Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-10-11 / 41. szám

4 •« 2009- október ii. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Parókiaépítés válság idején ^ Miközben tavaly ősszel a gazda­sági válság bizonytalan jövőt hozó jelei kezdtek mutatkozni a világban, a Sárbogárd-Sárszent­­miklósi Evangélikus Egyházköz­ség tagjai nagy tervük megvaló­sításába kezdtek. Ez csak Isten segítségével volt lehetséges - hívta fel a figyelmet köszöntésé­ben Váraljai Péter presbiter azon a közgyűlésen, amelyet ok­tóber 3-án, szombaton délután tartottak Sárbogárdon, miután Ittzés János püspök felszentelte az új parókiát. A példamutató vállalkozással sikeresen lezá­rult a gyülekezeti központ épí­tésének első üteme. 2002 augusztusában nem lelkészi egyházi munkásként került Sárbo­­gárdra - püspöki megbízással - Boj­tos Attila. A fiatal munkatársat - aki rintos kezdőtőke állt rendelkezésük­re. Ebből telket vásároltak az önkor­mányzattól Sárbogárdon. Sikerült összegyűjteniük - a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat, az országos egy­ház támogatásával és állami for­rásból - harminchatmillió forin­tot, amellyel belekezdtek egy új gyülekezeti központ megvalósításá­ba. Az első ütemben a tetőtérben száz négyzetméter alapterületű lel­készlakás, az alsó szinten pedig - át­meneti jelleggel, a később kialakítan­dó garázst és közösségi helyiséget egyelőre egybenyitva - gyülekeze­ti terem készült el. És látszanak már az épülő templom tornyának fa­lai is az állványok mögött. Ittzés János püspök az ünnepi is­tentiszteleten Ez 11,17-20 alapján hirdetett igét. A körülmények Sárbo­gárdon lassan méltóvá lesznek Isten ügyéhez, de ne felejtsük el - szögez­te le -, hogy sohasem a körülmények a fontosak, hanem mindig az üzenet. egyébként képzettségét tekintve an­gol-földrajz szakos gimnáziumi ta­nár, és EKE-bibliaiskolát is végzett - a bogárdi imaház mellett lévő szol­gálati lakás lakhatóvá tételével várta a gyülekezet. Néhány évvel később a városban zajlott gyűjtést felhasznál­va Sárszentmiklóson felújították az egykori parókiát, és közösségi házzá alakították át. Egy évvel ezelőtt nagyobb terve­ket is szőhettek. Egy ingatlanért kapott kárpótlásból nyolcmillió fo-A közgyűlésen Szarka István es­peres egy Bibliát ajándékozott a gyülekeznek, Ittzés János püspök pedig bejelentette, hogy Bojtos At­tila nem lelkészi egyházi munkást fel­hatalmazza - kizárólag a gyülekeze­te területén - az úrvacsora szent je­gyeinek kiszolgáltatására. Az ünnepi alkalmat a gyülekeze­ti énekkar, a hittanos gyermekek szolgálata és szeretetvendégség tet­te még színesebbé. ■ Menyes Gyula Szolgáló szeretettel Nyolcvanöt éve alakult meg a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület „Családi” körben emlékeztek meg ok­tóber 3-án, szombaton délelőtt a budavári evangélikus templomban a Fébé Evangélikus Diakonisszaegye­sület nyolcvanöt évvel ezelőtti meg­alakulásáról. A hálaadó istentiszteleten Gáncs Péter maga is „érintettként” hirdet­te Isten igéjét, hiszen nagyapja, Gáncs Aladár volt az egyesület első titkára, majd lelkésze. A Déli Egyházkerület püspöke prédikációjában hangsú­lyozta: az irgalmasság szolgálata nem oldalhajtás az egyház fáján, hanem a törzs szerves része, és az effajta, az odafigyelésre, a ránk bízottak észre­vételére épülő magvetésnek - még ha esetleg új formákat, új utakat kell is keresni hozzá - mindig van jövője. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlés előadójaként Hermann Schoenauer ugyancsak a diakónia fontosságáról beszélt. A Fébével ti­zenöt esztendeje együttműködési megállapodást aláíró és a Magyar Evangélikus Szeretetszolgálatért Ala­pítvány egyik társalapítójaként is számon tartott Neuéndettelsaui Dia­kónia (Diakonie Neuendettelsau) rektora beszédében úgy fogalma­zott: a világnak nem vallásra és nem is egyházra, hanem az evangélium­ra van szüksége, ez utóbbi „bizony­ságtétele” pedig a diakóniai munká­ban (is) megnyilvánuló szolgáló sze­retet. A Fébé 1924. október í-jén Klotild­­ligeten tartotta alakuló ülését, kezdet­ben nőegyleti keretek között műkö­dött. Az egyesületet a pártállam 1951-ben számolta fel. Közel negyven­évi szétszóratás után 1990. május 9- én szerveződött újjá. Ma a budapes­ti anyaházon kívül Mátraszentimre- Bagolyirtáson üdülőt üzemeltet, Pi­­liscsabán pedig mozgássérült-lakó­otthont tart fenn. ■ - vitális -Budakeszi, indulj bátran! Elfogadó gyülekezetből befogadó gyülekezetté vált Budakeszi evangélikussága ► Újabb mérföldkőhöz érkeztek az önálló egyházközséggé válás útján a budakeszi evangélikusok: birtokba vehették imatermüket. Mostantól tehát nem a szom­szédban lévő református temp­lomban gyűlnek majd össze két­hetente, hanem saját, Istennek szentelt házukban - hetente. A múlt szombaton, október 3-án felszentelt istentiszteleti hely egyébként a pesthidegkúti (1955) és budahegyvidéki (2001) után már a harmadik templom a bu­dahegyvidéki egyházközség te­rületén. Az ötvenhat éve alakult Budahegy­vidéki Evangélikus Egyházközség a kezdetektől gondozta a budakeszi evangélikusokat, akik évtizedeken át vagy házaknál gyűltek össze, vagy bejártak az anyagyülekezet alkalma­ira. Jelentős változást a nyolcvanas évek hoztak, amikor Kőszeghy Tamás lelkész szisztematikusan elkezdte felkeresni az evangélikus családokat, és megindult a református testvérek­kel való együttműködés is. A követ­kező évtizedben a helyi iskolákban beindult a hitoktatás, és havi, majd kétheti rendszerességgel állandósul­tak a bibliaórai alkalmak. Az 1999- ben felépült református templom a budakeszi evangélikusság számára is új lehetőséget adott, hiszen ettől kezdve itt gyűlhettek össze ők is ha­vonta egyszer, majd kétszer. Időközben az anyagyülekezet is megerősödött, többlelkészes hellyé vált, ám dr. Fabiny Tibor és mások gyülekezetépítő munkája révén Bu­dakeszi is egyre több feladatot adott, így végül 2007 augusztusától az ad­digi segédlelkész szolgálatát - Lack­­nerné Puskás Sára személyében - missziói lelkész váltotta fel. „Búcsú-istentisztelet” a református templomban A folyamatosan gyarapodó közös­ségben a saját gyülekezeti ház utáni vágy is erősödött. Ez év elején sikerült is megvásárolniuk az e célra kiszemelt telket, illetve házat, és az átalakítási munkálatok is példás gyorsasággal - két hónap alatt - lezajlottak Ben­czúr László építészmérnök, egyházke­rületi felügyelő tervei alapján. A hálaadó istentiszteletet követő közgyűlésen az építész elmondta: az átalakítandó százéves vályogház több esetben is feladta a leckét a ki­vitelezőknek az új fűtési rendszer ki­építése, a szigetelés és a szerkezeterő­sítési munkálatok során, mégis, a ke­rületi, megyei és helyi erőket meg­mozgató beruházás rövid időn belül megvalósult, beteljesítve a gyüleke­zet álmát: végre ők is meghívhatnak és befogadhatnak másokat, és nem kell többé nekik vendégeskedniük másoknál. A Kézdy Pál felügyelő által veze­tett közgyűlés keretében az ünnep­lő közösséget sorra köszöntötték a helyi testvéregyházak képviselői, Keczkó Pál, a budahegyvidéki gyüle­kezet lelkésze pedig ünnepélyesen át­adta az anyagyülekezet ajándékát: az ünnepségen meg is szólaltatott, fel­újított harmóniumot. „Budakeszi, indulj bátran!”- ezek­kel a szavakkal biztatta Fabiny Tamás püspök a gyülekezetei Ézs 43,19 alapján mondott prédikációjában. „Ahogyan Isten Izráel életében is megmutatta újat teremtő erejét, úgy ma is meg tudja mutatni ott és akkép­pen, ahol és ahogyan ő akarja” - hangsúlyozta az Északi Egyházkerü­let lelkészi vezetője. ■ Horváth-Hegyi Áron „Az Úr házában lakom egész életemben” Megújult kívülről a kispesti templom ► Kívülről teljesen megújult temp­lomáért adott hálát Istennek ok­tóber 4-én a kispesti evangélikus gyülekezet. Az ünnepi istentisz­teleten - melyen aktív szolgála­tot vállaltak az egyházközség presbiterei és énekkara is - Gáncs Péter, a Déli Egyházkerü­let püspöke hirdetett igét. Külön­leges aktualitást adott az alka­lomnak egy kerek évforduló: Széli Bulcsú lelkész ugyanis épp húsz esztendeje végzi az itt élők pásztorolását, mely szolgálat­ban fáradhatatlan munkatárs­ként áll mellette hitvese. Mun­kálkodásuk nem hiábavaló... Ha valaki az istentisztelet kezdete előtt fél órával érkezik meg ide, az egyik sarokban játszó gyermekekkel, a másik sarokban a szolgálatért imád­kozó testvérekkel találkozhat, miköz­ben az oltár előtt fiatalok próbálják aznapi éneküket - lelkes, eleven kö­zösség tölti be a több mint nyolcvan éve épült templomot. Zsolt 23,6 alapján elmondott ige­hirdetésében az egyházkerület lelké­szi vezetője Isten hűséges, minket nap mint nap elkísérő szeretetéről tett bizonyságot. A reformáció hó­napja kapcsán megemlítette: nem csak annak szabad és lehet örülni, hogy Isten templomok újulását mun­kálja, de annak is, hogy egyházát akarja újra meg újra megújítani. Amint Kamráth Tamás presbiter el­mondta, az elmúlt három évben az épület tetőszerkeze­tének borítását telje­sen lecserélték, meg­újultak az esővíz-el­vezető ereszek, vala­mint a bádogos borí­tások. A toronyban elvégzett komplett ácsmunkák mellett kicserélték a haran­gok körüli hangvetőt és az összes ablakot. Megújultak a párká­nyok, illetve a tető­ablakok, valamint a közelmúltban meg­szépültek az oldal­falak és alattuk a lá­bazat is. A belső térben elkészült a hango­sítási rendszer és a csillárok felújítá­sa. A húszmillió forintos beruházást az országos egyház, a Déli Egyházke­rület és a helyi önkormányzat is tá­mogatta. Példaértékű, hogy a 6,6 millió forintos önrészt a gyülekezet tagjainak adományai fedezték. Az ünnepi alkalmon Gajda Péter, a XIX. kerület polgármestere is kö­szöntötte a jelenlévőket. ■ S. A. Az imaterem birtokbavétele

Next

/
Thumbnails
Contents