Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-18 / 42. szám
evangélikus hetilap 74. évfolyam, 42. szám ■ 2009. október 18, ■ Szentháromság ünnepe után 19. vasárnap Ára: 250 Ft „Meggyőződésem, ha Luther Márton napjainkban kezdene az egyház reformálásához - ami ránk férne nem merne kilencvenöt tételt megfogalmazni, hiszen ki olvasná végig?” Égtájoló W- 3. oldal „A cél a teljes »paletta« feltérképezése, vagyis a lehető legszélesebb kört, az egyház minden megragadható rétegét, csoportját szeretnénk elérni. Azoknak a véleménye tehát, akik nem aktívak, de valamiképpen az egyházhoz tartoznak, legalább olyan fontos, mint az aktíváké.” „Sms-válasz” !► 9. oldal „Egy szó, mint száz, a könyvtárak éppen abban a cipőben járnak, mint az egyházak: be kell bizonyítaniuk létjogosultságukat az internet világában.” Könyvtárosok az interneten !► 11. oldal Melléklet: Útitárs - magyar evangéliumi lap Jézus kopogtatott szívünk ajtaján Országos evangélizáció a Deák téren ► Az egész országból érkeztek résztvevők a budapesti Deák téri evangélikus templomban október 10-én rendezett evangélizációra. A már ismert arcok mellett olyanok is eljöttek, akik első alkalommal vettek részt egyházunknak ezen az évente megrendezett alkalmán. Az egész napos együttlétet Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke nyitotta meg. Köszöntőjében az evangélizáción először részt vevőket külön arra kérte, hogy álljanak fel. A püspök után Ami lehetetlen és lehetséges az embernek címmel Zászkaliczky Pál nyugalmazott evangélikus lelkész tartott áhítatot, majd Ami lehetetlen és lehetséges az Istennek címmel Szeverényi János országos missziói lelkész szólt az összegyülekezettekhez. Különböző szekciókban folytatódott ezután a program, a résztvevők maguk választhattak ezek közül. Sokan a templomban maradtak. Itt a Kárpátaljáról érkezett Csákány Marianna a dallamok szárnyán valami egészen különleges világba repítette hallgatóit. A tizenkilenc éves lány egyébként együttesével lép fel, főleg Magyarországon, de a környező országok magyarlakta településeire is sok meghívást kapnak, ahol különleges énekekkel terjesztik Isten örömüzenetét az emberek között. A gimnázium dísztermében Visky András Júlia című monodrámáját adta elő Dér Denisa. A produkció a rendező, Dér András - a színésznő férje - instrukciói alapján készült. Mivel a monodráma például rendkívül intim módon elsuttogott részekből is állt, fényképezni nem lehetett. Mi lesz veled, család? címmel tartott előadást Sallai János családterapeuta az alagsori tornateremben. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a házasság két ember közös erőfeszítése; évek, évtizedek közös küzdelme — ha két ember élete végéig együtt ‘■terelem már kihunyt, a feleknek tenniük kell azért, hogy együttlétük ne legyen rutinná, megszokássá, hanem az együtt töltött évek szeretetben együtt megharcolt idő legyen. A családterapeuta szerint korunk házasságaival az is baj, hogy a partnerek túl hamar feladják a küzdelmet. Heikki Hilvo, a Finn Missziói Társaság lelkésze, Ázsia-koordinátor arról beszélt, ő maga hogyan formálódott misszionáriussá. A gimnázium tornatermében tartott előadáson a lelkész többek között elmondta: megpróbál mindig úgy szólni az emberekhez, hogy prédikációjában ne önmagáról beszéljen, ne az ő egyes szám első személye álljon a középpontban, hanem mindig Isten Fia, Jézus munkái és az erről szóló örömhír. A B. Pintér Márta által vezetett szekcióban a Németország Hessen- Nassau tartományából érkezett asszonyok és férfiak beszéltek arról, hogyan lehet gyülekezeti tagokat megnyerve misszionálni más országokban. Arról meséltek, hogy ha Afrikában jártak, igyekeztek nem a gazdag Nyugatról jött emberként fordulni az ott élők felé, hanem magukkal egyenrangúnak tekintve a helybelieket, hiszen mindannyian Isten teremtményei vagyunk. Luthernek az evangéliumról szóló tanításáról kezdeményezett beszélgetést a jelenlévőkkel dr. Fabiny Tibor világi teológus, irodalomtörténész, egyetemi tanár a gyülekezeti teremben. Igyekezett az evangélium középpontjában álló Jézus Krisztusra irányítani a hallgatóság figyelmét. Közben az Evangélikus Országos Múzeumban az érdeklődők megtekinthették a külmisszióról szóló, előző nap nyílt kiállítást. A rengeteg fotót bemutató tárlat látogatói Zalán Péterné vezetésével megismerkedhettek kenyai, indiai, pápua új-guineai misszionáriusaink mindennapjaival. A kiállítás külön érdekessége az a térkép, amely az evangélikus missziói központokat és a missziót folytató lelkészek vagy laikusok tartózkodási helyét tünteti fel. Az ebédszünet után a templomban folytatódott a program. A misszionálás kapcsán különböző bizonyságtételek hangzottak el. Többek között Peter Weigand, a neuendettelsaui Bajor Misszió igazgatója, Heikki Hilvo, Emmanuel Kileo tanzániai missziói lelkész, Jóné Jutási Angelika, a Déli Egyházkerület püspöki hivatalának irodavezetője, illetve Szkaliczki Tibor mesélt külföldön végzett missziói munkájáról. A záró istentiszteleten B. Pintér Márta prédikált. 1^ Folytatás a 4. oldalon A hessen-nassauiak szuahéli nyelven énekelnek Mindennapi kenyér „A magyar pénzt »keres«, a német pénzt »érdemel« (Geld verdienen), a francia pénzt »nyer« (gagner d’argent), az amerikai pénzt »csinál« (to make money). Tökéletesen jellemző kifejezések. A szegény magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt, melyik bokorban találhatná meg, a jámbor németet, ahogy izzad, dolgozik kézzel-lábbal, míg megérdemli azt a pénzdarabot, a könnyűvérű franciát, ahogy kockáztat és nyer, ha akad egy másikra, aki veszít; míg a nehéz vérű yankee ül egy helyben, s körmét faragva csinálja a pénzt” - írja Jókai Mór (Ötven év visszhangja). Vajon mit írna a bölcs Jókai mester, ha napjaink magyar valósága ihletné őt megszólalásra? Miként jajdulna fel, látva azt a sok kesergőn keresgélő, nyomorult magyar embert? Akik roppant igyekezettel, önmagukat nem kímélve próbálnak túlélni szociálliberális ámokfutást, külhoni válsággal cifrázott országrontást? Lehet, hogy pennáját eldobva nemzeti gyászba borulna - vagy éppen ellenkezőleg, szent haragra gyúlva egyenesen vitriolba mártaná azt a bizonyos írószerszámot? Nem tudom, de ismerve közügyek iránti fogékonyságát, néma biztosan nem maradna. Mert mi csak keresünk és kutatunk, de bizony egyre csak kevesebbet találunk. Van, mikor meg levegőt markolunk csupán. Riasztóak a jövő évi megszorító költségvetés hírei. Az elszegényedés réme fenyeget sokakat. Most már nemcsak a fizetésünk, bevételünk vásárlóértéke fog csökkenni, hanem sokunk ténylegesen is kevesebbet kap majd munkájáért havonta. Ezt hozta nekünk hét évnyi szocialista-liberális uralkodás. Most már még több lesz a kukákban keresők-turkálók száma, még több olcsó parizerrel töltjük meg gyomrunkat, s lehet, kérem, tülekedni a kedvezményes trappista sajtért. És ki tudja, mi lesz a gyerekek iskolai étkeztetésének támogatásával, és vajon hány megszüntetett vasútvonal mentén élők leshetnek majd a vonat után? Jókai után barátját, Petőfit fellapozva ma is fájó a költő nagy versének igazsága (A XIX. század költői): „Ha majd a bőség kosarából /Mindenki egyaránt vehet, /Ha majd a jognak asztalánál /Mind egyarántfoglal helyet, /Ha majd a szellem napvilága/Ragyog minden ház ablakán:/Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, /Mert itt van már a Kánaán!” Nemcsak az anyagiak, de a jog sem vonatkozik egyformán mindenkire. Amíg az egyik trükkökkel nagyot kaszálhat büntetlenül, addig a másikat a szőlőben kergetik a hatóságok, mert segített a szomszédnak szüretelni. Vagy értelmetlen előírások tömkelegé lehetetleníti el a vállalkozását. Hajaj, messze még a Kánaán... Október táján gyülekezeteinkben a termésért szoktunk hálát adni. Aratási hálaadó vasárnap feldíszítjük az oltárt terményeinkkel. Bányászvidéken még egy darab szén is feketéllik ilyenkor a szőlő, gyümölcs, puha cipó mellett. Égető kérdés: van-e miért ma hálát adni? Mikor ezer baj szorít? Mikor napi megélhetési gondokkal kell szembenéznünk? Hálaadás helyett szívesebben panaszkodnánk inkább Istennek. A Miatyánkban a mindennapi kenyeret kérjük a mennyei Atyától. Ennyit csupán. Vagyis a mindennapi szükséges dolgokat, ételt és iható vizet, tetőt a fejünk fölé, télire meleg ruhát és fűtést. Nem kérünk luxust, és nem kérünk fölösleges dolgokat. A figyelmesen végiggondolt imádság segít megérteni a mindennapi kenyér igazságát. Isten igenis gondoskodik rólunk. Gondoskodott eddig is. Lássuk meg életünkben Isten naponkénti ajándékait! A nehéz idők pedig nemcsak az aktívabb imádkozásra szorítanak rá, hanem észrevétetik velünk az embertársat. Hogy nem vagyunk egyedül. Megsegít az Isten, és van családunk is, vannak barátaink és jó szomszédjaink. Van tehát kihez segítségért fordulni. Megfordítva is igaz: nekem is van kin segítenem! Soha nem szorultunk rá úgy Istenre és egymásra, mint napjaink válságában! Bűn lenne ezt nem észrevenni és nem megélni. Kis János egykori püspökünk buzdít így A méh és a galamb című versében: „A nyomorultat veszni ne hagyjátok: A mással közlött jó visszaszáll reátok. Ma te vagy a szegény gyámola s bástyája, Holnap, úgy fordulhat, te szorulsz reá ja." ■ Lupták György Reformációi istentisztelet Az Október a reformáció hónapja című rendezvénysorozat keretében országos reformációi istentisztelet lesz október 25-én, vasárnap 17 órakor Miskolcon az avasi református templomban. Igét hirdet D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke. Bizonyságot tesz Mészáros Kálmán baptista egyházelnök. Az úrvacsoraosztást Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke vezeti. A liturgiában a MEÖT tagegyházainak főpásztorai és a miskolci gyülekezetek lelkészei vesznek részt.
