Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-29 / 48. szám
2 ■m 2009. november 29. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Jézus Krisztus, igaz és diadalmas királyunk! Ujjongó néptömeg között vonulsz be Jeruzsálembe, mégis elfordulnak tőled. Mi hálás szívvel hódolunk neked. Vedd hatalmad alá életünket, hogy részesei legyünk dicsőséges, megváltó kereszthalálodnak, és veled legyünk, mikor felülsz királyi trónodra! Hallgasd meg néped könyörgését! [Lektor:] Könyörgünk a világ rendjéért és békéjéért. Engedd megértenünk és megélnünk, hogy te vagy a világ ura! Győzd le a világban hatalmaskodókat, hogy mind téged szolgáljanak! Jézus Krisztus, igaz és diadalmas királyunk..., [Gyülekezet:] ...hallgasd meg néped könyörgését! [Lektor:] Könyörgünk egyházad szervezetéért. Te légy Szentlelkeddel uralkodója és irányítója a püspököknek és többi vezetőjének! Vigyázd egyházad rendjét! Hatalmaddal vezesd népedet! Te tisztítsd meg életünket a bűnöktől, a hatalmaskodástól, a megfáradástól, a korrupciótól és egyéb hamisságoktól! Jézus Krisztus, igaz és diadalmas királyunk..., [Gyülekezet:] ...hallgasd meg néped könyörgését! [Lektor:] Könyörgünk egyházunk lelki életéért. Te töltsd meg élettel az igehirdetést, hogy minél többen átadják neked szívüket, és hatalmad alá vessék életüket! Te nyisd meg a rendszeres igehallgatók fülét, értelmét és szívét, hogy meg ne unják igéd hallgatását! Add, hogy boldogság legyen számunkra gyülekezeted tagjának lennünk! Jézus Krisztus, igaz és diadalmas királyunk..., [Gyülekezet:] ...hallgasd meg néped könyörgését! [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetedért. Te áldd meg közösségünket az összetartozás érzésével! Adj szolgálatra kész lelket, hogy örömmel éljünk neked, és hordozzuk egymás keresztjét! Jézus Krisztus, igaz és diadalmas királyunk..., [Gyülekezet:] ...hallgasd meg néped könyörgését! [Lektor:] Könyörgünk az embervilágért. Te gyógyítsd a testi betegségeket hordozókat! Te vedd hatalmadba a lelki nyomorúsággal küzdőket! Te gazdagítsd jelenléteddel a szegényeket! Te légy hajléka a hajléktalanoknak! Te légy vigasza a halállal és gyásszal szembenézőknek! Jézus Krisztus, igaz és diadalmas királyunk..., [Gyülekezet:] ...hallgasd meg néped könyörgését! [Lektor:] Könyörgünk saját magunkért. Te erősítsd hittel szívünket, hogy beléd vessük bizodalmunkat! Te adj értelmet, hogy szembe tudjunk szállni a hazugsággal és gonoszsággal! Te indíts szeretetre, hogy a te igazságodban járjunk! Te adj minden napunkba derűt, hogy vidám szívvel készüljünk országodba! Jézus Krisztus, igaz és diadalmas királyunk..., [Gyülekezet:] ...hallgasd meg néped könyörgését! [Lelkész:] Jézus Krisztus, mennyei királyunk! Áldd meg ennek az új egyházi esztendőnek minden ünnepét és munkára rendelt napját! Hadd lehessünk azok között, akik végső eljöveteledkor is éneklik a régi zsoltárt: „Áldott, aki jön az Úr nevében!” [Gyülekezet:] Ámen. {ü!/Luther www.myluther.hu ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA - 1PT 1,22-25 Üdvözlettel Székács József Imádságok és buzgólkodások című könyvében azt írja az egyházi esztendő első vasárnapjáról: „Az advent annyit tesz, mint eljövetel. Ezen napokat az egyház a’ végre rendelé, hogy a hívek Krisztusnak a testben leendő megjelenésére, adventjére, eljövetelére méltóan előkészülnének. Azért olvastatnak és magyaráztatnak Isten házában is az istenige azon részei, mellyekben Keresztelő János Jézus közelgető megjelenésére s megtérésre inti Izrael népeit: Térjetek meg, úgymond, mert elközelített a mennyeknek országa!” Isten igéje ennek ismeretében szólal meg ezen a vasárnapon. Eljött Isten országa. Isten nyilvánvalóvá tette akaratát, és megismertette az igazságot mindenkivel. Jól tudja a levél szerzője, hogy az igazság nem erősek és erőtlenek, nem hatalmak harca folytán jutott napvilágra, nem hívők és hitedének küzdelmében dőlt el. Az az igazság, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia azért született, szenvedett, azért feszítették keresztre értünk, és azért támadt fel, hogy a világban mindenkire kiáradjon Isten ajándéka, az üdvösség. Ez - csakúgy, mint a szerző idejében - ma sem mindenki által megtapasztalt, tudott dolog. A textusunkat megelőző versekben olvassuk is: „..nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek!’ Az apostol ezután kéri a gyülekezeteket, hogy ennek az igazságnak engedelmeskedjenek. Ennek az igazságnak az ismeretében tisztuljanak meg. Azaz legyenek mássá, mert egy új korszak kezdődött Krisztussal. Isten intézkedett úgy, hogy csak Jézusban boldoguljon az ember, Jézusban tudjon tiszta szeretet gyakorolni, besározódott élete benne tisztuljon meg. Mert mi, emberek enélkül egymásnak esünk. Elfogadás, türelem, őszinteség nélkül élünk. Mi magunk akarunk igaznak látszani. Ezért leszünk képmutatókká, nem vállaljuk magunkat. Ezért nem gyakoroljuk a testvérszeretetet, nem tudunk másnak igazat adni, néha csak legyintve, hogy „Jó, elfogadom, amit mondasz”. Sokszor abban a hitben élünk, hogy csak nekünk van igazunk, csak nekünk lehet igazunk. Hozzánk kell, hogy igazodjanak mások. Jóslatokba bocsátkozunk: majd úgyis meglátják, hogy mi gondolkozunk jól. Igen, a magunk igazát szeretnénk megmutatni, és micsoda öröm, ha sikerül! Fájdalmas, hogy nem Isten igazát szeretnénk látni, hanem a magunkét. Nem Isten ügyének szentelünk minél több figyelmet, hanem a magunk sokszor apró-cseprő, jelentéktelen problémázgatásának, vélt vagy valós gondjainknak. Isten igéjét olvasva a Jézusból áradó tisztaságra, a tőle nyerhető megtisztulásra és szívből jövő szeretetére kell figyelnünk. Arra, akit Isten elküldött, akinek halála és feltámadása értünk történt, hogy formálja és átalakítsa életünket. Ő tanít meg arra, hogy helyesen viszonyuljunk a másik emberhez. Ő teszi rendbe még a legapróbb dolgainkat is, és segít őszintén vállalni magunkat. Képessé tesz nemcsak bűneink meglátására, hanem az azok elleni harcra is. A Krisztus gyülekezetében élők nem tehetnek mást, mint hogy tisztulnak. Igen, ez történik velünk az igazságnak engedelmeskedve: tisztulunk. Isten örök igéje újjáteremti az embert. Állandó folyamat ez. Tisztulnunk mindig kell. A megtisztulás azt is jelenti, hogy az ige által tisztán látjuk elveszettségünket, nyomorultságunkat, kicsiségünket, vétkeinket, és belátjuk, hogy csak Jézus által van tisztulás. Csak akkor tudunk mindenben Istennek engedelmeskedni, ha ő kezébe veszi életünket. Aki hisz Istenben, az komolyan veszi Isten üdvös intézkedését is! Néhány hete műtötték az alkarját egy kisfiúnak. A beavatkozás után nem jött rendbe teljesen, hanem sok kéztornára volt szüksége. Számítottak rá a kórházban, hogy senki nem végzi el magától a tornát annyiszor és olyan jól, mint az elvárható. Ezért egy gép állt a betegek rendelkezésére. Ebbe kellett beülnie a fiúnak is, és az mozgatta a kezét. Amint az eszköz elindult, engedelmeskedett a karja, a keze nem tudott mást csinálni, mint mozogni. Más vette kezelésbe a helyesen mozogni nem tudó testrészét. Kénytelen volt azt végezni a beteg kar, amit a tornáztató eszköz tett a gyógyulásáért. Isten is így veszi kezelésbe az embert. Az ember magától nem tud enge-A VASÁRNAP IGÉJE delmeskedni Istennek. De amint megtapasztaljuk igazságát, ajándékát, üdvös intézkedését, nem tudunk nem engedelmeskedni. Mert olyan Istenünk van, aki a Szentlélek munkájával a sok baj között vergődő, kifáradt, meggyötört embert végre igaz reménységre indítja. Advent első vasárnapjának nem kísérőjelei vannak elsősorban. Advent első vasárnapján levél érkezett Péter apostol neve alatt. Nem írta alá, pedig odaírhatta volna, hogy „Üdvözlettel: Péter” Ma is megszólalhat ajkunkon a hála: „Uram, megszántál engem. Üdvösséget adsz nekem, ami többé nem fogalom, hanem valóság.” Bele sem gondolnak sokan, amikor levelük végén így búcsúznak: „Üdvözlettel”. Azaz hihetjük, írhatjuk, tudtára adhatjuk bárkinek: üdvözülünk Isten Fia által. A test gyengül, idős korára összetöpörödik, olyan rövid életű, mint a fű. Szépsége olyan, mint a virágé: múlandó. De az tartja bennünk a lelket, hogy megkaptuk az „üdvözletét” Az ige, a szó, az írás eljutott hozzánk. Üdvözlet, üdvözülés Néktek! ■ Klementné Ferenczy Andrea Köszönöm, Uram, hogy eljött hozzánk a te Fiad, Jézus Krisztus. Benne megtisztítottad kárhozatra való életünket minden bűntől. Add, hogy az új egyházi esztendőben, a most kezdődő adventi időben általa tisztuljunk, újuljunk meg. Végy minket szereteted hatalmába! Ámen! LITURGIKUS MŰFAJOK ► Az elmúlt hetekben sokat olvashattak a zsolozsma-istentiszteletek lényegéről, az imádságok felépítéséről, tételeiről. Ma a zsoltáros istentisztelet - eddig csak megemlített - fontos tételfajtájával, a himnusszal ismerkedünk meg részletesebben. A mai, liturgikus értelemben használt himnusz megnevezés a kereszténység legősibb vallásos lírai alkotásait jelenti. Gyökerei az antik görög himnuszköltészetig nyúlnak vissza, azonban az átörökített formákat a kereszténység új tartalommal töltötte meg. Istent és az ő nagy tetteit dicsőítő énekek százai születtek a 4. századtól kezdve egészen a középkor végéig. Az ezredforduló után már a jelentősebb szentek tiszteletére is készültek himnuszok, de ezek nem váltak az általánosan elterjedt himnuszrepertoár részévé. A legelső himnuszok születése Szent Ambrus nevéhez fűződik - őt tartják a keresztény himnuszköltészet atyjának; az általa használt versforma az ő neve után ambrózián strófa. Nyolc szótagból álló, jambikus sorokból négy alkot egy versszakot; ebben a népszerű, könnyen használható versformában íródott a himnuszok túlnyomó része. Szent Ambrus püspök 386-ban vezette be a himnuszéneklést a nyugati egyházban, amikor Milánóban az ariánusok üldözése elől menekülő híveket ezek segítségével buzdította a kitartásra az éjszakai virrasztásban. CANTATE Himnuszok mm Éged Illen diczcrfinc. A himnuszköltészet virágzásának tág teret nyitott az eredetileg nem liturgikus alkalmakra szánt - nem bibliai eredetű, költött szövegű - énekelt istendicséretek elhelyezése az zsolozsmában (offíciumban). Minden imaórához hozzárendeltek egy himnuszt (hogy melyiket, az szerzetesrendenként és területenként is változott), így az egyházi év ünnepeinek tematikájával átszőtt költemények tucatjai kerültek immár liturgikus keretek közé. A himnuszok dallamai - néhány kivételtől eltekintve - nem kapcsolódtak szorosan össze egy adott szöveggel. A versformák gyakori ismétlődése lehetővé tette, hogy egyes dallamok sokféle szöveget hordozzanak, illetve ennek fordítottját is: azonos szöveghez eltérő dallamokat illesztettek a különböző szerzetesi és világi tradíciókban. A15-16. században a protestáns tanok térhódításával a himnuszok jelentős szerepet kaptak az új, gyülekezeti éneklésre alkalmas énekrepertoár kialakításában. Luther többet is átdolgozott közülük: a Népek megváltó Istene (GyLK 655) himnuszból (advent első vasárnapja alkalmából ezt közöljük) lett a Jöjj, népek Megváltója (EÉ 131)» a Jövel, teremtő Szentlélek (GyLK 665) himnuszból az Ó, jöjj, teremtő Szentlélek (EÉ 231). Az eredetileg is strofikus, költött szövegű himnuszok azonban változtatás vagy koráiként való átdolgozás nélkül is egybevágtak a lutheri irányzat új igényeivel, hiszen eredetileg is egy teljes közösség együtt éneklésére készültek. A reformáció korának protestáns gyülekezetei továbbra is végezték az imaórák közül a jelentősebbeket (elsősorban a reggeli és az esti imaórát), így a himnuszok legtöbbje liturgikus helyét és funkcióját megtartva került át protestáns használatba. A 16-17. századi graduálkönyvek szép számmal tartalmaznak himnuszokat magyar nyelvű fordításban az egyházi év különböző ünnepeire, valamint a hét minden napjára való reggeli és esti dicséreteket. Ebből a gazdag gyűjteményből találhatunk válogatást a GyLK 655-től 667-ig számozott énekei között. A tizenhárom himnusz közül tizenkettő tartalmilag egy adott ünnephez vagy ünnepkörhöz kapcsolódik, az utolsó pedig általános használatra való reggeli dicséret. Bár ezeknek az énekeknek a fő rendeltetési helye a zsoltáros istentisztelet, a himnuszok méltó helyet kaphatnak más istentiszteleti alkalmakon is - különösen akkor, ha egy gyülekezetnek még nincs gyakorlata prima és vespera éneklésében. A GyLK szerkesztői segítséget és bátorítást adnak azzal, hogy minden himnuszhoz az eredeti, gregorián dallama mellett egy ismert gyülekezeti ének dallamát is megadják. Ezek révén a lutheránus fülünknek talán szokatlan - a középkor gondolkodásmódjából fakadó, szimbólumokban gazdagabb - költői nyelvezet könnyebben birtokba vehetővé válik majd. ■ Barta-Gombos Arikán |É Né-pek megvál-tó Is-te-ne, szűz-tői szü-let-ve meg-je- lenj, r Tr csodál-ják minden szá- za- dók: Is-tenhez il - lő szü- le-tés! 2. Nem férfiúnak magja ez, de titkon-való ihletés, test lesz az örök szent Ige, megvirágzík a szűzi méh. 3. Áldott gyümölcse megterem, de szüzessége megmarad, erény zászlói fénylenek: Templom, hol isten megjelent! 4. S a nászteremből, ím, kilép, királyi házból Vőlegény, mint Isten-Ember, égi Hős, hogy útját futva járja be. 5. Megindul Atyja székitől, s Atyjához ismét visszatér, bejárva poklok mélyeit, föl, az isteni trőnusig. 6. Ki az Atyával örök-egy, a test páncélját fölveszi, mi testünk gyöngeségeit örök erővel hatva át. [7.] Immár fénylik te jászolod, az éjből új nap támadott, mit nem borít el semmi éj, szünetlen hittel tündököl. 8. Urunk, dicsérünk tégedet, aki a Szűznek Fia vagy, Atyádat és Szent Lelkedet örökké, minden századon. d men.
