Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-29 / 48. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 74- évfolyam, 48. szám ■ 2009. november 29. ■ Advent 1. vasárnapja Ára: 250 Ft Y ^ „...a dokumentumok alapján az információkat szállí„A fogyatékosok részlegében azonban korántsem ilyen Váci évfordulók !► 3. oldal x 4 \ T . tó, »Ford« nevű ügynök az LVSZ egyik magas beoszideális a helyzet. Az apró, gyakran egymásból nyíló hálóProtestáns médiaműhely 2009 !► 6. oldal tású tisztségviselője volt. Ilyen információk fényében termekben nemritkán hatan-nyolcan zsúfolódnak össze. Adventi könyvajánló !► 7-10. oldal érthetőbbé válik az LVSZ budapesti nagygyűléssel A szűk, levegőtlen folyosókon sokszor nagy a tumultus.” Luther jelleme !► 11. oldal ■ v kapcsolatos magatartása is. ” Újra bál volt Budavárban W 14. oldal A kerekasztal és a történelem kereke !► 4. oldal Sarepta - 24 órás „halmozott szolgálat” !► 5- oldal A fotózás és Szókratész !► 15. oldal A Sareptában már készülődnek a karácsonyra. Egyházunk elnöksége és püspöki tanácsa - a diakóniai bizottság ajánlására - advent első vasárnapján a Sztehlo Gábor által alapított és fájdalmasan méltatlan körülmények között működő Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon, ezen belül is a fogyatékkal élők otthona javára hirdetett országos offertóriumot. (Az OTP-nél vezetett 11702036-22380599 számú számlára személyes adományok is átutalhatók.) !► Az intézményt bemutató riportunk az 5. oldalon. EvÉlet: változatlan áron - változatlanul fontos? Adventi elmélyülés Remény és kenyér Teológiai konferencia Révfülöpön ► A Magyar Televízió első ízben 1984-ben közvetített istentiszteletet: a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) két héten át tartó VII. nagygyűlésének nyitó istentiszteletét. Az ünnepi eseménynek az 1982-ben nyílt Budapest Sportcsarnok, az ország akkori legnagyobb fedett sportlétesítménye - amelynek helyén ma a Papp László Sportaréna áll - adott otthont. A huszonöt esztendővel ezelőtti evangélikus találkozóra emlékezve, egyszersmind az LVSZ 2010-es stuttgarti nagygyűlésére előretekintve rendeztek november 16. és 18. között német nyelvű teológiai konferenciát Révfülöpön. Az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban zajlott tanácskozás programját az LVSZ, a Martin-Luther-Bund (MLB), valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) munkatársai állították össze Hoffnung und Brot (Remény és kenyér) címmel, utalva a jövő évi nagygyűlés témájára. A konferencia a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt témák sokaságát érintette. Folytatás a 4. oldalon Ilyentájt szokott az Evangélikus Élet kiadójának vezetője azon kellemetlen feladat elé kerülni, hogy bejelentse, mennyivel drágul jövőre hetilapunk. Idén „kicsit” más a helyzet. Azt az „örömteli” hírt oszthatom meg Olvasóinkkal, hogy 2010-ben nem változik az Evangélikus Élet ára. Ugyanúgy 250 forintért vehetünk meg egy példányt, és ugyanúgy 13 000 forintért fizethetünk elő egy évre, mint 2009-ben. Csak részben örömteli ez a hír, hiszen a jövő évi árak-díjak meghatározásának hátterében szinte kizárólag negatív tényezők állnak. A fogyasztói árak szinten maradása vagy csökkenése, az inflációval, az árak növekedésével szemben a defláció szinte mindig arról tanúskodik, hogy valami nagyon nincsen rendjén. Egy erősödő gazdaságban természetes módon növekszik az árakkal a vásárlók vásárlóereje is. És ha még a drágulás után is több marad mindenkinél, mert eleve több volt, akkor még a legszigorúbb mércével sem lehet semmi kifogásolnivalót találni az áremelkedés tényében. Egy jól működő rendszerben a gazdaság ezernyi szereplője - az egyéni és társas vállalkozások, az állam és az egyén - együttesen képesek befolyásolni, hogy nagyjából mindennek együtt mozogjon az ára. Már több mint egy éve bebizonyosodott: a körülöttünk lévő rendszer nem működik jól. A fentebb vázolt „steril” elmélet jövőre biztosan nem lesz a mi gazdasági környezetünk meghatározója, és vélhetően úgy fognak emelkedni az árak - legalábbis azoké az áruké (energiahordozók, élelmiszerek, gyógyszerek) és szolgáltatásoké, amelyeknek a megvásárlásáról nem mondhat le senki -, hogy eleve kevesebből kell kifizetnünk értük a magasabb összeget, így vélhetően sokaknak fel kell tenniük majd a kérdést: mi fontos igazán, és - ne adja Isten - újra pusztán a létünk, az egészségünk fenntartása érdekében kell majd lemondanunk egy-két olyan dologról, amelyek nélkül azért még élet az élet... A milliónyi fontossági listán jövőre nagyon sokan akarnak előkelő helyen maradni. És nem tagadjuk: az Evangélikus Élet is - legalább annak a négy-öt ezer „vásárlónak" az életében, akik 2009-ben is áldoztak hetilapunkért. Bízunk abban: nemcsak az tartja meg újságunkat a fontossági listán, hogy ez legalább nem drágul, hanem elsősorban az, hogy az olvasó úgy tekint hetilapunkra, mint ami róla szól, oly módon, ahogyan semmi más ebben az országban. Bízunk abban: Önnek, tisztelt Olvasónk, valóban fontos, hogy a lapszámok csütörtökön-pénteken ott legyenek a postaládájában vagy vasárnap a templomi iratterjesztésben. Hogy úgy gondolja, a lap hiányában valami „örökízűt” veszítene el, ami ugyan „lényegtelen" a gázhoz, az üzemanyaghoz, a kenyérhez, a gyógyszerhez képest, valójában azonban mérhetetlenül fontos, s hozzá képest az összes többi csak „ráadás” ■ Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója ■ Szabó Lajos Egész évben nagyon tudott spórolni a kőszegi templom egykori hűséges egyházfija. Nem volt számára olyan gyertyacsonk, amelyet ne tudott volna egy mesteri faragással még egy istentiszteletre alkalmassá tenni. Advent első vasárnapjának esti ünnepi istentiszteletére azonban mindig új gyertyákat rakott nemcsak az oltárra, hanem még a sokkarú, patinás csillárokba is. Legalább félszáz, vadonatúj viaszgyertyát illesztett be gondosan a rézcsillárokba. A hegyekből a mesésen szép fenyőgallyak, a kertésztől a legszebb fehér szegfűk érkeztek. Az adventi napok előtt a nagytakarítás és a rendrakás elmaradhatatlan volt a gyülekezet portáján. Önkéntesen és jó szívvel, minden ellenszolgáltatás nélkül sokan vettek részt az évente visszatérő közös programban. A tradícióból fennmaradt hittanlecke körülbelül ilyen gondolatokat őrzött: a kezdet ünnepére legyen minden szép és rendezett. Adventre készülni kell. Adventhez érkezni kell. Adventbe nem szabad csak úgy „beesni”. Ma is jó lenne újratanulni ezt a gondolkodást. Adventhez közeledni mozgással illik, cselekedetekkel, elhatározásokkal és nem utolsósorban lelki ráhangolódással. Advent nem lehet passzív időszak az élő gyülekezeti közösségben, hanem kicsik és nagyok, idősek és fiatalok nyüzsgése kelti életre. Ez az időszak a megváltozás esélye. Jó lenne erre újra rátalálni. Az új és a szokásosnál nagyobb fényű gyertyák hirdetik, hogy most a világosság és a tiszta fény kerül a középpontba. Életünkben, gondolatainkban sem történhet másképp. „Kikerül” belőlünk a lényegtelen, a zavaró, az irigy vagy a másikat állandóan kikezdő rosszindulat. Szeretnénk valóban a lényegre figyelni. Ott is lehet fordulat a megromlott emberi kapcsolatokban vagy családi konfliktusokban, ahol már teljesen reménytelennek és elmérgesedett - nek tűnik minden. Van gyógyulás. Van újulás. Ismét van lehetőség első szóra. Lehet bocsánatot kérni, és szabad megbocsátani. Nem szabad spórolni az új és egészséges fényű gyertyákkal! Jó lenne a tisztaságot keresni bennünk és körülöttünk. A bizalmat úgy sugározni az egyházban, hogy az jól érezhető legyen a bizonytalankodó, kereső kortársaink számára. Otthonainkban és templomainkban bensőségesebb és őszintébb odafordulást volna jó tanúsítani, még akkor is, ha környezetünk rendületlenül ontja ránk a zavaros, indulatos és felkavaró eseményeket. Hihetetlenül sokat jelentene ma a templomaink előtt, mellett elhaladó embereknek az, ha érezhetnék és hallhatnák - jól érthető, ma könnyen befogadható nyelven és dallammal - azt, ami ünnepet teremt belül, a falak között. Nem véletlen, hogy egyre több városban van mostanában nyilvános adventi éneklés vagy közös gyertyagyújtás. Egy kis csoport utcai éneklése vagy akár a templomlépcsőről szóló zene is lehet vonzerő. De ez még nem jelenti azt, hogy a ránk bízott üzenet és kincs valóban megszólal a templomban, életerősen és mindenki számára. Az aktuális gyülekezeti feladatok közé tartozik, hogy végre kimondjuk: a lelki értékek pótolhatatlanok, és hiányuk teszi fájdalmassá és nehezen élhetővé az életünket. Az adventi szavaknak és énekeknek lehet olyan csengésük, amely magára vonja még a templomoktól távol élők figyelmét is. Attól lesz adventi egy gyülekezet ma, ha van leleményessége és bátorsága megszólítani az embereket. Nem a hagyományőrzés vagy a szokások rabságában él, hanem új szavakkal és új dallamokkal fordul kifelé. Nem beszél és nosztalgiázik a misszióról, nem is csak sóvárog utána, hanem megmutatja magát, hogy legalább a szomszédban élők észrevegyék. Szomorú adventi templomkapu az, ahol még december elején is a nyári, szűkített gyülekezeti alkalmak pókhálós hirdetése olvasható. Erőtlen adventét tükröz az, ha a gyülekezeti honlapon nem található meg az évvégéig szóló programajánlat. Ma csak oda érkeznek meg az emberek, ahol valóban kapnak is valamit. Napi szótárunkban szerepelniük kell olyan szavaknak, mint önkéntesség, környezettudatosság, segítő hálózat és az emberhez méltóbb élet védelme. Nélkülük ma csak távolodunk a lehetséges hívektől. Az adventi elmélyülés a külső rendrakás és a közösség mozgásba lendülése mellett a belső, lelki élet rekreációjáról is szól. Meggyújtok-e egy új gyertyát otthon? Elolvasok-e naponta legalább néhány sor lelki útravalót? Türelmesebben hallgatok-e meg egy embert a környezetemben? Megcsillan-e valaki számára éppen az én szememben egy bátorító fénysugár? Boldogabb lesz-e valaki miattam ebben az időszakban? Adventben közeire jön, aki távolinak tűnt. Adventben a „majd később” mentalitás helyére tör a jelen idő valósága. Az összegubancolódott szálakat ki lehet bogozni, és befejezetlennek tűnő ügyeket lehet rendezni, mert a döntően fontos közeledik felénk. A lényegest nem előzheti meg a lényegtelen. A felszínes szövegeket pedig elfelejteti a mélyről érkező, tiszta gondolat. Nem lehet véletlen az idei advent egyik mottója, Luther tömör mondata: a nyugtalan szív sötétség a boldog szív világosság! Gyújtsunk mi is bátran új gyertyákat!
