fontos - mondta -, hogy „demitoligizálni” kell ezeket a történéseket, hiszen amint kimondjuk őket, elveszítik mitikus erejüket. Közismert, hogy Terray László az elmúlt fél évszázadban kritikusan tekintett Káldy Zoltán egyházpolitikájára, s több cikkében is szólt az 1984-es budapesti LVSZ-nagygyűlés árnyoldalairól (például: Kirekesztették a valóságot? Evangélikus Világgyűlés Budapesten, Keresztény Igazság 17., 1993. tavasz; illetve Prelúdium „Budapest 1984”- hez, Keresztyén Igazság 82., 2009. nyár). „A jövő évi világgyűlésre gondolva akartam azt mondani, hogy a világszövetség kezdje el végre feldolgozni keleti politikáját. Ezt nem szabad késleltetni, mert ez teológiai kérdés” - szögezte le Terray. Végeredményben minden kelet-európai egyházban volt egyfajta „diakóniai teológia”, s az LVSZ együttműködött a volt szocialista országok egyházvezetőivel. Ideje feltenni a kérdést: ha az LVSZ nem értett egyet e teológiákkal, miért nem mondták meg? Ha viszont egyetértett velük, azt is meg kellett volna mondaniuk. Azáltal, hogy a vezetőket támogatták, a LVSZ legitimálta a diakóniai teológiát - állapította meg a nyugalmazott lelkész. Ezért kellene alapos vizsgálatot indítani az LVSZ keleti politikájáról, és ebben a folyamatban azt is fel kellene térképezni, milyen teológiai és ideológiai hátterük volt azoknak a személyeknek, akik ezt a folyamatot irányították. Terray szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen teológiai és ideológiai indítékai voltak az LVSZ és a szocialista országokbeli vezetők együttműködésének: kontextualitás, a felszabadítás teológiája, marxizmus, Amerika-ellenesség állt a hátterében? Terray azt is elmondta, hogy legújabb kutatásai szerint a kommunista elhárítás rendszeresen információt kapott a nyugatnémet egyházi segélyszervezetek önkéntes, baráti közösségének, az „András-körnek” (Andreas Kreis) a működéséről, a segélyakciókról. A nyugdíjas lelkész megosztotta továbbá a jelenlévőkkel azt is, hogy a dokumentumok alapján az információkat szállító, „Ford” nevű ügynök az LVSZ egyik magas beosztású tisztségviselője volt. Ilyen információk fényében érthetőbbé válik az LVSZ budapesti nagygyűléssel kapcsolatos magatartása is. Az egykori események után negyed századot fordult a történelem kereke. Egyre gyakrabban látnak napvilágot titkosnak vélt akták. Hiszen tudjuk: nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne. Lehtonen szavait megszívlelve erre a következtetésre jutunk: ha kimondjuk a tabukat, azzal a tabuk meg is szűnnek, s lelkünk azonnal megkönnyebbül. Ha megtartjuk őket, akkor még mindig foglyok vagyunk. Az igazság és csak az Igazság tehet szabaddá bennünket. ■ Fabiny Tibor
