Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-19 / 29. szám
2 -41 2009- július 19. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Félelmeket eloszlató Teremtőnk, aki legyőzted minden ellenségedet! Imádattal borulunk le előtted. Köszönjük neked, hogy te a segítségünkre sietsz bűneink ellenére. Áldott légy szavadért - add meg nekünk, hogy igéd életünk alapja legyen! Ma is hirdeted, hogy összes adósságunkat a keresztfára szögezted. Szegezd szemünket a megfeszített Krisztusra! Temess el minket keresztségünkben, hogy meghaljunk a bűnnek: tégy hit által részeseivé Fiad halálának! Add nekünk ugyanakkor az újjászületés ajándékát, hogy Lelked által részesei lehessünk Krisztus feltámadásának is, hogy neked éljünk - az immár soha el nem múló, örök életet! Diadalmenetben vonuló Megváltónk! Hálás szívvel gondolunk arra, hogy a te erőddel indulhatunk neki az előttünk álló új hétnek. Adj hitet szívünkbe, hogy hűségesen elvégezzük feladatainkat, hogy segítőkészen hordozni tudjuk mások terheit, hogy neked tetszőén vezethessük a ránk bízottakat, hogy szavainkkal és tetteinkkel egyaránt bizonyságot tegyünk embermentő szeretetedről, feltámadásod győzelmes erejéről! Oly sokszor lankadunk el az élet harcaiban - mindenekelőtt saját bűneink ellen küzdve. Erősíts meg minket, hogy ellenálljunk a kísértéseknek, hogy oda tudjunk állni felebarátunk mellé, támogatva őt! Add, hogy szívünk ne legyen érzéketlen a betegek iránt, szenvedéseik iránt! Légy a magányosakkal, akikre talán napokig nem nyit ajtót senki! Adj együttérzést mindazok iránt, akik nyomorúságban vannak! Ébreszd bennünk az irgalmasság lelkületét azok iránt, akiket az időjárás viszontagságai, a természet pusztító erői nyomorítanak meg! Hétről hétre halljuk a híreket földrengésekről, árvizekről, tűzvészekről, mindenféle katasztrófáról. Nap mint nap sújtanak bennünket a bűnözés, az erőszakosság következményei,. a társadalmi igazságtalanságok, az elszegényedés; sokunk felett lebeg pallosként a munkanélküliség, az eladósodás réme. Te légy a menedék mindezen bajokban! Adj nekünk felelős vezetőket egyházunk, országunk, világunk élére, hogy ne a romboló erőket szabadítsák ránk, hanem az építést szolgálják. Adj bölcsességet nekik, hogy ne egyre mélyebbre vezessenek minket világunk gazdasági és környezeti, erkölcsi és hitbeli válságában, hanem megtalálják a kiutat. Adj nekik erőt, hogy mindezt ellenérdekeik dacára is megtegyék! Sokan kiáltanak igazságért, sokan sóhajtoznak irgalmasság után vágyva. Add, hogy a te igazságod és irgalmad megjelenjen az egyház, a keresztények életében. Tégy minket igaz gyermekeiddé, akik győzelmedet hirdetik szerte a világban! Légy áldott, Urunk, mert vállaltad a halált, hogy minket is eltemess keresztségünkben - hogy aztán húsvéti győzelmedből részesülve újjászülj minket a feltámadás örök életére! Ámen. ^Mimiiéit lYMif liHii mkn Honlap: www.evannelikus.hu fiüjLuther www.myluther.hu SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP - KOL 2,12-15 Veled haljak, veled éljek Hosszú a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok sora. Sokakban él az a hiedelem, hogy nemcsak hosszú, hanem egyhangúan szürke is. Különösen az egyházi év első feléhez képest. Nem árt, ha szembenézünk ezzel a hiedelemmel. Hogyan lenne szürke, amikor minden vasárnap a feltámadott Úr közösségébe akar állítani bennünket? Ezenkívül, ha már megfosztottuk magunkat attól, hogy a feltámadt Krisztus apostolainak, evangélistáinak és vértanúinak vasárnapokhoz közel eső emléknapjaira ügyeljünk, legalább annak a pár vasárnapnak az üzenete állítana meg bennünket, amelynek sajátos verete esztendőről esztendőre hitünknek, kereszténységünknek egyazon titkára vet fényt. A Szentháromság ünnepe utáni hatodik vasárnapot a keresztség, keresztségünk vasárnapjaként tartjuk számon. De mivel megesik, hogy elfelejtjük nemcsak ezt a vasárnapot, hanem a keresztségünket is számon tartani, rászorulunk, hogy az apostoli ige emlékeztessen bennünket. Igaz, ma már az élet minden mozzanatát vakuk villanása, felvevőgépekkel szaladgáló emberek sokszor zavaró ügyködése kíséri. Külső dokumentumokban nincsen hiány. Telnek az albumok. De például a keresztelési gyertya „szelíd világossága” felragyog-e ennek a napnak az évfordulóján, hogy fényt vessen arra, mi történt keresztelésünkkor? Ez a többi közül kiugró vasárnap akár mindannyiunk közös keresztelési gyertyájának is tekinthető. Fénye az apostoli szóval egyesülve hirdeti, mi is történt velünk, amikor megkereszteltek bennünket. Jézus Krisztus cselekedett velünk. „Senki sem keresztelheti meg önma-‘ gát” - olvasható egy régi, kézzel írt evangélikus szertartáskönyv rubrikájában, utasításában. A keresztelési szándékot be lehet jelenteni, a kisgyermeket oda lehet emelni a keresztelőmedence fölé, hogy a lelkész a tenyerét vagy a keresztelési kancsót használva, háromszor öntsön vizet a keresztelendő fejére. Velünk történik, de nem mi tesszük. A keresztelést végző is csak látható szolgálattevője a láthatatlan Krisztusnak. Krisztus mindig maga keresztel! A mai vasárnap igéje azt mondja el újra, hogy amikor Jézus parancsának engedelmeskedve keresztvíz alá tartottak bennünket, Urunk a halálába vont bele minket. Kétszer is elhangzik: „Vele együtt.” Hangozzék akármilyen furcsán: a keresztelés élővel történő temetési aktus. A falunkban kicsit furcsán néztek egy asszonyra, aki számtalanszor ismételgette, hogy nagyon szeretné látni, kik lesznek majd ott a gyászszertartásán. Megkeresztelésemkor ott vagyok a saját temetésemen. De nem magamban! Krisztus belevon a saját halálába. Nem azért, hogy neki legyek sorstársa, hanem hogy minden bűnöm ítélete Jézus Krisztus kereszthalálával, „fizetségével” együtt kerüljön Isten elé. „íme, itt vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem.” (Zsid 2,13) A nyugodtan szuszogó csecsemő, a nehezen féken tartható, dackorszakában lévő gyermek vagy a frissen borotvált felnőtt arca - élete - a töviskoronás Krisztus képével együtt áll Isten előtt. Az életünk azzal kezdődik, hogy Jézussal együtt meghalunk. Jó, hogy közben felhangzik a Krisztusban beteljesedett ígéret: „(...) Ne félj, mert megváltottalak..!’ (Ézs 43,1) Urunk megváltó halálába vezet be bennünket. A régiek méltán nevezték „üdvösséges özönvíznek” a keresztséget, mert nem az elpusztító, hanem a A VASÁRNAP IGÉJE megváltó halál közösségébe kerülünk ezáltal Krisztussal. Keresztségünkben Jézus belevon bennünket feltámadott életébe, az örök élet már most újféle életet formáló és egykor az örökkévalóságban kiteljesedő, minden elképzelésünket, még a fantáziánkat is meghaladó valóságába. De nem arról ábrándozunk vagy vitázunk, hogy milyen is lesz ott, hanem arra ügyelünk, hogyan éljük ezt az életünket a Feltámadottal való láthatatlan, de valóságos egységben. A tanítványok a keresztre feszülő „Fájdalmak Emberének” görcsbe ránduló kezét együtt látták a Feltámadott áldásra kiterjesztett kezével. Azért mertek a halál peremén járni, mert az Élővel való hitbeli közösségben élték a mostani életüket, és remélték az eljövendőt. Szürke vasárnap lenne a Szentháromság ünnepe utáni hatodik vasárnap? ■ Fehér Károly Imádkozzunk! „Jézus, világ Megváltója, / Üdvösségem megadója, / Megfeszítettisten Fia, /Bűnömnekfán függő díja: /Jézus, add, hogy hozzád térjek, / Veled haljak, veled éljek!” (EÉ 191,1) GERH ARDT-CRÜGER-ÉNEK Mint fogadjalak téged, világ reménységét? ► A Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) tartalmaz néhány olyan éneket, amelynek szövege már az Evangélikus énekeskönyvben (EÉ) is megtalálható. Az újdonság itt az, hogy közöljük az énekek eredeti dallamát is. Ezek közül a legkiemelkedőbb Paul Gerhardtnak és Johann Crügernek a Mintfogadjalak téged, világ reménységét? kezdetű műve (GyLK 805 / EÉ 141), mely Crüger híres énekeskönyvében, a Praxis pietatis melicában jelent meg 1653-ban. Az egyháztörténet csillagórái, ritka egymásra találásai közé tartozik Gerhardt és Crüger munkakapcsolata a berlini Nikolaikirchében; ennek köszönhetjük többek között a Dicsérjük Istent (EÉ 52) és Mind adjon hálát Istennek (EÉ 54) megszületését. (Gerhardt munkásságáról bővebben olvashatnak az Evangélikus Élet 2006/39. és 40. számában.) Ez az adventi ének - Karl Barth szerint - a hit általi megigazulás himnusza; benne Gerhardt megénekli Pál apostol és Luther legalapvetőbb tanítását. A költemény tíz versszakból áll, melyből énekeskönyveink hatot közölnek (1-3., 5-6., 10.). Az eredeti tíz strófa két részre tagolódik: az 1-5. vers személyes beszélgetés Krisztussal, a 6-10. vers pedig a gyülekezet vigasztalása. Az ének egy Krisztust szerető ember kérdésével kezdődik. A válasz a második versszakban az adventi evangéliumra - Jézus bevonul Jeruzsálembe (Mt 21,1-9) - való emlékeztetés. Az eredeti szöveg finom szójátéka, a „Palmen/Psalmen” - a pálmaágak útra helyezése és a zsoltáréneklés - a magyar fordításban sajnos nem adható vissza. A 3-5. strófa Jézus dicsőítése azért, mert megváltó tettével kiemelte az embert a bűnből és a szenvedésből. A vers második felében a hívő gyülekezet fenyegetett helyzete és az isteni szeretet cselekedetei kapcsolódnak össze. Újabb mesteri fogás, hogy Jézus közeledésének leírása („er kommt”) az utolsó versszakban imádságos megszólításra („ach, komm”-ra) változik. Ezzel a fordulattal a Biblia befejezésére (Jel 22,20) utal a költő.-Mo— — —ÉT—1— 7TT t J ÚJ f* 1 ír jt ^ m m é ■ J * £ 1 1 m vlin Vlin t fo- gad -ja-lak t kö-szönt-he-tem 1 té - ged, Vi - lág r fé-nyed, Mint si-e- - 0 eménysé-gé s-sek e - lé t? d? 1/ *i! r . \ T r O m IÁ # 1 1 f rA & & m m * ^17 j v#»’ ~ m C-Hp-i , d ráé-zu-s, kér- le c, Te-Mt mu-t T= ásd m egn ia-£ ;ad, 1 — —9— —m j —0--0— fii Hogy mi kedves te - né - ked, És hogyan vár-ja - lak! 2. Ha Sionod az útra Zöld ágat szórt eléd, Hadd zengje szívem húrja Tenéked énekét, Hogy frissen, bátran szálljon Tehozzád énekem, És szüntelen szolgáljon E földön életem! 3. Hogy megments, Jézus, engem, Mit tettél üdvömért, Mert láttad testem-lelkem Halálos ínségét! A béke szent országát Én elveszítettem, De jöttél, hogy az áldást Te visszanyerd nekem. 4. Mi késztetett, hogy értünk Elhagyd a mennyeket, És vállald emberlétünk? A mentő szeretet! Az egész nagy világot És sok sebét-baját, Mit irgalmad jól látott, Te így öleled át. 5. Vésd ezt szívedbe mélyen, Te bánkódó sereg! Túl csillagtalan éjen A hajnal közeleg! Ne csüggedj, Segítséged Ott áll ajtód előtt, És megvigasztal téged, Ha bebocsátod őt. 6. Eljön újra: megítél Élőket, holtakat. A benne bízó nem fél, Annak kegyelmet ad. Kelj fel, szép Napunk, várunk! Vígy országodba el, Hol mindörökké áldunk Új hálaénekkel! Szöveg: Paul Gerhardt 1653 - Fordította: Túrmezei Erzsébet. Dallam: Johann Crüger 1653. [EÉ 141; EG 11]. CANTATE Az első és utolsó strófában egyaránt megjelenő fény keretbe foglalja a verset. A fény-, különösképpen is a napszimbólum Gerhardt költészetében központi szerepet játszik: a hit örömének megtapasztalására utal. Crüger dallama nagyszerűen illik Gerhardt verséhez. Világos dúr hangneme és többnyire lépegető sorai könnyen énekelhetővé teszik. A strófa (megismételt) első fele finom ívet ír le a kvintig, majd visszatér az alaphangra. Az ötödik sor - az „Ó, drága Jézus, kérlek” felkiáltásnál - hirtelen kvartlépéssel fellendül az oktávra, és a domináns hangnembe tér ki: ez a dallam indulati csúcspontja. A többi három sor újra kisebb hangterjedelemben mozog, és fokozatos ereszkedéssel éri el a záróhangot. Néhány korábbi német énekeskönyv, illetve az EÉ 141 a Már búcsút veszek tőled (EÉ 505) dallamára illeszti Gerhardt énekét. Ha összehasonlítjuk a két dallamot, kiderül, hogy a költemény bensőségességéhez, személyességéhez sokkal jobban illik Crüger szerzeménye. És bár egyértelmű, hogy a dallami csúcspont elsősorban az első strófa előbb idézett felkiáltásának ihletésére született, a többi versszak mondanivalóját is szerencsésen kiteljesíti: általában Krisztus adventi közeledésének bejelentése áll ezen a helyen. Végül egy példa arra, mikor a zenei megoldás komoly teológiai jelentést hordoz. / S. Bach az ének első strófáját az Ö, Krisztus-fő, sok sebbel (EÉ 200) dallamára alkalmazva építette be a Karácsonyi oratórium első kantátájába. A legelterjedtebb passiós korái használata az értő hallgató számára világossá teszi az üdvtörténeti események közötti összefüggést. ■ Ecsedi Zsuzsa IpiSil .'ívjEged Iítcn diczcriinc.
