Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-27 / 39. szám
8 -m 2009. szeptember 27. PANORAMA 111 ~ iiir ? iiiiiB'iiiT 1H11 mmmmmmmmmimh'~ ni1 i Evangélikus Élet NEM VOLT KELLŐEN TÁJÉKOZOTT? Az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa egyházi vezetőkkel találkozott Bölcskei Gusztáv szerint nem volt mindenben kellően tájékozott az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségi főbiztosa azon a szeptember 15-i budapesti megbeszélésen, amelyen a magyarországi történelmi egyházak vezetőivel folytatott tárgyalásokat a szlovákiai nyelvtörvénnyel kapcsolatban. A Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnökének álláspontjáról a zsinat kommunikációs szolgálata múlt csütörtökön tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát (MTI). Knut Vollebaek és Prőhle Gergely a szeptember 15-ei munkareggelin A közlemény szerint az egyházi vezetők úgy vélik, hogy a szlovákiai államnyelvtörvény súlyosan sérti a kisebbségek anyanyelvhasználathoz való jogát. A történelmi egyházak vezetői ezért azt javasolták, hogy szülessen egy új, átfogó kisebbségügyi törvény, amely biztosítaná a felvidéki magyarok anyanyelvhasználatát is - áll a Magyarországi Református Egyház Zsinata kommunikációs szolgálatának közleményében. Tájékoztatásuk szerint Knut Vollebaek, az EBESZ kisebbségi főbiztosa úgy fogalmazott: hiba, hogy a szlovák nyelvtörvény módosítása nyugtalanságot kelt a magyarok körében... Bölcskei Gusztáv szerint, ha a szeptemberben elfogadott nyelvtörvény ügyében nem lesz változás, akkor azzal a kisebbségi jogokat csorbítják majd, a változás hiánya pedig precedensértékű is lehet, hiszen „felbátoríthatja a szomszédos országokat, hogy ott is korlátozzák a jelentős számú magyar lakosság kisebbségi jogait” Úgy látja, hogy erre a negatív lépésre van hajlandóság a szomszédos országokban. Példaként említette, hogy a Vajdaságban ledöntöttek egy Luther-szobrot, amelyet 2007. október 31-én, a reformáció emléknapján állítottak a protestánsok. Az MTI-t a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) sajtóirodája tájékoztatta arról, hogy szeptember 15-én a magyarországi történelmi egyházak vezetőivel találkozott Knut Vollebaek. A munkareggelin ott volt Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök, Bölcskei Gusztáv, a református zsinat lelkészi elnöke, Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke és Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója. A találkozót a főbiztos kezdeményezte azután, hogy az egyházi vezetők levélben keresték meg őt - írták a közleményben. M MTI Szja-felajánlás: 16,6 milliárd forint 29 741 kedvezményezettnek A 2008. évi személyi jövedelemadó 1+1 százalékáról érvényesen rendelkező 1,68 millió magánszemély 16,6 milliárd forintot ajánlott fel 29 570 civil szervezetnek - 169 egyháznak és a két kiemelt költségvetési előirányzatnak. Ez összegben és a felajánlók számát tekintve is csak közel a fele annak, ami lehetséges lenne. Mogyorósiné Gábor Hajnalka, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) elnökhelyettese szeptember 15-i sajtótájékoztatóján elmondta: a 2008. évi személyijövedelemadó-bevallás keretében az idén 4,6 millió bevallóból 3,6 millió magánszemély 32,8 milliárd forintról rendelkezhetett volna. Közülük mindössze 1,8 millióan éltek a lehetőséggel, és a nyilatkozatok 92 százalékos feldolgozottsága alapján eddig 1,68 millió érvényes felajánlást tartanak nyilván. Valamennyi érvényes technikai számmal rendelkező egyház kapott felajánlást. A magánszemélyek 169 egyháznak 790 ezer nyilatkozat alapján 4,9 milliárd forintot ajánlottak fel. Az APEH kimutatása szerint az egyházak közül a legtöbb felajánlás - mintegy 3 milliárd forint - a Magyar Katolikus Egyháznak érkezett, utána következik a Magyarországi Református Egyház mintegy 1 milliárd forint, a Magyarországi Evangélikus Egyház 304 millió forint, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége 84 millió forint és a Magyarországi Baptista Egyház 73,6 millió forint összeggel. Mogyorósiné Gábor Hajnalka elmondta: a kiemelt költségvetési előirányzatokra 289 ezer érvényes nyilatkozat érkezett, és a felajánlott összeg meghaladta az 1,9 milliárd forintot. A legtöbben a gyermekszegénység elleni programot támogatták 1,5 milliárd forinttal, a nemzeti tehetségprogramra 404 millió forint felajánlás érkezett. A civil szféra javára 1,6 millió érvényes nyilatkozat érkezett, 29 570 civil szervezetnek több mint 9,7 milliárd forintot ajánlottak fel. A legtöbb felajánlást a társadalmi szervezetek, alapítványok, közalapítványok kapták. Balázs Eszter Ágnes, az APEH Központi Hivatal Adóügyi Főosztályának vezetője elmondta, hogy a jelenlegi feldolgozottság alapján 223 ezer az érvénytelen felajánlás. Az érvénytelenség oka egyebek között, hogy nem fizette be határidőre a személyi jövedelemadót a beküldő, vagy a határidő után küldte be a nyilatkozatot, illetve több kedvezményezettet is megjelölt. A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy az érvénytelenül nyilatkozók 2009. november 30-ig értesülnek arról, hogy a felajánlott összeg nem érhet célba. Az elektronikus hozzáféréssel rendelkező nyilatkozók tájékoztatást kérhetnek a felajánlott összeg eljuttatásáról, a papíron adózók viszont csak közvetetten értesülhetnek arról, hogy felajánlásuk megérkezett a kedvezményezetthez. M MTI ► A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely 2008-2009-es programsorozata Veres Emese- Gyöngy vér „Mikor Oláhország háborút izene...” - A barcasági csángók kálváriája című kötetének bemutatójával zárult júniusban. A Reményik Sándor Galériában megrendezett záró programot a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház szervezte. A könyvbemutatók mellett közéleti, politikai és kulturális jellegű vitaesteknek egyaránt teret adó kolozsvári műhely különböző rendezvényeiről lapunk is több alkalommal beszámolt, csakúgy, mint a magyarországi és romániai képzőművészeknek a Reményik-galériában szervezett kiállításairól. „A művészet nyitott, mindenkié, az pedig a barátságot és a megértést szolgálja, hogy egy magyar galéria a román képzőművészeket is vendégül látja” - magyarázta kérdésünkre Adorjánt Dezső Zoltán, az evangélikus-lutheránus egyház püspöke. Tőle tudjuk: Szép Krisztinát, a galéria mai vezetőjét Essig József, a galériát korábban irányító Essig Klára férje mutatta be négy évvel ezelőtt a püspöknek. Kettejükkel beszélgettünk a műhely és a galéria múltjáról és a jövőbeli tervekről.- Milyen múltra tekint vissza a galéria, és hol helyezkedik el abban a műhely? Adorjáni Dezső Zoltán: A Reményik Sándor Galéria szépsége az épület adottságából fakad (az evangélikus-lutheránus püspökség egyik középkori szárnyában rendezték be), és ezt már az elődöm is felfedezte. Azelőtt koszos pince volt, olyan raktárhelyiség, amelyet hol használtak, hol nem, néhanapján pedig be is ázott. Megtisztították, helyreállították a helyiséget, és bár kiállításokat szerveztek falai között, továbbra is elég komoly gondok merültek fel az állagával kapcsolatban. Nem sokkal azután, hogy 2004 októberében átvettem a püspöki szolgálatot, Makkal Tamás magyarországi építész barátom látogatott meg, aki a galéria megtekintése után azt javasolta, hogy végezzünk egy nagyszabású falfeltárási munkát. Az ő ötletén és útmutatásán felbuzdulva lefejtettük, letisztítottuk a vakolatot, és szűkös anyagi lehetőségeink ellenére restauráltuk a termet (pár milliárd régi lejbe került). így alakult ki tulajdonképpen a mai galéria. Falai között eleinte többnyire egyházi találkozókat és kiállításokat szerveztünk, a terem szépsége és egysége miatt azonban arra gondoltunk: jó lenne útjára indítani egy közéleti-értelmiségi műhelyt is.- Miért éppen Járosi Andorról kapta ez a nevét? A. D. Z.: Járosi a két világháború között lelkészként szolgált Kolozsváron. Az oroszok elhurcolták, és fogságban halt meg, ilyen értelemben tehát mártír is. Amellett, hogy nagyszerű lelkipásztor volt, teológiai magántanárként is dolgozott, ugyanakkor részt vett az irodalmi élet szervezésében. Jó barátja volt Reményik Sándornak, Láng Bélának, Olosz Lajosnak, Makkal Sándornak és Tavaszi Sándornak is. Keveset írt (leginkább színház- és irodalomkritikákat), viszont barátként és a társaság lelkigondozójaként igyekezett mindenhol jelen lenni. Különleges kapcsolatot ápolt az Erdélyi Helikon körével, és dolgozott a Pásztortűz című erdélyi irodalmi folyóiratnak is. Bár a mecénások, a pártfogók mindig fontos szerepet töltöttek be az irodalmi életben, Járosiról mintha kicsit megfeledkeztünk volna az utóbbi években. Emiatt döntöttünk úgy, hogy róla nevezzük el a műhelyt. Az első előadás, amelyet a galéria restaurálása miatt még Színvonalas elő kíván lenni a Beszélgetés Adorjáni Dezső Zoli a püspökség felső tanácstermében tartottunk, Járosiról szólt, magyar irodalom szakos unokája révén ismerhettük meg őt közelebbről. Tudtuk azt, hogy Kolozsváron sokféle kerekasztal és műhely létezik, ennek ellenére fontosnak tartottuk, hogy az igehirdetés mellett az egyház a keresztény, a magyar és az egyetemes kultúra előmozdítását is szolgálja, természetesen a maga eszközeivel. Célközönségként elsősorban a kolozsvári magyar értelmiségre gondoltunk, az elkövetkező időszakban azonban mind a román, mind pedig az európai kultúrával egyfajta mélyebb dialógust szeretnénk kialakítani. Az elmúlt három évben többnyire önmagunkkal, a saját kultúránkkal voltunk elfoglalva, ami nem föltétlenül rossz, sőt kezdetnek nagyon is jó, hisz erre már lehet építeni. Véleményem szerint a kereszténység nyitott, befogadó jellegű, a másságot és a másként gondolkodást egyformán tolerálja. Ilyen szempontból nyitni kíván a Járosi-műhely is más világnézetek irányába, hogy velük párbeszédet folytathasson. Kezdetben sem kimondottan irodalmi vagy teológiai műhelyt szerettünk volna létrehozni, a cél az volt, hogy minél változatosabb témákat vonultassunk fel a kolozsvári közönség előtt.- Nyilván nem tudunk az elmúlt négy év valamennyi előadásáról részletesen beszélgetni. Arra kérném, vázolja, mi mindenről is volt szó a Járosi-műhelyek keretében. A. D. Z.: Bár a politikum sok esetben konfliktust generál, mégis olyan fórumot kívántunk teremteni, ahol a különböző pártok képviselői a nyilvánosság előtt ütköztethetik egymással véleményeiket. A műhelyek esetében nem lehet azt mondani, hogy ha X részt vesz, akkor Y nem juthat szóhoz, mert sérti az előző emberi méltóságát. Egyetlen kérésünk az volt, hogy az övön aluli ütésektől mindenki tartózkodjon, tisztességesen, a vitapartnert tisztelve viselkedjenek a résztvevők. A választások miatt tavaly több alkalommal kerültek terítékre politikai jellegű témák: a helyhatósági választások előtt Csorna Botond, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség városi tanácsosa, valamint Gergely Balázs, a Magyar Polgári Párt kolozsvári szervezetének akkori elnöke beszélgetett egymással. A hallgatóság előzetes félelmei ellenére akkor baráti társalgást hallhattunk, de olyan esetek is előfordultak, amikor igen éles felszólalásoknak lehettünk tanúi. Magyarországi politikusokat, közgazdászokat is meghívtunk, és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) sorsáról is beszélgettünk. Igényként jelentkezett közben a Babe§-Bolyai Tudományegyetem és az EMTE közötti feszültség tisztázása is: emlékszem, negyven-ötven egyetemi oktató vett részt a beszélgetésen, tudták ütköztetni nézeteiket, ugyanakkor pedig mind a sajtónak, mind pedig a résztvevőknek lehetőségük volt első kézből tájékozódni a téma lényegbevágó részleteiről. Több találkozónk volt már az élhető város témájában: a főtér ügyében meghívtuk a városi tanácsban dolgozó RMDSZ-es politikusokat, élükön László Attila alpolgármesterrel. Az akkori beszélgetés hatására később vendégül láttuk Guttmann Szabolcsot, Szeben korábbi főépí-Bizalmas beszélgetés a bizalomról p. A tudósító örömmel jelentheti, hogy a Déli Egyházkerület építő hagyományt folytat a regionális - jelen esetben a Tolna-Baranyai és a Pesti Egyházmegyét illető - felügyelői konferenciák megszervezésével. A rendezők igyekeztek megfelelni a tavaly Szekszárdon megfogalmazott igényeknek: hosszabb együttlétre van szükség, nem elég fél nap. A vendéglátó Deák téri gyülekezet - a kívánalmaknak eleget téve - valóban otthont és keretet adott a szeptember 19-i találkozónak. Radosné Lengyel Anna felügyelő asszony köszöntő szavai után Smidéliusz Gábor igazgató lelkész adta meg a találkozó alaphangját Zsid 10,35 alapján: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” A bizalom jegyében a szervezők egy másik kerületből hívtak előadót, és olyan diszkrét információk is elhangzottak, mint a gyülekezet bevételei, illetve gazdálkodási megoldások. Győrfi Károly, az óbudai egyházközség felügyelője menedzserigazgatói munkakörének-beosztásának megfelelően vérbeli profizmussal s^ólt egy működő és fejlődő gyülekezet emberi mozgatórugóiról. Az ebédszünet után a találkozó erős „történészi befolyás” alá került. A résztvevők először az Evangélikus Országos Múzeumban tettek látogatást, majd Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész a Deák téri templom történetének részleteit idézte fel a helyszínen. A délutáni előadást Tőkéczki László tanszékvezető egyetemi docens, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka tartotta Bizalom az egyházak iránt Magyarországon? címmel. Túl azon, hogy színes tablót tárt az egybegyűltek elé a magyarországi protestantizmus történeti és nemzetiségi hátteréről, kiemelte a közösségi tudatnak, a „honnan jöttünk” ismeretének fontosságát, amelyet a múlt századi események keményen romboltak, és az elmúlt húsz évben nem sikerült teljes mértékben megtalálni. Óvott attól, hogy túlságosan a statisztikai mutatók hatása alá kerüljünk, és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy van esély az egyházak és gyülekezeti közösségek fejlődésére. A vitaindítónak szánt előadást nem is annyira vita, hanem az előadó megállapításait erősítő hozzászólások követték. A zárszó előtt Somogyvári Imre bonyhádi felügyelő tett javaslatot a Bélyeggyűjtők Evangélikus Szövetségének megalapítására, felhívását néhány első napi Luther- és Kálvin-borítékkal demonstrálva. ■ Dr. Sramó András
