Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-19 / 29. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009- július 19. » 3 A miniszterelnökkel tárgyaltak a történelmi egyházak vezetői Lelkészszentelés a Balaton északi fővárosában Bajnai Gordon miniszterelnökkel tárgyaltak múlt szerdán a Parlamentben a történelmi egyházak vezetői. Az eseményen, melyen részt •vett Hiller István oktatási és kulturális, valamint Kiss Péter társadalompolitikai miniszter is, egyebek között szó esett a gazdasági válságról és az egyházak szerepvállalásáról az úgynevezett krízisalap működésében. Az egyházi vezetők a megbeszélés elején nehezményezték, hogy öt év után most először kerül sor ilyen magas szintű találkozóra. A miniszterelnök részletesen beszámolt a kormány válságkezelést célzó törekvéseiről, és kijelentette, hogy a jövőben rendszeresebben akar majd találkozni a történelmi egyházak vezetőivel. Az egyházi vezetők támogatták a közös gondolkodás lehetőségét, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy néhány konkrét javaslatukra már hosszabb ideje nem kapnak érdemi választ. Ilyen például az, hogy az egyházak számára történő egyszázalékos adófelajánlás lehetőségét a személyi jövedelemadóról terjesszék ki más adónemekre is, vagy hogy a természetbeni adományok áfáját töröljék el. A miniszterelnök ígéretet tett a lehetőségek vizsgálatára. A gazdasági válság súlyos következményeit érzékelve a kormány erősíteni szándékozik a társadalmi szolidaritás érzését, hogy megpróbálja megakadályozni további széles rétegek anyagi ellehetetlenülését. Az azonnali segítség egyik eszközének szánják az úgynevezett krízisalapot is, melyből a rászorultság alapján egyszeri, viszonylag kis összegű támogatásban részesítenék a kérvényezőket. Ehhez kérné a kormány az egyházak segítségét. Ugyanakkor a krízisalap létrehozását és működésének módját - különös tekintettel a választási kampány közeledtére - eddig számos politikai támadás és jogos kritika érte. Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) országos felügyelője lapunknak elmondta: a tárgyaláson valóban szóba került, hogyan tudnának az egyházak a kormány által létrehozott krízisalap működtetésében közreműködni. Hozzátette ugyanakkor, hogy mivel a részletek, a megvalósítás gyakorlati kérdései még nincsenek tisztázva, nem szeretnék, ha az alap körül kialakult konfliktusba belekeverednének az egyházak. A krízisalap működtetésében az egyházi karitatív szervezetek szakmai tudásának kell érvényesülnie, ez viszont szükségessé teszi, hogy az egyházi vagy az egyházakhoz közel álló szervezetek által felhasználandó forrásokat világosan különítsék el - hangsúlyozta az országos felügyelő. Prőhle Gergely véleménye szerint az egyházaknak csak akkor szabad részt venniük a krízisalap felügyeletét ellátó testület munkájában, ha világos felelősségi körrel, átlátható módon, az állami szabályoknak megfelelően, de önállóan dönthetnek a rájuk bízott összeg célba juttatásáról. N EvÉlet-infó ► A gyülekezet és a család tagjaival, barátokkal, szolgatársakkal telt meg az elmúlt szombat délután a balatonfüredi evangélikus templom. Ez alkalommal szentelte lelkésszé Kosa Gergely végzett teológust Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Jn 15,16 alapján tartott, szolgálatba indító igehirdetésében a püspök emlékeztetett rá, hogy a lelkészjelöltben küzdelem árán született meg a lelkipásztori hivatásra szóló elhívás bizonyossága. Tartsa szem előtt - figyelmeztette az ifjú szolgatársat -, hogy a szolgálatban állókat imádságra buzdítja a Mester, hogy az legyen naponkénti megújulásuk forrása. Kosa Gergely 1981-ben született, Balatonfüreden nőtt fel. Vonzotta a sport, ezért sport tagozatos általános iskolában tanult, futballozott, kézilabdázott, triatlonozott. Ez utóbbiból középfokú edzői képesítést is szerzett. Gimnáziumba Veszprémbe járt, ott érettségizett 2000-ben, majd földrajz-testnevelés szakos tanár szeretett volna lenni. Tizenkét éves korában egy felekezetközi gyermektáborban jutott hitre. Ettől kezdve tudatosan kereste, hogy Jézusnak mi a terve az életével, bár sokáig csak a tanári pályát tudta elképzelni jövendő hivatásának. Gyülekezetében rendszeresen járt ifjúsági órákra, majd lelkésze - Riczinger József - az istentiszteleteken kisebb szolgálatokkal is megbízta. Nagy hatással voltak rá a felekezetközi házi bibliaórák egy idős házaspárnál, valamint a biatorbágyi belmissziói közösségben átélt alkalmak. Érettségi után be kellett látnia, hogy élethivatása nem lehet a sport, ezért - bátyja mellett - egy évet fogtechnikusnak tanult. Ez idő alatt döbbent rá arra, hogy az evangéliumot szeretné hirdetni, így 2002-ben jelentkezett a teológiára. A hatodévet Érden, Ittzés István lelkész mentorsága alatt töltötte. 2007-ben megnősült, felesége Preininger Andrea orvostanhallgató. Mivel hitvesének még volt egy tanulmányi éve az egyetemen, Budapesten kellett maradniuk az elmúlt munkaévben, ezért ideiglenesen világi állásban helyezkedett el. Kosa Gergelyt püspöke július 15- től a bokodi gyülekezetbe küldte ki beosztott lelkésznek. ■ Menyes Gyula ....... m' A u m ú m liiiiiiiiiiini 1 nimm 1 iimimfi I pw? í m t äjü " II II II II II J V IMMMf F^iJtwfchíi, Határnyitás - kétezer éve Ezekben a hetekben sokat hallhatunk, olvashatunk a húsz évvel ezelőtti történelmi határnyitásról. Lapunk előző száma részletesen tudósított a soproni bajor-osztrák-magyar „határtalan hálaadásról”. Az idén nyári piliscsabai missziói konferenciákon egy jóval régebbi, de jelenünket és jövőnket mindmáig meghatározó határátlépésről szólhattam igehirdetőként. Lassan immár két évezrede, hogy Pál és munkatársai Troászból Filippibe érkezve elhozták az evangélium lángját az európai kontinensre. Ma gyakran beszélünk múlt időben az európai kereszténységről, posztkrisztiánus kort emlegetve. Sokan keseregnek, hogy már az Európai Unió alkotmányának előszavába sem fért bele Isten neve, illetve a keresztény gyökerekre való utalás. Sértődött zsörtölődés helyett talán érdemesebb egy kicsit visszatérni az európai kereszténység bölcsőjéhez. Hátha újra megtaláljuk a forrásnál azt, amit, akit elveszítettünk az évszázadok során, és - a zsoltáros képével élve - megújul ifjúságunk, mint a sasé... (vö. Zsolt 103,5) Ha újra elolvassuk az első missziótörténetnek, az apostolok cselekedeteiről szóló könyvnek a tizenhatodik fejezetét, melyet nemrégiben a bibliaolvasó Útmutató is a kezünkbe adott, meglepő felfedezéseket tehetünk. Az első meglepetés, hogy az európai kereszténység, ha úgy tetszik, egy álomból születik. Pál álmában kap hívást egy görög férfitól: „Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” (ApCsel 16,9) Korábban az apostolok sokfelé próbáltak elindulni az evangéliummal Kis-Ázsiában, de ismételten azt olvassuk, hogy „.. .Jézus Lelke nem engedte őket” (ApCsel 16,7). Az Úrnak más, merészebb, tágabb ölelésű terve volt az övéivel. Nem akarta, hogy a pünkösdkor született kereszténység csupán egy belterjes zsidó szekta maradjon, egy kis-ázsiai vallásocska. Az evangélium hirdetése - mai divatos kifejezéssel - globális projekt. El kell indulni egy másik földrész, egy másik kultúra, a hellén világ felé, az akkori világ szellemi fővárosa, Athén felé és a Római Birodalom szíve, Róma felé, sőt a föld végső határáig. Kissé bizarr módon ez a missziói robbanás egy Istenre hagyatkozó álomból kapja a gyújtó szikrát. A hívő embereknek ellentmondásos a viszonyulásuk az álmokhoz. Egyrészt joggal félünk babonás, beteges túlértékelésüktől, torz magyarázgatásuktól. Másrészt a Szentírásból látjuk, hogy Isten bizonyos esetekben képes szolgálatába állítani ezt a titokzatos kommunikációs csatornát is. Gondoljunk Jákobra, Józsefre, Dánielre vagy éppen Jézus nevelőapjára, Józsefre... Ebben az összefüggésben hadd idézzem Jörg Zink néhány provokatív gondolatát: „Az álmokat nem szabad összetéveszteni a valósággal. De a va-ÉGTÁJOLÓ lóságot sem szabad valóságosabbaknak tartanunk, mint az álmokat. Semmi sem változtatja meg a világot olyan alaposan, mint az álmok...” Földrészünk evangélizálása tehát egyrészt egy álomból, másrészt pedig egy meghallott segélykiáltásból indul. Vajon manapság mennyire érzékeny a fülünk a segítségre szorulók hangjának meghallására? Illetve mi mennyire merünk magunk is segítségért kiáltani, azaz imádkozni?! Johann Baptist Metz Memoria passionis című könyvében így fogalmaz: „A kiáltás a kereszténység belső lényegéhez is hozzátartozik, része az együtt szenvedés által meghatározott kereszténység misztikus hátterének.” Éppen az elmúlt vasárnap prédikációs alapigéje szembesített minket az első keresztény gyülekezetek megdöbbentő vagyonközösségével, szolidaritásvállalásával: „Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem...” (ApCsel 4, 34) Lapunk igefeldolgozása már címében frappánsan megragadta a lényeget: Fel nem oldható feszültség. Valóban nem szabad megszokni azt a szakadékot, amely a kezdet és a jelen gyülekezeti élete között tátong. Természetesen idealizálni sem kell a „hőskort” hiszen az előbb idézett igeszakaszt követi Anániás és Szaftra bukásának reális és horrorisztikus krónikája... Az európai kereszténység hajnalán sem csupa hithős állt. De néhány olyan, ma is éltető gyökérszálat felfedezhetünk, amilyen nélkül a 21. században sem lehet élő egyház. Ma is szükség van Istenre figyelő „álmodozókra” Ma is kellenek bátor segélykiáltók, gyakran névtelen, de kitartó imádkozok. Bölcs és bátor apostolok kerestetnek, akik rátalálnak a folyóparton Istenre szomjazó asszonyokra. Szükség van nyitott szívű Lídiákra, aki befogadják az evangéliumot, és a szívük után az otthonuk ajtaját is megnyitják. Így születnek meg azok a családias házi közösségek, melyek napjainkig a kereszténység életet hordozó alapsejtjei. Amikor Európa hatalmas katedrálisai gyakran konganak az ürességtől, újra kell építeni Krisztus egyházát az alapoktól, a családi otthonoktól, kisközösségtől indulva. Végül még valami, amit nem szabad elhallgatni, hiszen tisztán megszólal az európai kereszténység nyitányában, ami nem győzelmi induló. Ha végigolvassuk a tizenhatodik fejezetet, felcsendülnek benne fájdalmas, disszonáns akkordok is. Az evangélium hirdetői hamar ütköznek a sötétség babonás erőivel, a mammon hatalmának érdekvédőivel. A jövendőmondó rabszolgalány meggyógyításának „hálapénzeként” az apostolok börtönbe kerülnek. A cella rácsai rajzolják szemük elé a Mester hirdetésének és követésének szerves részét, a keresztet, a szenvedésvállalás realitását. Igaz, ilyen módon a börtönmissziói szolgálat is megindul Filippiben: Istent magasztaló énekszóval, megtéréssel, családi keresztséggel, nyíló szívekkel és börtönajtókkal. Ugye érdemes volt egy kicsit visszatérni a kétezer éves határátlépéshez? Igazi gyógyító, frissítő, fiatalító emlékezés lehet ez, minden hamis nosztalgiázás nélkül. A vén Európa kereszténységének is van reménye, van jövője, hiszen Isten Lelke ma is adhat álmokat és ébredést. Ad segítségért kiáltó, imádkozó férfiakat és nyitott szívű asszonyokat, ad örömhírt továbbajándékozó és tovább élő apostolokat! Akik mi (is) lehetünk... Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
