Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-11 / 41. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. október 11. *■ 11 Idősek világnapján Reményik Sándor Sápad az arany... ► Késve érkezem a Joób Olivér Szeretetszolgálat Idősek Klubjába. Nem nagyon, nem jóvátehetetlenül későn, épp csak ahhoz képest, amit ígértem. Lelkiismeret-furdalás gyötri ilyenkor az embert, ha már tudja, mit okozhat efféle tapintatlansággal, még ha vétlen is. Csalódást, szükségszerűen. Ok ünneplőbe öltöztetett lélekkel várják a jövevényt, és akkor várják. Nagy megkönnyebbülés érzékelni, hogy neheztelésnek még sincs nyoma, a három nyugdíjas asszony derűsen, jókedvűen fogad, még nyugtatnak is. Pedig tényleg ünneplőbe öltöztek kívül-belül, de milyen jó látni, hogy sokkal inkább egymásnak, az alkalomnak s egyáltalán nem a látogatónak. A búcsúzkodásra áll össze a kép: mivel rendben vannak a hétköznapok, az ünnep se romolhat el egy apró mozzanat miatt. Az idősek világnapjára hirdetett klubdélután nem más, mint megint egy jó alkalom a találkozásra. Az aprócska közösségi térben egy irányba fordulnak a székek, ünnepi műsor lesz mindjárt zeneszóval, verssel. A közönség soraiban helyet foglaló nénik és bácsik beszélgetésével telnek a kezdésig hátralévő percek. A Nyíregyháza-Kertvárosi Evangélikus Egyházközség Joób Olivér Szeretetintézményének Dugonics utcai Idősek Klubjába sokan érkeztek a szomszédos utcákból, de távolabbról, a bokortanyákból is. Régen látott ismerősök örvendenek egymásnak, kérdezik, mi van az unokákkal, a messze került gyerekekkel, a rendetlenkedő egészséggel. Repülnek a várakozás percei az idősek világnapján Gáborné. - Itt szeretik egymást az emberek, keresik egymás társaságát, és olyan jó híreket lehet itt hallani...-Nahát... Sziget a szárazföldön...- Igen! Mosolygunk. Néha sírunk is, de abban az öröm könnyei is ott vannak! Jó itt lenni, ahol az emberek •odafigyelnek egymásra, emberszámba veszik egymást, és a szeretet árad a másik iránt. Én ezt érzem itt, ahová egy éve járok rendszeresen. Olyan, mintha sütne a nap akkor is, amikor felhő van az égen! Matesz Károlyné veszi át a szót, s mindjárt érthetőnek tűnik, ami szemmel látható, ő a nyugdíjasok fiatalabb generációját képviseli:- október elsején - rendezett ünnepség előtt egymásba feledkezve. Ezt az izgatott légkört hagyjuk a hátunk mögött Molnár Józsefnével, Matesz Károly név al és Kovács Gábornéval, hogy a klubvezető irodájában váltsunk szót.- Mindennap itt vagyunk - szögezi le mindjárt elöljáróban Kovács- Négy éve költöztünk ide a kertvárosba, rokkantnyugdíjas vagyok, körülbelül három éve járok a klubba. Jó eljárni, mert szerveznek különféle programokat. Színházba lehet menni, kirándulni... Legutóbb Erdélyben jártunk. Jó, mert az ember feloldódik, elfelejti a baját, betegségét, megtanul pozitívan gondolkodni... A fiatalos hölgyet agydaganattal műtötték, érthető, ha keresi a módját, hogyan terelhetné el figyelmét a baljós gondolatokról. A viccelődő, vidám együttlétek erre kiváló alkalmat teremtenek. És nem csak a különleges programok. Ezt már Molnár Józsefné sorolja:- Kézműves-foglalkozások vannak, előadások egészségről meg minden egyébről, felolvasások. De pusztán a találkozások lehetősége, hogy itt együtt vagyunk, már nagyszerű.- Álságos lenne csak az idősek napját ünnepelve tenni úgy, mintha figyelnénk az öregekre - ezt már Laborczi Géza magyarázza, a szeretetintézmény igazgatója és lelkésze. - Egész évben figyelünk rájuk, így a világnap annak lehetősége, hogy velük együtt egy adott élethelyzetnek a nehézségeit és az értékeit gondoljuk végig. Minden megállásnak az az értelme, hogy amiben éppen vagyunk, annak erényeit, gondjait, a továbblépés lehetőségeit, kivezető útjait az Úristen színe előtt végiggondoljuk. Amit az ember ajándékba kap, azért hálás lesz, ha pedig újabb feladatokat kap, annak jobban neki tud gyürkőzni. A klub vezetője, Hornyákné Pásztor Enikő is a mindennapok gondoskodását, a hétköznapi odafordulások, ölelések jelentőségét említi, hozzátéve, hogy a rászorulókon szolgáltatásokkal is igyekeznek segíteni. Van, akit ez vonz, van, aki ennek ellenére talál utat hozzájuk, mert szüksége van a valahová tartozás érzésére. A kérdésre, hogy kell-e világnapi ünnepség, ha egyszer mindig érezhetik a klubba járók a figyelmet és a törődést, Kovács Gáborné ad választ:- Az életünk minden pillanata ajándék. Amikor megtapasztalom, hogy nem hiába élek, mert szüksége van rám valakinek, és nekem is szükségem van a másik emberre! Kincs. Az öröm forrása, amikor látom, amikor hallgatom... Olyan ez, mint mikor virágot gyűjtök a réten: csokorba szedem a sok szépséget. Ilyen csokor ez az ünnep is, csokorba kell kötni, hogy el ne feledkezzek arról az értékes kincsről, ami egymásba van rejtve. Erősebben megyünk haza, és mindig emlékezni fogunk, hogy volt egy ilyen találkozással megajándékozott nap! ■ Veszprémi Erzsébet Csillagszeműek az Ótemplomért Ahogyan - Tímár Böskét idézve - a helyi internetes hírblog (http://newjsag.hu/) is megírta: a Csillagszemű gyermektáncegyüttes tagjai „a néptáncot anyanyelvként tanulják” A csoportba a gyerekek hároméves kortól kerülhetnek be, de jelenleg van tizennyolc hónapos „növendék” is, és az együttes létszáma elérte a négyszázötven főt. Ezek a gyerekek világszerte képviselik hazánkat, Európa nagyvárosaiban éppúgy, mint Új-Zélandon vagy Japánban. Mindenütt hatalmas elismerés kíséri fellépéseiket. „Ma este kiderült számunkra, hogy tánccal is lehet templomot festeni" - mondta Lázár Zsolt, a Szarvas- Otemplomi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze az október 3-án megrendezett jótékonysági néptáncesten. A Vajda Péter Művelődési Központban a Csillagszemű táncegyüttes műsorát tekinthették meg az érdeklődők. Az egyházközség az est teljes bevételét az Ótemplom felújítására fordítja. A rendkívül színvonalas műsor végén a gyülekezet köszönetét fejezte ki a táncosoknak és felkészítőiknek - Tímár Sándornak és Tímár Böskének -, valamint Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő asszonynak, akik készségesen segítettek a jótékonysági előadás létrejöttében. ■ Horváth Anikó Nem látjátok, hogy sápad az arany, A lelkünk aranya? Égető, bontó, maró folyadék, Gyilkos szer fogta meg. A kéz, mely rácsöppenti, nem remeg, S vajon mi marad még, Ha lelkünk aranya is elveszett? Ezt mentettük mi át: A lelkünk kibányászott aranyát A nagy viharból a szegényes révbe. Ezt s a hivatást: még mélyebbre ásni. A lélekre nagyon kell vigyázni. Csak az Isten s a lelkünk van velünk. Nem maradt egyebünk. HETI ÚTRAVALÓ „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is’.’ (íjn 4,21) Szentháromság ünnepe után a 18. héten az Útmutató reggeli és heti igéi felszólítanak: Járjunk elhívásunkhoz méltó szeretetben! Ezt azért tehetjük, mert Jézusban megjelent közöttünk Isten személyválogatást nem ismerő szeretete; miként ezt az aranyevangélium (Jn 3,16) is hirdeti. „Nem az a szeretet, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte az ö Fiát engesztelésül a mi bűneinkért” (íjn 4,10; LK). Jézus a törvényből a szeretet e kettős parancsát tartotta a legfontosabbnak: „az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet (...) Szeresdfelebarátodat, mint magadat” (Mk 12,29-30.31) „Látjuk, hogy milyen messze vagyunk még Krisztus e parancsolatától; mert ez azt jelenti, hogy felebarátainkat annyira kell szeretnünk, hogy mindenünkkel tulajdonukká kell válnunk.” (Luther) A közöttünk jelen lévő Isten országát Pál apostol szerint,,,igazság békesség és a Szentiélekben való öröm” jellemzi; beteljesül ez ige (lásd Zsolt 85,11): „Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást.” (GyLK 727,10) Ezért „azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm 14,19)! Azért nem ír bőven a testvéri szeretetről, mert „titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt (...) De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben!’ (iThessz 4,9-10) Timóteust így óvja a hamis tanítóktól: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet. (...) Ez pedig a boldog Isten dicsőségéről szóló evangélium’.’ (íTim 1,5.11) Csak ezt halljuk meg, s a ma is terjedő pogány vallások tévtanaira süket a fülünk? A szeretet mindennél drágább kincs! „Bizony, erős a szeretet (...) Úgy lobog mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja’.’ (Énekek 8,6) Mi tudhatjuk: „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne’.’ (íjn 4,16) A szolgáló szeretet már az ősegyházban szakosodott; az asztaloknál való szolgálat szétvált az ige- és imaszolgálattól. Kiválasztottak hét görög nevű, hittel és Szentlélekkel teljes férfit; a következmény: „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek’.’ (ApCsel 6,7) Jézust a szeretet, és nem a szegek tartották meg a keresztfán, ahol gonosztevő sorstársaiért könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34; lásd Ézs 53,12b) Azért jött Jézus, hogy betöltse a törvényt. A tanítványaitól megkövetelt több igazság az isten- és emberszeretet kettős parancsolatának a gyakorlati megélését jelenti. „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” (Mt 5,20) „A szeretet tehát a törvény betöltése” (Róm 13,10), vallja Pál, és himnuszával együtt mi is: „Szeretet, hit, remény, / Megmarad ez a három; / S ezek közt legnagyobb / Te vagy, ó, szeretet!" (EÉ 442,8; lásd íKor 13,1-13) ■ Garai András
