Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-10-11 / 41. szám

12 -« 2009- október ii. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Felhívás Fébé-díjra Megkezdődött a tanév, és újra indul ,a Fébé-díjra való pályázat lehetősé­ge. Ezúton kérjük középiskoláinkat, hogy már most, a tanév elején hívják fel a tanulók figyelmét a Fébé-díjra. Szeretettel kérjük a tanárokat: kísér­jék figyelemmel a diákok egész évi te­vékenységét, hogy méltó kezekbe kerülhessenek majd a tanévzárón átadandó díjak. Kedvcsinálóul hadd számoljunk be itt a 2008/2009-es tanév díjazottja­iról. Négy középiskolánkban adtunk át Fébé-díjat a tantestületek által ja­vasolt diákoknak. Egyikük azon túl, hogy a tanulásban rendszeresen se­gítette az osztálytársait, tevékenyen részt vett a városi és területi karita­tív és szociális munka szervezésében és végzésében. Egy másik díjazott egy gyermekklinikán rendszeresen kéz­műves foglalkozást tartott a beteg gyermekek számára, nyáron pedig önkéntes munkát végzett Böjté Csa­ba testvérünk gyermekotthonaiban. A harmadik - túl azon, hogy példát mutatott a többieknek a felebaráti szeretet gyakorlásában, önzetlen­ségben - négy éve kántori szolgála­tot is végez. S végül a negyedik több hónapon keresztül segített egy súlyos beteg, ám azóta meggyógyult osztály­társának a hiányzásokat bepótolni. Elismerésül álljon itt a nevük is ábécésorrendben: Novak Csenge (Orosháza), Mráv Orsolya (Budapest,' Deák tér), Tasnádi Anikó (Aszód) és Virágh Dóra (soproni líceum). A Fé­­bé-díjakat ezúttal is diakonissza test­vérek adták át: Aszódon és a Deák té­ren Taschner Erzsébet főnök asszony, Orosházán Taschner Ilona testvér és Sopronban Magassy Vilma testvér. Ezúton is szeretettel gratulálunk az idei díjazottaknak, és lelkesedéssel várjuk jövő májusban az új jelölteket. M Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület Támogatást nyert evangélikus iskolák Az Új Magyarország fejlesztési terv Társadalmi megújulás operatív prog­ram támogatási rendszeréhez benyújtott TÁMOP-3.1.4-08 számú, Kom­petenciaalapú oktatás, egyenlő hozzáférés - innovatív intézményekben pályázaton (a Társadalmi megújulás operatív program keretében) az aláb­bi evangélikus oktatási intézmények nyertek támogatást: Berzsenyi Dá­niel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium, Sopron; Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakkö­zépiskola, Sopron; Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informa­tikai Szakképző Iskola és Kollégium, Kőszeg; Nyíregyházi Evangélikus Kos­suth Lajos Gimnázium; az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnázi­uma, Szakképző Iskolája és Kollégiuma. Életed nem tehervonat ^ Már eltelt jó másfél hónap az is­kolából. Ebben a kezdeti idő­szakban újabb és újabb konflik­tusok alakulhatnak ki az új, de a régebbi osztályokban is: egy­más közötti hatalmi harcok, ri­valizálások a barátságok elnye­réséért, az egymásnak - vagyis a csoportnak - való megfelelés kényszere is feszíthet. Gondot okozhat az is, ha a tanárok részé­ről az elvárások és feladatok egyszerre, mintegy zuhatagként szakadnak rád, és úgy érzed, nem tudsz egyszerre mindenki­nek megfelelni... Csak semmi pánik! Fő a nyugalom. Vegyél egy nagy levegőt, és amikor le­hetőséged van rá, menj ki a termé­szetbe. Tekints fel az égre, a hatalmas égre, és gondold el, milyen óriási vég­telenség van feletted. Gondolj egy percre arra, hogy ez mind a Terem­tő műve, és benne neked is van he­lyed, élettered, feladatod. Szinte el­törpülünk ilyenkor, s velünk együtt a gondjaink is... Ezután fogalmazd meg magadnak, mi is a nehézséged. Sutyorogd ki ma­gadból. Ha magadba fojtod az érzése­idet, a gondolataidat, az nem tesz jót. Ha van kedved, mondd el gondodat a felhők, a fák, a hulló falevelek vagy épp a csillagok jelenlétében imádság­ként a Teremtődnek. Meglátod, ami­kor a végére értél, máris kicsit meg­könnyebbültél... Lehet, hogy csak arra van lehetőséged, hogy kitekints az ablakon - ez is segíthet, hogy tudj távolabb tekinteni az asztalodtól, a székedtől, ahol kuporogsz. Majd kezdj el azon gondolkodni, hogyan is tudnád megoldani a prob­lémát. Gondold végig, milyen segít­ségre lenne szükséged. Miért írom ezeket a sorokat? SZÓSZÓRÓ 0 S_____________ Rovatgazda: Balog Eszter Azért, mert azt gondolom, sok min­dent fojtasz magadba, amik csak gyűlnek és gyűlnek. Végül már annyi­ra megtelítődsz az iskolai dolgokkal, hogy egyszerre csak bezárkózol. És itt megfordul minden. Mert: ezen a ponton megváltozol. Nem a bol­dogság felé halad az életutad, hanem a csendes megalkuvás felé. Itt hiszed el, hogy az életed tehervagon, amely­re csak raknak és raknak... És vala­hol itt válsz igazából boldogtalanná. Pontosan ez az, amit nem szeret­nék, hogy veled megtörténjen. Ez az, amiért azt írtam: hagyj időt magad­ra, a dolgaid átgondolására, és aztán cselekedj. Ne hagyd, hogy rád tele­püljenek a gondok, hanem minél előbb akarj megoldani egy konflik­tust. Aki hisz, az mindig megkapja a kellő segítséget, útmutatást, ha imád­ságban Istenhez fordul, és az ő segít­ségét kéri. O nem hagy téged magad­ra, ez egészen biztos. Az osztályban előbb-utóbb min­denkinek kialakul a helye, „szerepe”. Legyél te olyan, aki mer küzdeni, aki nem hunyászkodik meg, hanem ki­áll magáért és a teremtő Istenéért, aki őt boldogságra teremtette. Hidd el, lesznek olyanok az osztály­ban, akik látják rajtad, hogy őszintén és becsületesen küzdesz, és nem ha­gyod magad bezúzni, megalázni. És megtapasztalod: a csendes kis imád­ságod is meghallgatásra talált. Ez erő­sítsen meg minden további küzdel­medben. ■ Balog Eszter Nyelvében él a diák? Szerkesztés tetőtől talpig A Lotz János nyári diákegyetem keretében rengeteg hasznos és tar­talmas programon vehettünk részt. A szerdai napon például felkerestük a Tolnai Népújság szerkesztőségét. Izgatottan vártuk a délutáni indu­lást Szekszárdra, hiszen ez a nap nem mindennapi élményt ígért a számunkra. Csoportunkból ugyan­is sokan álmodoznak újságírói kar­rierről, s most végre bepillanthattak egy igazi szerkesztőség életébe. Csakugyan felemelő érzés volt lát­ni azt a helyet, ahol minden lé­nyeges információ azért fut össze, hogy azután eljus­son másokhoz... Egy kedves és készséges hölgy, Hargitai Éva foga­dott bennünket. Ő már hat éve újság­­íróskodik a megyei napilapnál: renge­teg cikkét olvashat­tuk. Kis csapatunk­nak röviden bemu­tatta a Népújság rovatait, majd egy átlagos lapszám felépítését ismertette. Körbeveze­tett minket a szerkesztőségben: meg­mutatta, hogyan dolgoznak az egyes csoportok. Megismerkedhettünk a főszerkesztő, a tördelőszerkesztő és természetesen az újságírók munká­jával is. Kiderült: egy cikk rengeteg kézen megy át, mire a lapba, illetve a nyomdába kerül. Ezután betekintést nyertünk a na­pilap internetes szerkesztőségének munkájába. Láthattuk, hogyan szer­kesztik a hírportált, és az ezzel fog­lalkozó munkatárs kitért a hagyomá­nyos és az internetes újság különb­ségeire is. w! Rendkívül hasznos volt ez a kirán­dulás: láthattuk, hogy az újságírók élete sem könnyű. ■ Sallai Beáta,Reczai Lilla A gemenci erdő ► Meg kell emelnünk kalapunkat azon diákok előtt, akik a nyári szünet gondtalan élvezetei he­lyett arra vállalkoztak, hogy a Lotz János nyári diákegyetemen képezzék magukat augusztus 3. és 9. között a nyelvészet, a reto­rika és a kommunikáció terüle­tén. Az Evangélikus Elet szerkesz­tőségének képviselői a hét máso­dik felére érkeztek a rendezvényt szervező Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kol­légiumba, hogy a tanulók friss is­mereteiről és közös élményei­ről professzionális internetes új­ságot állítsanak össze. Erőfeszí­téseink eredménye lett a FirkÁsz (http://firkasz. myluther.hu/), amelynek több mint harminc írásából szemezgetünk. Tedd a vállamra a kezed... Új közösségbe érkezvén mindig nehéz a barátkozás, ezért a tábo­rokban ismerkedési estet szokás tartani. Nagyon kellemesek és szó­­rakoztatóak ezek az együttlétek, és magukban hordozzák azt a lehe­tőséget, hogy rokon lelkekkel talál­kozzunk, netán tartós kapcsola­tokra tegyünk szert. Lenczné Vrbovszki Judit tanárnő már a tábor elején kedvesen invitál­ta a jelenlevőket a kollégium díszter­mébe szervezett ismerkedésre. Itt először az egész hét programját is­mertette, majd mulattató játékokkal alapozta meg a jó hangulatot. Maga az ismerkedés is játékos formában történt. Mindenki keresett magának egy olyan párt, akivel még nem beszélt - egy percük volt arra, hogy valamelyest megismerjék egy­mást. Ezután mindenki a párja vál­lára tette a kezét, és így mutatta be őt a többieknek. A többnyire derültséget kiváltó bemutatkozásokat egyéni „produk­ciók” követték. Ki-ki megvillant­hatta csiszolt vagy még csiszolatlan tehetségét. Hallhattunk szívhez szó­ló szavalatot-a kellemes hangú Ami­kátéd; magas színvonalú klarinétszó­lót Edittől; egy másik Edit, Molnár Edit pedig ízelítőt adott a hastánc eg­zotikus világából. A tábor konferan­­sziéja, Ezer Bogi rövid gondolkodás után egy szerelmes verset tolmácsolt. Érdekes műsorszám volt Holló No­émi és Holló Teodóra tajcsibemuta­­tója. A lányokon kívül két fiú is emelte az est színvonalát. Gál Soma (művésznevén Kavics) és Bencze Norbert - mint a „jövő költői” - két­­két saját verssel hozakodtak elő. ■ Bukai Éva, Vincze Júlia Mi egy erdő az emberiségnek? Mily ki­csiny egy gemenci fekete galagonya az univerzumhoz képest! Mégis milyen hosszúnak tűnik a keskeny erdei ös­vény, amely a minket szállító busztól a húszlépésnyire lévő zsilipig vezet. Igen, hiszen nincs fél órája, hogy de­geszre tömtük magunkat hatalmas, Nagy-Magyarország alakú rántott húsokkal, amelyet a busz kedvesen összekevert a gyomrunkban úgy, hogy egy jobbfajta NDK-s mosógépnek éreztük magunkat. De mindezt nem panaszkodáskép­pen írom, mert egy tartalmas és kielé­gítő nap állt mögöttünk. Mind szelle­mileg mind testileg jól tápláltak ben­nünket. Sajnos a buszból kilépve szú­nyogok hada próbálta kiszívni belőlünk az aznap szerzett tudást, és dacára a modern szúnyogirtóknak, végül még­iscsak mi láttuk őket vendégül. Bevallom, különös vonzalmat ér­zek az erdők iránt. A buszról leszáll­­va rögtön megcsapott az a jól ismert „esős-erdős” illat, amelyet egyetlen hí­res francia parfümcég sem tud utá­nozni. Bár ha ilyen mértékben pusz­tul a világ lassan aktuális leszfelta­lálni. (Megjegyzem, ha mégis elkészül­ne egy ilyen parfüm, akkor valószínű­leg vonzaná a szúnyogokat, amit persze csak az apró betűs részben tün­tetnének föl). (...) Ahol mi álltunk, ott csak egy zsi­lip volt. Alattunk folydogált-a Sió, könnyű és zamatos. Lassan elég lett a pára, a zsilip, a folyó, és elindultunk visszafelé. Amikor elhagyni készülünk egy ennyire romantikus helyet, hogy visszatérjünk megszokott városi hét­köznapjainkba, a nyelvészeti elő­adásokhoz, a kockaházakhoz, trolik­hoz, iskolákhoz..., szóval ilyenkor az a legjobb, ha arra az emberre gon­dolunk, akit a legjobban szeretünk a világon! Én is így gondolkodom épp, amikor egy fránya kajlakucsmás szúnyog akkorát csíp az orrom hegyé­be, hogy képes lennék még azt is megutálni, akire az imént jó kedvvel gondoltam. így, hogy most már kizökkentem minden magasztos frzelemből, in­kább bevágom magam a buszba, be­­kucorodom egy dupla ülésre, bedu­gom fülembe az mp3 lejátszóm fül­hallgatóit, félálomba rázkódom, és boldogan gondolok arra, hogy milyen jó lesz befeküdni civilizált, puha ágyamba. ■ Vida Mária Magdolna Részlet az előadók köszönőleveléből A többségükben középiskolás korú diákok, a 14-18 éves korosztály meglepő odafigyeléssel követte az akadémiai jellegű előadásokat öt napon keresztül, ami számunkra azt bizonyítja, hogy ez a korosztály igenis alkalmas és ér­demes arra, hogy a tudomány eredményeit a maguk „nyer­seségében”, azaz mindenfajta finomítás, kendőzés és egy­szerűsítés nélkül közvetítse nekik az arra illetékes neve­lő. Mi mindannyian a következő korosztállyal, az egye­temisták és főiskolások nemzedékével, a 18-23 éves korú­nkkal vagyunk/voltunk ismeretségben, és innen nézve ítél­jük meg a „tábor" hallgatóságának viszonyulását az is­meretszerzéshez. Számunkra is meglepő érettségük arra késztet bennünket, hogy átértékeljük pedagógiai módsze­reinket, viszonyulásunkat a magunk tárgyához és annak taníthatóságához. (...). Reméljük, és a visszajelzésekből látjuk is, hogy a diákság megérezte a nyelvnek és a vele foglalkozó tudományoknak egzisztenciális jelentőségét. Ezt tartjuk e kurzus legfontosabb hozadékának. Köszönjük Igazgató Úr nagylelkű támogatását, Lencz­né Vrbovszki Judit tanárnő mindenre odafigyelő gondos­kodását, és örülünk annak, hogy a résztvevőknek olyas­mivel szolgálhattunk, ami - amellett, hogy szórakoztat­ta - hozzásegíti majd őket, hogy életük hamarosan eljö­vendő nagy döntéseit, például a pályaválasztást, megfe­lelő tájékozottság birtokában hozzák meg. ■ Dr. Szépe György ny. egyetemi tanár, professor emeritus (PTE, Pécs) Dr. Horváth Iván egyetemi tanár (ELTE, Budapest) Dr. Terts István egyetemi docens (PTE, Pécs) Dr. Máthé Dénes egyetemi docens (BBTE, Kolozsvár) Dr. Simoncsics Péter ny. egyetemi docens (BBTE, Kolozsvár)

Next

/
Thumbnails
Contents