Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-13 / 37. szám
io ■m 2009. szeptember 13. FÓKUSZ Evangélikus Élet Először ösztöndíjas koromban helsinki csoporttársaim szegezték nekem a címbeli kérdést - mint ahogyan a Néprajzi Múzeumban a finn köztársasági elnök, Tarja Halonen is említette a kiállítást megnyitó beszédében: a finneket (is?) nagyon érdekli, milyennek látják, gondolják őket. A diákok is arra voltak kíváncsiak, milyen kép él róluk a magyarok fejében. Nos, ugye, szőkék, kék szeműek, az országukat hó födi, s ha nem is jegesmedvék, de rénszarvasok vannak mindenfele. Elcsodálkoztak, s jót derültek a válaszon - tekintve, hogy egyetlen szőke lány ült a teremben, a kék szemű kifejezés pedig hiszékenyt, naivat jelent finnül... Ennyit a sztereotípiákról. Szerencsére a Néprajzi Múzeum kiállítása nem ezeket a „látatíanban” kialakított véleményeket gyűjtötte össze, MILYENEK A FINNEK? hanem inkább azt mutatja meg, milyennek ismerhették meg a finnekkel kapcsolatba került emberek - kutatók, utazók, építészek, sport- és zenerajongók stb. - az északi nyelvrokonokat. Gyönyörűen öntötte versbe Weöres Sándor a Rongyszőnyegben: „Ki minek gondol, az vagyok annak...” Másnak ismeri meg a finneket az, aki egy multinacionális cég alkalmazottjaként dolgozik náluk néhány évig, és másnak, aki testvér-gyülekezeti úton tölt köztük egy-két hetet. S hogyan lehet az összegyűjtött emlékeket itthon átadni? Mozaikokban. Első ránézésre ezt teszi a kiállítás is - bemutatja a néprajzi, nyelvi gyűjtések anyagát, mutat valamit a finn zenéből, iparművészetből, kicsit a szaunakultúrából, kicsit a sportéletből... Valami azonban számomra összeköti ezeket a mozaikdarabokat; megmutat valamit a kiállítás abból, amit én nagyon szeretek a finnekben: azt, ahogyan a régi és új, ősi és modern magától értetődő természetességben tud náluk/bennük egyszerre jelen lenni. Nehéz ezt elmagyarázni. A hagyományőrzés számukra nem a régi dolgok befagyasztott őrzését jelenti, hanem azok élő alkotóelemei mai kultúrájuknak. A régészeti leletek motívumkincsei alapul szolgálnak a mai iparművészeknek, megjelennek a divatos ékszereken; az ősi szauna beépül a lakótelepi lakások fürdőszobájába (pincéjébe, padlására), és még sorolhatnám oldalakon keresztül. A kiállítótermekben is az fogott meg, ahogyan a muzeológusok, az élethez hasonlóan, egymás mellé helyezték a régit és az újat. A háncsedények, régi használati eszközök mellett kaptak helyet a Fiskars szerszámok, a kantelék mellett a tinédzserek körében nálunk is oly' igen mmmmrnm m népszerű metálegyüttesek, mint a Korpiklaani vagy az Ensiferum. A régi síbotok mellett ott látjuk a legmodernebb nordic walking botokat, a régi népviseletek mellett pedig a mai „népviseletet” a Marimekkotermékeket. (Megjegyzem, a finnbarát magyaroknak is ezek a névjegyei - egy-egy Marimekko tárca/táska/mappa stb. ott bujkál majd mindannyiunknál.) Bátran ajánlom a kiállítást mindenkinek, aki járt már Finnországban, s szívesen felidézi az emlékeit, nézze meg: Ilyenek a finnek?; s azoknak is, akik még nem voltak: Milyenek a finnek? A kiállítás - (M)ilyenek a finnek? - Finnország magyar szemmel - 2010. november 28-ig tekinthető meg Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. ■ Darvas Anikó Fabiny Tamás püspök Finnországban A boldogság változik Finn egyházi napok - Jyväskylä 2009 A finnországi Jyváskylábe látogatott Fabiny Tamás, egyházunk külkapcsolatokért felelős püspöke - felesége társaságában - augusztus 18. és 21. között. Először teológiai konferencián vettek részt. A tanácskozásra azoknak a gyülekezeteknek a lelkészei és világi vezetői kaptak meghívást, amelyeknek testvér-gyülekezeti kapcsolatuk van magyarországi, észtországi és oroszországi evangélikusokkal. A több mint száz résztvevő előtt tartott előadásában a püspök egy - a gyenesdiási Kapernaum-otthonban látható - festményből indult ki. A képen három, a vihar által megtépázott fenyő látható: az allegorikus szándék szerint Magyarország, Finnország és Észtország... Hazai egyházi életünkről szólva Fabiny Tamás a beszélgető és a vigasztaló egyház modelljét vázolta fel, különös tekintettel a testvérgyülekezeti kapcsolatokra. A konferenciát követően a magyar vendégek a finn egyházi napok ren: dezvényeit látogatták meg. A mintegy tizenötezer résztvevő több tucat hitépítő, zenei és közéleti program között válogathatott. Az egyik programpont egy, az elmúlt húsz év történéseit érintő kerekasztal-beszélgetés volt. Ennek keretében Fabiny Tamás, Matti Repo tamperei és Július Filo nyugalmazott szlovákiai püspök (képünkön) cserélt eszmét fussy Rytkönen lelkésznek, a Kotimaa című hetilap vezető szerkesztőjének moderálásával. Az egyházi napokon részt vett a debreceni gyülekezet négyfős, valamint a nyíregyházi gyülekezet tizennégy fős küldöttsége is. ■ EvÉlet-infó Közép-Finnország nagy egyetemi városa és egyúttal Debrecen testvérvárosa is Jyväskylä. Még a hatvanas években kezdeményezte a város gyülekezetének elnöksége a kapcsolatfelvételt a Debreceni Evangélikus Egyházközséggel. Ez a kommunista uralom alatt megtörtént, Szabó Gyula esperes idején, és a kapcsolat a két város evangélikus gyülekezete között mindmáig eleven és intenzív. Nincs olyan év, hogy ne jöjjön tőlük hozzánk valaki, vagy mi ne menjünk hozzájuk. Baráti kapcsolatok szövődtek, ezeket a gyülekezetből többen is ápolják, immár évtizedek óta. Idén Jyväskylä volt a házigazdája a kétévente megrendezésre kerülő finn egyházi napoknak. Ha rákérdeztem egy-egy programpontra, akkor gyakran kaptam azt a választ: a központban intézték, hogy így legyen. De a helyi gyülekezeti vezetés azért karakteresen meg tudta mutatni saját arculatát. Ez több alkalommal is fiatalos, néha formabontó alkalmakban nyilvánult meg. A rendezvény nyitányára például a házigazda gyülekezet vezető lelkésze, Jukka Keskitalo kerékpárral, védősisakkal a fején gurult be, és a helyi polgármesterrel beszélgetett arról, hogy miben rejlik a boldogság lényege. A polgármester egy csajkát hozott magával, mint a boldogságnak a szimbólumát, hiszen az étellel teli tál, mely köré összegyűlik egy-egy család, az összetartozás, a gondoskodás, a jó érzés jelképe, vagyis a boldogságé. Jukka Keskitalo lelkész pedig a boldogság és boldogtalanság dialektikájáról beszélt, mondván, hogy a boldogság érzését annak köszönhetjük, hogy Isten nehézségeket is ad nekünk, amelyeket le kell küzdenünk, és egyegy ilyen, a nehézségek feletti győzelem feltétele a boldogságunknak. A bőséges programkínálatból nem volt nehéz kiválasztani azokat, melyek érdekesnek ígérkeztek. Magyar viszonyokhoz képest feltűnő volt a finnek elkötelezettsége és intenzív érdeklődése más kontinensen működő vagy a létükért küzdő testvérégyházak iránt. A misszió százötven évét áttekintő rendezvényen három felkért előadó volt: egy Nepálból, egy Etiópiából és egy Japánból. A Nepálból érkezett dr. Rokaya katartikus előadást tartott arról, hogy a keresztény misszió milyen mélyen hatotta át a nepáli társadalom egészét, és hogy legfőképpen az erőszak visszaszorulása és az emberi szabadságjogok komolyan vétele és egyre szélesebben megnyilvánuló igénye lett az a gyümölcs, melyet minden Nepálban élő ember a kereszténység hatásaként ismerhet fel. Beszéde után egy vastag rabláncot emelt fel, megrázta, majd ledobta annak demonstrálásaként, hogy ahol felhangzik Jézus Krisztus megváltásának örömhíre, ott a rabláncok lehullanak, nemcsak spirituális értelemben, hanem a mindennapi élet konkrét valóságát tekintve is. Dr. Chaltu Deressa Etiópiából érkezett, és megrendítő szavakkal beszélt arról, hogy az ő küldetése - a Mekane Jesu Egyház tagjaként - többek között az, hogy kifejezze háláját az evangélikus misszió iránt, mert eljött az ideje annak, hogy ők, afrikaiak visszaadják azt, amit kaptak. Deressa asszony szerint a Mekane Jesu Egyház kulcspozícióban van abban az értelemben, hogyha sikerül egy olyan törzset az evangélium számára megnyerniük, amelyiknek a területe több állam határán is átnyúlik, akkor ezzel sikerülhet pacifikálni Kelet-Afrika jelenleg véres konfliktusoktól terhes területeit. Tanulságos volt a japán küldött felszólalása is, aki azért adott hálát, hogy Japánban senkin semmilyen nyomás nincs arra nézve, hogy keresztény legyen; sem egzisztenciális, sem politikai nyomás, így nagyon kevés a keresztény, aki azzá lett, az viszont tényleg semmi másért, mint a tiszta élő és ható evangéliumért lett az. Raimo Lainét addig nem volt szerencsém ismerni, de - mint szolgatárs - mély benyomást tett rám, és sorsunkban is találtunk közös vonásokat, hiszen ő is négy fiút nevelt. Raimo tíz évet töltött Szenegálban, az ottani evangélikus misszióban. Ennek gyümölcseként a belvárosi templomban tartott szombat esti istentisztelet a szenegáli testvérek liturgiáját követte. Raimo számos szenegáli éneket lefordított finnre, és ezeket autentikus hangszerekkel - sok-sok, kézzel vert dobbal - kísérték a fiatalok. Egy kisebb tánccsoport pedig szenegáli táncokkal fejezte ki azt a felszabadult örömöt, melyet az evangélium ébreszt az emberi szívben. Az istentisztelet után még sokáig hangzottak a templom előtti téren a dobok, s dobbantak a mezítlábas talpak. Felügyelőnk, Pazár István meg is jegyezte, hogy valahol ez lenne minden istentiszteletnek a célja: sursum corda - emeljük fel szívünket! Az egyházi napok rendezvénysorozatnak egyébként magyar meghívott előadója is volt dr. Fabiny Tamás püspök személyében, aki Matti Repo finn, iHetve Július Filo nyugalmazott szlovák püspökkel fórumbeszélgetésen vitatta meg, milyen volt a kereszténység helyzete Európában az elmúlt húsz évben. Többször is hallhattuk, amikor finn testvéreink hálát adtak azért, hogy finnek lehetnek: talán ennek a stabil identitástudatnak a gyümölcse az élénk érdeklődés más egyházak élete és más kultúrák iránt? Hozzájuk képest mi magyarok igen sokat foglalkozunk magunkkal, és igen keveset másokkal. A hatalmas központi rendezvénysátor előtt a három nap alatt végig ott állt egy csónak; az egyház hajója? A záróalkalmon aztán ez az ütött-kopott csónak megelevenedett. Előkerült egy szimbolikus horgony is, melyet a jyväskyläi testvérek átadtak Lahti város gyülekezeti delegációjának. Az illetékes püspököt pedig - a delegációval együtt - beültették a csónakba, és kitolták a rendezvénysátorból, mialatt mi, jelenlévők - egy ismert dal ütemére - egymást átkarolva hullámoztunk. „A boldogság változik” de a forrása - hiszem - ugyanaz! ■ Réz-Nagy Zoltán HIRDETÉS A Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség a tulajdonában lévő, 1071 Budapest, Damjanich u. 28/b alatti ingatlanához árajánlatokat vár kivitelezőktől kéményseprőjárda felújítása és/vagy kéményjáratok bélelése feladatokhoz. A szükséges ingyenes dokumentáció a lelkészi hivatalban vehető át hétköznapokon 9-től 13 óráig. Tel: 1/322-2806; e-mail: fasor@lutheran.hu. A pályázatok beadási határideje: szeptember 25. HIRDETÉS . Az idősgondozás területén 13 éves szakmai tapasztalattal rendelkező Arany Alkony Idősotthonok várják kedves lakóikat Csepelit1, a Mátyás téren és Törökbálinton. Ugyanitt élethosszig tartó, Zugló: 061 / 555 0666 kiemelkedő színvonalú egész- Újpalota: 061 / 414 3333 ségügyi ellátás, illetve havi Csepel: 061 /277 5374 díjas ápolás az intenzívebb Mátyás tér: 061 / 303 2884 ellátást igénylőknek. Törökbálint: 06 23 / 515 300 111E DIC AT U S www.iiranyalkony.hu Fenntartó. Kálvin János Presbiteri Misszió ALKONY Zuglóban, Újpalotán, 1
