Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-10-18 / 42. szám

8 -m 2009- október 18. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Alberti koráléneklési verseny Örömmel adjuk hírül, hogy október 10-én immár ötödik alkalommal ren­deztük meg az országos koráléneklé­si versenyt az Alberti Evangélikus Ál­talános Iskolában. A három kategó­riában meghirdetett versenyen idén huszonhármán vettek részt az ország több evangélikus intézményéből. arany minősítés: BenkőKatalin (mind­ketten Orosházáról érkeztek, felkészí­tő tanár: Domjánné Szólik Anikó); 2. kategória (5-8. osztály) kiemelt arany: Horváth Ábel Sopronból (fel­­készítette:Gáspárdi Tiborné); arany: Iker Julianna Albertiből (felkészítet­te: Hepp Éva); Versenyzők érkeztek a Nyíregyhá­zi Evangélikus Kossuth Lajos Gimná­ziumból és a Luther Márton Kollé­giumból, az Orosházi Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimná­ziumból, a szarvasi Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola és Óvo­dából, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) és Kollégiumból, az irsai gyülekezetből és a házigazda Alberti Evangélikus Általános Iskolából. A zsűri a következő versenyzőket találta a legjobbnak: 1. kategória (3-4. osztály) kiemelt arany minősítés: Madarász Noémi, 3. kategória (9-12. osztály) ki­emelt arany: Gaál Eszter Nyíregyhá­za, Kossuth-gimnázium (felkészí­tette: Belinszky Etelka); arany: Sán­dor Imola, Orosháza (felkészítette: Domjánné Szólik Anikó). Gratulálunk a nyerteseknek és a felkészítő tanároknak. Minden részt­vevőnek köszönjük a versenyzést és azt, hogy fontosnak tartják a koráto­kat, éneklik és tanítják azokat. Kö­szönjük még a zsűri (dr. Wulfné Kinczler Zsuzsanna, Bárdossy Ti­borné, Túri Krisztina) szakmai mun­káját és jó tanácsait. ■ Hepp Éva verseny szervező Közös szívvel, lélekkel Napvető- és Életfonal-utótalálkozó Egy-egy jól sikerült nyári tábor után mindig öröm a régi és újonnan szer­zett barátokkal találkozni és - ha csak egy hétvégére is - újra együtt lenni. Ez történt a 13. Napvető - országos evangélikus gyerektábor és a 3. Élet­fonal - evangélikus életvezetési tábor lakóival is október 2-4. között Pilis­­csabán, a közös tábortalálkozón. A címhez illő­en - Közös szív­­vel-lélekkel - a nyolc és tizenhat év közötti negy­ven résztvevő fel­idézhette a nyári pillanatokat sok játékban, ének­ben, szívét-lelkét kitárva. A talál­kozás során ki­ki elmesélhette, mi minden tör­tént vele a tábor óta. Számba vet­ték, ki mennyit nőtt, és meséltek a családjaikban át­élt örömeikről és bánataikról is. Megtapasztalhatták: az egymástól kapott biztató szavaknak és a közös imádságoknak gyógyító erejük van! A hétvége egyúttal jó lehetőséget nyújtott a résztvevőknek, hogy még viszonylag a tanév elején közösen kérjék a segítséget és erőt az előttük álló munkás hónapokhoz. Ezt az erőgyűjtést szolgálta a minden eddi­ginél átgondoltabb, összehangoltabb áhítatok sorozata, amelyek során Nóé bárkájában, a reményt jelképe­ző hajóban utazhattak táborozok. A tábortalálkozó egyik izgalmas programja volt az a vezetők által szervezett játékos vetélkedő, amely­ben bibliai történetekbe élhették bele magukat a gyerekek. H EvÉlet-infó Labirintus ► Péter a vízen jár, de Jézus he­lyett a szélre figyel, és süllyedni kezd. Ha jól haladtok a labirin­tusban, megtudhatjátok, mit mondott neki Jézus. Jézus szavai: (A rejtvény az idei országos evangé­likus hittan verseny országos fordu­lójában az 1-2. osztályosok számára készült.y ■Mü Kedves Gyerekek!-------------------------------------------------------­­GYERMEKVÁR ► Mostani hatrészes sorozatunkban Jákob történetét eleveníthetitek fel. Minden alkalommal megoldhattok egy-egy rejtvényt is. A megfejté­seket a végén, összegyűjtve küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evan­gélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A boríték­ra írjátok rá: Gyermekvár. 4. Az Úr megáldotta Jákobot, akinek a vagyona csak gyarapodott. Nyájaiban sok állat legelt, és egyre több szolgá­ja lett. Apósának, Lábánnak nem tetszett mindez, és irigykedett a ve­­jére. Ezért az Úr azt parancsolta Já­kobnak, hogy menjen vissza a szülő­földjére. Megbeszélte ezt a két fele­ségével, Ráhellel és Leával, de apósá­nak egy szót sem szólt a tervről. Összepakolták mindenüket, Ráhel titokban még apja házi bálványát is eltette, majd útra keltek. Lábán csak a harmadik napon tudta meg, hogy elmentek, mivel kint volt a nyájainál. Nagyon mérges lett! Összegyűjtötte rokonait, és sietve utánuk indult. A Gileád hegységénél érte őket utol, de mielőtt beszélhetett volna velük, megjelent álmában Isten, és így szólt hozzá:- Vigyázz! Ne mondj Jákobnak se jót, se rosszat! Amikor másnap találkoztak, így szólt vejéhez:- Mit tettél? Engem becsaptál, a lá­nyaimat úgy vitted el, mint valami foglyokat. Miért titokban mentél el? Még az unokáimtól sem tudtam el­köszönni! Vagyok olyan erős, hogy el­bánjak veletek, de atyád Istene meg­jelent éjszaka álmomban, és figyel­meztetett, hogy ne mondjak neked se jót, se rosszat. És ha már mindenáron el akartál menni, miért loptad el a há­zi istenemet is? Jákob akkor azt mondta:- Azért nem szóltam neked, mert attól féltem, hogy nem engeded ve­lem jönni a lányaidat, a feleségeimet. De akinél megtalálod a bálványt, az ne maradjon életben! - nem tudta ugyanis, hogy Ráhelnél van. Lábán nagy mérgesen bement az összes sátorba, felforgatott ott min­dent, de nem találta sehol sem a há­zi istent, mivel Ráhel ráült. Jákob ek­kor haragra lobbant, és veszekedni kezdett Lábánnal.- Mi a bűnöm, hogy üldözőbe vet­tél? Itt pedig felforgattad minden holmimat! Találtál valamit, ami a te házadból való? Tegyenek igazságot most a te rokonaid és az én hozzátar­tozóim az ügyünkben! Húsz évig dolgoztam nálad, és a nyájaidat so­ha nem rövidítettem meg! Sőt ha va­lamit széttépett a vadállat vagy ellop­ták, azt is én fizettem meg. A húsz év alatt lányaidért tizennégy évig dol­goztam, az állataimért hat esztende­ig. Ezalatt te a béremet tízszer is meg­változtattad. Ha az én Istenem nem lett volna velem, most üres kézzel bo­­csátanál el magadtól. De az Úr látta, mit tettem én, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel.- A feleségeid az én lányaim, a gyerekeid az én unokáim, a nyájad az enyémből származik. De nem bánt­hatom az enyéimet. Kössünk hát egymással szövetséget! - válaszolta Lábán. Ekkor köveket gyűjtöttek, és egy rakásba halmozták őket. Olvassátok össze a köveken találha­tó szavakból, hogy mit fogadott meg Lábán és Jákob egymásnak ezzel a kő­rakással!

Next

/
Thumbnails
Contents