Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-13 / 37. szám
4 ◄» 2009- szeptember 13. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Ötéves szeretetintézmény Már nem színehagyott a színeváltozás Hálaadó istentisztelet, műsor és szeretetvendégség keretében ünnepelték a Kaposszekcsői Evangélikus Diakóniai Otthon fennállásának ötödik évfordulóját az intézmény lakói, dolgozói, valamint a helyi és környékbeli evangélikus gyülekezetek tagjai a faluközösséggel együtt. A bensőséges ünnepségen — Gáncs Péter püspök igei szolgálatát követően - az egybegyűltek közösen emlékeztek vissza az elmúlt esztendőkre Aradi András otthonépítő lelkész segítségével. A jelenről és a távlati tervekről az intézmény jelenlegi otthonlelkésze, Szabó Szilárd és a település polgármestere, Csapó Tamásné szólt. Egyházunk diakóniai osztályának képviseletében Buda Annamária mondott ünnepi köszöntőt. Gáncs Péter többek között így fogalmazott igehirdetésében: „Meg kell tanulnunk ünnepelni, hálát adni." Nos, úgy tűnik, a püspöki tanács a jelenlévők között meghallgatásra talált: az ünnepi alkalmat kötetlen beszélgetés és jóízű falatozás, vidám együttlét zárta. ■ Szabó Szilárd felvétele y „Korábban fel sem tűnt, milyen szép!” - csodálkoztak rá oltárképükre szeptember 6-án, vasárnap délelőtt a domonyi evangélikusok. A festmény felújításáért ünnepi istentiszteleten adtak hálát a Pest megyei településen, megemlékezve egyúttal a templomszentelés kétszázharminckettedik évfordulójáról is. A közel egyéves munkával restaurált oltárkép Raffaello utolsó, Krisztus színeváltozása című művének másolata. Felső részén Jézus megdicsőülésének, alul pedig a megszállott fiú meggyógyításának történetét jeleníti meg. Az evangéliumokban közvetlenül egymás után olvasható eseményeket Mekis Ádám, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese is - akinek a liturgiában Sághy Balázs helyi lelkész segédkezett (képünkön) - beleszőtte Lk 13,22-30 alapján tartott igehirdetésébe. Mint mondta, Isten országának ajtaján, azon a bizonyos szoros kapun itt a földi életben kell bemennünk. A hétköznapokban, mindennapi életünkben - amikor talán épp betegséggel, nyomorúsággal, hitetlenséggel, tehetetlenséggel küszködünk - kell látszania rajtunk, hogy Krisztus közelében szeretnénk sátrat verni, az üdvösség után vágyódunk, és annak elnyerésére törekszünk. Maga a festmény egyébként feltételezhetően az 1800-as évek első harmadában készült; alkotója ismereüen. A 19. század végéig a miskolci evangélikus templom oltárát ékesítette, onnan került Domonyba. A gyülekezet tavaly szembesült azzal, hogy milyen rossz állapotban van: a festékrétegek meglazultak és sok helyen le is peregtek, a lakkréteg elkoszolódott, oxidálódott, a vászon pedig elvékonyodott. Helyreállításával az egyházközség Tordainé Bucsi Ágnes festőrestaurátor művészt bízta meg. Az 1 millió 870 ezer forint költségű projekt finanszírozásához a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyűjteményi Tanácsának pályázatán 1,2 millió forintot nyertek. (E testületet a múlt vasárnapi hálaadó alkalmon dr. H. Hubert Gabriella és dr. Harmati Béla László képviselte.) A hívek adományaiból is hasonló összeg folyt be. Az e célra szánt perselypénzekkel és az önkormányzat támogatásával együtt összesen 2,7 millió forint gyűlt össze. A fennmaradó összeget az oltár további részeinek restaurálására kívánják fordítani. ■ Vitális Judit Kerületi lelkésztalálkozó Több mint kilencven evangélikus lelkész élvezte az aszódi evangélikus gimnázium vendégszeretetét szeptember 7-én, hétfőn az Északi Egyházkerület lelkésztalálkozója alkalmával. Legfőbb napirendi pontként a konfirmáció kérdését vitatták meg. Az eszmecserében a tavaly megjelent Tanuló közösségben -A konfirmációi oktatás kézikönyve című kötet, illetve szerzői voltak az egybegyűltek segítségére. ■ Horváth-Hegyi Áron felvétele Szék fogadalma Erdélyben, Kolozsvártól mindössze negyven kilométerre, a Mezőség puszta környezetében található virágzó szigetként az egyedülálló, nagy múltú magyar község: Szék. A királyaink által egykor városi rangra emelt település ma is őrzi hagyományait, lakóinak szorgalmát dicsérik tiszta portái, ápolt gyümölcsösei, művelt határa. Az 1241-es tatár pusztítás után a ciszterciek által épített templom ma is áll, falai között tartották 1555-ben az első erdélyi protestáns zsinatot. 1717. augusztus 24-én, Szent Bertalan napján tatár portya prédálta fel a települést: sokakat lemészároltak, és a település mintegy hatszáz lakóját magukkal hurcolták. A maroknyi túlélő fogadalmat tett, hogy erről a gyásznapról örök időre megemlékezik, napján böjtöt tart, és háromszori istentisztelettel adózik a meghurcoltak emlékének. így történt ez idén is: zsúfolásig megtelt a hatalmas templom. Mindhárom prédikáció a zsidó nép egyiptomi meghurcoltatásával kapcsolatos ószövetségi igét vett alapul. Délelőtt Sógor Csaba lelkész, európai parlamenti képviselő modern hangvételű igehirdetése nyitotta az események sorát. „Isten megkegyelmezett nekünk, és kiválasztott bennünket arra, hogy egy családban, ebben a gyülekezetben, ebben az országban, népünk körében példát mutassunk. (...) Ebben az országban is van, aki fél tőlünk. (...) Senki sem mondhatja ebben az országban sem, hogy neki több joga van ehhez a földhöz, mint nekünk. A világ mindig igyekezett leszámolni Isten gyermekeivel. Akkor van baj, ha már nem akarnak leszámolni velünk. Akkor már az egyház, Isten népe úgy hozzáigazodott a világhoz, a világ által diktált élethez, hogy már semmiféle veszélyt sem jelent a világ számára” - fejtegette igen bátor fordulatokkal a tiszteletes. Ehhez kapcsolódva felhívta a figyelmet a modern, globalizált világi életnek azokra a veszélyeire, amelyek fogyasztásra, javaink felélésére csábítanak. Délben Sallai Márton helyi lelkész részletesen ismertette Szék település és a széki református egyház történetét. „Valamennyi széki büszke, hogy ilyen ősei vannak... Nem szabad elfeledni, hogy ez a fogadalom apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre száll, amíg csak Isten közöttünk lakozik. (...) Hiszem, csak így tudunk méltó utódok lenni.” Megrázó volt végighallgatni a tatárdúlást túlélők lejegyzett, eskü alatti vallomásait. A délutáni istentiszteleten mértékadó politikai és közéleti személyiségek jelenlétében Jánosi Lóránt inaktelki lelkész emlékező beszédét hallgathatták meg a jelenlévők. Az egyházi rendezvényekhez kapcsolódóan a közeli piactér színpadán kihangosított beszédet mondott többek között Markó Béla, az RMDSZ elnöke és európai parlamenti képviselője, Csép Sándor újságíró, Gergely Balázs, az Erdélyi Nemzeti Tanács megyei elnöke. Markó beszédének a közepén áramszünet borzolta a kedélyeket; elhangzott az „elvették az áramot” ismert kifejezés - a tömegrendezvényt a közlekedésiek mellett több civil ruhás rendőr is „biztosította” A szónokok kiemelték az összefogás és az újrateremtés erejét és fontosságát. A számos, sokszor hosszúra sikeredett beszédet helyi fiatalok szólóéneke frissítette. A fiatalokból álló, helyi Szalmakalap táncegyüttes, Filep Sándor koreográfiájának bemutatásával bizonyította a híres széki tánchagyomány továbbélését. Az eseménysort sajnos oda nem illő, harsány rockkoncert és tűzijáték zárta az éjszakai órákban. ■ Dévai György Ki kíváncsi Kacsikára? Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én ismét hallhatott anyanyelvén szentmisét az a néhány száz magyar ajkú moldvai csángó, aki eljutott az észak-moldvai Kacsika (Cacica) község római katolikus búcsújába. Annak, hogy a népviseletében felvonuló kis csapat csupán a kegytemplom mögötti szűk barlangkápolnában kapott- kihangosítás nélküli - lehetőséget, nem a meghívó jászvásári püspök az oka... 1992 óta minden évben Jaki Teodóz győri bencés atya celebrálja a magyar misét, idén is ő viselte a Bákó környéki falvakból érkező résztvevők költségeit. A nagy vallási-nemzeti felbuzdulás tehát továbbra is csak Csíksomlyóra korlátozódik, a kacsikai kegyhelyet látogató maroknyi magyar joggal érezheti magárahagyottságát a százezres tömegben. Úgy látszik, hogy a magyarországi turistákat az sem motiválja kellőképpen, hogy a közelben találhatjuk az UNESCO világörökségi listáján szereplő bukovinai görögkeleti kolostorokat. Vagy majd megoldást hoz egy jövőbeli divathullám? ■ D. Gy.
