Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-19 / 29. szám
evangélikus hetilap 74. évfolyam, 29. szám ■ 2009. július 19. ■ Szentháromság ünnepe után 6. vasárnap Ára: 250 Ft „Kissé bizarr módon ez a missziói robbanás egy Istenre'hagyatkozó álomból kapja a gyújtó szikrát.” Határnyitás - kétezer éve !► 3. oldal „.. .bár mi nagyon nem keresztény zenét játszunk, alapvetően mégis istenhívő a muzsikálásunk.” Beszélgetés Ferenczi Györggyel !► 5. oldal „Kérdés, a keresztények mit mondanak ebben a helyzetben? Hol az a hiteles, meggyőző útmutatás, amelyet meghallván az emberek a homlokukra csapnak, és azt mondják: ez igen! Végre egy világos válasz!” Rosszkedvűnk nyara !► 6. oldal „Az író: megőrzött szavai. Kienged a föld fagya... szőlőnyitás idején... mesetarisznya... madárlátta kenyér... Ezért jó magyarnak lenni, ilyen múlt-szavak öröméért. Móra újra fölfedezéséért!” A leglíraibb magyar elbeszélő ► 5. oldal SEMPER REFORMANDA „A keresztyén ember tiszta, bűntelen szentségileg, mert fajta van Isten jegye, a keresztség. Bűnei mind halottak, s meghal maga is kegyelemben, hogy az ítéletnapkor tisztán, bűntelenül támadjon fel. A szentségért tehát igaz, hogy bűntelen. Mivel azonban ez most még nem teljes, hiszen még bűnös testben él, nem teljesen bűntelen, nem mindenben tiszta, hanem kezd tisztulni bűneiből.” H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó Józseffordítása) Maszáj „harcosok” Piliscsabán - Beszámoló a 4. oldalon A miniszterelnökkel tárgyaltak a történelmi egyházak vezetői A történelmi egyházak vezetői Bajnai Gordon miniszterelnökkel tárgyaltak július 8-án, szerdán a Parlamentben. A megbeszélésen egyebek között szó esett a gazdasági válságról és az egyházak krízisalapban vállalt szerepéről. Az eseményen részt vett Hiller István oktatási és kulturális miniszter és Kiss Péter társadalompolitikai miniszter. A Magyarországi Evangélikus Egyházat Ittzés János elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő képviselte. M MTI !► Bővebben a 3. oldalon A magyarországi történelmi egyházak nyilatkozata a szlovákiai nyelvtörvényről Mi, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége vezetői aggasztónak tartjuk, hogy Szlovákiában a közelmúltban elfogadott úgynevezett nyelvtörvény értelmében büntetni lehet a magyar nyelv használatát. Az elfogadott nyelvtörvény súlyosan sérti a Szlovákiában kisebbségben élők jogait, és nagyban nehezíti mindennapjaikat. Támogatjuk a Magyar Köztársaság kormányának és a parlamenti pártoknak a nyelvtörvényt elítélő nyilatkozatait, és kérjük őket, hogy lehetőségeik szerint tegyenek meg mindent az európai testületeknél az elfogadott törvény visszavonására, az évezredes zsidó-keresztény értékrend jegyében fogant európai együttélés szabályainak megtartására. Az elfogadott szlovákiai nyelvtörvény alapvető európai értékeket és szabályokat sért, ezért az nem tekinthető pusztán egy ország belügyének. Egyházaink képviseletében nemzetközi egyházi szervezetek segítségét is fogjuk kérni, hogy tegyenek lépéseket az elfogadott szlovákiai nyelvtörvény visszavonásáért. Budapest, 2009. július 8. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Magyarországi Református Egyház, Magyarországi Evangélikus Egyház, Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” Országos missziói konferencia ► A misszió és az evangélizáció ügyéért felelősséget érző s tenni akaró lutheránus christianusok ez évben is találkoztak. A piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthonban július 8. és 11. között megrendezett konferencián az esztendő vezérigéjének fényében - „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” - elhangzott tanúságtételek által erősödtek meg a további szolgálatra. Miként a színes templomablakok üvegdarabkái a saját színükre festik a rajtuk átsugárzó napfényt, a szemlélő számára mégis egységes a kép, úgy ragyogott fel minden elhangzott „egy-ügyű” igeszolgálat, előadás, ének, bizonyságtétel által a misszióra elhívó s kiküldő Jézus Urunk alakja. Csak vele és általa lehetséges a hiteles evangélizáció, a tanítvánnyá létei és tétel! Ezekből villant fel néhány mozaikot a bőség zavarával küzdő tudósító. Az alaphangot a Híd evangélikus missziói magazin idei második száma adta meg; fókuszában a misszió állott, amely nem program, hanem állapot. Nyitóáhítatában Gáncs Péter, a misszió területét is felügyelő püspök a kezdetekre irányította a jelenlévők figyelmét. Kétezer éve Kis-Ázsiából érkezett meg Európába az evangélium, amikor az Úr megnyitotta Lídia szívét, ő pedig a házát is a misszionáriusok előtt. Folytatás a 4. oldalon „Mindenki a maga nyelvén” ■ Fabiny Tamás A Cselekedetek könyvében olvashatjuk a pünkösdi történetet. E szerint az apostolok, zúgó szélvihar kíséretében, a Jeruzsálemben összegyülekező sokasághoz szóltak. Jóllehet a zarándokok a világ különböző országaiból érkeztek, és számtalan nemzetet és nyelvet képviseltek, „...mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni” (ApCsel 2,6). Igen, mindenki a maga nyelvén! Lett légyen valaki pártus vagy méd, mezopotámiai vagy egyiptomi, zsidó vagy arab. A maga nyelvén hallhatta Péter apostol és a többiek tanúságtételét a meghalt és feltámadott Jézusról. Ismét mondom, mindenki a maga nyelvén. Ami kétezer évvel ezelőtt lehetséges volt, az veszélybe kerülhet napjainkban. Nem a világ egy eldugott részén, hanem itt, Európa szívében. A Szlovákiában elfogadott nyelvtörvény ugyanis korlátozza az anyanyelvi jogokat. A szlovákiai földrajzi neveket nyilvánosan csak szlovákul lehet használni. A kulturális és oktatási programokat akkor is két nyelven kell felvezetni, ha ezt a hallgatóságból senki sem igényli. A kórházakban, szociális intézményekben csak akkor kommunikálhat az ápolószemélyzet nemzetiségi nyelven a betegekkel, ha az adott település lakóinak legalább húsz százaléka ahhoz a kisebbséghez tartozik. A hivatalok nem megfelelő szintű írásbeli nyelvhasználata 100-5000 eurónyi pénzbírsággal büntethető. Egyszer még az is előfordulhat, hogy az istentiszteleti életben is korlátozzák az anyanyelv használatát? Kassán vagy Pozsonyban (hogy ne mondjam, Kosicén vagy Bratislavában) büntetni fogják, ha magyarul hangzik el: „Békesség néktek”? Mennyi büntetést kell majd fizetni egy „Tebenned bíztunk eleitől fogva” zsoltárért vagy egy csak magyarul elmondott Miatyánkért? Egyforma tarifája lesz-e Szenczi Molnár Albertnek és Sztárai Mihálynak? S a magyar himnuszra a legmagasabb büntetési tétel lesz érvényes? Elvárják majd, hogy a gyónásban így mondják a hívek: „Vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel - és nyelvhasználattal...”? Isten őrizzen meg minket a rettenetes vízió beteljesülésétől. Mert az nem lehet, hogy paragrafusok tűzoltómunkájával próbálják a pünkösdi lángnyelveket kioltani. A szlovák nyelvtörvény ilyen irányú érvényesítésével súlyosan sérülnének azok az alapelvek is, amelyek az egyházak életét normális körülmények között meghatározzák. Ezért is tiltakoztak a napokban a történelmi egyházak egységesen a nyelvtörvény miatt. Őszintén remélem, hogy aggodalmainkat a szlovák egyházi vezetők is osztják, hiszen ők is tudják, milyen fontos, hogy mind a magyarországi szlovák, mind a szlovákiai magyar hívek akadályoztatás nélkül, eleik nyelvén is megélhessék hitüket. A római katolikus egyházban a második vatikáni zsinat óta természetes az anyanyelvi misézés. Még messzebbre nyúlnak ezek a hagyományok a protestáns egyházak gyakorlatában. Luther nemcsak a Bibliát fordította németre, de természetesnek tartott az anyanyelvű istentiszteletet is. A vizsolyi Bibliához írt előszavában Károli Gáspár ezekkel a veretes szavakkal hangsúlyozta az anyanyelvi fordítás jelentőségét: „...szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni. Én azt viszem, azmit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát. (...) Annakokáért minden keresztyén olvasókat kérek, hogy az én munkámért engemet ne rágalmazzanak és meg ne keserítsenek, hanem nagy isteni félelemmel és hálaadással vegyék és olvassák ez magyar nyelvre fordíttatott Bibliát.” Mintha csak a mai szlovákiai magyarokhoz szólna a kolozsvári költő, Remény ik Sándor Az ige című verse: „Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, / És áhítattal ejtsétek a szót, / A nyelv ma néktek végső menedéktek, / A nyelv ma tündérvár és katakomba, / Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!” A Biblia a vigasztalás könyve. így például erőt meríthetünk az ószövetségi Dániel sorsából. A babilóniai fogságba került három fiatalt kötelezték ugyan a káldeusok írásának és nyelvének használatára, de lelkűk mélyén ők megőrizték zsidóságukat. Büntetésül tüzes kemencébe, majd oroszlánok vermébe hajították őket, ám az Úr a nyomorúságban is velük volt, és nem engedte, hogy elpusztuljanak. Mindez elsősorban arra kötelez minket, hogy együttesen lépjünk fel az európai szellemiségtől távoli törvény ellen. Másodszor arra, hogy leleményes módon segítsük még nehezebb helyzetbe kerülő testvéreinket. Harmadszor pedig arra, hogy óvjuk és védjük anyanyelvűnket, határon innen és túl. Úgy, ahogyan azt a Noé bárkája felé című versében Kányádi Sándor írja: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges. // Zuhoghat akár negyvenezer nap / és negyvenezer éjjel, ha egy / buboréknyi lelkiismeret- / furdalás sem követi a bárkát. // Mert leapad majd a víz. / És fölszárad majd a sár. //És akkor majd a megőrzött, / a meglévő szóból újra- / teremthetjük magát / az első búzaszemet / ha már igével élnünk / tovább nem lehet.”
