Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-11-01 / 44. szám
2 -m 2009. november 1. forrás Evangélikus Élet Oratio oecumenica Szerető mennyei Atyánk! Hálával köszönjük, hogy imádságunkban is kapcsolatba léphetünk veled. Te sokkal régebben és jobban ismersz minket, mint mi téged. Fogantatásunk pillanatától ismersz, oltalmazol és formálsz bennünket. Köszönjük a keresztség csodáját, amelyben gyermekeddé fogadtál, és országodba meghívtál. Köszönjük, hogy szerető jelenléted nem a mi érzékelésünktől vagy hitünktől függ. Akkor is mellettünk állsz, amikor nem vesszük észre, vagy amikor keserűségünkben magunkba zárkózunk, és nem látunk téged. Kérünk, érints meg, hogy közelségedet észre tudjuk venni! Köszönjük, hogy napodat is személyválogatás nélkül felhozod ránk. Engedd észrevennünk, hogy a nap meleg sugaraiban is szereteted simogat! Rohanó világunkban könnyen megfeledkezünk arról, hogy ma is te adod a mindennapi kenyeret. Ma is te hívod ki a földből a búzát, te érleled szemünk elől rejtetten a kalászban a gabonát. Te adod az erőt az aratónak, a kenyeret sütő péknek, a szállítónak és a bolti eladónak. Add, hogy e hosszú lánc mögött is felfedezhessünk téged és gondoskodó szeretetedet! Köszönjük, hogy társas lénynek teremtettél. Köszönjük, hogy sok embertárs kísér bennünket utunkon. Köszönjük szüleinket és testvéreinket, tanárainkat és nevelőinket, lelkészeinket és hitoktatóinkat, barátainkat és ellenségeinket, munkatársainkat és szomszédainkat. Köszönjük a közösségeket, amelyek otthonunkat jelentik. Hálát adunk hazánkért, egyházunkért, gyülekezetünkért és családjainkért. Hálával köszönjük vezetőinket. Kérünk, ajándékozd meg őket bölcsességeddel, hogy felelős szolgálatukban helyesen és hűségesen végezzék el a rájuk bízott feladatokat. Kérünk, szereteteddel munkáld a kapcsolatok építését a megosztott közösségek között. Segíts győzni előítéleteink és minden kirekesztő, szeretetlen indulatunk felett! Add, hogy testvérre leljenek egymásban a különböző országok, népek, vallások és fajok. Áldd meg a megosztott közösségek egységéért folytatott munkát. Add, hogy a szétszakadozott egyház tagjaiként benned és általad megélhessük az összetartozás örömét. Köszönjük, hogy szereteted tesz bennünket gyermekeddé és egymás testvéreivé. Köszönjük, hogy elindultál értünk a szenvedés gyötrelmes útján, és győztél. Kérünk, add, hogy győzelmedből erőt merítve mi is győzni tudjunk bűneink felett, és ezáltal használható eszközökké válhassunk a te kezedben Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. www.myluther.hu Honlap: \nvw. evangélikus, hu SZENTHÁROMSÁG UTÁN 21. VASÁRNAP - HÓS 2,20-22 Déry Tibor Szerelem című novellája egy házaspárról szól. A férfit koncepciós perben elítélve börtönbe csukták, és többéves börtön után váratlanul szabadul. Hazamegy régi lakásába, kicsit aggódva, vajon ott találja-e feleségét? És ott találja: az asszony hűséges hozzá. Amikor Jeleníts István piarista szerzetes, egyetemi tanár erről beszélt tanítványainak, egyik diákja megkérdezte tőle: „Tanár úr, én ezt a szót, hogy hűséges, csak a kutyákról hallottam. Nem szégyen-e egy asszonyra azt mondani: hűséges? Mintha valami kutya tulajdonságot állítanánk róla.” Milyen megrendítő, ám nagyon is reális, a mai világ általános felfogását hűen tükröző kérdés ez. A hűségre vonatkozó tapasztalataink odáig jutottak, hogy ez a szó az ember számára már nem fejez ki különleges megbecsülést. Jeleníts a diáknak Sík Sándor „A Mindennevű” című versével válaszolt, és válaszol nekünk is. A minap egy kutya jött be a szobába. Egyenesen hozzám. A térdemre tette szelíden az első lábát. És fölnézett rám szelíden: „Nem lehetnél hűségesebb? Én mindvégig hűséges vagyok’.’ Kutyahűség” Le kellett sütnöm a szememet És majdnem hangosan kimondtam A szentpéteri szót: „Menj ki tőlem, Uram..!’ De Te jobban tudod, mit gondolok. És nem mentél ki tőlem. Igen - néha kutyáknak kell emlékeztetni minket arra, mit is jelent a hűség! A Biblia azt mondja: Isten hűséges hozzánk. Számíthatunk rá. A barátaink, az emberi szövetségeseink gyakran ott vannak, amikor elkezdünk valamit, és amikor nehézre fordul a helyzet, egyszer csak elpárolognak. Ők azok, akik voltak, de nincsenek; Isten az, aki van. Ő biztat és bátorít: veled leszek, sohasem keresed hiába kezemet vagy pillantásomat, erősítő, bátorító segítségemet. Hogyan mutatkozott meg Isten hűsége az Ószövetségben, választott népe történelmében? Isten Izraellel volt. Évszázadokon és emberöltőkön át. Akkor is, amikor a nép újra és újra méltatlanná lett erre. Velük volt, nem hagyta, hogy elpusztuljon Izrael, hanem megőrizte, és újra meg újra visszavezette a hűség útjára. Milyen megrendítő, ahogy Isten most Hóseás sorsán keresztül üzen és szól hozzánk is. A próféta Isten parancsára vett feleségül egy parázna nőt, mert a választott nép is hűtlenné, paráznává lett. Gyermekeinek is beszédes nevet választott: Jezréel, amely egy szörnyű gyilkosság helye volt, Ló-Rukámah, mely azt jelenti: nincs kegyelem, és Ló-Ammi, melynek jelentése: nem népem többé. Felesége elhagyta, mégis vissza kellett őt fogadnia, és meg kellett békélnie vele. Hóseás egyéni életének drámája játszódott le Izrael életében is. Hirdeti ma nekünk is, hogy Isten a mi hűtlenségünket is megbocsátja, ahogy egykor Izrael „ bolondnak” gúnyolt prófétája. S akkor újra lesz kegyelem, újra élettel teli lesz Izrael, és Isten újra népévé fogadja. Isten hűsége abból áll, hogy újra és újra szívére beszél népének. Hóseás szavain keresztül is halljuk és lássuk meg Isten „ kutyahűségét”. Mert ez nekünk is szól. Nekünk különösen. Amikor a választott néppel kötött első szövetség újra és újra megcsúfolódott, Isten egy másik szövetségről kezdett beszélni. Először úgy, hogy népéhez immár nem politikai szövetségesként szólt, hanem a szerelemnek, a házasságnak, a vőlegény és a menyasszony kapcsolatának szavaival. Szerelemmel szeret minket az Úr! Úgy hűséges hoz-A VASÁRNAP IGÉJE zánk, ahogy a vőlegény a menyasszonyához, mert szerelme nem engedi, hogy megfeledkezzék róla. Ézsaiás így ír Isten hűségéről: „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannakfalaid’.’ (Ézs 49,15-16) A tenyerébe rajzolt, metszett minket is véglegesen, amikor elküldte hozzánk Fiát, Jézus Krisztust azért, hogy végre mi is hűséggel válaszoljunk az ő „kutyahűségére”! És ha erre más nem emlékeztetne minket, hát nézzünk kutyáinkra, és tanuljunk tőlük! ■ Baiuszné Orodán Krisztina Istenünk! Kérünk, segíts, hogy hűségedet ne hálátlansággal és hűtlenséggel viszonozzuk, hogy értünk hozott felfoghatatlan szereteted kárba ne vessizen! Taníts minket, hogy a hűség fogalma és értéke visszanyerje méltó helyét az életünkben, a mindennapi emberi kapcsolatainkban éppen úgy, mint a veled való kapcsolatunkban. Erre segíts minket ezen a vasárnapon! Ámen. ZSOLTÁROSIMÁDSÁGOK CANTATE Reggeli közös imádság ► Mai cikkünkben tovább folytatjuk a GyLK-ban található istentiszteleti rendek bemutatását. Majd kétezer éve alakult ki, és azóta is szilárdan áll a kereszténység két nagy szertartáscsoportja: a mise (vasárnapi-ünnepi főistentisztelet) és a zsolozsma (mindennapi közös zsoltáros imádság). A zsolozsma ősi rendje a folyamatos imádság gondolatára épül. A társadalmi munkamegosztásban a szerzetesek feladata volt, hogy háromóránként a közösségért imádkozzanak. Bizonyos változtatásokkal, összevonásokkal bár, de ez a rendszer ma is él. Gyülekezeti közösségben főleg a reggeli és az esti imaórát gyakorolták - a 16-17. századi magyar nyelvű protestáns graduálok anyaga egyértelműen ezt bizonyítja. A későbbi évszázadokban viszont a mindennapi istentisztelet műfaja - így a zsolozsma is - háttérbe szorult. A 20. századi liturgikai és zenetörténeti kutatások felismerései után ma újra felfedezhetjük magunknak ezt a formát. Mi az értelme, lényege ennek az istentiszteletnek? Miben tud mást nyújtani, mint a többi szertartás? Előfordulhat, hogy nagyon nehéz élethelyzetbe kerülünk. Feltételezem, hogy az olvasók többsége ismeri a lelkiállapotot: imádkozni szeretnék, de nem sikerül; mintha kiszáradt volna a bensőm. Az első reakció ilyenkor a kétségbeesés vagy a közöny. Mai örömhírem ez: ha nincs saját szavunk, van honnan kölcsönvenni! A Zsoltárok könyve a zsidóság, majd a kereszténység imádsággyűjteménye. Benne minden élethelyzetet, lelkiállapotot megtalálhatunk, így szavait magunkévá formálhatjuk. A zsoltáros istentisztelet másik nagyszerű lehetősége, hogy a mindennapok zaklatottsága, rohanása közepette elcsendesíti az emberben lévő zűrzavart, és segít a lényegre koncentrálni. Bár ez az imádságfajta eredetileg közösségi alkalom, formája valójában igen rugalmas, és csak néhány percet vesz igénybe. Végezhető magunkban vagy hangosan, egyedül vagy közösségben, mondva vagy énekelve, lelkésszel vagy lelkész nélkül, igehirdetéssel vagy igeolvasással. Gyűjteményünk egy egyszerűbb és egy díszesebb zsoltáros istentiszteleti rendet közöl: a reggeli közös imádságot (prima - GyLK 646) és az esti közös imádságot (vespera vagy kompletórium - GyLK 647). Ma a prima rendjével ismerkedünk meg, mely - néhány szövegi változtatással - a nap folyamán bármikor használható. Az első részben a bevezető könyörgés (invokáció) és egy reggeli himnusz (többnyire gyülekezeti ének) után a zsoltározás következik (ennek részleteiről két hét múlva olvashatnak). A második az igei rész. A zsolozsma-istentiszteletek eredeti formájukban csak igeol-I Liturgus/előénekesek, majd ismétléskor a gyülekezet: * #-o—• Tel-jes szívvel te-hozzád ki- ál-tunk, hallgass meg minket, Liturgus/előénekesek: :|f» * . il Úr- is-ten! És ke- ressük a te i_- gaz- sá- go- dat, Gyülekezet: Liturgus/előénekesek: jck: É V hallgass meg minket, Úr- is-ten! Dicső-ség az Atyának és Gyülekezet: a Fiúnak és a Szentiéleknek. Tel-jes szívvel te-hozzád í "v.... ki-ál-tunk, hallgass meg minket, Úr-is-ten! mmmmmmmMmammmmmmmmmmmmm mm Eged Illen diczcriinc, vasást (capitulum) tartalmaznak; evangélikus keretek között lehetőség van igehirdetésre is. Erre felel az - előénekes és gyülekezet válaszolgatására épülő - responzórium (lásd a mellékelt kottát). Egy sorpár (verzikulus) vezet át az imádságos részhez: a nap imádsága (kollekta), a kyrie és a Miatyánk kapcsolódnak egymáshoz; majd áldással és benedicamusszal fejeződik be a szertartás. Ezeken az istentiszteleteken csak bibliai, illetve azon alapuló szövegek hangzanak el, melyeket minden keresztény felekezet magáénak vallhat. A „keressük azt, ami összeköt, ne azt, ami elválaszt” elvet érvényesítve ez a forma ökumenikus alkalmak kereteként is kiválóan működik, sokkal inkább, mint a főistentisztelet műfaja. Ezt a rendet olyan esetekben is használhatjuk, mikor - bármilyen okból - nincs közöttünk lelkész. Vagy ha jelen van is, nem kell a mindenáron való prédikálás kényszerét éreznie (mert legyünk őszinték, fennáll ennek a veszélye). A zsolozsma-istentiszteletek igazi lényegéhez való eljutás nem mindenkinek egyszerű. Aki hirtelen jövő, „feldobó” élményre vágyik, könnyen csalódhat. A kincs itt mélyebben van, türelem és elmélyültség kell hozzá, hogy felszínre hozzuk. Legfontosabb a nagy egész lelkületének megérzése; ezt semmiféle szóbeli meggyőzés nem pótolhatja. Aki vállalja a felfedező utat, annak ajánlom ezt a nagyszerű lehetőséget! Nem a meglévő istentiszteletek helyett, hanem azok mellé. ■ Ecsedi Zsuzsa SEMPER REFORMANDA „Minden megházasodott embernek legalább ezt kellene tudnia. Nem végezhetnek jobb munkát, és nem tehetnek értékesebbet Istennek, a keresztyénségnek, az egész világnak, saját maguknak és gyermekeiknek, mint ha jól felnevelik gyermekeiket. [...] A gyermekek megfelelő felnevelése ugyanis a legrövidebb út a mennybe. Ez kijelölt munkájuk is. Ahol a szülők nincsenek ennek tudatában, az olyan, mintha minden visszájára fordult volna, mint a tűz, amely nem akar égni, és a víz, amely nem nedves.” M Luther Márton: A házas életről (Reuss András fordítása)
