Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-22 / 47. szám
2 -41 2009- november 22. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Megváltó Uram! A leveleiktől búcsúzó fákkal együtt engem is körülvesz a percek, órák, napok és hónapok avartakarója. Ma, az év végén már egészen csupaszon állok előtted. Az elhullatott színes levelek, édes gyümölcsök és drága emlékek virágai mellett hány és hány gyümölcs nélkül maradt virág, féregrágta reménység is hullt a mélybe: elszalasztott lehetőségek, meg nem szentelt alkalmak, jelenléted nélkül eltékozolt találkozások. S mint a szél az ágakat, úgy járja át igéd és Lelked gondolataimat és csontjaimat. Érzem, semmit sem takargathatok előtted. S tudom, a számadás napján elém is mindent felfedő tükröt tartasz. Mégsem az ítélet pillanata tölt el félelemmel, sokkal inkább a hálátlanságom feletti szégyen. Hiszen hétről hétre hallottam bűnbocsátó szeretetedet, fogadtam áldásodat. S mégsem teremtem a megtérés áldott gyümölcseit. Uram, bocsánatodat kérem mindezért! Ó, Uram Jézus, ha nem volnál nékem, Ha drága véred nem hullt volna értem, Én szegény bűnös, hová is mehetnék? Kihez fordulnék? Nem tudnék én már hová menekülni, Ha szerelmedbe nem tudnék merülni. Csak Te vagy, Uram, az én bizodalmám, Édes nyugalmam. Visszajöveteledre és számonkérésedre emlékeztető igéd komoly aggodalommal tölt el, ha a körülöttem lévő, csupasszá lett erdőre tekintek. Gyülekezetünk fájáról a levelek mellett elszáradt ágak is letörtek, de makacsul kapaszkodnak még a leégett rügyek s a megtöppedt szemek. Uram, ha lehet, fejsze helyett mégis inkább drága metszőkéseddel lépj hozzánk! Gyógyító kertészként ápold a legidősebbek életfáját, állíts támaszt melléjük, s ha lehet, gyógyítsd meg őket! A gyenge, ifjú hajtásokat óvd a vadaktól, erős karóként állj melléjük Lelkeddel! Egyházunk erdejét járd át Szentlelkeddel! Hozz tiszta levegőt, fújd ki közülünk az áporodott, átláthatatlan ködöt! Országunk meglopott erdején könyörülj! Habár több a vad és az orvvadász, mint a te hűséges munkásod, azért legyen gondod az eltévedt bárányaidra! Sötét felhők árnyékolják be hazánk jövőjét, s mi nem is emberektől reméljük a megoldást. Kezedbe ajánljuk, Urunk, vezetőinket, honfitársainkat, hittestvéreinket, szeretteinket, a zsákutcába jutott és munka nélkül maradtak ezreit és egész világunkat: irgalmazz nekünk! Te az életed adtad értünk. Hát adj lehetőséget, hogy az előttünk álló évben mi is bizonyíthassuk: hűséges tanítványaid leszünk. Ehhez kérjük Szentlelked áldását, Jézusunk! Ámen. HIRDETÉS Az evangélikus nők klubjának ez évi utolsó alkalmán Tóth-Szöllős Mihály nyugalmazott lelkész szolgál Reményteljes múlt - 25 éve Budapesten tartotta nagygyűlését a Lutheránus Világszövetség címmel. Az alkalom helyszíne: Budapest VIII., Üllői út 24. Időpontja: november 28., 10.00- 12.30. Mindenkit szeretettel hív és vár: a Női Missziói Szolgálat AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ UTOLSÓ (ÖRÖK ÉLET) VASÁRNAPJA - MK 13,24-27 Angyalok - kosárral Van valami megnyugtató abban, ahogy emberek a világ, a Föld, az élet eredetéről vitatkoznak. Hogy ebben mi a megnyugtató? Az, hogy érveljenek akár tudományos kutatások eredményeivel, akár hitbeli tantételekkel, mindenképpen egyetértenek abban, hogy a világunk keletkezett. Azaz, hogy nem volt mindig. Van létrejötte, bármilyen módon is történt az. Van kezdete. S aminek kezdete van, annak van vége is. Mikorja, hogyanja lehet vita tárgya, de az, hogy lesz, az nem. Ma már egyre többször bukkan fel ez a gondolat a legkülönbözőbb formában. A végső idők tehát témává lettek. De lám: nem új keletű témává. Jézus maga is beszél róla tanítványaival. És téved, aki azt hiszi, Jézus e szavakkal ijesztgetni akar. Hogy így akar kerítőhálójába terelni, mint a vadászaton a hajtok a megrémített és menekülésre késztetett vadat. Ahogy Jézus beszél erről, az nem fenyegető. De nem is szentimentális, nem bizonytalan, nem fantáziaszülemény. Prófétai szavak csendülnek vissza benne. Tényszerű, szinte száraz jövőrajz. Sosem látott jelenségekről és történésekről. Mégis: valahonnan ismerős a kép. Csak éppen fordítva. Visszafelé. A Biblia első lapjairól ismerős: ahogy a káoszból - Isten szavára - élhető, materiális világ formálódik. Először a világosság, majd az egek erői, a boltozat a vizekkel, a láthatóvá váló szárazföld, no meg az égitestek, hogy aztán egy békés és minden szükséges jóval ellátott világban leljen otthonra az első emberpár. Jézus szavaiból kirajzolódik: a jelzett napokban mindez a visszájára fordul. Mintha a teremtő hatalom visszafelé is megtenné e lépéseket. Az élhető jólét helyét nagy nyomorúság veszi át, ezt követően elsötétülnek az égitestek, ez egek erői megrendülnek. A stabil világrend felborul. Végül a világosság is sajátossá lesz: az már a teljes dicsőségében, hatalommal megjelenő Emberfia fényessége. Milyen szerep jut ebben az egyetemes változásban az embernek? ,:Meglátják az Emberfiát’.’ Nagy változást idéz elő mindez az emberekben is. Nem a nyomorúság köti le a figyelmüket, nem is a változások hatásaival foglalkoznak. S a megjelenő Emberfiára sem csupán felkapják a fejüket, vagy nézegetik, mint egy műtárgyat. Meglátják. Látják azt, amit nem láttak meg a Golgota keresztfájának üzenetében, a húsvéti örömhírben, a Jézus által adott jelekben és szavakban. Amit a prófétai szóban sem láttak meg, és saját életük számtalan tapasztalása sem láttatott meg velük. Sőt ez az egyetlen, amit tesznek: csak meglátják. Nem kezdik el rutinosan értelmezni, megmagyarázni, tudományos alapokra helyezni. És nem is hárítják, nem is bagatellizálják. Csak látják. Ám ebben a látásban ott van már annak a felismerése is, hogy ez alól senki nem vonhatja ki magát. Sőt: mindenki megérti, hogy az a nézete, miszerint ő ezen kívül áll, mindig is téves volt. Soha nem volt teljesen független ettől a hatalomtól, bármennyire így akarta is hinni. S ez a meglátás egyben annak felismerése is, hogy ha mindezt a rendelkezésre álló lehetőségek idején fogadta volna el, akkor most nem így állna itt. Akkor nem kerítenék hatalmukba a rémület erői, nem bámulna bénultan. Kiszolgáltatott tehetetlenséget sem érezne. Mert mindeközben jól tudja: ez nem csupán egy új epizód az életében. Innen nincs visszazökkenés a jól megszokott hétköznapokba... Már nem kívülállóként szemlélődik, hanem része a történésnek. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja az örök életről szól. És nem csupán Jézus örök életéről! Ez a dicsőségben és hatalommal fellépő Jézus nem azért tér vissza, hogy fürödjön ebben a dicsőségben, és egyértelművé tegye a hatalmát! O egyszersmind az övéiért tér vissza. Elküldi angyalait, hogy összegyűjtsék a választottakat. Az Istennel mindaddig eleven kapcsolatban levőket. Akik az Úr hatalmát és jelenvalóságát addig is nyilvánvalónak tekintették, amikor az még csak a füleik, nem pedig a szemeik számára tárulkozott fel. Akkor elküldi angyalait az összegyűjtésre. Akkor - és nem előbb. Hiába is szeretnénk jó előre tudni, hogy van-e még pótolnivalónk az Igazság megjelenéséig. Hiába is szeretnénk biztosítani magunknak az „Atyám áldottai” jelzőt. Mert hatalmas változás vár azokra is, akiket az angyalok kosarukba összegyűjtöttek; számukra akkor lesz valóság-A VASÁRNAP IGÉJE gá, amit addig hittek: megváltottságuk, elhívottságuk, választott voltuk. Visszafordíthatatlan, rendíthetetlen valósággá. A bűnbocsánat, az új élet elvehetetlen valóságává. Számukra mindebben beteljesedik Isten megannyi hittel és reménységgel megélt ígérete, amely kísérte, vezette őket életük addigi útján. Csalhatatlanul, tévedhetetlenül és alaposan végzik el küldetésüket az angyalok! Nagy változást hozó idő lesz az minden és mindenki számára. De már ma hirdeti Urunk: ahogyan volt e világnak kezdete, létrejötte, ugyanúgy elkövetkezik a vége is. Burkolózhat mindkettő homályba, övezhetik tudományos és hitbeli tanítások, mégis mindegyik csak azt erősíti: volt kezdet, és lesz vég. Akik Istenéi, azok viszont azt is jól tudják: Jézus Krisztus a kezdet és a vég. ■ Farkas Etelka Imádkozzunk! Urunk, mennyei Atyánk! Áldunk téged, hogy teremtett világodat és benne az embert minden eszközöddel az eljövendő teljességre készíted fel. Bocsásd meg ha kételkedünk eszközeid hatékonyságában, ha türelmetlenül bizonyosságot követelünk tőled, vagy ha önmagunk hitén kívül másokét is vizsgálat tárgyává tesszük! Kérünk, te magad ölelj bele már itt és most abba az örömbe, amelyben ismerősként köszönthetjük érkező angyalodat! Ámen. ZSOLTÁROSIMÁDSÁGOK CANTATE A zsoltárok használata -istentiszteleten és saját imádságban ► Rovatunk mai cikke lezárja a zsoltáros imádságokról szóló négyrészes belső sorozatot. A technikai kérdések után most a GyLK zsoltárgyűjteményét tekintjük át. A GyLK 668-780 számai között nyolcvankilenc recitált, antifónával keretezett bibliai zsoltárt találunk; ha nem is szerepel itt mind a százötven zsoltár, a liturgikus hagyományuk vagy témafelvetésük miatt jelentőseket mind tartalmazza a fejezet. A Zsoltárok könyvében minden élethelyzetet, lelkiállapotot megtalálhatunk, így szavait magunkévá formálhatjuk. Segítségül most megpróbálom címszavak, kifejezések alapján csoportosítani a zsoltárokat, hogy mindenki kiválaszthassa a maga helyzetének megfelelőt. Természetesen minden zsoltárt több szóval is össze lehetne kapcsolni; itt egyet - szándékom szerint a legjellemzőbbet - választottam ki. Reménység, bizodalom: 16,18, 31, 37,40,42,71,73,91,131. Oltalom, szabadítás, könyörülés: 14,24,25,27,38, 51» 57» 85,121,124. Könyörgés, imádság meghallgatása: 13, 69, 102, 123, 143. Bűnvallás: 32,130. A szenvedő és meghalt Messiás: 22/1-2. Szabadulás: 22/3, 114. Pásztor: 23. Törvény, igazak útja: 1,19,119. Bölcsesség, tudás: 90, 139. Seregek Ura, dicsőség Királya: 24,46. Király, Isten Fia, az Úr fensége: 2, 45, 47, 72, 93, 97,110. Az Úr háza: 84,122,134. Sóvárgás Isten után: 63. Az élet forrása: 36. Múlandóság: 39, 90. Bőség: 65. Emlékezés: 137. Sírás-ujjongás: 126. Isten vezetése: 43. Isten ítélete: 50, 75. Isten irgalmassága: 6,136. Isten dicsősége: 8. Áldás, boldogság: 34,115,116,127. Hálaadás, örvendezés, ujjongás; magasztalás, dicsőítés: 30, 33, 66,67, 92, 96, 98,100,103,104,111,113,118,138, 145,146,148,150. Éneklés: 96, 98,100, 137,138,146. Ezenkívül a GyLK 573-577. oldalán - hosszan tartó, megfontolt szerkesztőmunka eredményér ként - ünnepekhez rendelve szerepelnek a zsoltárok. E segédanyagok alapján minden érdeklődő megtalálja a számára éppen használható zsoltárt, akár egyéni imádságról, akár közös istentiszteletről van szó. Milyen többletet ad az, ha nem csupán olvassuk, hanem recitáljuk a zsoltárokat? Ebben a megszólaltatási módban a szöveg gondolatait megerősítik a zenei eszközök: a mottószerű antifóna szövege éppen dallamossága miatt ragad meg erősen agyunkban, és később is könnyen felidézhető, mint egy aranymondás. A recitált zsoltárszöveg pedig megköveteli a figyelmet! nem hadarhatunk, nem ugorhatunk át gondolatokat, mert a zenei váz rendet teremt zsoltárolvasásunkban. Nagy élmény az antifónák nyelvi változatossága is, ahogyan ugyanazt a gondolatot más-más keretbe foglalják. Lássunk most néhány példát a örvendezés, dicsőítés témakörben. „Leoldoztad, Uram, az én gyászruhámat, örömbe öltöztettél engem.” „Örvendezzetek Istennek, minden földek!” „Az Úrnak énekeljetek, és mindennap áldjátok az ő szent nevét!” „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel!” „Áldjad, én lelkem, az Urat!” „Áldott legyen mindeneknek teremtője!” „Angyaloknak színe előtt éneklek néked, Úristen.” „Dicsérem az Úristent egész életemben.” „Mindörökkön-örökké dicsérjük az Istent!” Végül essék szó a lényegről. Herfordban, az egyházzenei főiskolán a gregorián tantárgyat egy bencés szerzetes tanította. Ő, aki rendszeresen részt vesz zsolozsma-istentiszteleteken, azt vallotta: sokszor előfordul, hogy először üresen szólnak szájából a zsoltár szavai, úgy érzi, csak a teste van jelen, a lelke teljesen kiszáradt. A szertartás folyamán szinte észrevétlenül jön a változás: a gondolatok összeállnak, a lelke megelevenedik, egész valója életre kel. Ez a kegyelem, ebből élünk. Ambrosius milánói püspök az emberi üdvösség gyógyszerének nevezi a Zsoltárok könyvét. Kívánom, hogy minél többen érezzék meg, mit jelent ez a lehetőség: ajándék és fegyelmező eszköz egyszerre, amelyre égető szüksége van a mai világ rohanó, bizonytalan és szétszórt emberének. ■ Ecsedi Zsuzsa Ör-ven-dez- ze- tek Is- ten- nek, min- den föl-dek! 1. Örvendezz Istennek, te egész föld, + zengjétek dicső nevét, * dicsérjétek dicsőségét! 2. Mondjátok Istennek: + Mily csodálatosak a te műveid! * Hatalmad nagy voltáért meghódolnak néked ellenségeid. 4. Jöjjetek, és lássátok az Isten műveit, * csodálatosak az ő cselekedetei az emberek között. 8. O az, ki megeleveníti lelkünket, * és nem engedi, hogy megtántorodjon a lábunk. 13. Jöjjetek el, és halljátok meg, + hadd beszélem el minden istenfélőnek, * miket cselekedett az én lelkemmel. 14. Szám hozzá kiáltott, + nyelvem őt magasztalta, * Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. 15. Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, * és irgalmát nem vonta meg tőlem. Dicsőség az Atyának és a Fiúnak * és a Szentiéleknek. Miképpen volt kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké, ámen.
