Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-27 / 39. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. szeptember 27. 11 Nairobiban gyorsan sötétedik Rendhagyó, internetes interjú Bence Zsófival, az EKME önkéntesével ► Három hét is eltelt már azóta, hogy Bence Zsófi Anna, az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) önkéntes munkatársa Kenyába érkezett. Indulása előtt, még augusztus 30-án, vasárnap a kelenföldi evangélikus templomban istentisztelet keretében búcsúzott tőle gyülekezete és az EKME vezetősége. Áldást kértek útjára és elvégzendő szolgálataira. Úgy tervezték, mihelyt földet ér Nairobiban, és megismeri a kinti körülményeket, jelentkezik. Néhány nap múlva jött a hír: Zsófit kirabolták...- Könnyebb testi sértéssel megúsztam, nem bántottak nagyon - nyugtat meg Zsófi, miután e-mailben fölteszem neki a kérdést, hogy ugye jól van, és hogy mi is történt. - Szerencsére alig volt nálam fontos holmi, csak az útlevelem - ezt közben pótoltam - meg egy fényképezőgép.- Egyébként milyen a közbiztonság Nairobiban?- Fertelmes. A lakóparkokat - itt nagyjából csak azok vannak - hatalmas kerítések és biztonsági őrök védik. Az autók ajtaját mindig zárva kell tartani, nem ajánlatos az ablakokat lehúzni. És magam is megtapasztaltam, hogy este már nem szabad kint sétálni az utcákon...- Ezt már itthon is tudtad, aztán kint is figyelmeztettek a téged fogadó Szívtől Szívig Alapítvány munkatársai. Hogyan történhetett meg mégis a baj?- Egyrészt azért történhetett meg, mert akkor még csak két napja voltam Nairobiban. Nem tudtam, mikor sötétedik, azt meg főleg nem, hogy negyed óra alatt hirtelen sötét lesz. Másrészt rá voltam bízva egy akkor már két hónapja ott szolgáló önkéntesre. Túlzottan megbíztam abban, hogy ismeri a várost, tudja, milyen negyedeket kell elkerülni. És hát azt sem tagadom, hogy szerepet játszott némi fiatalos felelőtlenség is.- Bizonyára javadra válik még ez a keserű élmény is. Örömmel tapasztalom viszont: nem tántorított el attól, hogy Nairobiban maradj. Mi indított arra, hogy öt hónapon át kint szolgálj? kívül bibliaismereti része is van a képzésnek, amikor részletesen feldolgoznak egy történetet. A résztvevők maguk is nyomornegyedekben élő fiatal srácok, akik a saját gyülekezetükben tanítják a kicsiket. Nagyon jó- Már tizenévesen megtetszett a missziós munka. Nagyszüleim - néhai Bencze Imre és felesége, Ágnes - révén több misszionáriussal is találkoztam. Részt vettem két ilyen témájú gyermektábor szervezésében is. Ezenkívül szerettem volna - ha csak rövid ideig is - olyan helyen hasznosítani frissen szerzett gyógytornász végzettségemet, ahol tényleg nagyon nagy szükség van erre. Azt sem titkolom, hogy a kíváncsiság is vezetett, szerettem volna „világot látni”.- És mi érdekeset láttál e néhány hét alatt?- Ami eddig legjobban tetszett, az a vasárnapi iskola tanárainak képzése volt. Ez egy rendszeres, havi alkalom, ahol végigveszik, milyennek kell lennie egy vezetőnek mint szolgának, mint példaképnek, hogyan kell viselkednie a gyerekekkel. Ezenvolt látni a nyitottságukat, elkötelezettségüket.- Ha az elkötelezettségnél tartunk: tudom, korai egy ilyen kérdés, mégis érdekelne. El tudnád magadról képzelni, hogy hosszabb időt - akár éveket - missziói munkában tölts?- Hát azért, bevallom, most nagyon hiányoznak az otthoniak. De ha tudhatnám, hogy nem egyedül kellene nekivágnom egy hosszabb szolgálatnak, azt hiszem, vállalnám.- Indulásod előtt áldásban részesültél, Isten oltalmába ajánlottunk téged. Azóta is rendszeresen imádkoznak érted a kelenföldiek, a külmissziói egyesület tagjai. Mit jelent ez neked?- Nagyon megerősítő, és én is imádkozom rendszeresen az otthoniakért. ■ B. Pintér Márta Másoktól függni: értékek és előnyök Figyeltük-e már meg sportmérkőzéseken - legyen akár foci-, akár kosármeccs hogy vannak olyan esetek, amikor egy játékos kisajátítja a labdát, és nem hajlandó társainak passzolni? Akármilyen jó is ez a játékos, az ellenfél védelme hamar csapdába szorítja, leszereli, kikapcsolja. Igen jó oka van annak, hogy csapatban játszanak - ők sem tudnak egyedül boldogulni. Hasonlóképpen a munkahelyeken az egyéni teljesítmény iránti túlzott elvárások gyakran oda vezetnek, hogy feláldozzuk a közösségi célokat, és végül kudarc a következmény. Az együttműködés helyett a „sztárok” inkább magukra irányítják a figyelmet, és miközben saját szekerüket tolják, gátolják a vállalat boldogulását. A sikeres vállalatok megtalálják az egyensúlyt az egymásrautaltság és az egyéni teljesítmény között. Első helyre teszik a csapat céljait, és arra bátorítják a csapatban dolgozókat, hogy egy irányba húzva érjék el ezeket a célokat. A vállalatok emellett nagyra értékelik minden ember egyedi tehetségét, szorgalmát. De jól tudják, ha megengedik az egyéni céloknak a csapat céljai fölé való helyezését, akkor - jobb esetben - csökken a hatékonyság, rosszabb esetben pedig menthetetlenül elmérgesedik minden. A csapatmunkával és az egymásrautaltsággal kapcsolatos gondolatok egyáltalán nem új keletűek: aspektusait megfigyelhetjük szinte minden civilizációban. A Biblia pedig - noha több ezer éve írták - gyakran megerősíti, milyen értékesek az együtt dolgozó emberek. Nézzük meg az ószövetségi Prédikátor könyvében leírt alapelveket. Még a legerősebb egyéniségnek is szüksége van mások segítségére. Ha szárnyal a vállalat, a vezérigazgatója aratja le a legtöbb babért - és kapja a legtöbb kritikát, ha kudarcot vall. De még a legnagyobb, legtöbbet elért vezető sem tudja munkáját egyedül végezni, és nyilvánvalóan nincs meg minden elvégzendő feladathoz a szakértelme. „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van” (Préd 4,9) A csapatmunka megerősít, segíti, hogy felülkerekedjünk a kudarcokon. Senki sem nyújt folyamatosan százszázalékos teljesítményt. Amikor kudarcot vallunk - amikor megbotlunk -, segít, ha valaki ott van mellettünk, felemel, leporol, bátorít az újrakezdésre, és segít megtalálni, hogy mi lehetett a baj. „Mert ha elesnek, az egyik emberfölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki!’ (Préd 4,10) Az elkülönülten végzett munka behatárolja a termelékenységet. Az egyedül végzett munka súlyosan korlátozhatja a teljesítményt különösen olyan kreatív feladatoknál, ahol az egy irányba dolgozó elmék olyan megoldással állhatnak elő, amelyre egy ember egyedül soha nem jön rá. „Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg?” (Préd 4,11) Az egymásrautaltság olyan erőt ad, amilyet más módon nem tudunk megkapni. Egy igásló egy bizonyos súlyt tud elhúzni, de ha társul mellé egy második, együtt ennek a többszörösével is megbirkóznak. Ez az üzleti életre is igaz, ahol az előttünk álló feladatokat egyedül néha képtelenség megoldanunk. „Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar” (Préd 4,12) ■ Rick Boxx Hajnali hála Éberen fekszem az ágyamban. Egy pillanatra felkapcsolom a lámpát, hogy megnézzem, hány óra van. Hajnali 3 óra 20 perc. Férjem békésen alszik mellettem. „Úgy szeretek aludni, mint a medvék” - mondja gyakran. Én viszont ébren alvó vagyok. De most vajon miért ébredtem fel? Pont most, mikor olyan fárasztó napom volt! A nyári szabadságok miatt egyedül voltam a hivatalban, fizetés és segély kifizetése egy napra esett. Sok ember, közben telefonok, ügyfelek. A szomszéd hatalmas kutyája mély hangon ugatni kezd. Á! Hát ez ébresztett fel! Csak nyugalom! Biztosan vissza tudok még aludni. Még hangosabb ugatás. Miért nem tudják a hátsó udvarban tartani ezt az állatot? Becsukjam az erkély ajtaját? De hiszen még most is rekkenő a hőség a padlásszobánkban. És csak ugat, csak ugat! Autóberregés - előttünk állt meg. Ajtócsapkodás. Még ez is! Az alvásból már nem lesz semmi! Jól felhúztam magam! Ekkor női hangot hallok: „Hát itt vagy, Lédi?” Pont az én ablakom alatt kell ilyenkor hangoskodni? Most már megnézem, ki az! Óvatosan kiszállok az ágyból, és az erkélyre osonok. Közben a szomszéd kutyája egyre csak ugat. A sövényünktől nem láthatok mindent, de az utcai lámpa pont megvilágítja a hölgy alakját, aki az árok fölé hajol. Mellette egy tíz év körüli fiúcska.- Hát itt vagy, kiskutyám? Ne félj! Megtaláltunk! Nem lesz már semmi baj! Kisfiam, simogasd meg te is, hogy megnyugodjon! Tejó ég! - gondolom. Ebben az időpontban! Ilyen kis gyerekkel! Mióta kereshetik a kutyusukat?! Nem lehetnek idevalósiak, mert nem ismerem fel őket. Ekkor a kisfiú arrébb lép az út közepe felé. Kezeit összekulcsolva magasan az ég felé emeli, és valamit mond mozgó szájáról ítélve. Szinte megdermedek! Mennyit búsulunk vidéki kis templomunkban, ha nem jönnek a fiatalok az istentiszteletre! Ez a fiúcska valahonnan mégis tudja, hogy ilyen dolgok csak „segítséggel” történnek, és azt meg is kell köszönni. A kutyust berakták az autóba, és elhajtottak. Visszafekszem az ágyba. A szomszéd kutya elhallgatott. Egy idő múlva feltűnik, hogy továbbra sem tudok elaludni. Még éberebb vagyok, mint eddig, de most nem a méregtől. Jó érzés tölt el. Szinte mindennap felkavar valami, amit tévében, rádióban, a környezetemben hallok, látok. És most mégis történt valami, aminek csak véletlenül, titokban lehettem tanúja, de ez bizakodással tölt el. Elhatározom, hogy életemben először tollat ragadok, és leírom, hogy ne felejtsem el! ■ Gölczné Havasi Szidónia HETI ÚTRAVALÓ Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. (2TÍU11,10) Szentháromság ünnepe után a 16. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten egyszülött Fiának és angyalainak értünk végzett szolgálatát tárják elénk. Tudnunk kell, hogy Krisztus méltósága nagyobb az angyalokénál, mert azok szolgáló lelkek, „akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget” (Zsid 1,14). Krisztus azonban Isten, ezért: „Ahogyan az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.” (Jn 5,21; LK) Életünk el van rejtve Krisztusban! Ám ő kiáltó szavával életre hívja a negyednapos halottat is: „Lázár, jöjj ki!” (Jn 11,43) Ezt az örök Vagyok így indokolja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25-26) Üdvösségünk tehát az élő Jézusba vetett élő hitünktől függ! Ha ezt érzed: „Szomjúhozik lelkem az élő Isten után” (GyLK 704), tudhatod, Isten hívott el s szabadított meg „nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint (...). Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk megjelenése által” (2Tim 1,9b.10a). „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban” (Róm 6,23) Mihály főangyal ünnepe tanít: „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsolt 34,8; LK) Kérhetjük is Istent: „Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam!” (Luther) „Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, de nem tudott felülkerekedni. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével.” (Jel 12,7-9.11) Reformátorunk írja: „A keresztyének e földön bizonyságtétellel, vagyis az ige hirdetésével s megváltásával verik le az ördögöt, mikor közéjük akar lopakodni, hogy kibuktassa őket üdvösségükből.” Az Úr angyala által Isten szólt Hágárhoz: „Nagyon megsokasítom a te utódaidat’.’ (íMóz 16,10) S az utolsó ítéletet három angyal jelenti be. Az elsőnél volt az örök evangélium, és hatalmas hangon így szólt: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája’.’ (Jel 14,7) Jézusnak ugyan rendelkezésére áll Isten összes angyala, elfogásakor mégsem kért segítséget: „gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Mt 26,53) Ő önként ment értünk a keresztre, hogy legyőzze a bűnt, a halált s az ördögöt. Viszont Pétert az Úr angyala szabadította ki éjjel a börtönből, s a városkapu magától megnyílt előttük! „Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az őangyalát, és kimentett engem’.’ (ApCsel 12,11) Az elmúlhatatlan életben nemcsak Jézus Urunkat, de a nekünk szolgáló angyalokat is színről színre látjuk: „Az égi karban, angyalnyelven / Zeng már feléd a glória. / Minden gyöngykapu kitárva, / A trónnál angyalok közt állva, / Áld énekünk, Isten Fia!” (EÉ 493,3) ■ Garai András IX0YC
