Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-08 / 45. szám
2 ◄» 2009. november 8. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Kérünk, vezess bölcs belátásra, hogy türelmes jóságoddal vissza ne éljünk! Segíts, hogy szívünket ne a jogos ítélettől való rettegés töltse be, hanem bűnt megítélő igazságod komolyan vétele. Kérünk, Szentlelkeddel, igéddel munkálkodj közöttünk, hogy növekedjünk bűneink bocsánatát ajándékozó Szabadítónk, az igaz Jézus Krisztus ismeretében. Hálát adunk megváltó Urunkban megjelent kegyelmedért. O indít bennünket bűnbánatra, megbocsátásra, megbékélésre. Hozzá fordulunk az ítélet vasárnapján, és bizalommal kérjük: Uram, Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtunk! Könyörgünk egyházadért, hogy kitartóan kövesse Urát és Főpásztorát. Könyörgünk népedért: úgy ismerhessék mások, mint akik Isten szent akaratát ismerik, és maguk is annak engedelmeskedve élnek. Könyörgünk az evangélium hirdetőiért. Ajándékozz világos látást, hogy bátor szóval, egyértelműen hangozzék a reménységgel teli vigasztalás, a józan tanács, a határozott intés, a szeretetből fakadó figyelmeztetés. Könyörgünk a gyülekezetek életében felelős tisztséget vállalókért, hogy szavukkal s még inkább életpéldájukkal Urukról tanúskodjanak. Könyörgünk, hogy otthonainkban, gyülekezeteinkben, egyházainkban őszintén tudjunk beszélni az egymás ellen elkövetett bűnökről, a Krisztus szeretetéhez méltatlan tettekről, szavakról, ellenségeskedésről. Engedd, hogy mindebből okuljunk, és fáradhatatlanul keressük a bizalom és egyetértés útját. Könyörgünk mindazokért, akiket igazságtalanul megbántottak, részvétlenül sorsukra hagytak, megaláztak, akiknek testi-lelki meghurcoltatásban volt részük. Könyörgünk azokért, akik bűnbocsánatból élnek, készek naponta megbocsátani, mégis sok szeretetlenséget tapasztalnak. Könyörgünk a családokért, az utánunk jövő generációkért, a betegekért, elhagyottakért, a gondokkal küszködőkért, a reményvesztettekért, akik csüggedten gondolnak a jövőre. Tanácsolj bölcsen, hogy a békesség munkálása ne hazug szólam legyen ajkunkon, hanem tudjunk kiállni az igazság mellett, s annak képviseletétől semmi se tántoríthasson el. Könyörgünk, hogy mindenkor Jézust kövessük, aki utunk, igazságunk és életünk, a Békesség Fejedelme. Ámen. www.myluther.hu AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ UTOLSÓ ELŐTTI VASÁRNAPJÁT MEGELŐZŐ VASÁRNAP - LK 12,54-59 Milyen idő lesz ma? Mondják, hogy a régi május elsejei felvonulásokra a meteorológiai jelentés mindig jó időt ígért, hogy ezzel is növelje a felvonulók számát. Azonban a feljegyzések ezt a feltevést 1972 után nem mindig támasztják alá. Az előrejelzések akkor már nem voltak mindig optimisták. Az igaz, hogy rossz idő esetén a vezetők közül legkivált Marosán György sosem mulasztott el triumfálni: „lám, mégis mennyien eljöttek”, a prognózissal szemben jobb idő esetében pedig egyenesen ezt mondta (ujjával az égre bökve): „lám, ott is bennünket támogatnak”. * # * Az utolsó ítélettel való bánás egyháziasságunk és személyes életünk erős fegyvere. Vannak, akik azt mondják, itt van már az ajtóban. Vannak, akik azt mondják: nézd az eget, egy felhő sem látszik, itt bizony nem lesz ítéletidő. A vészmadarak és az idők jeleire nem gondolok mindig is jól megfértek egymás mellett, egymás ellen. Talán azért, mert ezek mind mi magunk vagyunk: olykor ettől rettegünk, olykor attól. Jézus nem közöttük, közöttünk szeretne igazságot tenni. Nem azt mondja: nektek van igazatok, hiszen már „az ajtó előtt állok, és zörgetek”, de azt sem mondja: nektek van igazatok, mert „az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá. Azt sem mondhatják: íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!" Hanem azt mondja: itt van ez a kor, amelyben éltek. A föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni? * # * Kitüntettek egy tízéves új-zélandi iskoláslányt, Abby Wutzlert, aki Szamoa szigetén észrevette, hogy cunami közeledik, figyelmeztette a turistákat, és ezzel több ember életét megmentette. A 2009. szeptember 29-i katasztrófában több mint száznyolcvan ember halt meg Szamoán és környékén. A lány, aki szüleivel és bátyjával nyaralt a szamoai Lalomanu városában, észrevette, hogy az óceán vize a cunami érkezése előtt elkezdett visszahúzódni, és azonnal rájött, milyen katasztrófa közelít. Abby elkezdett rohanni a strandon, figyelmeztette az ott lévőket a cunamiveszélyre, többek életét mentve meg ezzel. Abby az iskolában tanulta meg, milyen jelei vannak egy közeledő cunaminak. # * # Nagyon vonzó a történelmünkben megjelent Jézust megtartani a történetiség síkján. így ugyanis a kérdések éle elvész. Ha ott lettem volna, én így vagy úgy cselekedtem volna. Általában „úgy”, ami a jót jelenti. A történeti Jézus nem csupán meghalt - körülötte az emberek így vagy úgy cselekedtek -, hanem fel is támadt. A történet lezárult. Az ott levőket lehet kitüntetni vagy büntetni, de számunkra megmarad a könnyed latolgatás lehetősége, hiszen döntéseinknek nincs komoly következményük. Jézus ügye azonban nem zárult le. A „mostani idő” - a kairosz - most van. A visszahúzódó tenger cunamit sejtet. Nem a távolba helyezett jövő a tét, a mostani idő a folyamat része. Nem kell kiteljesedésre várni, most van az idők teljessége. A bíró A VASÁRNAP IGÉJE elé menés az elítéltetés folyamatának a része. Abból lehet menekülni, Isten elől nem. Üt * * Hankiss Elemér szerint a reggeli szertartások életünk biztonságérzetét növelik. Olyan kapaszkodók, amelyekkel magunk számára bizonyítjuk, hogy a dolgok rendben mennek, hogy helyünk van a világban, hogy nem kell tartanunk semmitől. Ennek kritikus pontja az időjárás-jelentés. A reggeli kávéval, az újság elolvasásával, magunk rendbehozatalával mintegy felépítjük barátságos környezetünket, de az időjárás kiszámíthatatlan. Ez mindent elronthat. Ezért időjárásbiztos környezetet próbálunk kialakítani. Időjárásbiztos garázsunkban beülünk az időjárásbiztos autónkba, amellyel az utakon - melyekről letakarították a havat és a jeget - eljutunk időjárásbiztos hivatalunkba. Közben a rádióból félóránként megszólal az időjárás-jelentés. Ha magát a folyamatot kézben tartjuk, nem érhet minket meglepetés. % # £ Mit jelent ez: a mostani idő? Biztos vagyok benne, hogy itt nem olyan jeleket kell vizsgálnunk, amelyek a mi korunkban az utolsó időkről beszélnek. Háborúk, gazdasági összeomlás, természeti katasztrófák mindig is voltak, és lesznek is még. Ezek természetesen figyelmeztető jelei múlandóságunknak. Az, amiről Jézus beszél, nem a jövő, hanem a jelen. Vizsgáljátok meg ezt az időt, amelyben vagytok, a lehetőséget, amely számotokra ma nyílik ki. Nem veszitek észre, mi történik veletek? Semmi különös - mondjuk. A kérdésre: „Hogy vagy?” a kötelező válasz: „Köszönöm, jól.” Minden a maga megszokott útján halad. Kapaszkodom a biztos pontokba. Kimagyarázom a rendkívülieket, az aggasztókat, a nyomasztókat. „Az nem lehet...” - kezdem a mondataimat, és ha mégis megtörténik az elképzelhetetlen, megpróbálok arra felépíteni valami lehetségesét. Ebben a rettegő kapaszkodásban, ahogy a kiszámíthataüant uralni próbálom, Krisztus keresztje nem jelent tényezőt. Az ismert szerelmi vallomás formulája itt is beválik. „Úgy imádlak, mindent megtennék érted, lehozom neked a csillagokat is mind, és szombaton átmegyek hozzád, ha nem esik az eső” Könnyebb lenne elhelyezni őt valahová a távolba vagy a magasba, ahogy a bábeli toronyépítők tették. De Krisztus keresztje végtelenné teszi a kiszámíthatatlant. Feldúlja biztos pontokra támasztott életemet. Isten szeretete nem engedi, hogy másba kapaszkodjam. Eljön majd, mint valami veszély, amely most még távol van? Gondoljunk rá egy évben egyszer, de nem kell komolyan venni? Visszaűzhetem a múltba, a történetiségbe? Jézus szava egyiket sem engedi meg. Nem azt mondja csupán: figyeljetek, és vegyétek észre, ha majd elérkezik, mint valami vihar, amelynek előjeleit ismerni lehet, hanem arról az időről beszél, amely itt van. Már és még. Krisztus az idő. Milyen idő van? Krisztus az idő. ■ Koczor Tamás ZSOLTÁROSIMÁDSÁGOK CANTATE Esti közös imádság ► A múlt héten megismerkedhettünk a zsolozsma, a közös zsoltáros imádság egyszerű alakjával, melyet minden napszakban és minden élethelyzetben, közösségben és egyénileg is használhatunk. Ma ennek az imádságformának a díszesebb változatát mutatjuk be olvasóinknak. Az esti közös imádság legelterjedtebb formája az eredetileg alkonyatkor végzett vespera (vesperás vagy vecsernye). A lefekvés előtti, napzáró szertartás - lényeget nagyszerűen kifejező - neve: kompletórium. Mivel a két forma nem sokban tér el, új énekeskönyvünk összevonva közli ezek rendjét (GyLK 647). Az első részben a bevezető könyörgés (invokáció) és a - Szentháromságot vagy Krisztust - dicsőítő ének után rögtön a zsoltározás következik. Általában három zsoltár hangzik el (rövidebb alkalmakkor elég egy is). Az igei részben először igeolvasást hallunk (capitulum), majd igehirdetésre nyílik lehetőség. Erre felel az - előénekes és gyülekezet válaszolgatására épülő - responzórium (múlt heti számunkban közöltünk is egy ilyen tételt). Ezután a himnusz kerül sorra: a napszaknak vagy az egyházi évnek megfelelő - gregorián vagy gyülekezeti - ének. Az átvezető sorpár (verzikulus) funkciója, hogy összekösse ezt a szakaszt a harmadik, imádságos résszel. Most a zsolozsma-istentiszteletek központi tétele, a canticum következik (mely zsoltár formájú, de nem a Zsoltárok könyvéből való imádság). Itt tér el a két esti istentisztelet. A vespera canticuma a Magnificat, Mária hálaéneke (Lk 1,46-55). Mivel a nagy ünnepeken hagyományosan díszes formában végezték ezt a szertartást, sok többszólamú Magnificat-feldolgozást ismer a zenetörténet - /. S. Bach műve eredetileg a karácsonyi vespera része. A kompletórium canticuma a Nunc dimittis (GyLK 783), Simeon hálaéneke (Lk 2,29-32); erre a szövegre többek között H. Purcell és F. Mendelssohn-Bartholdy írt többszólamú feldolgozást. (A másik különbség a két alkalom között, hogy a kompletórium bevezető részében bűnbánati imádságot is mondunk.) A canticumot a nap imádsága (kollekta) követi. Ünnepélyesebb alkalmakon felcsendülhet egy motetta vagy hangszeres zenemű, elhangozhatnak hirdetések és általános könyörgő imádság is. Majd egyszerű kyrie vezet a Miatyánkhoz. A befejező rész tartalmazza az áldást és a benedicamust (lásd a mellékelt kottát). A benedicamus is áldó énekvers, így helyettesítheti az áldást, vagy csatlakozhat hozzá. Végül záróének éneklésére van lehetőség. A GyLK 648-654 rendjei a zsoltározó istentiszteletek egyházi év szerint változó tételeit közük: találunk itt adventi, karácsonyi, vízkereszti, böjtelő-böjti, húsvéti, pünkösdi és szentháromsági anyagot (ez utóbbi általános használatra is alkalmas). A zsolozsma-istentiszteletet a liturgus (nem feltétlenül a lelkész) vezeti, akinek segítői az előénekesek, illetve ünnepélyesebb alkalmakkor a kis liturgikus énekkar is. Ha a litur-L: A te-remtő A- tya Isten és megvál-tó Fi - ú Isten, Gy.'Mindnyájan, mi ke-resztyének fél-jük Istent, mint Urunkat, L: Vi-gasz-ta- ló Szentlé -lek-kel áld-jon meg és ő - riz-zen! Gy.: És di-csér-jük i- gaz hit-bői mindö - rökkön-ö-rök-ké. gus idegenkedik az énekléstől, az előénekesek egyike átvállalhatja tőle az énekes részek többségét. A gyülekezetét általában két félkarra osztjuk; kisebb közösségekben az előénekes éneke váltakozik a teljes gyülekezetével. Az imádság hagyományos módja, hogy a közösség a zsoltárszövegeket egy egyszerű, néhány hangból álló dallamon, úgynevezett zsoltártónuson szólaltatja meg. Ez nem a mai fogalmak szerinti éneklés, itt a lényeg nem a dallamon, hanem a megszólaló szövegen van; a zsoltártónus feladata az, hogy hordozza és kiemelje az imádság szövegét. Szükség esetén az egyes szövegek dallam nélkül is megszólaltathatók; a hangsúly a közösségi imádságon van. (A zsoltározás további részleteiről egy hét múlva lesz szó.) A GyLK rendjei templomban tartott alkalmakra készültek, kellő rugalmassággal kezelve azonban más körülmények között is alkalmazhatók: például otthon családi körben vagy egyedül; munkahelyi vagy iskolai közösségben; táborban, konferencián vagy kiránduláson. A lényeg az, hogy időt szánjunk a belső csöndre, a lelki és szellemi nyitottságra: hamar megtapasztaljuk ennek gyógyító erejét! ■ Ecsedi Zsuzsa
