Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-11 / 41. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2009. október 11. » 5 „Nem magunkért kiabálunk” Köszönet a szabadságért Folytatás az 1. oldalról Elsőként Bölcskei Gusztáv szólt, s kifejtette, hogy 2009- ben a protestáns egyházak a reformáció üzenetét a reformáció hónapjában három kulcsszó, a biztonság - bizalom - bizonyosság köré fűzve fogalmazzák meg. Teszik mindezt olyan környezetben, ahol nagyon sok minden ellentmond e három értéket hordozó fogalomnak. A protestantizmus egyházainak ma különösen is feladatuk és küldetésük kiállni, szót emelni legelesettebb, legvédtelenebb embertársaink mellett, hiszen a bizalmi válság a társadalom minden rétegében tapasztalható. Ma, amikor egy megdöbbentő felmérés eredménye szerint az emberek harmincnégy százaléka semmilyen reményt nem lát jövőjére nézve, az egyházak küldetése a reformáció 16. századi indulásához visszatérve hangsúlyozni: a protestálás lényege nem valami ellen való tiltakozás, hanem valami mellett való kiállás. Bölcskei Gusztáv kitért arra is, hogy milyen változások tapasztalhatók az adófizetők által az egyházaknak felajánlott egy százalék és az azt kiegészítő állami pénzek terén a 2003-tól 2009-ig terjedő időszakban: míg az adófizetők egyre nagyobb mértékben ajánlanak fel támogatást egyházuknak, az állami kiegészítés zsugorodik. Prőhle Gergely, az MEE országos felügyelője rámutatott: az egyszázalékos felajánlásokhoz kapcsolódóan az evangélikus egyházat is súlyosan érinti az állami juttatások csökkenése. Ez azért szomorú, mert az utóbbi évek átgondolt kampányai sok hívőt elérve egyre nagyobb „adózási tudatosságot” az egy százalékok átutalására való hajlandóságot hoztak, melynek mérhető eredményei vannak. Az országos felügyelő a reformáció távlati gondolatát kölcsönözve, széles szellemtörténeti összefüggésbe helyezve Luther és Kálvin örökségét kifejtette: létezik felelős pénzügyi gondolkodás, az anyagi javakkal való jó sáfárkodás. Ellentmondásos helyzetbe kerültek az egyházak - folytatta Prőhle -, forrásaik ugyanis csökkennek, a feléjük irányuló társadalmi elvárás viszont egyre nő. Az emberek egyre nagyobb mértékben igénylik a felelős segítségnyújtásra képes közösségek és szervezetek munkálkodását. Az egyházak tehát nem öncélból igényelnek szolgálatukhoz anyagiakat, „nem magukért kiabálnak” A reformáció hónapja azt üzeni: ami ötszáz éve elindult, nem anakronizmus, nem múzeumba való, hanem közös öröksége a világnak, e régiónak és ennek az országnak. Közkincs, melynek tudatos átélése és alkalmazása közérdek, különösen abból a szempontból, hogy a modern európai piacgazdaság alapjait a protestantizmus fektette le. Répa Imre főigazgató kifejtette: fontosnak tartja, hogy az egyházak az egészségügy terén nagyobb szerepet játsszanak. Hangsúlyozta: az egészségügyben égetően szükséges a mielőbbi szemléletváltás. A sajtótájékoztató végén D. Szebik Imre, a MEÖT elnöke hivatalosan is megnyitotta az októberi rendezvénysorozatot, külön is kiemelve a nagyobb szabású országos programokat. A sajtóesemény után kezdődött a reformáció hónapját megnyitó ökumenikus istentisztelet, amelynek mondanivalója és üzenete az idei ünnepi hónap főtémája, a biztonság - bizalom - bizonyosság hármas mottó köré szerveződött. Az ünnepi istentisztelet liturgiái szolgálatát Gáncs Péter evangélikus püspök, Mészáros Kálmán baptista egyházelnök, Csernák István metodista szuperintendens és Tarr Zoltán református lelkész végezte. Az istentiszteleten D. Szebik Imre hirdette az igét Zsolt 42,2-6 alapján. Dr. Bóna Zoltán, a MEÖT főtitkára nyitotta meg az ünnepi istentiszteletet követő kulturális programot, amelyet Ady Endre halálának kilencvenedik és Kálvin János születésének ötszázadik évfordulója alkalmából állítottak össze. Kórusművek és népdalok eléneklésével a Lónyay Utcai Református Gimnázium énekkara működött közre, majd versek hangzottak el a Deák Téri Evangélikus Gimnázium diákjainak tolmácsolásában. Dr. Bóna Zoltán főtitkár A megnyitóünnepség zárásaként fórumbeszélgetéssel egybekötött előadások következtek a hónap fő témájául választott három fogalom által közvetített üzenetről, az általuk kifejezett gondolati tartalmakról és közéleti témákról. (Az előadások előtt Varga György baptista lelkész mondott általános bevezetőt.) A biztonság fogalmáról - a közbiztonság és a politika szemszögéből - Szemerkényi Réka biztonságpolitikus, a bizalomról - a pénzügyek és a közgazdaságtan oldaláról - Király Júlia közgazdász, az MNB alelnöke tartott referátumot. A bizonyosság hitbeli és teológiai összefüggéseiről Szűcs Ferenc református teológus előadását hallgathatták meg a résztvevők. ■ Petri Gábor- Kőháti Dóra !► Folytatás az 1. oldalról 1989 augusztusában a páneurópai piknik sorsfordító történéseket indított el Európa történelmében. A magyar határnyitás nyomán Ausztriába menekülő keletnémetek, majd a szeptember 11-én Magyarországot nyugat felé elhagyó társaik nem sejthették, hogy az állam, melybe nem kívántak visszatérni, néhány hónap múlva nem is létezik már. A legtájékozottabb politikai szakértők sem látták előre, hogy a váratlan események mekkora mértékű változásokat indítanak el, és milyen hihetetlen gyorsasággal formálják át Európa arculatát. 1989-et az elemző publicisták joggal nevezték „annus mirabilis”-nek, a csodák esztendejének. A magyarok a szabadságért, a németek a szabadságon túl még országuk újraegyesítéséért is hálát adtak ezen az évfordulón. A hálaadó ökumenikus istentisztelet bevezetéseként Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője köszöntötte a megjelenteket. Beszédében rámutatott: a húsz évvel ezelőtt történt sorsfordító események következtében nagyot fordult a világ. Mi, magyarok nagyon sok köszönetét kaptunk német testvéreinktől, akik úgy emlékeznek az akkor nálunk történtekre, hogy mi ütöttük ki az első követ a berlini falból. Azonban elsősorban mi tartozunk köszönettel - hangsúlyozta az országos felügyelő -, mégpedig az Európához tartozás lehetőségéért. Másodikként Balog Zoltán református lelkész, a Protestáns Fórum elnöke, az Országgyűlés Emberi Jogi, Civil- és Vallásügyi Bizottságának elnöke mondott bevezető- és köszöntőbeszédet. „Isten a történelem Ura” - jelentette ki, majd sajnálattal jegyezte meg, hogy ezt a kijelentést már nagyon sokan próbálták felhasználni hatalmi érdekeik és politikai tetteik igazolására. Balog Zoltán leszögezte, hogy a keresztény mérték alapján hálát kell adnunk Istennek a történelmi események alakításáért, de e szerint a mérték szerint a hálaadást minden esetben az önvizsgálatnak kell megelőznie. A Protestáns Fórum elnökeként kifejezte abbéli örömét, hogy ökumenikus körben adhatnak hálát a húsz éve lezajlott eseményekért. Az istentisztelet liturgiájában a Lutheránia ének- és zenekar működött közre, amelyet Kamp Salamon karnagy vezényelt. A zenei betétek alatt az ünneplő gyülekezet a húsz éve történt ominózus eseményeket dokumentáló fotókból összeállított diameditációt tekinthetett meg. A hálaadó istentisztelet igehirdetői szolgálatát Margót Käßmann, a Hannoveri Tartományi Evangélikus Egyház püspöke végezte Gál 5,13-15 alapján. Prédikációjában felidézte Magyarországnak a változásokban betöltött döntő szerepét. Visszaemlékezett arra a feszültségre, amellyel lélegzetvisszafojtva nézték a televízióban, hogy miként kezdték 1989 májusától a magyar-osztrák határon lebontani a vasfüggönyt. Június 27-én csodálkozva figyelték a magyar és az osztrák külügyminiszter szimbolikus szögesdrótátvágását. Valami megmozdult. A wind of change (a változás szele) és a szabadság illata először Magyarországon vált érezhetővé. A német püspöknő kijelentette: a németeket mélységesen összeköti a magyarokkal az a szabadságszeretet, amelyet 1956-ban elnyomtak, de az évek hosszú során utat tört magának. A másik szabadságát előtérbe helyezni minden konvencióval szemben, a másoktól átvett törvény ellenében - ez mélységesen keresztény magatartás. Gondolatmenetében Käßmann kitért azokra az „új nemzetiszocialista tendenciákra” is, amelyeket az új Európában való általános csalódottság erősített fel, de amelyek ellen keresztény kötelességünk közösen küzdeni. A püspök hangot adott abbéli reményének, hogy Istenbe vetett bizalommal át tudjuk vészelni a vészterhes időket, mint ahogyan a zsidók is átvészelték a sivatagban töltött idejüket. Az istentiszteletet követően egyházunk vezetői a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében adtak állófogadást a hálaadó alkalom vendégei számára. A fogadáson - Hiller István miniszter megbízásából - Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője a Magyar Kultúráért díjat adományozta Willi Klinkhammer budapesti római katolikus papnak, aki befejezte Magyarországon végzett szolgálatát. Laudációt Balog Zoltán mondott. ■ Petri Gábor Ö lesz Wolfgang Huber utódja? Interjú Margót Käßmann-nal ► Németország immáron négy püspök asszonya közül minden bizonnyal Margot Käßmann a legnépszerűbb. Ha Hannoverben prédikál, tele vannak a templomok, talkshow-k kedvelt meghívott vendége, és az újságírók is szeretnek vele beszélgetni: agilis, lényegre törő válaszokat ad. (...) A Hálaadás a szabadságért című, október 2-án a Deák téren tartott ökumenikus istentisztelet után ültünk le beszélgetni.- Tíz éve van hivatalában. Én ma Magyarországon egyelőre elképzelhetetlennek látom, hogy valaha is püspök asszonyunk legyen. Talán túl konzervatívak vagyunk ilyen vonatkozásban. De mit mondana, ha meg kellene győznie az ellenzőket? Miért jó az, ha nők is állnak az egyház élén?- Először is teremtésteológiailag érvelve azt mondanám, hogy Isten az embert férfivá és nővé teremtette, a saját képmására. Pál apostol pedig a Galatákhoz írott levelében, a harmadik fejezetben azt mondja, hogy nincsen különbség Krisztusban férfi és nő között, tehát nincsen alapja annak, hogy ellenezzék a nők papi hivatalát. Az evangélikus értelmezés szerint vannak férfi és vannak női lelkészek, s mivel az egyházban nincsenek hierarchiabeli különbségek a lelkészek között, miért ne lehetnének nők is püspökök? Azonkívül úgy vélem, hogy minden egyháznak jót tesz az, ha az emberek különbözőségeit képviseli, megmutatja, mások elé tárja. így van ez ezzel a poszttal is. Nálunk ez már teljesen normális dolog, és nem gondolom, hogy ártott volna az egyháznak.- Hivatali ténykedései közül melyek azok, amelyeket inkább elfeledne, és melyekre gondol vissza büszkén? Mit tenne esetleg másképp?- Elégedett vagyok az eltelt tíz évvel, épp a napokban készítettem visszatekintést erről. Nehéz évek voltak, pénzhiánnyal küszködtünk, és állásokat kellett leépíteni, mégis, a Hannoveri Tartományi Evangélikus Egyháznál maradt a jó hangulat, és annak tudatában éljük mindennapjainkat, hogy egy egyház vagyunk, és egy egyház is maradunk. Lehet, hogy kisebbek leszünk, lehet, hogy meg kell néznünk minden egyes fillért, és financiálisán rosszabbul fog menni, de a jövőképünk nem rendült meg, az Istenbe vetett bizalmunk változatlan.- Ez alatt a tíz év alatt történtek a magánéletében is súlyos dolgok: nehéz döntéseket kellett hoznia. Először is mellrákkal küzdött, aztán pedig elváltak a férjével...- Németországban püspök asszonyként üvegfalú házban élek. Mindenki valami személyeset akar tőlem, de nehéz az embernek így megvédenie a privát szféráját. Ráadásul vannak bizonyos elvárások is, amelyeknek meg kell felelni. Amikor mellrákban megbetegedtem, sokan azt rótták fel nekem, miért állok ki a nyilvánosság elé ezzel, miért vállalom fel a betegségemet. De úgy voltam vele, hogy két hónapra el kellett tűnnöm a nyilvánosság elől a kezelések miatt, így valamiféle magyarázattal tartoztam az embereknek, mi is van velem, miért nem vállalok nyilvános szerepléseket. (...) A válásom esetében ez másképp volt: 2009. október 2-án a Deák téri templom szószékén rengeteg kritika ért, de nem akartam kényszeresen megvédeni magamat. Nem akartam kiállni a nyilvánosság elé, és nem akartam kitálalni arról, amit valóban saját magánéletemnek éreztem. Nagyon nehéz időszak volt, de az egyházi vezetőség tagjai, a püspöki tanács, a zsinati tanács, a lelkészek kollégiuma mind mögöttem álltak, és azt mondták: azt akarjuk, te maradj továbbra is a mi püspöknőnk.- De azt hallottam, ennek ellenére le akart mondani, mert nem érezte hitelesnek magát.- Meggyőztek arról, hogy alkalmas vagyok.- Mi volt a végső érv, ami miatt mégis hivatalában maradt?- Sokan azt mondták, kételkednének az egyházban: egy lelkésznek el lehet válnia, egy püspök pedig nem teheti ezt, ha válságba kerül a házassága? Fontos és jelzésértékű volt az emberek számára az, hogy látták: még egy püspök is tévedhet, mert ember. Bár a házassági válás szomorú és tragikus, de egy ilyen döntésnek nem kell szétzúznia az ember hivatalát, hivatását. Ha az egyház nem engedné meg, hogy elváltak is a tagjai legyenek, akkor egyre kevesebb egyháztagunk lenne. ■ Bolla Zsuzsanna Az interjú teljes terjedelmében a www.evangelikus.hu oldalon olvasható
