Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-18 / 42. szám
4 2009. október 18. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Erős torony az Ur neve... ► Kérdést intézett a gyülekezethez Gáncs Péter püspök azon a múlt szombati ünnepi istentiszteleten, amelyen a hidasi evangélikusok templomuk felújított tornyáért adtak hálát Istennek. Vajon misszionálhat-e a templomtorony? - hangzott a kérdés. A püspök igehirdetésében igenlő választ adott, de arra is felhívta a figyelmet, hogy nem a torony új, vakító fehér színe és méltóságteljes fekete bádogozása az igazán fontos, ez nem terelheti el a figyelmet a lényegről, a Szentlélek Úristen munkájáról és a gyülekezet missziói elkötelezettségéről, Krisztus-követő életéről. A történelem folyamán több megpróbáltatást is átélt kicsiny, Baranya megyei gyülekezet az október 10-i istentiszteleten a Szabó Vilmos Béla esperes által mondott imádságában is gondolt az ünnep előtt kórházba került gondnokára, azt követően pedig a közgyűlés keretében Somogyvári Imre felügyelőn keresztül örömmel köszönte meg mindazok segítségét és munkáját, akik hozzájárultak a torony megszépüléséhez. ■ Aradi András Mi mégis építkezünk A nyíregyházi Élim bővítése még több gondozottnak ad lehetőséget ^ Ritka látványt nyújtott a színes léggömbökkel feldíszített, istentiszteleti helyként szolgáló terasz múlt szombat délután. A jövőre kilencvenedik születésnapját ünneplő nyíregyházi Élim Evangélikus Szeretetotthonban az új szárny átadására gyűltek össze az otthon életét gondosan és imádságos szívvel kísérő hívek. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke íSám 7,12 alapján mondott prédikációjában hangsúlyozta az esemény különlegességét: „Bár ma minden a leépítésről szól, mi mégis építkezünk!” A hálaadó istentiszteletet követő közgyűlés keretében a Bogár Ágnes otthonvezető és Bozorády Zoltán igazga-I tó lelkész által felsorolt több tucatnyi segítő, alvállalkozó, szervező, helyi tisztségviselő és az országos egyház háromszor hetvenmilliós támogatása azonban nem lett volna elegendő, ha Isten nem áll az ügy oldalára. Ismét megtapasztalhatták az egybegyűltek: bizony, olyan Istenünk van, aki nem ismer lehetetlent, és számára mindenki egyformán fontos és értékes. A három fázisban, két év alatt lezajló bővítésnek és átépítésnek köszönhetően az eddigi negyvenegy helyett most már ötven lánynak lesz lehetősége, hogy ebben a szeretetteljes és meghitt környezetben lakhasson. ■ Horváth-Hegyi Áron A hálaadó istentisztelet teljes hanganyaga megtalálható a http://www.garainyh.hu/ weboldalon. Országos evangélizáció a Deák téren ^ Folytatás az 1. oldalról A lelkésznő arra hívta fel a figyelmet, hogy bár részt akarunk kapni Jézusból, és hívjuk őt, csak résnyire tárjuk ki az ajtónkat, azon mindvégig ott marad a biztonsági lánc, így Jézus nem tudja egész életünket áthatni. Le kell vennünk a láncot, és ki kell tárnunk egészen az ajtót. „íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, őpedig énvelem.” (Jel 3,20) Az egybegyűltek sorokban kígyózó tömege három helyen is részesülhetett az Úr szent vacsorájából. Az istentiszteleten Trajtler Gábor orgonáit, a közös éneklésben a Credo együttes (Kis Réka, Derecskéi András, Huszák Zsolt, Smidéliusz Gábor) segített, a hessen-nassaui csoport tagjai pedig Emmanuel Kileóval afrikai zenét mutattak be. A záróének után az egybegyűltek úgy búcsúztak egymástól, hogy „ha Isten is éltet bennünket, egy év múlva újra eljövünk az országos evangélizációra”. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Szubjektiven a szombatról Idén új „célközönséget” hívtam az októberi Deák téri evangélizációra. Gyülekezetünk (Vanyarc) azon tagjai mellett, akiket már el sem lehetne tiltani a várva várt alkalomtól, megszólítottam a nyolcadik osztályos konfirmandusokat. Mivel nagyszerű közösségi szellem működik közöttük, szívesen jöttek. Megértették, hogy ez a konfirmációi oktatás szerves része. Izgatta őket a fővárosi forgatag, a vonatozás és a metrózás élménye s nem utolsósorban a kíváncsiság: mi is lesz ott? Az ő nyelvükön fogalmazva mondhatom, hogy „bejött nekik” az egész nap. Örültek a néhány ismerős arcnak, és nagy dolognak tartom, hogy még a (számomra felemelő és lélekerősítő) igehirdetésekből is megmaradt bennük valami. Annak pedig én örültem, hogy az evangélizációk után lehetőségünk nyílt a döntésre, hogy melyik szekcióhoz csatlakozunk. A templomi helyszínt választva (egy rövid mcdonaldsos kiruccanás után...) Csákány Marianna lélekkel telt énekeit és bizonyságtételét hallgattuk. Jól tettük. Az örvendetesen hosszú ebédszünetbe belefért egy „átmozgató” Duna-parti séta is. Jólesett utána ismét beülni a padokba és a missziói szolgálatban állók roppant értékes tapasztalatait hallgatni. Istennek valóban semmi sem lehetetlen. Az sem, hogy fiatalok számára eseménnyé és élménnyé tegyen egy ilyen, az ő mentő szeretetét hirdető napot. Megvolt az őszi vetés. Köszönet érte Istennek és minden szervezőnek. Kritikai észrevételem nekünk, lelkészeknek szól. Hogy miért voltunk olyan kevesen, én nem tudom... ■ Szabó András Missziói felelősséggel az új évezredben Ünnepi EKME-konferencia ► Száz évvel ezelőtt, 1909-ben alakult meg a magyar evangélikus egyház külmissziói egyesülete (EKME). Erre a centenáriumra emlékeztek azok, akik október 8-án eljöttek a Deák térre. Az Insula Lutherana gyülekezeti termében tartott egész napos együttlét résztvevői természetesen arra is emlékeztek és emlékeztettek, hogy a szocializmus ideje alatt „kényszerszünetelt” az egyesületi munka, és tizenöt évvel ezelőtt Brebovszky Gyula lelkész kezdeményezésére szerveződött újjá. A gyülekezeti terem zsúfolásig megtelt az egyesület tagjaival, a külmisszió barátaival és az érdeklődőkkel. Zalán Péternek, a külmissziói egyesület világi elnökének megnyitójával kezdődött az ünnepség, amelyen - némiképp meglepő módon - elsősorban nem a múlttal foglalkoztak. A konferencia résztvevői főként a „hogyan tovább” kérdésére keresték a választ, azaz arra, milyen módon szolgálhatja ez az egyesület is a 21. században a külmisszió ügyét. A négy előadó: Peter Weigand, a Bajor Misszió lelkész-igazgatója (Neuendettelsau), Nagy Dorottya kutató (Göttingen), Heikki Hilvo, a Finn Missziói Társaság Ázsia-koordinátora (Helsinki) és Emmanuel Kileo missziói lelkész (Tanzánia) referátumaikban felvázolták a misszió mai helyzetét, és igyekeztek megválaszolni a felvetődő kérdéseket. Csak néhány gondolat az elhangzottakból. A misszió szót új tartalommal kell megtölteni. - A misszió az egyház lényegének a kifejeződése, ahol a szónak és a tettnek elválaszthatatlan egységben kell szolgálnia és betöltenie Krisztus missziói parancsát. — Ma már Európa szorul misszióra. Peter Weigand idézte a Pápua Újguineai Evangélikus Egyház bennszülött püspökét: „Az európaiak elfelejtették az evangéliumot, Jézus Krisztus örömüzenetét.” „Ahhoz, hogy szolgálhassunk a misszióban, hitelesen kell hirdetnünk és megélnünk az evangéliumot. Meg kell tehát újulnunk! Amikor pedig új identitást keresünk, akkor hinnünk kell a Szentlélek átformáló megújító, erejében” - fogalmazta meg Heikki Hilvo. Az előadások szüneteiben kedves meglepetésként két házaspár - akik a németországi hessen-nassaui tartományi egyházhoz tartoznak, és maguk is több ízben végeztek kisegítő missziói szolgálatot Afrikában - afrikai népviseletben, szuahéli nyelven énekelt, amelybe lelkesen kapcsolódott be Emmanuel Kileo tanzániai lelkész is. Váratlanul rövid időre megtisztelte az ünnepséget Mangasi Sihombing indonéz nagykövet is, aki evangélikus keresztényként rendkívül fontosnak tartja az egyházak missziói szolgálatát. Sok elfoglaltsága ellenére ezért szakított időt arra, hogy részt vegyen az ünnepség megnyitásán, és együtt örüljön a missziói egyesület tagjaival. Nemcsak idős testvérek jelenléte jellemezte az együttlétet, hanem lelkes, vidám fiataloké is, akiknek a szolgálata friss, örömteli hangulatot teremtett. A fasori gimnazisták - Sztrókay Edit tanárnő kíséretében - rövid filmjükkel tettek hitet arról, hogy felelősséget éreznek a misszió Nigériai dobszóra nyílt mega kiállítás iránt. Fiatal, leendő ének- és zenetanárok pedig - Brebovszky Klára vezetésével - énekeikkel színesítették az alkalmat. Az ünnepség keretében hirdették ki a korábban kiírt teológiai pályázat eredményét is. A bírálóbizottság értékelése alapján az egyesület Csonkáné Szabó Magda lelkésznőt jutalmazta Európa mint missziói terület a 21. században című írásáért. Az ünnepség kiállítás megnyitásával fejeződött be az Evangélikus Országos Múzeumban. Látogatói megtekinthetik az EKME múltjának és jelenének dokumentumait. A rendezők azt szeretnék, ha ez a „konferenciát záró kiállításmegnyitó” szimbolikus jelentést is hordozna. A misszióról való gondolkodásunk nem fejeződhet be egy ünnepséggel. Mindig kell, hogy nyitást, kezdést, indíttatást és új távlatokat hozzon Isten misszióra hivatott népe életében. ■ Id. Pintér Károly B. Pintér Márta, az EKME lelkészi elnöke és Heikki Hilvo, a Finn Missziói Társaság Ázsiakoordinátora
