Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-10-11 / 41. szám

Evangélikus Élet FASORI PANORÁMA 2009. október 11. 9 A Fasor Egyesület Genf rövid története ► Az állami rendelettel megszün­tetett fasori evangélikus gim­názium külföldre került volt di­ákjai állandóan foglalkoztak egy­kori iskolájuk sorsával. Értesülé­sem szerint az 1980-as években az USA-ban Juhász Imre és Bern­hardt Béla evangélikus lelké­szek körlevélben szándékoztak a volt diákokat összefogni, szándé­kuk sikeréről nem tudok. A mi egyesületünket Gyapay Gábor, volt osztálytársam indítványára szerveztük meg, aki 1988 január­jában Genfben járván beszélt a budapesti eseményekről. Bogsch Árpád, a WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete, az ENSZ egyik osztálya) vezérigazgatója meg­hívására 1988. február 6-án néhányan összejöttünk a WlPO-palotában, és megállapítottuk az egyesületet a kö­vetkező vezetőséggel: elnök Bogsch Árpád, alelnök Sulzerné Oravecz Edith operaénekesnő, egyben a De­ák téri leányiskola képviselője, pénz­táros Darányi Pál üzletvezető, titkár Irányi Béla orvos, svájci megbízott Pósfay György evangélikus lelkész és Szöllősy Pál jogtanácsos. Később csatlakozott ellenőrnek Csernyik György levéltáros és Gaeng János vállalkozó, majd tanügyi szakértőként Andreánszky Árpád professzor és Vázsonyi Árpád professzor, körlevél­terjesztők és képviselők a tengeren­túlon Bernhardt Béla evangélikus főesperes és Székely György mér­nök öregdiákok, németországi meg­bízott Hajdú Pál vegyészmérnök és Szirmai Iván mérnök, további meg­bízottak Finnországban Molnár Ru­dolf evangélikus lelkész, Svédország­ban Soós Sándor levéltáros, Itáliában Kelemen Judit író. Az évek múltak, egyesületünk tag­sága megritkult, mindnyájan megöre­gedtünk. A hajdani lendületes jó szándékból csak a becsülettel elvég­zett sikeres munka emléke maradt meg. Eljött az idő, hogy a csonka ve­zetőség elhatározza és bejelentse - a Svájci polgári törvénykönyv szerint - egyesületünk föloszlását. Erre 2007. március í-jén került sor. A bankszám­lánkon maradt - kerekítve - tízezer svájci franknyi összeget a fasori ala­pítványnak ajándékoztuk. Egyesületünk alapszabályait SzöT lősy Pál állította össze a Svájci polgá­ri törvénykönyv szerint. Egyesületünk teljesen önálló jótékony magánszer­vezet volt a svájci jog alapján, függet­len minden állami vagy egyházi ha­tóságtól. Székhelye Genf, célja pedig egykori iskolánk újraindításának és további működésének szellemi és anyagi támogatása volt. Erre tagokat toboroztunk, gyűjtéseket szervez­tünk, melyek eredményét svájci bankban helyeztük el. Felhasználásá­ról vezetőségünk döntött eseten­ként meghatározott célra az iskola kérelme szerint. A svájcifrank-össze­­get személyes futár vitte Budapest­re, és adta át nyugta ellenében. A vezetőség minden tagja önkén­tesen, mindenféle díjazás nélkül dol­gozott legjobb tudása szerint, minden egyesületi kiadást, útiköltséget saját zsebből fizetett, híven a „fasori szel­lemhez”. « * * Eleinte évente kétszer gyűltünk össze, legtöbbször a WlPO-palotában Genf­ben, a jegyzőkönyvet minden tagunk megkapta. Működésünkről titkárunk körlevelekben értesítette a tagokat. Az ötszáznegyven személynek küldött el­ső körlevél - amely elment a Deák té­ri lányiskola egykori növendékeinek ismert címeire is - a világ minden ré­szén nagy hatást váltott ki a volt di­ákok és barátok körében. A címtár kezelésének és a körleve­lek sokszorosításának, postázásának több ezer frankos költségét alelnök­­nőnk, Sulzerné fizette nagyvonalúan, és titkárnője, Margit Klusch intézte megbízhatóan mindvégig. Nélkülük nem tudtunk volna ilyen sikeresen dolgozni. A Deák téri csoport 1992-ben, az iskola megindulása után elvált tőlünk. 2002-ben jelentkezett gyógyíthatat­lan betegségeimig a jegyzőkönyveket és a körleveleket én írtam, és a leve­lezés nagy része is engem terhelt. Is­mételten megköszönöm vezetőségi társaim segítségét, különösen Gaeng János barátomnak és volt osztálytár­samnak a zavartalan együttműködést. A rendszeresen befutó, változó összegű pénzátutalásokon kívül több nagyobb adományt is sikerült Buda­pestre eljuttatni. Damó Zoltán köz­vetítésével a Hoechst vállalat szerel­te föl a vegytani szertárt, ezt Hajdú Pál akciója egészítette ki. A Magyar Johannita Rend vállalta az iskola or­vosi szobájának berendezését Dará­nyi Pál kérelmére. Egy zürichi isko­la teljes berendezését Oplatka And­rásáé foglalta le a Deák téri lányisko­la számára, szállítását egyesületünk fizette. Néhai Moravcsik Pál pro­fesszor sok ezer USA-dollár értékű szakkönyvtárát is egyesületünk ho­zatta Oregonból Budapestre. Unterreinerné segítségével a British Columbia University ajándékának - több különleges fizikai mérőkészülék­nek - a szállítási költségét szintén egyesületünk vállalta. Éppúgy, mint az informatikai labornak, a nagy teljesít­ményű sokszorosítónak, fémeszterga­padnak, villanyorgonának, idegen nyelvű tankönyvek sorozatának és sok más szükséges tárgynak az árát. Összesen kétszázötvenhét darab szak­könyvet küldtünk 381180 forint érték­ben. A diákkönyvtár számára hatezer svájci frankot utaltunk át. Alelnök­­nőnk, Sulzerné Oravecz Edith szemé­lyesen tizenkétezer svájci frankot adott át az udvar rendbehozatalára, ezt az adományt emléktábla örökíti meg az iskola épületében. A tanáro­kat ugyanakkor háromezer-nyölc­­száz frank összeggel jutalmazta. A bevételek közül két nagy tételt kell megemlíteni, amelyek lehetővé tették a Vizafogó utcai fiúinternátus teljes be­rendezésének kifizetését. Az egyik a schaffhauseni egyház adománya, And­reánszky Árpád közvetítésével az 1991. évi Bettag-gyűjtésből kilencvenegyezer frank a fiúinternátus beruházására - ezért egyesületünk kezeskedett a másik a berni Stanley Thomas Fonda­­tion ötvenezer franknyi adománya csak a fiúinternátus berendezésére, cél­hoz kötötten, melyet Irányi kérvénye alapján kaptunk. Egyesületünk akkor még nem tud­ta, hogy az egyháznak mint iskola­­fenntartó testületnek más tervei van­nak az épülettel. 1991-ben a fasori na­pok keretében Sulzerné alelnöknőnk személyesen vett részt az internátus felavató ünnepségén. Később az egy­házi vezetés előzetes értesítésünk és jóváhagyásunk nélkül áttette az in­­ternátust egy másik épületbe, a Viza­fogó utcában Luther Otthont nyitott, ezzel egyesületünk hitelét, szavahi­hetőségét külföldön kétségbe vonta. Svájcban egy ilyen önkényes lépés jo­gi következménnyel járna. Vezetősé­günk elhatározta, hogy ezentúl csak személyi segélyt, ösztöndíjat, ebédet adúnk iskolánk tanulóinak, tanára­inak, amelyről egyesületünk maga dönthet, közösségi lehetőségeket nem veszünk igénybe, alapítványok­hoz nem fordulunk. Különféle sze­mélyi és tárgyi segítségünk vég­összege tizenkilenc év alatt négyszáz­­ezer frankra emelkedett. (...) « # * Első közös (Deák téri és fasori) kör­levelünk 1988 áprilisában bemutatta egyesületünket mint az Öregdiákok Baráti Körének külföldi megfelelőjét. Az egyházi vezetőség és a kormány megbízottjai 1988. szeptember 15- én aláírták megegyezésüket, melyben a Deák téri és a fasori evangélikus gimnázium megnyitását határozták el koedukált formában - lányok és fiúk együtt - a volt Fasor épületében 1989 szeptemberében. Gyapay Gá­bort kinevezték szervező igazgatónak. Második közös körlevelünk 1988. november 27-én beszámolt a már el­végzett munkáról a magyar és a kül­földi sajtónak küldött értesítésről, al­elnöknőnk külön ismertette a Deák téri helyzet alakulását. A következő körlevelek az iskola újraindulásáról, majd a folyó eseményekről számol­tak be az egyes tanároktól, szülőktől kapott hírek szerint. 1989. szeptember í-jén a tanári kar a Deák téri templomban tette le es­küjét, másnap következett a fasori templomban tartott tanévnyitó isten­­tisztelet után az iskola dísztermében az új oktatásügyi miniszter program­beszéde. Itt jelentette az 1952-ben megszüntetett utolsó osztály hetese­ként Frenkl Róbert volt osztályfőnö­kének, Líviusz Ernőnek: „Tanár úr, a reánk bízott feladatot teljesítettük, is­kolánk újjáéledt!” Hetedik körlevelünk 1991 novem­berében Gyapay Gábor igazgató erő­feszítésének sikeréről számolt be. A kapott Vizafogó utcai munkásőrlak­­tanyából fiúinternátust szervezett. Teljes berendezésének, padlózatának ellenértékét, hatmillió-kétszáznegy­­venötezer forintot egyesületünk fizet­te a fölmutatott számlák alapján. A végleges elszámolást levéltárunkban őrizzük. Beszámoltunk az iskola fej­lődéséről, cserkészcsapat, különbö­ző körök megalakulásáról, finn, svéd, angol körutakról, fasori diákok rész­vételéről az Európai Szellemi Unió rendezvényén Franciaországban. 1992-ben megindult a Deák téri isko­la, alapítványa önálló lett. Külföldön nagy feltűnést keltett az öregdiákok ragaszkodása az „alma materhez”. Kilencedik körlevelünk közölte, hogy 1993 őszén az egyházi hatóság számunkra ismeretlen indoklással fölmentette Gyapay Gábort igazga­tói megbízása alól, ez ellen a tanári kar egyhangúlag tiltakozott, de hiá­ba. Az 1993/94-es tanévben megin­dult a régi nyolcosztályos oktatás. Az ország hétszáz gimnáziuma között a Fasor a harmadik helyet foglalta el, az országos tanulmányi versenyen öt diák végzett az első tíz között. Gya­pay úttörő munkásságáért miniszte­ri oklevelet és személyes gratulációt kapott, ezenkívül elismerésül Köztár­sasági Érdemrenddel, Trefort Ágos­ton- és Pro Renovanda Cultura Hun­gáriáé díjjal ismerték el tevékenysé­gét, több más kulturális és tanügyi ki­tüntetés mellett. Az 1995 májusában szétküldött tizenkettedik körlevél az újonnan kezdeményezett ösztöndíjak nagy sikeréről ír. Eszerint félévenként kap húsz diák kétszázötven svájci frankot személyesen egyesületünk képvise­lőjétől. A tizennegyedik körlevél tu­dósít iskolánk anyagi helyzetének ijesztő romlásáról. A tanárok fizeté­se akadozott, néha el is maradt. Si­keres újítást jelentett a nemzedékek közötti kapcsolatok kiépítésében az öregdiákok személyes beszámolója az osztályokban. Többek között Harsá­­nyi János Nobel-díjasunk, Faludy György költő és Tobak Tibor repülő ezredes beszélgetett a fiatalokkal. Tizennyolcadik körlevelünk a tan­év közben lezajlott, kívülállók számá­ra alig érthető háromszoros igazga­tócserét adja hírül. A kiírt igazgatói álláspályázatra csak egy jelentkezés érkezett, így lett 1998 őszén Tárnok Dezső testnevelő tanár a Fasor igaz­gatója. A tanév kezdetén iskolánk ala­pításának százhetvenötödik évfor­dulóját ünnepelte méltóan a diákok rendezésében. A megemlékezés egyik fénypontja volt Balczó András rész­vétele. Az 1999/2000-es tanévben két különleges teljesítmény csillapí­totta az előző évi viszály érzelmi hullámait. Az Európa Tanács ifjúsá­gi pályázatán Cziczka Katalin fa­sorista munkája, az Intézetben nevelt gyerekek jogai első díjat nyert. A má­sik siker: Bécsben az UNISPACE III (az Egyesült Nemzetek Szervezetének harmadik űrkutatási világkonferen­ciája) keretében lezajlott vetélkedőn a Fasor két csapata első és második helyet ért el. Iskolánk néprajzos cso­portja a hétfalusi csángóknál gyűjtött ismereteket. A huszonegyedik körlevél az elnö­künket, dr. Bogsch Árpádot ért meg­tiszteltetésről tudósított. Munkássá­gának és érdemeinek elismeréséül ró­la nevezték el az ENSZ egyik osztá­lyaként működő WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete) genfi szék­helyét, és leleplezték Bogsch ott el­helyezett mellszobrát. Iskolánk nagy­szabású millenniumi ünnepi hetet rendezett. Hangverseny, csillagásza­ti, fotó- és képzőművészeti kiállítás mellett történelmi vetélkedés, népi táncok szerepeltek a programban, és az 1848-as szabadságharcról szóló be­számolók után Petőfi A helység kala­pácsa című művét mutatta be az Arany János kör. 2000 novemberében az iskola épületének siralmas állapotáról pa­naszkodott a huszonkettedik körle­vél, mert a harmincöt éves kommu­nista uralom teljesen elhanyagolta, nagy gondot okozva az evangélikus egyháznak. Megjelent Vermes Mik­lós életrajza Rőth Ágnes tollából és A pesti evangélikus oktatás krónikája című történeti munka. Az utóbbiban az 1952-es „fölajánlás” azaz államo­sítás hivatalos szövegét is olvashat­juk. Ez a krónika említi meg a Fasor Egyesület Genf jelentős segítségét. Megindult a Fasori Hírmondó című évenkénti értesítő. Az iskola új hiva­talos neve: Budapest-Fasori Evangé­likus Gimnázium. A segélyt kapott diákok sok köszönő levelet írtak. * % * Iskolánk helyzetéről egyesületünk az igazgatótanácstól és dr. Tárnok Dezső igazgatótól éveken át sorra megnyugtató jelentéseket kapott, a belső egyházi ellenőrzés az elszámo­lásokat rendben találta. A 2004-ben elhalasztott, de 2005-ben nagyon is indokolt igazgatóváltás következté­ben kiderült a valóság: több éve fo­lyó sokmilliós sikkasztás. Két gazda­sági munkatárs évek óta hamisítot­ta a könyvelést. Dr. Odor László, a megbízott új igazgató ezt észrevette, jelentést tett, és a vétkeseknek föl­mondott. Az egyház mint fenntartó testület kénytelen volt nyilvános­ságra hozni a történteket. Hivatalos jelentésként az Evangé­likus Élet 2006. március 26-i számá­ban következő szöveg jelent meg: „Közlemény a fasori gimnáziumban lefolytatott vizsgálatról. Nehéz köte­lességünknek - és korábban adott ígéretünknek - teszünk eleget, mikor ezekkel a sorokkal tájékoztatjuk egy­házunk közvéleményét annak a vizs­gálatnak az eredményéről, amelyet az országos egyházi elnökség a Buda­pest-Fasori Evangélikus Gimnázi­umban végeztetett a közelmúltban. A most folyó tanév elején új igaz­gató került a gimnázium élére, aki hivatalba lépése után rövidesen je­lezte, hogy Sz intézmény gazdálko­dásában súlyos szabálytalanságo­kat fedezett fel. Az országos elnök­ség ezután adott megbízást egy füg­getlen szakembernek vizsgálat le­folytatására. Megdöbbenéssel kellett szembesülnünk azzal a tépnyel, hogy a könyvvizsgálat igazolta, sőt felül is múlta a gyanút. A korábbi igazgató és gazdasági vezetés hiva­tali ideje utolsó öt évének ellenőrzé­se igen jelentős, 27 millió Ft-os hi­ányt tárt fel. A korábbi gazdasági ve­zetők elismerték felelősségüket, és az iskolának, valamint az alapít­ványnak okozott kár teljes megtérí­tésére vállaltak kötelezettséget. Ezt a kötelezettségüket az eredetileg megállapított határidőig teljesítették. Ezzel az országos egyházi elnökség az ügy gazdasági részét lezártnak te­kinti, de elhatározta a személyi fe­lelősség feltárásának és a hasonló esetek megelőzésének érdekében szükséges lépések megtételét. Jól tudjuk, hogy az a morális kár, amelyet ez az eset nemcsak a Fasor­nak, hanem egész egyházunknak okozott, pénzben nem mérhető. Mégis reméljük, hogy a »kármente­sítés« hosszú, kitartó munkával ezen a téren is megtörténhet. Eltökélt szándékunk, hogy minden eszközzel megelőzzük a hasonló eseteket. Azt pedig őszintén reméljük, hogy az egy­házunk oktató-nevelő szolgálatán esett súlyos sebet lassan begyógyít­ja majd odaadóan és elkötelezetten szolgáló iskoláink pedagógusainak munkája. A ránk bízottakért Isten előtt hordozott felelősség erre köte­lez mindannyiunkat. Budapest-Győr, 2006. március 16. Gáncs Péter, a Déli Egyházkerü­let püspöke, Ittzés János, a MEE el­nök-püspöke” * * * Vezetőségünk pénzügyi eljárása meg­óvta egyesületünket a káros meglepe­téstől. Nagyon fáj, hogy egyesületünk történetét ezzel a botránnyal kell be­fejeznem, de abban reménykedem, hogy az aláírók és az országos egyhá­zi elnökség ígéretük szerint cseleksze­nek, és volt iskolánk újra a fasori szel­lem méltó képviselője lesz. Erős vár a mi Istenünk! Grindelwald, 2009. augusztus ■ Irányi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents