Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-18 / 42. szám
2 -m 2009. október 18. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio cecumenica Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy a mai vasárnapon ismét szóltál hozzánk, igédben bátorítottál, és irányt mutattál mindennapjainkhoz. Hálásan köszönjük, hogy vigasztaló és erősítő szavaid mindig segítséget adnak a hétköznapokban. Kérünk, hallgasd meg most kéréseinket, és töltsd be minden szükségünket kegyelmed mérhetetlen gazdagsága szerint. Könyörgünk világunkért, minden emberért a földön. Egymásrautaltságunkban is oly sokan fordulnak a másik ember ellen, és úgy vélik, az erőszak az egyetlen megoldás. Csitítsd le a haragot, az erőszakot, némítsd el a fegyvereket, hogy végre megtanulja az emberiség, hogyan éljen teremtettségéhez méltóan a földön. Könyörgünk hazánkért és kicsiny népünkért, minden magyar emberért ebben az országban és szerte a világon. Taníts minket összetartásra. Bátoríts, hogy egymást támogassuk, és ne áskálódva, pletykálkodva rosszindulattal tekintsünk honfitársainkra. Adj nekünk jókedvet a mindennapi munkához és élethez, derűt és mosolyt az arcokra, amik szebbé tehetik a nehéz perceket is. Könyörgünk gyülekezetünkért, közösségünkért. Egymásra bízol bennünket, testvérekké teszel, mégsem értjük sokszor ennek a feladatnak a fontosságát. Bocsásd meg, hogy sokszor csak önmagunkra gondolunk. Elfelejtjük, hogy egy közösség csakis akkor lehet élő és boldog, ha tagjai önzetlenül figyelnek egymásra. Adj erőt nekünk, hogy megtaláljuk helyünket és feladatainkat közösségeinkben. Segíts, hogy társai lehessünk egymásnak, add Lelkedet, hogy örömmel hordozzuk egymás terhét, és példa lehessen az életünk a világ felé. Urunk, jól látod szétszakadozottságunkat. Minden ember oly sokat küzd a saját életével, megélhetésével. Sokszor felejtjük el, hogy sosem kell egyedül küzdenünk, mert te mindig a mi oldalunkon állsz. Te vagy a legerősebb szál, úgy tartasz, mint semmi és senki más. Adj nekünk erőt, hogy felénk nyújtott kezedbe kapaszkodjunk. Segíts, hogy még a legsötétebb helyzetben is legyen erőnk keresztedre nézni, mert onnan jön a segítség. Könyörgünk a családokért. Add, Uram, Lelked bátorító erejét és végtelen szeretetét szülőknek és nevelőknek, hogy a te szereteteddel bölcsen neveljék gyermekeiket. Könyörgünk az egyedülállókért, akik nem értik, miért veszítették el társukat, és akik nem találnak társra. Kérünk, vigasztald meg őket bátorító szavaddal. Mutasd meg nekik végtelen irgalmadat és adj nekik feladatokat, hogy hasznosnak érezzék életüket és munkájukat. Könyörgünk minden beteg, magányos, gyászoló és haldokló testvérünkért. Légy velük vigasztaló jelenléteddel, add erődet, hogy ne veszítsék el a reményt, ami végül hozzád vezeti őket. Köszönjük, hogy meghallgatod imádságunkat, és betöltőd minden szükségünket. Elfogadjuk tőled mindazt, amit kapunk, és kérünk, küldd el Szentlelked, és tégy minket egymás terhét hordozó, igazi társakból álló, erős közösséggé. Ámen. Himtojv www.fvtngeHku&hu SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAP - PRÉD 4,8-12 Az Úr szerint dolgozni öröm A Prédikátor könyve akár a „Hiábavalóságok gyűjteménye” is lehetne. Még jó, hogy a bölcs prédikátor szavait olvasva nemcsak a hiábavalóságokat fedezhetjük fel, hanem megláthatjuk tapasztalatai pozitív üzenetét is. Manapság erre különösen szükség van. Olyan sokszor gyakorlunk kritikát, bíráljuk a szomszédot, a vezetőinket, a pártokat és igazából mindenkit, aki csak eszünkbe jut. Az élet nehezebb, sötétebb, csúnyább oldalát látjuk meg hamarabb (gerendaszálka). Most arra is lehetőséget kapunk, hogy magunk felett törjünk pálcát, ha arra van szükség, és ne csak az élet sötét oldalát lássuk, hanem mindazt, ami segít és előrevisz. A bölcs prédikátor mintha a huszonegyedik századból vette volna a példát az egyedül fáradozó emberről. Rengeteg olyan ember él körülöttünk, akik hasonló szemlélettel fáradoznak: gyűjtik a pénzt, és minél több van, annál többre vágynak még. Vajon mi is közéjük tartozunk? Vajon mi tudjuk-e, hogy hol a határ? Tudjuk-e, hogy mikor elég? Tudunk-e elégedettek lenni? Megvan-e még az a képességünk, hogy tudjunk annak örülni, ami van, amit már megszereztünk, vagy ajándékba kaptunk? Amikor az Úristen megteremtette az embert, az Éden kertjében helyezte el, hogy azt művelje és őrizze. Vagyis munkára lettünk teremtve. Az a legtermészetesebb, hogy dolgozunk, hogy „fáradozunk” De nem megállás nélkül, nem esztelenül és nem céltalanul. A mai ember egyik legnagyobb tragédiája, hogy nem tartja meg a „szombatot” amelyet kegyelmes mennyei Atyánk nem a saját kedvtelésére, hanem a mi érdekünkben teremtett és parancsolt. Dolgozunk, belekerülünk a mókuskerékbe, és nincs kiszállás, mert akkor jön a munkanélküliség. Akkor pedig nincs hiteltörlesztés, viszik a kocsit, elárverezik a házat. Érdemes ekkora árat fizetni azért, hogy valamennyivel több legyen? Robotolunk megállás nélkül. A sok munkába beleszürkül a lelkünk. Nem marad idő az elcsendesedésre, az imádságra, a Biblia olvasására, a beszélgetésre, a gondolkozásra, a gyülekezetre, a rokonságra, a gyerekekre, a házastársra. Lelkünk szürkeségét visszük haza magunkkal, és árasztjuk otthonunkban, mint egy betegséget. Aztán tényleg jön a betegség. Hirtelen berobban, mint egy időzített bomba: hiszen a testnek is meg kell adni, ami a testé. És még inkább: Istennek, ami az Istené! És mi marad? Testileg, lelkileg megtört, megszürkült, kiüresedett és közben egyedül maradt ember. Megéri? A bölcs prédikátor szerint „jobban boldogul kettő, mint egy”. És itt nemcsak a jobb sorra szabad gondolnunk, hanem a boldogulásra, a boldogságra is. Hadd utaljak megint a teremtésre, amelynek alkalmával Isten azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni.. Igaz ez az őszinte barátságra, de még inkább az Isten teremtett rendjére: a házasságra és a családra. A házasság és a család adja meg azt a célt, amelyért valóban érdemes dolgozni, fáradozni. A házastársunkért, a gyermekeinkért, a ránk bízottakért jó dolgozni, jó a családot fenntartani. Manapság egyre többször kerül a hírek közé olyan eset, amikor egy embert hónapokkal vagy évekkel a halála után találnak meg a lakásában. Egyedül élő emberek, akik élték a maguk csöndes életét, de nem tartoztak senkihez: sem emberhez, sem közösséghez. És ami a leginkább fájó: senkinek nem tűnt fel a hiányuk. Sem a postásnak, sem a szomszédoknak. Ennek nem kellene így lennie! Valódi bölcsességre van szükségünk, hogy a minket körülvevő anyagias világban megtaláljuk azt az egészséges határt a munka és a család között, amellyel nem hódolunk be a mammonnak, de a ránk bízottakat el tudjuk tartani. Bölcsességre van szükségünk akkor, amikor elmegyünk bevásárolni: például vigyünk magunkkal bevásárlólistát, mert ezzel nagyobb eséllyel tudunk ellenállni a kísértésnek, hogy a bevásárlóközpontok polcairól felesleges dolgokat emeljünk le. Bölcsességre van szükségünk, hogy gyermekeinket ne a nyugati világ pazarló életmódjára, hanem az értékeket megbecsülő keresztény értékrendre tanítsuk meg. Nem is olyan egyszerű ez a feladat! Lehet, hogy ezt nem is a gyermekeinkkel kell kezdenünk, hanem a saját gondolkodásmódunk megváltoztatásával! Igénk utolsó mondata érdekes fordulatot hoz a gondolatmenetben. Egészen addig arról hallhatunk, hogy nem jó annak, aki egyedül van, és milyen jó annak, akinek van társa. A gondolatmenet pedig így zárul: „A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” A hármas fonatú kötél erősebb minden más fonástechnikájú kötélnél, mert benne a fonalak a legnagyobb felületükön fonódnak egymásba. A társat - és ez legfőképpen a pár-A VASÁRNAP IGÉJE választásra és a házasságra igaz - akkor tudom a legjobban megbecsülni, ha ő is hívő. Akkor tudom igazán szeretni, a hibáit megbocsátani, ha hiszem, hogy a mennyei Atya nekem is megbocsátott az Úr Jézus Krisztusért. Istenünk megkegyelmezett nekem. Szeretetét megmutatta nekem, amikor megváltott Jézusban, és megszólított, hogy elhívjon országába. Ezért vagyok képes arra, hogy a házastársamat, szolgatársaimat, a gyülekezetem tagjait, de még a rosszakaróimat is szeressem, és nekik én is megbocsássak. És ez visszafelé is ugyanígy működik: ha a társam is Isten kegyelméből él, akkor igazán jól boldogulunk. Hármas fonásban: az Úristennel és a társammal együtt - így teljes a kép. ■ Szebik Károly Imádkozzunk! Kegyelmes Istenünk! Szerető mennyei Atyánk! Kérünk, ajándékozz meg miket Szentlelked bölcsességével, hogy megismerjük és felismerjük életünkben azt a célt, amelyre te teremtettél bennünket! Segíts meg minket, hogy munkánk és feladataink ne hajthassanak bennünket uralmuk alá, s hogy mindent a te neved dicsőségére tegyünk! Kérünk, add, hogy fontos legyen számunkra a te igéd, a te törvényeid, amelyekkel életünket segíted. Segíts minket Lelked által Krisztus Urunkban megmaradni, hogy az ő szeretetéből élve szerethessük embertársainkat, akiket ránk bíztál. Jézus Krisztusért, ami drága Megváltónkért kérünk, hallgasd meg imádságunkat! Ámen! A LEHETŐSÉGEK TÁRHÁZA CANTATE Istentiszteleti rendek a GyLK-ban ► Az elmúlt fél évben a Gyülekezeti liturgikus könyv strofíkus gyülekezeti énekeinek javát mutattuk be rovatunk keretei között. Sorozatunk mai részében továbblépünk: most a kötet első egységéről lesz szó. Arról a fejezetről, amelyben istentiszteleti rendeket találunk. A kötet életre hívásának valójában ezek voltak mozgatói, hiszen a 2007-ben megjelent Liturgikus könyv szerkesztésekor fogalmazódott meg, hogy szükség van a megújult rendeket tartalmazó, ismertető, azok tanulását segítő gyülekezeti kiadványra. A fejezet az istentiszteleti rend magyarázatával, a Liturgikus könyvben közölt vasárnapi istentisztelet elemeinek ismertetésével kezdődik. Ahogyan ez tükrözi, a zeneileg többféle forma azonos módon épül fel. A háromféle rend - azonos szerkezet elvet találjuk egyébként 1982-es énekeskönyvünkben és a hozzá tartozó agendában is. Az onnan ismerős három forma - liturgikus, énekverses, egyszerű - szerepel új kiadványunkban is. A Liturgikus könyvhöz hasonlóan itt Ls minden istentiszteleti rendet egy vázlat előz meg. Ebből megismerhető az adott rend felépítése. Ezt követi mindig maga a rend lényegre törő magyarázatokkal: ezek segítik az istentiszteleten való aktív és tudatos részvételt. A vasárnapi rendek között első helyen (GyLK 601) az eredeti bibliai és liturgikus szövegeket alkalmazó liturgikus rend szerepel. Az 1986-os agenda készítésénél is ez volt a szerkesztő, Prőhle Károly eredeti elképzelése, állami beavatkozásra került a liturgikus rend hátrébb. Ezt az - itthon leginkább használatos - énekverses rend követi, amelyben a liturgikus szövegeket és dallamokat koráljaink egy-egy versszaka helyettesíti. Erről részletes ismertetést is olvashatunk még sorozatunkban. Az előbb bemutatott két rendhez képest rövidebb az egyszerű rend (GyLK 630). Ebben az igeliturgia lerövidül: a Kyrie és Gloria helyén egy rövid bevezető ige szerepel. Az úrvacsorái részben két liturgikus tételt is találunk: míg a Sanctus dallamosságával tűnik ki, az Agnus Dei nemes egyszerűségével hat. Néhány gyülekezetben megmaradt a vasárnap esti istentisztelet gyakorlata. Erre való tekintettel született az új rend, egy egyszerű igeliturgia (GyLK 631). Az istentiszteleti rendek között nem kevésbé figyelemre méltó az alkalmi istentiszteletek című fejezet. Ebben számos olyan új rendet találunk, amely korábbi szertartáskönyveinkben nem szerepelt. Ilyen a gyónó istentisztelet (GyLK 632): ezt bűnbánati alkalmakra ajánlja a szerkesztőbizottság. Míg a vasárnapi rendekben a gyónás az istentisztelet elején szerepel, itt az igehirdetés után találjuk. Az 1986-os agendából megszokott forma itt új értelmet kap: a bűnbánatra ébresztő prédikációra felel a bűnvallás. A családi istentisztelet (GyLK 633) az utóbbi időszak kihívására adott felelet. A rend felépítése megegyezik a vasárnapiéval, attól kötetlenebb módon fogalmazott szövegeivel és egyszerűbb formájával tér el. Az ökumenikus igeliturgia (GyLK 634) más felekezetűekkel közösen tartott istentisztelet vezetéséhez ad útmutatást. Szintén az utóbbi idők igényeire adott válasz a húsvét hajnali istentisz-Éged lilén diczerfinc. telet (GyLK 635). Egyre több gyülekezetünkben tartják ezt az alkalmat. A GyLK-ban közölt rend ennek az újonnan felelevenített ősi hagyománynak a páratlan gazdagságát kínálja, ahol az elhangzó szó mellett kiemelt szerepe van az időzítésnek (napfelkelte) és a szimbólumoknak (húsvéti gyertya, fény továbbadása). A lelkipásztori szolgálatot, az alkalmakra való közös készülést segítik a kazuálékhoz kapcsolódó rendek: gyermek és felnőtt keresztelése, temetés (GyLK 638-640). Értékes beszélgetés alakulhat ki mindezek kapcsán az érintett családokkal e szertartások lényegéről. Nemcsak iskoláinkban, hanem gyülekezeteinkben is egyre hangsúlyosabb szerepet kap a munkaév kezdése és lezárása. Önálló rendet kapott hát a tanévnyitó és tanévzáró istentisztelet (GyLK 641-642). E rövid bemutatás is érzékelteti azt a gazdagságot, amely 2007-ben bevezetett istentiszteleti rendtartásunkban foglaltatik. A GyLK úgy ad segítséget ennek használatához, hogy egyben a gyülekezetépítésben is hatékony eszközzé válhat. ■ Finta Gergely SEMPER REFORMANDA f t „A mi hibánk és hiányunk csak annyi, hogy Isten munkáját a mi érzésünk alapján ítéljük meg, és nem az ő akaratára nézünk, hanem a mi kívánságunkra. Ezért nem tudjuk felismerni műveit, és ezért rosszként tesszük, ami jó, és kedvetlenül fogadjuk, ami élvezet. Semmi sem olyan gonosz, még maga a halál sem, hogy ne lenne kellemes és elviselhető, ha tudom és bizonyos vagyok afelől, hogy Istennek tetszik.” M Luther Márton: A házas életről (Reuss András fordítása)
