Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-11-08 / 45. szám

2 ◄» 2009. november 8. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Kérünk, vezess bölcs belátásra, hogy türelmes jósá­goddal vissza ne éljünk! Segíts, hogy szívünket ne a jogos ítélettől való ret­tegés töltse be, hanem bűnt megíté­lő igazságod komolyan vétele. Ké­rünk, Szentlelkeddel, igéddel mun­kálkodj közöttünk, hogy növeked­jünk bűneink bocsánatát ajándéko­zó Szabadítónk, az igaz Jézus Krisz­tus ismeretében. Hálát adunk megváltó Urunkban megjelent kegyelmedért. O indít bennünket bűnbánatra, megbocsá­tásra, megbékélésre. Hozzá fordu­lunk az ítélet vasárnapján, és biza­lommal kérjük: Uram, Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtunk! Könyörgünk egyházadért, hogy kitartóan kövesse Urát és Főpászto­rát. Könyörgünk népedért: úgy is­merhessék mások, mint akik Isten szent akaratát ismerik, és maguk is annak engedelmeskedve élnek. Könyörgünk az evangélium hirde­tőiért. Ajándékozz világos látást, hogy bátor szóval, egyértelműen hangozzék a reménységgel teli vigasz­talás, a józan tanács, a határozott in­tés, a szeretetből fakadó figyelmez­tetés. Könyörgünk a gyülekezetek éle­tében felelős tisztséget vállalókért, hogy szavukkal s még inkább életpél­dájukkal Urukról tanúskodjanak. Könyörgünk, hogy otthonaink­ban, gyülekezeteinkben, egyháza­inkban őszintén tudjunk beszélni az egymás ellen elkövetett bűnökről, a Krisztus szeretetéhez méltatlan tettekről, szavakról, ellenségeske­désről. Engedd, hogy mindebből okuljunk, és fáradhatatlanul keressük a bizalom és egyetértés útját. Könyörgünk mindazokért, akiket igazságtalanul megbántottak, részvét­lenül sorsukra hagytak, megaláztak, akiknek testi-lelki meghurcoltatásban volt részük. Könyörgünk azokért, akik bűnbocsánatból élnek, készek naponta megbocsátani, mégis sok szeretetlenséget tapasztalnak. Kö­nyörgünk a családokért, az utánunk jövő generációkért, a betegekért, el­hagyottakért, a gondokkal küszködő­­kért, a reményvesztettekért, akik csüggedten gondolnak a jövőre. Tanácsolj bölcsen, hogy a békes­ség munkálása ne hazug szólam le­gyen ajkunkon, hanem tudjunk kiáll­ni az igazság mellett, s annak képvi­seletétől semmi se tántoríthasson el. Könyörgünk, hogy mindenkor Jézust kövessük, aki utunk, igazsá­gunk és életünk, a Békesség Fejedel­me. Ámen. www.myluther.hu AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ UTOLSÓ ELŐTTI VASÁRNAPJÁT MEGELŐZŐ VASÁRNAP - LK 12,54-59 Milyen idő lesz ma? Mondják, hogy a régi május elsejei felvonulásokra a meteorológiai jelen­tés mindig jó időt ígért, hogy ezzel is növelje a felvonulók számát. Azon­ban a feljegyzések ezt a feltevést 1972 után nem mindig támasztják alá. Az előrejelzések akkor már nem vol­tak mindig optimisták. Az igaz, hogy rossz idő esetén a vezetők közül leg­kivált Marosán György sosem mu­lasztott el triumfálni: „lám, mégis mennyien eljöttek”, a prognózissal szemben jobb idő esetében pedig egyenesen ezt mondta (ujjával az ég­re bökve): „lám, ott is bennünket tá­mogatnak”. * # * Az utolsó ítélettel való bánás egyhá­­ziasságunk és személyes életünk erős fegyvere. Vannak, akik azt mondják, itt van már az ajtóban. Vannak, akik azt mondják: nézd az eget, egy felhő sem látszik, itt bizony nem lesz íté­letidő. A vészmadarak és az idők jeleire nem gondolok mindig is jól megfér­tek egymás mellett, egymás ellen. Ta­lán azért, mert ezek mind mi magunk vagyunk: olykor ettől rettegünk, oly­kor attól. Jézus nem közöttük, közöt­tünk szeretne igazságot tenni. Nem azt mondja: nektek van igazatok, hiszen már „az ajtó előtt állok, és zör­getek”, de azt sem mondja: nektek van igazatok, mert „az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből kö­vetkeztethetne rá. Azt sem mondhat­ják: íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!" Ha­nem azt mondja: itt van ez a kor, amelyben éltek. A föld és az ég jelen­ségeit felismeritek, e mostani időt mi­ért nem tudjátok felismerni? * # * Kitüntettek egy tízéves új-zélandi iskoláslányt, Abby Wutzlert, aki Sza­­moa szigetén észrevette, hogy cuna­­mi közeledik, figyelmeztette a turis­tákat, és ezzel több ember életét megmentette. A 2009. szeptember 29-i katasztrófában több mint száz­­nyolcvan ember halt meg Szamoán és környékén. A lány, aki szüleivel és bátyjával nyaralt a szamoai Lalomanu váro­sában, észrevette, hogy az óceán vi­ze a cunami érkezése előtt elkezdett visszahúzódni, és azonnal rájött, mi­lyen katasztrófa közelít. Abby elkez­dett rohanni a strandon, figyel­meztette az ott lévőket a cunamive­­szélyre, többek életét mentve meg ezzel. Abby az iskolában tanulta meg, milyen jelei vannak egy közeledő cunaminak. # * # Nagyon vonzó a történelmünkben megjelent Jézust megtartani a tör­ténetiség síkján. így ugyanis a kér­dések éle elvész. Ha ott lettem vol­na, én így vagy úgy cselekedtem vol­na. Általában „úgy”, ami a jót jelen­ti. A történeti Jézus nem csupán meghalt - körülötte az emberek így vagy úgy cselekedtek -, hanem fel is támadt. A történet lezárult. Az ott levőket lehet kitüntetni vagy büntetni, de számunkra megma­rad a könnyed latolgatás lehetősége, hiszen döntéseinknek nincs komoly következményük. Jézus ügye azonban nem zárult le. A „mostani idő” - a kairosz - most van. A visszahúzódó tenger cunamit sejtet. Nem a távolba helyezett jö­vő a tét, a mostani idő a folyamat ré­sze. Nem kell kiteljesedésre várni, most van az idők teljessége. A bíró A VASÁRNAP IGÉJE elé menés az elítéltetés folyamatá­nak a része. Abból lehet menekülni, Isten elől nem. Üt * * Hankiss Elemér szerint a reggeli szertartások életünk biztonságérze­tét növelik. Olyan kapaszkodók, amelyekkel magunk számára bizo­nyítjuk, hogy a dolgok rendben men­nek, hogy helyünk van a világban, hogy nem kell tartanunk semmitől. Ennek kritikus pontja az időjárás-je­lentés. A reggeli kávéval, az újság elolva­sásával, magunk rendbehozatalával mintegy felépítjük barátságos környe­zetünket, de az időjárás kiszámítha­tatlan. Ez mindent elronthat. Ezért időjárásbiztos környezetet próbá­lunk kialakítani. Időjárásbiztos gará­zsunkban beülünk az időjárásbiztos autónkba, amellyel az utakon - me­lyekről letakarították a havat és a je­get - eljutunk időjárásbiztos hivata­lunkba. Közben a rádióból félórán­ként megszólal az időjárás-jelentés. Ha magát a folyamatot kézben tart­juk, nem érhet minket meglepetés. % # £ Mit jelent ez: a mostani idő? Biztos vagyok benne, hogy itt nem olyan je­leket kell vizsgálnunk, amelyek a mi korunkban az utolsó időkről beszél­nek. Háborúk, gazdasági összeomlás, természeti katasztrófák mindig is voltak, és lesznek is még. Ezek termé­szetesen figyelmeztető jelei múlan­dóságunknak. Az, amiről Jézus be­szél, nem a jövő, hanem a jelen. Vizsgáljátok meg ezt az időt, amely­ben vagytok, a lehetőséget, amely számotokra ma nyílik ki. Nem veszi­tek észre, mi történik veletek? Semmi különös - mondjuk. A kérdésre: „Hogy vagy?” a kötelező vá­lasz: „Köszönöm, jól.” Minden a ma­ga megszokott útján halad. Kapasz­kodom a biztos pontokba. Kimagya­rázom a rendkívülieket, az aggasztó­kat, a nyomasztókat. „Az nem le­het...” - kezdem a mondataimat, és ha mégis megtörténik az elképzelhe­tetlen, megpróbálok arra felépíteni valami lehetségesét. Ebben a rettegő kapaszkodásban, ahogy a kiszámíthataüant uralni pró­bálom, Krisztus keresztje nem jelent tényezőt. Az ismert szerelmi vallomás formulája itt is beválik. „Úgy imádlak, mindent megtennék érted, lehozom neked a csillagokat is mind, és szom­baton átmegyek hozzád, ha nem esik az eső” Könnyebb lenne elhelyezni őt valahová a távolba vagy a magasba, ahogy a bábeli toronyépítők tették. De Krisztus keresztje végtelenné teszi a kiszámíthatatlant. Feldúlja biztos pontokra támasztott élete­met. Isten szeretete nem engedi, hogy másba kapaszkodjam. Eljön majd, mint valami veszély, amely most még távol van? Gondoljunk rá egy évben egyszer, de nem kell komo­lyan venni? Visszaűzhetem a múltba, a történetiségbe? Jézus szava egyiket sem engedi meg. Nem azt mondja csupán: figyeljetek, és vegyétek ész­re, ha majd elérkezik, mint valami vi­har, amelynek előjeleit ismerni lehet, hanem arról az időről beszél, amely itt van. Már és még. Krisztus az idő. Milyen idő van? Krisztus az idő. ■ Koczor Tamás ZSOLTÁROSIMÁDSÁGOK CANTATE Esti közös imádság ► A múlt héten megismerkedhet­tünk a zsolozsma, a közös zsol­­táros imádság egyszerű alakjával, melyet minden napszakban és minden élethelyzetben, közös­ségben és egyénileg is használha­tunk. Ma ennek az imádságfor­mának a díszesebb változatát mutatjuk be olvasóinknak. Az esti közös imádság legelterjedtebb formája az eredetileg alkonyatkor végzett vespera (vesperás vagy vecser­­nye). A lefekvés előtti, napzáró szer­tartás - lényeget nagyszerűen kife­jező - neve: kompletórium. Mivel a két forma nem sokban tér el, új éne­keskönyvünk összevonva közli ezek rendjét (GyLK 647). Az első részben a bevezető könyör­gés (invokáció) és a - Szentháromsá­got vagy Krisztust - dicsőítő ének után rögtön a zsoltározás következik. Általában három zsoltár hangzik el (rövidebb alkalmakkor elég egy is). Az igei részben először igeolvasást hallunk (capitulum), majd igehirde­tésre nyílik lehetőség. Erre felel az - előénekes és gyülekezet válaszolga­­tására épülő - responzórium (múlt heti számunkban közöltünk is egy ilyen tételt). Ezután a himnusz kerül sorra: a napszaknak vagy az egyhá­zi évnek megfelelő - gregorián vagy gyülekezeti - ének. Az átvezető sor­pár (verzikulus) funkciója, hogy összekösse ezt a szakaszt a harmadik, imádságos résszel. Most a zsolozsma-istentiszteletek központi tétele, a canticum követke­zik (mely zsoltár formájú, de nem a Zsoltárok könyvéből való imádság). Itt tér el a két esti istentisztelet. A vespe­ra canticuma a Magnificat, Mária há­laéneke (Lk 1,46-55). Mivel a nagy ün­nepeken hagyományosan díszes for­mában végezték ezt a szertartást, sok többszólamú Magnificat-feldol­­gozást ismer a zenetörténet - /. S. Bach műve eredetileg a karácsonyi vespera része. A kompletórium can­ticuma a Nunc dimittis (GyLK 783), Simeon hálaéneke (Lk 2,29-32); er­re a szövegre többek között H. Pur­cell és F. Mendelssohn-Bartholdy írt többszólamú feldolgozást. (A másik különbség a két alkalom között, hogy a kompletórium bevezető részében bűnbánati imádságot is mondunk.) A canticumot a nap imádsága (kollekta) követi. Ünnepélyesebb al­kalmakon felcsendülhet egy motet­ta vagy hangszeres zenemű, elhan­gozhatnak hirdetések és általános könyörgő imádság is. Majd egysze­rű kyrie vezet a Miatyánkhoz. A be­fejező rész tartalmazza az áldást és a benedicamust (lásd a mellékelt kottát). A benedicamus is áldó ének­vers, így helyettesítheti az áldást, vagy csatlakozhat hozzá. Végül záró­ének éneklésére van lehetőség. A GyLK 648-654 rendjei a zsoltá­­rozó istentiszteletek egyházi év sze­rint változó tételeit közük: találunk itt adventi, karácsonyi, vízkereszti, böjtelő-böjti, húsvéti, pünkösdi és szentháromsági anyagot (ez utóbbi általános használatra is alkalmas). A zsolozsma-istentiszteletet a li­­turgus (nem feltétlenül a lelkész) vezeti, akinek segítői az előénekesek, illetve ünnepélyesebb alkalmakkor a kis liturgikus énekkar is. Ha a litur-L: A te-remtő A- tya Isten és megvál-tó Fi - ú Isten, Gy.'Mindnyájan, mi ke-resztyének fél-jük Istent, mint Urunkat, L: Vi-gasz-ta- ló Szentlé -lek-kel áld-jon meg és ő - riz-zen! Gy.: És di-csér-jük i- gaz hit-bői mindö - rökkön-ö-rök-ké. gus idegenkedik az énekléstől, az előénekesek egyike átvállalhatja tő­le az énekes részek többségét. A gyülekezetét általában két félkarra osztjuk; kisebb közösségekben az előénekes éneke váltakozik a teljes gyülekezetével. Az imádság hagyományos módja, hogy a közösség a zsoltárszövegeket egy egyszerű, néhány hangból álló dallamon, úgynevezett zsoltártónu­son szólaltatja meg. Ez nem a mai fo­galmak szerinti éneklés, itt a lényeg nem a dallamon, hanem a megszó­laló szövegen van; a zsoltártónus feladata az, hogy hordozza és kiemel­je az imádság szövegét. Szükség ese­tén az egyes szövegek dallam nélkül is megszólaltathatók; a hangsúly a kö­zösségi imádságon van. (A zsoltáro­zás további részleteiről egy hét múl­va lesz szó.) A GyLK rendjei templomban tar­tott alkalmakra készültek, kellő rugal­massággal kezelve azonban más kö­rülmények között is alkalmazhatók: például otthon családi körben vagy egyedül; munkahelyi vagy iskolai közösségben; táborban, konferen­cián vagy kiránduláson. A lényeg az, hogy időt szánjunk a belső csönd­re, a lelki és szellemi nyitottságra: ha­mar megtapasztaljuk ennek gyógyí­tó erejét! ■ Ecsedi Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents