Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-10-11 / 41. szám

Evangélikus Élet élő víz 2009. október 11. *■ 11 Idősek világnapján Reményik Sándor Sápad az arany... ► Késve érkezem a Joób Olivér Szeretetszolgálat Idősek Klubjába. Nem nagyon, nem jóvátehetetlenül későn, épp csak ahhoz képest, amit ígértem. Lelkiismeret-furdalás gyötri ilyenkor az embert, ha már tud­ja, mit okozhat efféle tapintatlansággal, még ha vétlen is. Csalódást, szükségszerűen. Ok ünneplőbe öltöztetett lélekkel várják a jöve­vényt, és akkor várják. Nagy megkönnyebbülés érzékelni, hogy nehez­telésnek még sincs nyoma, a három nyugdíjas asszony derűsen, jóked­vűen fogad, még nyugtatnak is. Pedig tényleg ünneplőbe öltöztek kí­­vül-belül, de milyen jó látni, hogy sokkal inkább egymásnak, az alka­lomnak s egyáltalán nem a látogatónak. A búcsúzkodásra áll össze a kép: mivel rendben vannak a hétköznapok, az ünnep se romolhat el egy apró mozzanat miatt. Az idősek világnapjára hirdetett klubdél­után nem más, mint megint egy jó alkalom a találkozásra. Az aprócska közösségi térben egy irányba fordulnak a székek, ünnepi műsor lesz mindjárt zeneszóval, vers­sel. A közönség soraiban helyet fog­laló nénik és bácsik beszélgetésével telnek a kezdésig hátralévő percek. A Nyíregyháza-Kertvárosi Evangé­likus Egyházközség Joób Olivér Sze­­retetintézményének Dugonics utcai Idősek Klubjába sokan érkeztek a szomszédos utcákból, de távolabbról, a bokortanyákból is. Régen látott is­merősök örvendenek egymásnak, kérdezik, mi van az unokákkal, a messze került gyerekekkel, a rendet­lenkedő egészséggel. Repülnek a vá­rakozás percei az idősek világnapján Gáborné. - Itt szeretik egymást az emberek, keresik egymás társaságát, és olyan jó híreket lehet itt hallani...-Nahát... Sziget a szárazföldön...- Igen! Mosolygunk. Néha sírunk is, de abban az öröm könnyei is ott vannak! Jó itt lenni, ahol az emberek •odafigyelnek egymásra, emberszám­ba veszik egymást, és a szeretet árad a másik iránt. Én ezt érzem itt, aho­vá egy éve járok rendszeresen. Olyan, mintha sütne a nap akkor is, amikor felhő van az égen! Matesz Károlyné veszi át a szót, s mindjárt érthetőnek tűnik, ami szem­mel látható, ő a nyugdíjasok fiatalabb generációját képviseli:- október elsején - rendezett ünnep­ség előtt egymásba feledkezve. Ezt az izgatott légkört hagyjuk a hátunk mö­gött Molnár Józsefnével, Matesz Ká­roly név al és Kovács Gábornéval, hogy a klubvezető irodájában vált­sunk szót.- Mindennap itt vagyunk - szöge­zi le mindjárt elöljáróban Kovács- Négy éve költöztünk ide a kert­városba, rokkantnyugdíjas vagyok, körülbelül három éve járok a klubba. Jó eljárni, mert szerveznek különfé­le programokat. Színházba lehet menni, kirándulni... Legutóbb Er­délyben jártunk. Jó, mert az ember feloldódik, elfelejti a baját, betegségét, megtanul pozitívan gondolkodni... A fiatalos hölgyet agydaganattal műtötték, érthető, ha keresi a mód­ját, hogyan terelhetné el figyelmét a baljós gondolatokról. A viccelődő, vi­dám együttlétek erre kiváló alkalmat teremtenek. És nem csak a különle­ges programok. Ezt már Molnár Jó­­zsefné sorolja:- Kézműves-foglalkozások van­nak, előadások egészségről meg min­den egyébről, felolvasások. De pusz­tán a találkozások lehetősége, hogy itt együtt vagyunk, már nagyszerű.- Álságos lenne csak az idősek napját ünnepelve tenni úgy, mintha figyelnénk az öregekre - ezt már La­­borczi Géza magyarázza, a szeretet­­intézmény igazgatója és lelkésze. - Egész évben figyelünk rájuk, így a vi­lágnap annak lehetősége, hogy velük együtt egy adott élethelyzetnek a nehézségeit és az értékeit gondoljuk végig. Minden megállásnak az az értelme, hogy amiben éppen va­gyunk, annak erényeit, gondjait, a to­vábblépés lehetőségeit, kivezető út­jait az Úristen színe előtt végiggon­doljuk. Amit az ember ajándékba kap, azért hálás lesz, ha pedig újabb feladatokat kap, annak jobban neki tud gyürkőzni. A klub vezetője, Hornyákné Pász­tor Enikő is a mindennapok gondos­kodását, a hétköznapi odafordulá­­sok, ölelések jelentőségét említi, hozzátéve, hogy a rászorulókon szolgáltatásokkal is igyekeznek se­gíteni. Van, akit ez vonz, van, aki en­nek ellenére talál utat hozzájuk, mert szüksége van a valahová tarto­zás érzésére. A kérdésre, hogy kell-e világnapi ünnepség, ha egyszer mindig érezhe­tik a klubba járók a figyelmet és a tö­rődést, Kovács Gáborné ad választ:- Az életünk minden pillanata ajándék. Amikor megtapasztalom, hogy nem hiába élek, mert szüksége van rám valakinek, és nekem is szük­ségem van a másik emberre! Kincs. Az öröm forrása, amikor látom, ami­kor hallgatom... Olyan ez, mint mi­kor virágot gyűjtök a réten: csokor­ba szedem a sok szépséget. Ilyen cso­kor ez az ünnep is, csokorba kell köt­ni, hogy el ne feledkezzek arról az ér­tékes kincsről, ami egymásba van rejtve. Erősebben megyünk haza, és mindig emlékezni fogunk, hogy volt egy ilyen találkozással megajándéko­zott nap! ■ Veszprémi Erzsébet Csillagszeműek az Ótemplomért Ahogyan - Tímár Böskét idézve - a helyi internetes hírblog (http://newj­­sag.hu/) is megírta: a Csillagszemű gyermektáncegyüttes tagjai „a néptán­cot anyanyelvként tanulják” A csoportba a gyerekek hároméves kortól ke­rülhetnek be, de jelenleg van tizennyolc hónapos „növendék” is, és az együt­tes létszáma elérte a négyszázötven főt. Ezek a gyerekek világszerte kép­viselik hazánkat, Európa nagyvárosaiban éppúgy, mint Új-Zélandon vagy Japánban. Mindenütt hatalmas elismerés kíséri fellépéseiket. „Ma este kiderült számunkra, hogy tánccal is lehet templomot festeni" - mondta Lázár Zsolt, a Szarvas- Otemplomi Evangélikus Egyházköz­ség igazgató lelkésze az október 3-án megrendezett jótékonysági néptánc­esten. A Vajda Péter Művelődési Központban a Csillagszemű tánc­­együttes műsorát tekinthették meg az érdeklődők. Az egyházközség az est teljes be­vételét az Ótemplom felújítására fordítja. A rendkívül színvonalas műsor végén a gyülekezet köszöne­tét fejezte ki a táncosoknak és felké­szítőiknek - Tímár Sándornak és Tímár Böskének -, valamint Rados­­né Lengyel Anna kerületi felügyelő asszonynak, akik készségesen segí­tettek a jótékonysági előadás létre­jöttében. ■ Horváth Anikó Nem látjátok, hogy sápad az arany, A lelkünk aranya? Égető, bontó, maró folyadék, Gyilkos szer fogta meg. A kéz, mely rácsöppenti, nem remeg, S vajon mi marad még, Ha lelkünk aranya is elveszett? Ezt mentettük mi át: A lelkünk kibányászott aranyát A nagy viharból a szegényes révbe. Ezt s a hivatást: még mélyebbre ásni. A lélekre nagyon kell vigyázni. Csak az Isten s a lelkünk van velünk. Nem maradt egyebünk. HETI ÚTRAVALÓ „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is’.’ (íjn 4,21) Szentháromság ünnepe után a 18. hé­ten az Útmutató reggeli és heti igéi felszólítanak: Járjunk elhívásunkhoz méltó szeretetben! Ezt azért tehetjük, mert Jézusban megjelent közöttünk Isten személyválogatást nem ismerő szeretete; miként ezt az aranyevangé­lium (Jn 3,16) is hirdeti. „Nem az a szeretet, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte az ö Fiát engesztelésül a mi bűnein­kért” (íjn 4,10; LK). Jézus a törvényből a szeretet e kettős parancsát tartot­ta a legfontosabbnak: „az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet (...) Szeresdfelebarátodat, mint magadat” (Mk 12,29-30.31) „Lát­juk, hogy milyen messze vagyunk még Krisztus e parancsolatától; mert ez azt jelenti, hogy felebarátainkat annyira kell szeretnünk, hogy mindenünk­kel tulajdonukká kell válnunk.” (Luther) A közöttünk jelen lévő Isten orszá­gát Pál apostol szerint,,,igazság békesség és a Szentiélekben való öröm” jel­lemzi; beteljesül ez ige (lásd Zsolt 85,11): „Szeretet és hűség találkoznak, igaz­ság és béke csókolgatják egymást.” (GyLK 727,10) Ezért „azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm 14,19)! Azért nem ír bőven a testvéri szeretetről, mert „titeket is az Isten ta­nított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden test­vér iránt (...) De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben!’ (iThessz 4,9-10) Timóteust így óvja a hamis tanítóktól: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fa­kadó szeretet. (...) Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium’.’ (íTim 1,5.11) Csak ezt halljuk meg, s a ma is terjedő pogány vallások tévtanaira sü­ket a fülünk? A szeretet mindennél drágább kincs! „Bizony, erős a szeretet (...) Úgy lobog mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja’.’ (Énekek 8,6) Mi tudhat­juk: „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne’.’ (íjn 4,16) A szolgáló szeretet már az ősegyházban szakosodott; az asztaloknál való szolgálat szétvált az ige- és imaszolgálattól. Kiválasztottak hét görög nevű, hittel és Szentlélekkel teljes férfit; a következmény: „Az Is­ten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeru­zsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek’.’ (ApCsel 6,7) Jézust a szeretet, és nem a szegek tartották meg a keresztfán, ahol gonosztevő sors­társaiért könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cse­lekszenek!” (Lk 23,34; lásd Ézs 53,12b) Azért jött Jézus, hogy betöltse a tör­vényt. A tanítványaitól megkövetelt több igazság az isten- és emberszeretet kettős parancsolatának a gyakorlati megélését jelenti. „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farize­usokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” (Mt 5,20) „A szeretet tehát a törvény betöltése” (Róm 13,10), vallja Pál, és himnuszával együtt mi is: „Szeretet, hit, remény, / Megmarad ez a három; / S ezek közt legnagyobb / Te vagy, ó, szeretet!" (EÉ 442,8; lásd íKor 13,1-13) ■ Garai András

Next

/
Thumbnails
Contents