Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-18 / 42. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. október 18. *■ 7 Égetően szükséges az erkölcsi mentőöv A megpróbáltatások sokszor a lehető legrosszabbat hozzák ki az emberekből. A jelenlegi globális gazdasági kihívások különösen megmutatják, mennyire romlottak vagyunk. Több olyan esetről hallottunk és olvastunk, amikor a súlyos anyagi veszteséget etikátlan és tisztességtelen viselkedés követte. Amikor a piacok összeomlanak, az emberek érthető módon aggódnak, és minél hamarabb vissza akarják szerezni elvesztett pénzüket. De ez nem szolgálhat mentségül a csalásra és az álnok viselkedésre - a cél nem szentesíti az eszközt. A gazdasági recesszióra megoldást keresve a kormányfők azt javasolták - és néhol az intézményi kereteket is megadták hozzá -, hogy az állam pénzügyi mentőövként hatalmas összegeket biztosítson a különböző iparágak fenntartására. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy az anyagi segítség helyett sokkal inkább erkölcsi támogatásra van szükségünk. Amikor a hitelválság vagy a megválasztott tisztviselők politikai részrehajlása botrányt okoz, vagy egy nemzetközileg elismert pénzügyi tanácsadó becsapja a világ leggazdagabb embereit egy alaposan kidolgozott befektetési terv által, az alapvető oka mindnek ugyanaz: az integritás krónikus hiánya. Lényegében az, amit teszünk - és ahogy tesszük -, azt tükrözi, akik valójában a bensőnkben vagyunk. Sajnos az erős jellemet nem lehet tananyagból elsajátítani egy rangos üzleti iskolában folytatott mesterképzés során. Nem találjuk a csúcsvezetők önéletrajzában felsorolt személyes készségek között sem. Ez olyan tulajdonság, amelyért meg kell dolgoznunk. Ugyanakkor bizonyos tényezők elősegíthetik a valódi integritás kifejlesztését és fenntartását. Ezek egyike az egészséges mértékű félelem. Sajnos legkiemelkedőbb üzleti és szakmai vezetőink nagy része már nem fél a törvénytől, sem az ügyfeleitől, sem saját lelkiismeretétől. Érzéketlenné váltak, megkeményedtek az olyan tiszteletre méltó és időtálló értékekkel szemben, mint az őszinteség, megbízhatóság, minőség és kiválóság. Nekik csak saját önző céljaik számítanak. A 21. századi piacon mi biztosítja erkölcsös magatartásunkat, a magas etikai normák visszaállítását? Azt javaslom, hogy tanulmányozzunk egy ősi és örök érvényű forrást - a Bibliát. Ebben végtelenül sok bölcsességet és tanácsot találhatunk, hogyan dolgozzunk és éljünk következetesen, őszintén, mindenki érdekét szem előtt tartva. A Példabeszédek könyve 16,6 jó kiindulási alap. „Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az Úrnakfélelme távol tart a rossztól’.’ Többen elveszítettük „istenfélelmünket”, azt a meggyőződésünket, hogy Isten elszámoltat, felelősségre von minket cselekedeteinkért. Van még egy fontos nézőpont, amely segíthet a munkahelyi szilárd erkölcsi környezet helyreállításában. A Péld 1,7-ben olvashatjuk: „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg" A növekvő bizonytalanság és kiszámíthatatlanság világában ki ne élhetne több bölcsességgel és tudással? Ez egyike azon nagy ígéreteknek, amellyel Isten biztatja az őt követőket. Látsz-e a munkahelyeden olyan embereket, akik lelkileg és erkölcsileg érzéketlenné váltak? Imádkozz értük, hogy fedezzék fel Isten igazi félelmét, és őbenne megbékélve hagyják el a tisztességtelen életet! Csak Isten adhat erkölcsi megújulást. ■ Rick Boxx (Forrás: Monday Manna) A belső ember erősítése > Idén jelentette meg a Kálvin Kiadó dr. Kálmánchey Márta pszichológus összegyűjtött írásait. Olvasóink figyelmébe a szerző előszavával ajánljuk a könyvet. Az alábbiakban összegyűjtve kínálok egy csokorra valót azokból a lelkigondozói jellegű írásaimból, amelyek a Reformátusok Lapja hasábjain jelentek meg a korábbi években. Lélektani és hitbeli kérdések párhuzamain keresztül igyekszem mindkét - számomra fontos - területet közelebb vinni az olvasókhoz. A pszichológia hitbeli kérdések mélyebb megértésében lehet segítségünkre, és ez megfordítva is igaz, hitbeli fejlődésünket szolgálhatják a pszichológiai ismeretek. Felnőttként jutottam hitre, pedig ősi református családból származom. A név kötelez. Családom kiemelkedő tagja volt Kálmáncsehi Sánta Márton reformátor, püspök, a református egyház egyik megalapítója. A nagyhírű hittudósról feljegyezték, hogy lemondott magas egyházi tisztségéről, és vándorprédikátorként járta az országot, gyújtó hatású beszédekben hirdetve Isten üzenetét. Hitéért üldözték, többször kellett menekülnie, egészsége, élete is veszélybe került. Még rá is lőttek, minek következtében megsántult, ezért kapta a ragadványnevet. Hiteles életműve példaértékű lehet számunkra is. Családunk egy 20. századi kiemelkedő tagja, Tüdős Klára (édesanyja Kálmánchey Irén), a Református Nőszövetség megalapítója, iparművész, miniszterné, üldözöttek megmentője. A II. világháború után kitelepítették, vagyonától, rangjától megfosztották, kegyelmes asszonyból házmesterné lett. Mindezek közepette lelkigondozott, evangelizált, KÁLMÁNCHKY MÁRTA A BELSŐ EMBER ERŐSÍTÉSE és számos lélekemelő írását írta. Az ő életműve is megragadó, tiszteletre méltó, erőt adó. Pszichológiai munkám során engem is sokat foglalkoztatott az, hogy hogyan lehet a pszichológiai és hitbeli tételeket összeilleszteni. Mindig nagy örömmel töltött el egy-egy ilyen felfedezés, és ezért igyekeztem ezeket másoknak is továbbadni. Saját hitbeli harcaim, örömeim, lelki küzdelmeim is megfogalmazódnak ezekben az írásokban, illetve a környezetemben élők valós élethelyzeteire kerestem a válaszokat. Három gyermek édesanyjaként gyermekeim neveléséből is sok tapasztalatot szereztem. A szülő-gyerek kapcsolat sok szempontból hasonlít az Atya és a hívek viszonyára. A párhuzam sokszor kézenfekvő, és elemzése tanulságos. Egy Pál apostoltól vett idézetet használtam könyvecském címének alapjául, mely jól kifejezi kereséseim lényegét: „Adja meg néktek az ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus hit által a szívetekben..!’ (Ef 3.16) ■ Dr. Kálmánchey Márta Kálmánchey Márta: A belső ember erősítése, Kálvin Kiadó, Budapest 2009. Ára 590 Ft. Fecske Csaba Közelítés mint kéz a sebet úgy érinti meg mindannyiónk szívét az Isten felénk azért nyúl hogy segítsen mi mégis szenvedjük azt a kezet halálra gondol aki rágondol feneketlen mély kútba réved tükrében látni vél egy képet pár vonást egy elmosódott arcból a szél ha néha vízre rajzol egy-egy jelet ő - hangtalan - szól kilépve már a pillanatból ami tiéd volt nem találod elveszítetted a világot s kiüt rajt’ mint a só hiányod HETI UTRAVALO „Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg akkor megszabadulok’.’ (Jer 17,14) Szentháromság ünnepe után a 19. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Jézus földi munkájáról tudósítanak. Példája nyomán mi is járjunk elhívásunkhoz méltóan - a munkában! „Jó az Úr, örökké tart az ő kegyelme, és hűsége nemzedékről nemzedékre’.’ (Zsolt 100,5; LK) De mi volt Jézus munkája keresztáldozatán kívül? Tanított s gyógyított (lásd Mt 4,23; 9,35); miért tette? „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom’.’(Jn 5,17) Az Emberfia - Isten Fia is, vele egylényegű, ezért „van hatalma bűnöket megbocsátani a földön”! Luther szerint az „Isten országa tehát merő bűnbocsánat. Olyan nagy dolog az, hogy csak szívemmel tudom megragadni és hinni bűneim bocsánatát s e hitben Isten előtt való megigazulásomat.” „Boldog az az ember, kinek az Úr nem rója fel bűnét, és kinek lelkében semmi álnokság nincsen.” (GyLK 692) Jézus így szólt a bénához, látva leleményes szállítóinak a hitét: „Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” (Mk 2,11) A szemtanúk dicsőítették az Istent; mintegy heti igénket folytatva: „csak téged dicsérlek”! Aki felöltözte az új embert, így éljen: „(...) inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek”, s „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Ef 4,28.32) Ő a Timeus fiát megtartó hite alapján gyógyította meg, mert így kiáltott: „Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!” - „És azonnal újra látott, és követte őt az úton’.’ (Mk 10,47.52) Az Úr meggyógyított egy névtelen leprást is, aki kételkedés nélkül kijelentette: „Uram, ha akarod, megtudsz tisztítani engem’.’Munkája ma is tart; minden bűnnel borított, arccal előtte leborulóhoz így szól: „Akarom, tisztulj meg!” (Lk 5,12.13) A bölcs Prédikátor szerint földi életünk vége a Teremtő akaratából (lásd íMóz 3,19; 2,7 ):„A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta’.’ (Préd 12,7) Az Úr Jézus földi munkája folytatására küldte ki kettesével tanítványait, és ők „hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak” (Mk 6,12-13). Mielőtt Urunk minden földi, megváltó munkája a kereszten elvégeztetett, el kellett szenvednie az arra járók káromlását, a főpapok és írástudók gúnyolódását és a rablók gyalázkodását: „Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!” (Mt 27,42) Pál Ura szolgálatába áll be: Lisztrában a hite alapján meggyógyít egy születésétől fogva sánta embert; evangéliumot hirdet pogányoknak: bálványisteneitektől, a semmiktől „térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet” (ApCsel 14,15)! „Christianusként” hirdetheted Urad benned elvégzett munkáját: „Nem nézted bűnös voltomat, / Mert megszántál engemet, / Kinyújtottad kezedet / Eljöttél segítségemre. (...) Életben megtartottál. / Erőddel megáldottál (...) / Én Uram, üdvösségem, / Jézus, én reménységem!” (EÉ 373,2-5) ■ Garai András
