Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-11 / 41. szám
2 * 2009- október ii. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Tudjuk, hogy életünkben sok a visszásság, és istentiszteleteink sem tökéletesek előtted. Mégis hallgasd meg kéréseinket, és vezess minket az örök élet útján! Könyörgünk ezért a világért, amelyet minden javával és áldásával nekünk teremtettél. Add, hogy ne tudjon teret nyerni benne az embertelenség, a háború és az értelmetlen halál! Add, hogy ne pusztuljon környezetünk, és tiszta Földet adjunk tovább a következő nemzedéknek! Segítsd meg a világon mindenütt jelenvaló népedet, hogy igaz istentiszteletté legyen, amikor felelősen bánik a teremtettség kincseivel! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk ezért a népért és ezért az országért, ahol megszabtad küldetésünket. Adj felelősségérzetet azoknak, akik emberek sorsa felől döntenek! Adj tisztességet és igazságot azoknak, akik igaz szívvel munkálkodnak a nemzetért! Add mindannyiunknak a béke örömét! Segítsd meg népedet, hogy betöltse hivatását, és becsülettel végezze mindennapi munkáját. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk gyülekezetünkért és testvérgyülekezeteinkért. Add, hogy ne hangozzék igéd hiába, és hogy akik hallgatják, azoknak figyelmes és befogadó legyen a szívük! Add, hogy ez a gyülekezet igazi lelki otthonná legyen, s aki csak idejön, megtalálja benne a Krisztussal való közösséget! Segítsd meg népedet, hogy megélje a testvéri közösséget, a hordozó szeretetet és a megtartó hitet! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk önmagunkért. Adj erőt küzdelmeinkhez. Adj munkánknak értelmet, kitartásunknak eredményt, örömünknek felszabadultságot, életünknek békességet! Adj enyhülést a szenvedők fájdalmára, vigaszt a szomorú szívűek bánatára! Add a feltámadás reménységét azoknak, akik mellől elmentek szeretteik! Segítsd meg népedet, hogy ne fáradjon meg a Krisztus-követésben. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk célunk eléréséért. Add, hogy készen érjen bennünket, amikor eljön a te nagy napod! Míg fart a kegyelem ideje, adj megtérést, hitet! Segítsd meg földön járó népedet, hogy örök országodban az előttünk jártakkal és az utánunk jövőkkel együtt lehessünk a mennyei istentisztelet örömében, dicsőségében Jézus Krisztusért, a te Fiadért, a mi Urunkért, akié a dicsőség most és mindenkor. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Mivel nem paráználkodásra, hanem házasságra lettünk teremtve, nemcsak megengedett, de istenes és dicséretes is vágyakozni, és megkísérelni feleséget szerezni.” M Luther Márton: Előadások a Genezisről (Böröcz Enikőfordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP - MIK 6,6-8 Elhívatásunk a szeretet Életünk tele van kibúvókkal. „Mindjárt!” - mondja a gyerek, akit segíteni hívnak. „Elfelejtettem!” - mondja a felnőtt, akitől valamit számon kérnek. „Nem mondtad...” - szabadkozik az, aki nem vette észre, hogy a társa beteg, és ezért számított volna a segítségére. Isten tiszteletében és embertársaink segítésében is sokszor keressük a kibúvókat. Könnyebb megjelenni párszor az istentiszteleten, mint naponta gyakorolni a szeretet cselekedeteit. Az istenfélő ember esetleg gondol arra: vajon eleget tétt-e az Isten iránti kötelezettségének? Reggel, délben, este szépen imádkozik, vasárnap templomba megy, lehetőleg a legszebb ruhájában. A perselybe beteszi azt a pénzt, amely nem fog neki hiányozni. Időnként úrvacsorát is vesz, bár egy kicsit kellemetlenül érzi magát, amikor igennel válaszol a kérdésre: megbocsátottál-e az ellened vétkezőknek? Hát igen, ez kényes kérdés. Miért pont én bocsássák meg? A másik még csak bocsánatot sem kért! A nem istenfélő emberben fel sem merülnek ezek a gondolatok: „Orcád elől hova fussak?” (Zsolt 139,7) „Mivel járuljak az úr elé?” (Mik 6,6) Hiszen nem tartozik ő senkinek semmivel! Mikeás próféciájában egy önmagát igazolni kívánó ember szólal meg. Mit tegyek, hogy az Úr végre rám tekintsen? Mit vigyek elé? Égőáldozatot? Véresáldozatot? Gyermekáldozatot? Hajlongjak előtte, és verjem a mellem, hogy bocsássa meg az én vétkem? Vajon mennyi áldozat lesz neki elég? Miközben az ember így alkudozik Istennel, figyel* mezteti őt a prófétai szó: Ember! Tudhatnád már, hogy Isten nem a patakokban folyó vért várja, nem állatok, és főleg nem gyermekek feláldozására vár, hanem arra, hogy gyakorold a szeretetet! Ekkor az önmagára igen büszke ember azt kérdezi: de kit szeressek? Szeretem a családomat: naponta legalább hat percet beszélek a gyermekemmel (magyar átlag!). Szeretem a feleségemet/férjemet: már x éve élünk egymás mellett, mint a galambok (ki erre repül, ki amarra). Szeretem a szüléimét, hetente látogatom őket az ápolási osztályon. (Örülök, hogy van munkám, nem foglalkozhatok még velük is!) Vannak barátaim, akikre mindig számíthatok. (Csak ők ne kérjenek tőlem nagy dolgokat!) Ezzel be is zárult a kör. Senki más ne tartson igényt arra, hogy törődjek vele, hogy segítsem, hogy vigasztaljam - van nekem bajom éppen elég! (Itt következik a bajok felsorolása, és egy nagy sóhajtás, hátradőlés, önmegnyugtatás: én minden tőlem telhetőt megtettem.) Isten azonban nem ilyen hátradőlésre hívott el bennünket! Több prófétáján keresztül is értésére adta népének, hogy ő sokkal inkább értékeli az igazságot, a lcönyörületességét az árvák, az özvegyek és a szegények irányában, mint a hatalmas áldozatbemutatásokat. Hóseásnál ezt olvashatjuk: „Szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat!’ (Hós 6,6) Mikeás három fő területet említ: Élj törvény szerint! Törekedj szeretetre! Légy alázatos Isteneddel szemben! Élj törvény szerint! A mai vasárnap elhangzik Jézus válasza a törvénytudó, őt kísérteni akaró embernek. Aki törvény szerint akar élni, annak ismernie kell a nagy parancsolatot, amely minden parancsolat fölött áll: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. (...) A második hasonló ehhez: Szeresdfelebarátodat, mint magadat’.’(Mi 22,37.39) Jézus nagyon komolyan vette, hogy Isten teljes és tökéletes szeretetet vár el az embertől. Ő maga a szeretet. Ebből a szeretetből naponta áraszt nekünk annyit, amennyivel bőségesen gazdálkodhatnánk, ha komolyan vennénk küldetésünket. Isten úgy mutatta meg irántunk szeretetét, hogy egyszülött Fiát áldozta fel értünk. Jézus önfeláldozó szeretete példaként áll előttünk: „Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34) A nagy parancsolatnak és Jézus új parancsolatának megtartása már átvezet a második felhívás területére: Tórekedj szeretetre! Ha csak felszínesen, sőt képmutató módon szeretjük Istent és embertársainkat, akkor Urunk azt mondhatja majd nekünk: „Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tüzre’.’(Mt 25,41) Mert nem segítettünk azoknak, akik gyengék és szerencsétlenek voltak, csak esetleg azoknak, akiktől magunk is elvártuk a segítséget. Községünk polgármestere különböző mesteremberekkel összefogva megmentett egy asszonyt az utcára kerüléstől. Egy hónap alatt kialakítottak neki egy kis lakást, ahol tisztességes körülmények között élhet. Összefogás, szeretet, önzetlenség, szabadidő feláldozása és természetesen kemény munka: mind-mind szívet melengető cselekedetek voltak. A VASÁRNAP IGÉJE Minden jóérzésű ember kalapot emel egy ilyen nemes gesztus láttán. Csak az irigyek vannak más véleményen. Nekünk Istentől kapott küldetésünk a szeretet. A próféták még megelégedtek azzal, hogy csak törekedni kell a szeretetre. Jézus azonban határozottan felszólít: Szeresd az Urat, és szeresd felebarátodat (akik közé tartoznak még az ellenségeid is)! Légy alázatos Isteneddel szemben! - hangzik Isten harmadik útmutatása, amit Mikeás által ad. Lehet akármilyen jó, rendes, ügyes, jóindulatú és segítőkész is valaki, akkor sem gondolhatja magáról, hogy ő tökéletes, és most már nyugodtan hátradőlhet. A szeretet küldetése egész életre szól, és minden esetben Isten a forrása. Nem egymás lekörözése a cél, hanem Isten dicsőségének szolgálata. Naponta hűségesen ellátni egy beteg gyereket, házastársat vagy szülőt - bizony ez a szeretetről beszél. Naponta lelket önteni a fáradt munkatársakba - ez is csak szeretettel lehetséges. Naponta megbocsátani és a békességre törekedni, ez is a szeretet útja. Naponta megküzdeni azért, hogy a másiknak legyen könnyebb és jobb, szintén csak szeretettel lehet. Olyan szeretettel, amiről Pál apostol ír íKor 13-ban, a szeretet himnuszában. ■ Koskai Erzsébet Imádkozzunk! Köszönjük neked, Istenünk, hogy világosan megmondod, mit vársz el tőlünk. Megvalljuk: időnként nagyon gyengék vagyunk a szeretetben. Kérünk, erősíts minket, hogy őszintén, tiszta szívből tudjunk szeretni téged és embertársainkat. Ámen. ZARÁNDOKÉNEK CANTATE Az Úr nevében indulunk ► Az istentisztelet így kezdődött: „Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében!’ Ettől keresztény: nem a magunk, még csak nem is a közösség nevében ünnepiünk, s a lelkész sem csupán a maga nevében beszél, hanem a Szentháromság egy Isten nevében. A zsoltáros szavával együtt valljuk: „A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta!’ (Zsolt 124,8) „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek” - biztat Pál apostol (Kol 3,17). Az istentisztelet így is ér véget. Áldást kaptunk, s az Úr nevében indulunk. Nagyszerű záróének ez, amely hidat ver az istentisztelet ünnepi órája és a hétköznapok közé. A Gyülekezeti liturgikus könyv különös gyöngyszeme Az Úr nevében indulunk kezdetű ének (GyLK 824). Ismét egy olyan lehetőségről van szó, amikor a gyülekezet az 1982 óta használt énekeskönyv dallamára énekelheti az „új” szöveget. Bár Magyarországon nem teljesen elterjedt ez a melódia, de Luther Tízparancsolatról szóló kátééneke egyszerű dallam, könnyen tanulható, énekelhető. (Ez a szent tízparancsolat - EÉ 433. A furcsa „ellentmondás” hogy a dallam eredetileg zarándokének volt, Luther csak „kölcsönvette”.) A legkorábbi feljegyzések, amelyek említik az éneket, 1422-ből valók. Azonban ennél régebbi anyagról van szó. Eredetileg nem záróéneknek készült. Éppen ellenkezőleg, az útnak indulók énekelték: már a 12. századtól hangzott az ének ősi formája a zarándokok ajkán. S ez ma számunkra azt jelenti, hogy nemcsak a templomból való hazainduláskor énekelhetjük, hanem mindig, amikor útra kelünk, amikor útközben egy-egy új szakaszt kezdünk. Ahogy az újszövetségi Zsidókhoz írt levél Isten vándorló népének vigasztalása, úgy válhat számunkra is erőforrássá ez az ének. Vándorok vagyunk, Isten vándorai: bölcsőtől koporsóig, a teremtésből az új teremtésbe, a földi születéstől az örök életig. Mivel azonban mi már emmausi tanítványok módjára járhatjuk az utat (melléjük szegődött Jézus...), bátran vallhatjuk gondolatban, imádságban és énekben: az Úr nevében indulunk, vele járunk („Te vagy kísérőnk” - 2. vsz.), és reménységünk szerint hozzá érkezünk. Nikolaus Herman formálta meg az éneket a reformáció korában (1560 körül), s ez a verzió öröklődött az evangélikus egyházban évszázadokon át. A német énekeskönyvben ma is megtalálható (EG 498). A négy versszak kibontja számunkra a bejelentésként, imádságként, jelszóként hangzó mondatot: mit is jelent, hogy az Úr nevében in$ in Az Úr ne-vé-ben in - du-lunk, Mu - tas - sa an-gya- 4-r r 'r r r la u - tunk, Mint egy - kor né - pét ve - zet - te,-44-Szol - ga-ság-ból ki - men-tet-te, Szánj meg, U - runk! 2. Te vagy kísérőnk, Úristen, Indulásban, érkezésben. Ösvényünkön világítasz, Oltalmat és védelmet adsz, Szánj meg, Urunk! 3. Ha magas hegyek, mély völgyek Vagy ínség távolít tőled, Nem tévelyedünk végleg el, Továbbjutunk kegyelmeddel, Szánj meg, Urunk! 4. Krisztus, te vagy az igaz út, Az üdvösségbe nyitsz kaput. Segítsd zarándokaidat, Kikért véredet áldoztad, Szánj meg, Urunk! Eged Ilién diczeriinc, dulunk. Érdemes lassan, meditálva, imádkozva végigolvasni a szöveget. Mindenekelőtt tudatosítani, hogy Isten vezeti népét. Ahogy egykor a kiválasztott népet a pusztai vándorlás idején, ahogy egyházát a történelem kétezer éves vándorútján vezette az Isten, úgy vezeti mindazokat, akik az ő útján járnak. A tömeges elmagányosodás idején pedig külön is fontos tudni, hogy ő kísér, óv, véd (2. vsz.), biztonságérzetet ad, útelágazásnál irányít (3. vsz.). S aki maga az út, elvezet a célig: a kiteljesedő, örök életbe, hisz oda tart a zarándokút. A szöveg (kyrie)leis-ének, hiszen minden vers így zárul: „Szánj meg, Urunk!” Eredetiben: Kyrie eleison! - Uram, irgalmazz! Ez az egyetlen helyes pozíció. Ő a nagy, akire hódolattal felnézek, akitől irgalmat kérek és várok, aki az én Uram. Bárcsak nem csupán a versszakok, hanem gondolataink és életfolyamataink egy-egy szakaszának végén is mindig ez a kiáltás vagy csendes imádság hangzana: Uram, irgalmazz! Az evangélikus egyház „flottás telefonszámai” 824-gyel kezdődnek. Tízezer evangélikus hívhatja egymást ingyenesen ilyen mobilszámmal. Istenhez és egymáshoz vezető utunkon pedig hangozhat a 824-es ének: Az Úr nevében indulunk. Legyen ez a flotta indulója. Útra s- az üdvösségre induló ének. ■ Hafenscher Károly
