Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-11 / 41. szám
Evangélikus Élet FASORI PANORÁMA 2009. október 11. 9 A Fasor Egyesület Genf rövid története ► Az állami rendelettel megszüntetett fasori evangélikus gimnázium külföldre került volt diákjai állandóan foglalkoztak egykori iskolájuk sorsával. Értesülésem szerint az 1980-as években az USA-ban Juhász Imre és Bernhardt Béla evangélikus lelkészek körlevélben szándékoztak a volt diákokat összefogni, szándékuk sikeréről nem tudok. A mi egyesületünket Gyapay Gábor, volt osztálytársam indítványára szerveztük meg, aki 1988 januárjában Genfben járván beszélt a budapesti eseményekről. Bogsch Árpád, a WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete, az ENSZ egyik osztálya) vezérigazgatója meghívására 1988. február 6-án néhányan összejöttünk a WlPO-palotában, és megállapítottuk az egyesületet a következő vezetőséggel: elnök Bogsch Árpád, alelnök Sulzerné Oravecz Edith operaénekesnő, egyben a Deák téri leányiskola képviselője, pénztáros Darányi Pál üzletvezető, titkár Irányi Béla orvos, svájci megbízott Pósfay György evangélikus lelkész és Szöllősy Pál jogtanácsos. Később csatlakozott ellenőrnek Csernyik György levéltáros és Gaeng János vállalkozó, majd tanügyi szakértőként Andreánszky Árpád professzor és Vázsonyi Árpád professzor, körlevélterjesztők és képviselők a tengerentúlon Bernhardt Béla evangélikus főesperes és Székely György mérnök öregdiákok, németországi megbízott Hajdú Pál vegyészmérnök és Szirmai Iván mérnök, további megbízottak Finnországban Molnár Rudolf evangélikus lelkész, Svédországban Soós Sándor levéltáros, Itáliában Kelemen Judit író. Az évek múltak, egyesületünk tagsága megritkult, mindnyájan megöregedtünk. A hajdani lendületes jó szándékból csak a becsülettel elvégzett sikeres munka emléke maradt meg. Eljött az idő, hogy a csonka vezetőség elhatározza és bejelentse - a Svájci polgári törvénykönyv szerint - egyesületünk föloszlását. Erre 2007. március í-jén került sor. A bankszámlánkon maradt - kerekítve - tízezer svájci franknyi összeget a fasori alapítványnak ajándékoztuk. Egyesületünk alapszabályait SzöT lősy Pál állította össze a Svájci polgári törvénykönyv szerint. Egyesületünk teljesen önálló jótékony magánszervezet volt a svájci jog alapján, független minden állami vagy egyházi hatóságtól. Székhelye Genf, célja pedig egykori iskolánk újraindításának és további működésének szellemi és anyagi támogatása volt. Erre tagokat toboroztunk, gyűjtéseket szerveztünk, melyek eredményét svájci bankban helyeztük el. Felhasználásáról vezetőségünk döntött esetenként meghatározott célra az iskola kérelme szerint. A svájcifrank-összeget személyes futár vitte Budapestre, és adta át nyugta ellenében. A vezetőség minden tagja önkéntesen, mindenféle díjazás nélkül dolgozott legjobb tudása szerint, minden egyesületi kiadást, útiköltséget saját zsebből fizetett, híven a „fasori szellemhez”. « * * Eleinte évente kétszer gyűltünk össze, legtöbbször a WlPO-palotában Genfben, a jegyzőkönyvet minden tagunk megkapta. Működésünkről titkárunk körlevelekben értesítette a tagokat. Az ötszáznegyven személynek küldött első körlevél - amely elment a Deák téri lányiskola egykori növendékeinek ismert címeire is - a világ minden részén nagy hatást váltott ki a volt diákok és barátok körében. A címtár kezelésének és a körlevelek sokszorosításának, postázásának több ezer frankos költségét alelnöknőnk, Sulzerné fizette nagyvonalúan, és titkárnője, Margit Klusch intézte megbízhatóan mindvégig. Nélkülük nem tudtunk volna ilyen sikeresen dolgozni. A Deák téri csoport 1992-ben, az iskola megindulása után elvált tőlünk. 2002-ben jelentkezett gyógyíthatatlan betegségeimig a jegyzőkönyveket és a körleveleket én írtam, és a levelezés nagy része is engem terhelt. Ismételten megköszönöm vezetőségi társaim segítségét, különösen Gaeng János barátomnak és volt osztálytársamnak a zavartalan együttműködést. A rendszeresen befutó, változó összegű pénzátutalásokon kívül több nagyobb adományt is sikerült Budapestre eljuttatni. Damó Zoltán közvetítésével a Hoechst vállalat szerelte föl a vegytani szertárt, ezt Hajdú Pál akciója egészítette ki. A Magyar Johannita Rend vállalta az iskola orvosi szobájának berendezését Darányi Pál kérelmére. Egy zürichi iskola teljes berendezését Oplatka Andrásáé foglalta le a Deák téri lányiskola számára, szállítását egyesületünk fizette. Néhai Moravcsik Pál professzor sok ezer USA-dollár értékű szakkönyvtárát is egyesületünk hozatta Oregonból Budapestre. Unterreinerné segítségével a British Columbia University ajándékának - több különleges fizikai mérőkészüléknek - a szállítási költségét szintén egyesületünk vállalta. Éppúgy, mint az informatikai labornak, a nagy teljesítményű sokszorosítónak, fémesztergapadnak, villanyorgonának, idegen nyelvű tankönyvek sorozatának és sok más szükséges tárgynak az árát. Összesen kétszázötvenhét darab szakkönyvet küldtünk 381180 forint értékben. A diákkönyvtár számára hatezer svájci frankot utaltunk át. Alelnöknőnk, Sulzerné Oravecz Edith személyesen tizenkétezer svájci frankot adott át az udvar rendbehozatalára, ezt az adományt emléktábla örökíti meg az iskola épületében. A tanárokat ugyanakkor háromezer-nyölcszáz frank összeggel jutalmazta. A bevételek közül két nagy tételt kell megemlíteni, amelyek lehetővé tették a Vizafogó utcai fiúinternátus teljes berendezésének kifizetését. Az egyik a schaffhauseni egyház adománya, Andreánszky Árpád közvetítésével az 1991. évi Bettag-gyűjtésből kilencvenegyezer frank a fiúinternátus beruházására - ezért egyesületünk kezeskedett a másik a berni Stanley Thomas Fondation ötvenezer franknyi adománya csak a fiúinternátus berendezésére, célhoz kötötten, melyet Irányi kérvénye alapján kaptunk. Egyesületünk akkor még nem tudta, hogy az egyháznak mint iskolafenntartó testületnek más tervei vannak az épülettel. 1991-ben a fasori napok keretében Sulzerné alelnöknőnk személyesen vett részt az internátus felavató ünnepségén. Később az egyházi vezetés előzetes értesítésünk és jóváhagyásunk nélkül áttette az internátust egy másik épületbe, a Vizafogó utcában Luther Otthont nyitott, ezzel egyesületünk hitelét, szavahihetőségét külföldön kétségbe vonta. Svájcban egy ilyen önkényes lépés jogi következménnyel járna. Vezetőségünk elhatározta, hogy ezentúl csak személyi segélyt, ösztöndíjat, ebédet adúnk iskolánk tanulóinak, tanárainak, amelyről egyesületünk maga dönthet, közösségi lehetőségeket nem veszünk igénybe, alapítványokhoz nem fordulunk. Különféle személyi és tárgyi segítségünk végösszege tizenkilenc év alatt négyszázezer frankra emelkedett. (...) « # * Első közös (Deák téri és fasori) körlevelünk 1988 áprilisában bemutatta egyesületünket mint az Öregdiákok Baráti Körének külföldi megfelelőjét. Az egyházi vezetőség és a kormány megbízottjai 1988. szeptember 15- én aláírták megegyezésüket, melyben a Deák téri és a fasori evangélikus gimnázium megnyitását határozták el koedukált formában - lányok és fiúk együtt - a volt Fasor épületében 1989 szeptemberében. Gyapay Gábort kinevezték szervező igazgatónak. Második közös körlevelünk 1988. november 27-én beszámolt a már elvégzett munkáról a magyar és a külföldi sajtónak küldött értesítésről, alelnöknőnk külön ismertette a Deák téri helyzet alakulását. A következő körlevelek az iskola újraindulásáról, majd a folyó eseményekről számoltak be az egyes tanároktól, szülőktől kapott hírek szerint. 1989. szeptember í-jén a tanári kar a Deák téri templomban tette le esküjét, másnap következett a fasori templomban tartott tanévnyitó istentisztelet után az iskola dísztermében az új oktatásügyi miniszter programbeszéde. Itt jelentette az 1952-ben megszüntetett utolsó osztály heteseként Frenkl Róbert volt osztályfőnökének, Líviusz Ernőnek: „Tanár úr, a reánk bízott feladatot teljesítettük, iskolánk újjáéledt!” Hetedik körlevelünk 1991 novemberében Gyapay Gábor igazgató erőfeszítésének sikeréről számolt be. A kapott Vizafogó utcai munkásőrlaktanyából fiúinternátust szervezett. Teljes berendezésének, padlózatának ellenértékét, hatmillió-kétszáznegyvenötezer forintot egyesületünk fizette a fölmutatott számlák alapján. A végleges elszámolást levéltárunkban őrizzük. Beszámoltunk az iskola fejlődéséről, cserkészcsapat, különböző körök megalakulásáról, finn, svéd, angol körutakról, fasori diákok részvételéről az Európai Szellemi Unió rendezvényén Franciaországban. 1992-ben megindult a Deák téri iskola, alapítványa önálló lett. Külföldön nagy feltűnést keltett az öregdiákok ragaszkodása az „alma materhez”. Kilencedik körlevelünk közölte, hogy 1993 őszén az egyházi hatóság számunkra ismeretlen indoklással fölmentette Gyapay Gábort igazgatói megbízása alól, ez ellen a tanári kar egyhangúlag tiltakozott, de hiába. Az 1993/94-es tanévben megindult a régi nyolcosztályos oktatás. Az ország hétszáz gimnáziuma között a Fasor a harmadik helyet foglalta el, az országos tanulmányi versenyen öt diák végzett az első tíz között. Gyapay úttörő munkásságáért miniszteri oklevelet és személyes gratulációt kapott, ezenkívül elismerésül Köztársasági Érdemrenddel, Trefort Ágoston- és Pro Renovanda Cultura Hungáriáé díjjal ismerték el tevékenységét, több más kulturális és tanügyi kitüntetés mellett. Az 1995 májusában szétküldött tizenkettedik körlevél az újonnan kezdeményezett ösztöndíjak nagy sikeréről ír. Eszerint félévenként kap húsz diák kétszázötven svájci frankot személyesen egyesületünk képviselőjétől. A tizennegyedik körlevél tudósít iskolánk anyagi helyzetének ijesztő romlásáról. A tanárok fizetése akadozott, néha el is maradt. Sikeres újítást jelentett a nemzedékek közötti kapcsolatok kiépítésében az öregdiákok személyes beszámolója az osztályokban. Többek között Harsányi János Nobel-díjasunk, Faludy György költő és Tobak Tibor repülő ezredes beszélgetett a fiatalokkal. Tizennyolcadik körlevelünk a tanév közben lezajlott, kívülállók számára alig érthető háromszoros igazgatócserét adja hírül. A kiírt igazgatói álláspályázatra csak egy jelentkezés érkezett, így lett 1998 őszén Tárnok Dezső testnevelő tanár a Fasor igazgatója. A tanév kezdetén iskolánk alapításának százhetvenötödik évfordulóját ünnepelte méltóan a diákok rendezésében. A megemlékezés egyik fénypontja volt Balczó András részvétele. Az 1999/2000-es tanévben két különleges teljesítmény csillapította az előző évi viszály érzelmi hullámait. Az Európa Tanács ifjúsági pályázatán Cziczka Katalin fasorista munkája, az Intézetben nevelt gyerekek jogai első díjat nyert. A másik siker: Bécsben az UNISPACE III (az Egyesült Nemzetek Szervezetének harmadik űrkutatási világkonferenciája) keretében lezajlott vetélkedőn a Fasor két csapata első és második helyet ért el. Iskolánk néprajzos csoportja a hétfalusi csángóknál gyűjtött ismereteket. A huszonegyedik körlevél az elnökünket, dr. Bogsch Árpádot ért megtiszteltetésről tudósított. Munkásságának és érdemeinek elismeréséül róla nevezték el az ENSZ egyik osztályaként működő WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete) genfi székhelyét, és leleplezték Bogsch ott elhelyezett mellszobrát. Iskolánk nagyszabású millenniumi ünnepi hetet rendezett. Hangverseny, csillagászati, fotó- és képzőművészeti kiállítás mellett történelmi vetélkedés, népi táncok szerepeltek a programban, és az 1848-as szabadságharcról szóló beszámolók után Petőfi A helység kalapácsa című művét mutatta be az Arany János kör. 2000 novemberében az iskola épületének siralmas állapotáról panaszkodott a huszonkettedik körlevél, mert a harmincöt éves kommunista uralom teljesen elhanyagolta, nagy gondot okozva az evangélikus egyháznak. Megjelent Vermes Miklós életrajza Rőth Ágnes tollából és A pesti evangélikus oktatás krónikája című történeti munka. Az utóbbiban az 1952-es „fölajánlás” azaz államosítás hivatalos szövegét is olvashatjuk. Ez a krónika említi meg a Fasor Egyesület Genf jelentős segítségét. Megindult a Fasori Hírmondó című évenkénti értesítő. Az iskola új hivatalos neve: Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium. A segélyt kapott diákok sok köszönő levelet írtak. * % * Iskolánk helyzetéről egyesületünk az igazgatótanácstól és dr. Tárnok Dezső igazgatótól éveken át sorra megnyugtató jelentéseket kapott, a belső egyházi ellenőrzés az elszámolásokat rendben találta. A 2004-ben elhalasztott, de 2005-ben nagyon is indokolt igazgatóváltás következtében kiderült a valóság: több éve folyó sokmilliós sikkasztás. Két gazdasági munkatárs évek óta hamisította a könyvelést. Dr. Odor László, a megbízott új igazgató ezt észrevette, jelentést tett, és a vétkeseknek fölmondott. Az egyház mint fenntartó testület kénytelen volt nyilvánosságra hozni a történteket. Hivatalos jelentésként az Evangélikus Élet 2006. március 26-i számában következő szöveg jelent meg: „Közlemény a fasori gimnáziumban lefolytatott vizsgálatról. Nehéz kötelességünknek - és korábban adott ígéretünknek - teszünk eleget, mikor ezekkel a sorokkal tájékoztatjuk egyházunk közvéleményét annak a vizsgálatnak az eredményéről, amelyet az országos egyházi elnökség a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban végeztetett a közelmúltban. A most folyó tanév elején új igazgató került a gimnázium élére, aki hivatalba lépése után rövidesen jelezte, hogy Sz intézmény gazdálkodásában súlyos szabálytalanságokat fedezett fel. Az országos elnökség ezután adott megbízást egy független szakembernek vizsgálat lefolytatására. Megdöbbenéssel kellett szembesülnünk azzal a tépnyel, hogy a könyvvizsgálat igazolta, sőt felül is múlta a gyanút. A korábbi igazgató és gazdasági vezetés hivatali ideje utolsó öt évének ellenőrzése igen jelentős, 27 millió Ft-os hiányt tárt fel. A korábbi gazdasági vezetők elismerték felelősségüket, és az iskolának, valamint az alapítványnak okozott kár teljes megtérítésére vállaltak kötelezettséget. Ezt a kötelezettségüket az eredetileg megállapított határidőig teljesítették. Ezzel az országos egyházi elnökség az ügy gazdasági részét lezártnak tekinti, de elhatározta a személyi felelősség feltárásának és a hasonló esetek megelőzésének érdekében szükséges lépések megtételét. Jól tudjuk, hogy az a morális kár, amelyet ez az eset nemcsak a Fasornak, hanem egész egyházunknak okozott, pénzben nem mérhető. Mégis reméljük, hogy a »kármentesítés« hosszú, kitartó munkával ezen a téren is megtörténhet. Eltökélt szándékunk, hogy minden eszközzel megelőzzük a hasonló eseteket. Azt pedig őszintén reméljük, hogy az egyházunk oktató-nevelő szolgálatán esett súlyos sebet lassan begyógyítja majd odaadóan és elkötelezetten szolgáló iskoláink pedagógusainak munkája. A ránk bízottakért Isten előtt hordozott felelősség erre kötelez mindannyiunkat. Budapest-Győr, 2006. március 16. Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke, Ittzés János, a MEE elnök-püspöke” * * * Vezetőségünk pénzügyi eljárása megóvta egyesületünket a káros meglepetéstől. Nagyon fáj, hogy egyesületünk történetét ezzel a botránnyal kell befejeznem, de abban reménykedem, hogy az aláírók és az országos egyházi elnökség ígéretük szerint cselekszenek, és volt iskolánk újra a fasori szellem méltó képviselője lesz. Erős vár a mi Istenünk! Grindelwald, 2009. augusztus ■ Irányi Béla
