Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-10-11 / 41. szám
evangélikus hetilap 74. évfolyam, 41. szám ■ 2009. október n. ■ Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap Ára: 250 Ft „Minden megállásnak az az értelme, hogy amiben éppen vagyunk, annak erényeit, gondjait, a továbblépés lehetőségeit, kivezető útjait az Úristen színe előtt végiggondoljuk.” Idősek világnapján !► 11. oldal „Ezután betekintést nyertünk a napilap internetes szerkesztőségének munkájába. Láthattuk, hogyan szerkesztik a hírportált, és az ezzel foglalkozó munkatárs kitért a hagyományos és az internetes újság különbségeire is.” Nyelvében él a diák? V* 12. oldal „Isten csodájának tartom, hogy a hét év alatt mindössze egy ifjúsági óra maradt el azért, mert a munkahelyemen váratlan esemény történt.” Beszélgetés Sztruhár András nem lelkészi egyházi munkással 13. oldal Kősziklára alapozva !► 3. oldal Budakeszi, indulj bátran! 4. oldal Fasori panoráma ► 8-9. oldal Interjú Lukáts Miklós volt politikai államtitkárral 10. oldal A hülyeség kora *• 15. oldal Reformáció és ökumené „Nem magunkért kiabálunk” Rendkívüli sajtótájékoztató előzte meg a reformáció hónapjának nyitó istentiszteletét ► A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) idén is összeállította a protestáns egyházak ünnepi rendezvényeit összefogó, immár hagyományos Október a reformáció hónapja elnevezésű országos ökumenikus programsorozatot. A 2009-es program október í-jére kitűzött megnyitó ünnepségét Budapesten, a MEÖT székházában rendkívüli sajtótájékoztató előzte meg. A sajtótájékoztató összehívására - a reformáció hónapjának megnyitása mellett - az a két nappal korábbi parlamenti találkozó adott okot, amelyen a történelmi egyházak vezetői Bajnai Gordon miniszterelnökkel tárgyaltak a gazdasági válságkezelés következtében az egyház-finanszírozásban bekövetkezett - az egyházakat hátrányosan érintő -, ideiglenesnek mondott változásokról. A reformáció hónapját megnyitó sajtótájékoztatón - melynek a szervezők a Nem magunkért kiabálunk címet adták - Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a MEÖT elnöke, Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) országos felügyelője és Répa Imre, a kaposvári Kaposi Mór Megyei Kórház főigazgató főorvosa osztotta meg gondolatait a sajtó képviselőivel. 1^ Folytatás az 5. oldalon Köszönet a szabadságért Ökumenikus istentisztelettel emlékeztek a határnyitás jubileumára a Deák téren ► Idén ünnepeljük az 1989-es keletközép-európai történelemformáló eseményeknek, a soproni határnyitásnak, a berlini fal leomlásának és a kommunista diktatúrák összeomlásának a huszadik évfordulóját. A Magyarországi Evangélikus Egyház vezetőségének meggyőződése szerint helyes, hogy az eseményekre emlékezve az egyház hívei is hálát adjanak Istennek a változásért, a történelmi fordulatért, a régóta vágyott szabadság eljöveteléért. A ’89-es „annus mirabilis” eseményeinek huszadik évfordulója alkalmából egyházunk idén júliusban háromnapos megemlékezéssorozattal és emlékkonferenciával idézte fel a változásokat az egykori helyszíneken, Sopronban és Sopronpusztán. A jubileum ünneplésének méltó zárásaként október 2-án Hálaadás a szabadságért címmel ökumenikus istentiszteletet tartottak német és magyar nyelven a Deák téri evangélikus templomban. A Protestáns Fórum közreműködésével szervezett ünnepi istentiszteleten Bölcskei Gusztáv református, Várszegi Asztrik római katolikus és Ittzés János evangélikus püspök, valamint Johannes Erlbruch budavári evangélikus lelkész és Willi Klinkhammer római katolikus pap liturgiái szolgálata mellett Margot Käßmann hannoveri evangélikus püspök hirdette Isten igéjét. Folytatás az 5. oldalon Fasori hálaadás - nem csak a Fasoréi t ► A fasori evangélikus templomban hangos énekszóval örült együtt Isten népe („az ifjak is a vénekkel együtt”) annak, hogy - a bibliai szóhasználatnál maradva - gyászukat az Úr ünnepre fordította, és mintegy négy évtizedes kényszerszünet után húsz évvel ezelőtt - a fasori evangélikus gimnázium újraindításával - kezdetét vette az egyházi iskolarendszer újjászületése. Az október 4-ei hálaadó istentiszteletre a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) mind a harminchét oktatási és nevelési intézménye meghívást kapott. A delegációktól zsúfolt templomban egyúttal a Luther Otthon száz évvel ezelőtti „kapunyitásáról” is megemlékeztek. Öregdiákok és az iskolapadokat ma koptatok mellett óvodapedagógusok, tanítók, tanárok és lelkészek hallgatták közösen Gáncs Péter igehirdetését. A Déli Egyházkerület püspöke egy ó- és egy újszövetségi igeszakaszon keresztül világított rá kettős küldetésünkre. Felidézte egyrészt Teremtőnk szavait, aki a világ művelését és őrzését bízta ránk (vö. íMóz 2,15), és emlékeztetett Krisztus missziói parancsára is, aki azt várja tőlünk, hogy tegyünk tanítványává minden népet (vö. Mt 28,19). „Való igaz, iskoláinkban, melyeket reformátor eleink »Isten veteményeskertjeinek« neveztek, nem minden gyümölcs tökéletes, és a búza mellett konkoly is terem, de a bennük végzett munka mégsem hiábavaló. Nem mestereket, hanem tanítványokat képzünk, hogy Isten aztán bevethesse velük a földet (vö. Hós 2,25a)” - fogalmazott igehirdetésében egyházunk oktatásért és ifjúsági munkáért felelős lelkészi vezetője. ^ Folytatás a 7. oldalon ■ D. Szebik Imre Méltán kérdezheti a tisztelt Olvasók közül valaki: van-e még jelentősége a reformációnak, érdemes-e, szabad-e még ünnepelni? Hiszen 1974 óta római katolikus testvéreink is magyar nyelven tartják az istentiszteletet, a Biblia az igehirdetésük alapja) igyekeznek elmélyíteni híveiket a keresztény hitben, és elkötelezett Krisztus-követőkké nevelik őket. Mindezeken felül jó kapcsolatot ápolnak a protestáns gyülekezetek tagjaival. Az egyházi vezetők is együtt tárgyalják meg közös ügyeiket, és az imahéten együtt imádkozunk minden kereszténnyel. Ez mind igaz - testvéreinknek is tartjuk őket a Krisztusban. Mégis szabad a reformáció történelmi jelentőségű tetteire emlékeznünk. Az egyház Ura olyan eseménysorozatot kezdett el az egyszerű ágostonos szerzetesen és addig még nevet sem szerzett tudós professzoron, Luther Mártonon keresztül, amelynek hatása napjaink katolikus egyházában is érezhető. A már említett Biblia-központúság mellett a laikusok szolgálatba állítása, feladatokkal való megbízása, a nők erőteljes szerepvállalása az egyházközségek életében, a diakónusok szolgálata valójában a reformáció gondolatvilágának megvalósulása. Mielőtt a kedves Olvasó „kriptokatolikusnak” gondolna, szeretném emlékeztetni, hogy tíz esztendővel ezelőtt valóban egyháztörténeti esemény zajlott Augsburgban. 1999. október 31-én hosszú évek teológiai fáradozása és imádságkoszorúja után a Lutheránus Világszövetség nevében Christian Krause, a szervezet akkori elnöke, a római katolikus egyház nevében pedig Edward Idris Cassidy bíboros aláírta a reformáció központi kérdéséről, a megigazulásról szóló közös nyilatkozatot. Ebben a római katolikus egyház felülvizsgálta a tridenti zsinat korábbi álláspontját, és a Biblia alapján a megigazulásról egyként vallott - lényegében - az evangélikus egyház meggyőződésével, amely a reformáció óta így foglalható össze: Isten bennünket Krisztus érdeméért ingyen kegyelemből fogad el megváltott gyermekeinek, s ajándékozza nekünk hit által az örök életet. Ezzel a testvéri egyetértéssel Krisztus érdeme és a kegyelem nagysága jut kifejezésre, még ha bizonyos kifejezések tartalmát tekintve van is árnyalati eltérés a teológusok felfogása között. Ezzel az ünnepélyes nyilatkozattal, annak ünnepi istentiszteleten való aláírásával ország-világ, de az Úristen színe előtt is kifejezték egyetértésüket az üdvösség elnyerése, az örök élet reménysége felől. A két egyház teológiai, hitbeli és spirituális egysége nyert így megpecsételést annak ellenére, hogy más kérdésekben bőven van különbség, és a hagyomány sokszínűsége is más-más hangsúlyt nyer a két egyház gyakorlatában. Tíz esztendővel ezelőtt valóban ünnepi érzések kerítettek hatalmába bennünket október 31-én Augsburgban. Felemelő volt a két istentisztelet a római katolikus és az evangélikus templombah, feledhetetlen az élmény, szinte mennyei látomásként hatottak ránk. Emberek ölelték meg egymást, ismeretlenek nyújtottak egymásnak békejobbot. Id. D. dr. Hafenscher Károly címzetes teológiai tanárral közösen örvendeztünk az istentisztelet után egy kávézó teraszán, egy kellemes kapucsínó fogyasztása közben. Egyszer csak ott, az utca kövezetén térdelt le előttem egy katolikus kolléga. Kérte, áldjam meg, mert nehéz tárgyalása lesz. Ő a német katolikus püspöki konferencia titkárságának vezetője, másnap neki kell előterjesztenie a püspöki kart megosztó témát. Áldást kér ahhoz, hogy az egyház Ura adjon erőt és bölcsességet ehhez a nehéz szolgálathoz. Előzőleg a közelünkben ült, hallotta, hogy magyarul beszélünk, és liturgikus viseletemen észlelte, hogy más felekezetű püspök vagyok. Meglepetéssel hallgattam szavait, s aztán a járda közepén térdelő kolléga fejére tettem kezemet, hangosan imádkoztam, és áldást mondtam anyanyelvén, németül. Amíg élek, nem felejtem el ezt az élményt, amely megszentelte és számomra hitelessé tette mindazt, ami a templomban történt. Valóban testvérek lettünk Krisztusban. Hafenscher Károly, atyai barátom élő tanúja volt az eseménynek. így függ össze reformáció és ökumené. A két történést összekapcsolja Jézus Krisztus személye. Jézus pedig egymáshoz vezet bennünket. A közelmúltban érdekes festményt láttam. Egy ép gyökérzetű fának a félig elszáradt lombozata szánalmas érzést keltett bennem. A másik fele szép zöld volt, tele gyümölccsel. De miért a félig elszáradt, száraz ágak szomorú látványa? Talán a vegyszerek hatása? Talán a csapadékhiány? A gyökereknek még elég az eső, de felfelé már nincs mit szállítani? A választ bizonnyal a szakértők több-kevesebb biztonsággal meg tudják adni. A kép azonban metaforikus jelentésű is. A reformáció gyökérzete még megtalálható protestáns egyházainkban. De van-e annyi felhajtó erő, Szentlélek-energia bennünk, ami a szívünkhöz is odaszállítja az ige időszerű üzenetét, a jézusi mondanivalót, hogy aztán kizöldelljen életünk fája, s roskadozzon az ízletes gyümölcsöktől, amelyeket környezetünk is örömmel kóstolgat? A keresztény egyházakkal együtt kiáltjuk a reformáció hónapjában: jöjj, Szentlélek, ajándékozd nekünk erődet, igédet, hogy a száraz ágak is életre pezsdüljenek, és általa élet sarjadjon egyházadban!
