Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-18 / 42. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009- október 18. » 3 Isten és a közösség új hajléka ► Új gyülekezeti házuk felszentelésére gyülekeztek össze október 11-én, vasárnap a bényei evangélikusok. Az ünnepi istentiszteleten Fabiny Tamás a 84. zsoltár alapján hirdette Isten igéjét. Az Északi Egyházkerület püspöke prédikációjában a templom és a gyülekezeti ház kapcsolatáról, összetartozásáról beszélt. Példaként a Tízparancsolatot, a Miatyánkot, illetve az úgynevezett nagy parancsolatot (Mt 22,37-40) említette, melyek először az Úrra tekintenek, és az embernek az Istennel való kapcsolatát szabályozzák, és csak utána rendelkeznek az emberek egymás közötti viszonyáról. „Fontos, hogy magatokénak érezzétek a gyülekezeti házat, de az első hely a templomé legyen. Isten és a közösség hajléka így épülhet tovább lelki házzá” - fogalmazott Fabiny Tamás. A templomkertben álló gyülekezeti házat Benczúr László Ybl-díjas építész, az Északi Egyházkerület felügyelője tervezte. Az építkezés télen kezdődött meg; a műszaki átadás augusztus 15-én volt. Az összesen harmincmillió forintos beruházás költségének egy jelentős részét - huszonnégymillió forintot - az országos egyház és az egyházkerület állta, a fennmaradó összeget a hívek adományaiból, illetve támogatásokból és pályázat útján szerezték meg. A gyülekezeti alkalmakat eddig az egykor egyházi tulajdonban lévő általános iskola épületében, illetve a település közösségi házában tartották. ■ V.J. Parókiaszint-szentelés Súron Harminc évvel ezelőtt - harminchat évi súri lelkészi szolgálattal a háta mögött - költözött el a bakonyaljai településről Jakab Miklós, az utolsó helyben lakó lelkipásztor. A gyülekezetben már az ezredforduló környékén megfogalmazódott, hogy szeretnének újra helyben lakó lelkészt, ezért lebontották a faluközpontban álló két évszázados parókiát, és helyébe modern épületet emeltek, amely a lelkészlakás mellett a gyülekezetnek is otthont ad. 2001 őszén tették le az alapkövet, és 2003 adventjében már programot szerveztek az alsó szinten a gyülekezeti teremben. 2004. október 10-én pedig felszentelték a gyülekezeti házat. Most újabb mérföldkőhöz érkeztek: elkészült a parókia alsó szintje, amelyet egyelőre Nagy Gábor hatodéves teológushallgató vehetett birtokba. Ezért adtak hálát ünnepi istentisztelet keretében a súriak október 11-én, vasárnap délelőtt, amikor a helyi helyettes lelkész, Szarka István esperes felszentelte a parókia alsó szintjét. Az ünnepi istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke a vasárnap ószövetségi olvasmánya, Mik 6,6-8 alapján hirdetett igét. Hangsúlyozta, hogy sokan - bár van hol lakniuk - otthontalanok a világban. Mert Isten nélkül élik az életüket. Otthontalanságukat ideológiává formálják, ezért van annyi rosszindulatú élet. Ha nem vagyunk teljes életünkkel Isten közelében, akkor bizony lelkileg mi is otthontalanok vagyunk. A beruházás alaptőkéjét az egykor államosított ingatlanokért kapott kárpótlás adta, és ezt az újabb lépést is ennek segítségével sikerült megtenni. A súri mentorgyülekezet lévén az országos egyház megelőlegezte kétévi járadék összegét, így idejében befejeződhetett az építkezés. A jövőben is lesz még tennivalójuk a helyi evangélikusoknak: a tereprendezés és a templomrenoválás mellett a parókia tetőtéri részét kell beépíteniük. ■ M. Gy. Az imádság energia-utánpótlás ► „Isten nem takarékoskodik az energiával” - ezzel a mondattal kezdte az elmúlt vasárnap a bakonycsernyei gyülekezet ünnepi istentiszteletén - Zsolt 25,5 alapján - tartott igehirdetését Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. A helyi evangélikus közösség ez alkalommal adott hálát épületei fűtési rendszerének megújulásáért, és ekkor iktatták be a gyülekezet másodlélkészi állásába Szarka Évát. Az imádság energia-utánpótlás, amely által felfedezi az ember, hogy egyetlen reménységünk Isten hozzánk való hűsége, ami megtart és megőriz. Ahol az imán rést talál az ördög, ott beférkőzik az ember életébe - hangsúlyozta a püspök. Az újonnan iktatott lelkipásztor - leánykori nevén.Haga Éva — Kazincbarcikán született. Nagyapja Molnár Lajos barcsi lelkész volt. Gimnazistaként Éva a barcsi gyülekezet kántoraként működött. Érettségi után döntenie kellett: felvették ugyanis a Veszprémi Vegyipari Egyetemre és az evangélikus teológiára is. Mint mondta, a nagyapai és családi örökség összekapcsolódott az elhívásával, így a lelkészi hivatást választotta. 1996- ban ordinálta őt D. dr. Harmati Béla püspök, és ez évben kötött házasságot Szarka István lelkésszel. A házaspár első szolgálati helye Nemescsó volt, ahol a fiatal lelkésznőre nagy hatással volt principálisa, D. Keveházi László nyugalmazott esperes, valamint Ittzés János, aki akkoriban szomszédjuk, még kőszegi lelkész volt. Másfél évvel később, 1998-ban keresték meg őket a bakonycsernyeiek. Szarka Éva mostanáig segédlelkészként szolgált férje oldalán a gyülekezetben, három gyermekük nevelése mellett félállásban végezte hivatását. A gyülekezet nemrégiben döntött egy másodlélkészi állás létesítéséről, melynek betöltésére őt hívták meg. Férje, Szarka István, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese - miután hivatalába iktatta feleségét - az ünnepi közgyűlésen röviden szólt a fűtési rendszer korszerűsítéséről. A bakonycsernyei evangélikusság 2009- ben szorgos munkával ünnepelte temploma fennállásának 225. évfordulóját. Pályázaton nyert támogatással a templom, az esperesi hivatal és imaház megújuló energiaforrással való ellátását valósították meg. Több mint három kilométer hosszú csővezetékrendszert helyeztek el a templom mellett a talajba. A geotermikus energia hőszivattyúk segítségével jut a falakba rejtett csőrendszerbe, amely aztán leadja a hőt. Emellett korszerűsítették az esperesi hivatal és az imaház fűtését és melegvíz-ellátását biztosító berendezést is. ■ Menyes Gyula A biztonság, a bizalom és a bizonyosság nevében... Gondolom, némi zavart okozna, ha istentiszteleteinket a megszokott, ősi invokáció helyett - „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”- a címben olvasható módon vezetnénk be. Pedig legalábbis most, a reformáció hónapjában, talán megkockáztatható lenne egy ilyen provokatív, ébresztő intonáció. Telitalálatnak érzem ugyanis a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) az idei reformációi ünnepre hangoló három tételét: biztonság - bizalom - bizonyosság. Meggyőződésem, ha Luther Márton napjainkban kezdene az egyház reformálásához - ami ránk férne -, nem merne kilencvenöt tételt megfogalmazni, hiszen ki olvasná végig? Ma tömören kell írni és beszélni, hogy esélyünk legyen a figyelem felkeltésére és megtartására. A reformáció aktualizált üzenetének meghirdetése világunk mindannyiunkat érintő fájdalmas hiányainak orvoslására kínál ma is gyógyulást. Nem biztos, hogy elegendő a klasszikus tézisek citálása: „Egyedül a hit, egyedül a kegyelem, egyedül a Szentírás és egyedül Krisztus...” A MEÖT ez évi hármas tétele — biztonság, bizalom, bizonyosság - a Szentháromság közösségébe hívja, öleli korunk frusztrált emberét, aki egyre kevésbé találja helyét a teremtett világban, a teremtménytársak között és az egyházban. A Szentháromság ugyanis nem kiagyalt dogmatikai képlet, hanem biztonságunk, bizalmunk és bizonyosságunk éltető forrása. A reformáció egyházait - okkal, ok nélkül - időnként „krisztomonizmussal” vádolják. Azzal gyanúsítva minket, hogy a „solus Christus” fénye elhomályosítja az első és a harmadik isteni személy ajándékait. Aki viszont ismeri akár csak Luther Kis kátéjának hitágazat-magyarázatait, jól tudja, hogy a reformátortól távol állt ez az egyensúlyvesztés. Ő hitvallásában igyekezett a Szentháromság teljes gazdagságát elénk tárni. Nem véletlen, hogy az ugyancsak a MEÖT által meghirdetett teremtéshetet országosan megnyitó televíziós istentisztelet beköszöntőjében az alkalom házigazdája, Kodácsy-Simon Eszter, az Ararát teremtésvédelmi munkacsoport koordinátora is Luther gondolatait idézte: „Isten szerető atyaként gondoskodik rólunk teremtményei által, csupa meg nem érdemelt szerétéiből és jóságból. Ebből önként adódik és következik az, ÉGTÁJOLÓ <í> hogy tartozunk Neki azzal, hogy ezért szüntelenül szeressük, dicsérjük és áldjuk... Hiszen Isten azért adja és cselekszi velünk mindezt, hogy megérezzük és meglássuk benne atyai szívét és felénk áradó szeretetét.” Még nincsenek pontos adataink, hogy az első ízben meghirdetett teremtéshét lehetőségével mennyire éltek gyülekezeteink és oktatási intézményeink. De akadnak pozitív visszajelzések, különösen is a televíziós nyitányról. Ilyen például Kőszegi Piroska doktornő levele, aki többek között ezt írta: „A zuglói templomból közvetített istentisztelet újraélesztette a teremtett világ jövőjébe vetett, mármár kihunyó hitemet. A felvillanó kis szikrákbólfény lett a sötétben. Szívemet melegség és - hosszú idő után először - boldogság járta át a »mégis érdemes« tudatával..!’ A teremtéshét valóban segíthetett abban, hogy biztonságát, egyensúlyát veszített, labilis világunkban visszataláljunk Teremtőnkhöz és tőle kapott küldetésünkhöz: „műveljétek és őrizzétek a kapott kertet..!’ Mindez jól kapcsolható a reformáció örömüzenetéhez, amely Krisztus fényét felragyogtatva az elveszített bizalom visszanyerésének örömét kínálja. Érdemes újra Luthert idézni: „De végre nagy gyötrelmemet az örök Úr megszánta. Irgalmára emlékezett: szívét felém tárta. Jó Atyaként fordult hozzám, Egyszülöttét feláldozván..!' (EÉ 318,4) Az Isten irgalmát, kegyelmét felfedező és elfogadó ember képes csak újra bizalommal fordulni embertársai felé. E nélkül marad az a mérgező bizalmatlanság, amiről Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát így ír: „Mélységesen mély ma a bizalmatlanság kútja, és most már mindannyian ebből a kútból kényszerülünk meríteni.. ’.’Pedig „Isten az ember lakhelyét a bizalom betontömbjére építette”. A neves német teológus, Karl Rahner jogosan állítja élire a kérdést: „Az embernek választania kell az ősbizalom vagy a végső kétségbeesés között”. De ehhez az életmentő választáshoz, döntéshez szükségünk van a harmadik isteni személy, a bizonyosságot, hitet teremtő Lélek áldott munkájára. Hiszen Lutherrel együtt valljuk, és nap mint nap tapasztaljuk, hogy „saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által. Ő világosított meg ajándékaival..!’ Ezért piros az oltárterítő a reformáció, az új pünkösd ünnepén. Ezért könyörögjünk a reformáció hónapjában az egyház megújulásáért. Kérjük a teremtő, gondviselő Atya ajándékát: a biztonságot. Várjuk az értünk meghalt és feltámadott Fiú ajándékát: a bizalmat. Reméljük az újjáteremtő és megszentelő Lélek ajándékát: a bizonyosságot. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
