Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-06 / 36. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009- szeptember 6. » 3 Négyszeres ünnep Beled városában Istenhez vezető úton ► Négy okuk is volt a beledieknek, hogy augusztus 22-én, szombaton délelőtt ünnepi istentiszteletre gyűljenek össze. A templomszciátelés évfordulójára emlékezve ez alkalommal áldotta meg a templom felújított oltárképét, valamint a megújult parókiát Gabnai Sándor, a Soproni Egyházmegye esperese, Ittzés János püspök pedig áldást mondott az új kenyérre. Az alkalmon az egyházkerület lelkészi vezetője Róm 15,5-6 alapján tartott igehirdetésében elmondta, hogy a hála nem bőbeszédű: csendben A felújított oltárkép előtt (balról jobbra): Gabnai Sándor, Ittzés János és Béres László születik meg az ember szívében. Ismerjük fel egyenként, hogy mindent Istentől kaptunk, még a felekezeti közösségünket is ajándékba kaptuk - helyezte az egybegyűltek szívére. Ne jogainkat, hanem megajándékozott voltunkat hangsúlyozzuk. Számoljuk fel a hamis illúziókat szívünkben, és Istentől várjuk a megújulást, a gyógyulást életünkre, népünkre. Az 1806-ban épült templomban 1930 környékén cserélték le az addigra rossz állapotba került oltárképet. Az alkotás minden bizonnyal 1850 körül készült Bécsben, Jézust ábrázolja a Gecsemáné-kertben egy őt bátorító angyallal. Mivel akkoriban még nem renováltak oltárképeket, a festmény a gyülekezeti terembe került. Béres László lelkész éveken keresztül remélte, hogy a gyülekezetnek egyszer lehetősége lesz felújíttatni a képet. A várakozás beteljesedett: a belediek jelentkeztek egyházunk e célból kiírt pályázatára, ennek köszönhetően húszszázalékos önrésszel sikerült elvégeztetniük a félmillió forintba kerülő felújítást. Béres László lelkész lapunknak elmondta, hogy a parókiafelújítás mintegy másfél millió forintos költségét önerőből fedezte a gyülekezet, így újulhatott meg a papiak (képünkön) a megye legfiatalabb városában. ■ - Menyes -► Az ajkai evangélikus gyülekezet tagjai az elmúlt évtizedben több mindenért hálát adhattak, noha nem mindig ilyen szép, ünnepélyes keretek között, hanem a maguk csendes módján - hangsúlyozta Vajda István lelkész az augusztus 22-i, szombati ünnepi istentiszteleten. Ez alkalommal emlékeztek templomuk felszentelésének kétszázhuszadik évfordulójára, illetve adtak hálát lelki hajlékuk és a templomtorony felújításáért. A türelmi rendelet nyomán 1787-ben elkészült késő barokk stílusú templomhoz minden bizonnyal 1789-ben építettek tornyot. Tetejét sokáig zsindely fedte, melyet 1923-ban cseréltek palára. A toronysisak korábban díszes, bádogozott volt, majd 1949-ben - feltételezhetően takarékossági okokból - leszűkítették, lebontották a torony egy részét, és betonsüveget építettek rá. A templom éppen ezzel az átalakítással veszítette el azt a küllemét, amilyennek építették. Négy évvel ezelőtt vetődött fel először az épület felújításának kérdése, miután a torony állapota életveszélyessé vált. A huszonnégymillió forintos beruházás az országos egyház támogatásával indulhatott meg. A gyülekezet tagjaitól az elmúlt években négy és fél millió forint gyűlt össze. A hiányzó mintegy nyolcmillió forintot pályázati forrásokból fedezték, valamint hozzájárult a felújításhoz a finnországi rovaniemi testvérgyülekezet is: adományként tizenhatezer euró, illetve faanyag érkezett tőlük. Az ünnepi alkalomra elkészülhetett a templomhoz vezető járda térkövezése is. Ittzés János püspök a templomszentelő istentiszteleten a 121. zarándokének-zsoltár alapján igehirdetésében kiemelte, hogy minden egyes igehallgató templomi alkalom az Isten országába vezető út egy stációja. Isten ezért engedte meg, hogy ünnepi istentisztelettel adjanak hálát az ajkai gyülekezet tagjai megújult hajlékukért. ■ MGy Nyelvtörvény itt is, ott is Sólyom Lászlót, Magyarország köztársasági elnökét a szlovák hatóságok nem engedték be országukba. Hiába indult el a magyar államfő, hogy a komáromi Szent István-szobor leleplezésénél jelen legyen, útközben feltartóztatták. Nem mondhatta el ünnepi beszédét, amely pedig alighanem utalásokat tartalmazott volna első királyunk Imre herceghez intézett intelmeire, benne a befogadásra és a nemzetek közötti békés együttélésre való felszólításra. Azért legalább e hasábokon idézzük emlékezetünkbe e máig érvényes testamentumot: „Az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod’.’ (A rend kedvéért azért nem árt megjegyezni, hogy a szlovákiai magyarság még csak nem is jövevény, hanem őshonos lakosság azon a vidéken.) Köztársasági elnökünk Komárom magyarországi oldalán elindult a hídon, ám annak közepén feltartóztatták, és nem érkezhetett meg ugyanannak a városnak szlovákiai oldalára. Nem juthatott át az Európai Unióból az Európai Unióba. Minderről Finnországban értesültem, ahová feleségemmel együtt kaptunk néhány napos szolgálatra meghívást. Jyväskyläben, a két évente megrendezett Kirkkopäivät - egyházi napok - forgatagában hallottam az először képtelenségnek tűnő hírt. Internetes kapcsolathoz jutva láthattam a botrányos jelenetet, hallhattam államelnökünk megrendült szavait, amelyben kimenthetetlennek és az európai értékekkel ellentétesnek minősítette északi szomszédaink lépését. Sok időm azonban nem volt lamentálásra, mert sietnem kellett arra a fórumra, amelyen három püspök beszélgetett az egyház, a társadalom és a közélet kérdéseiről. Jussi Rytkönen, a'Kotimaa című hetilap szerkesztője vezette a kétórás, angol nyelvű beszélgetést, amelynek résztvevője volt még Matti Repo tamperei és Julius Filo nyugalmazott pozsonyi püspök. Sajátos találkozás volt ez, hiszen huszonöt évvel ezelőtt mindhárman jelen voltunk a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlésén. Finn testvérünk akkor még nem lila püspöki ingben, hanem gitárral a nyakában, hiszen a nagy sikerrel bemutatott afrikai mise egyik közremű-' ködője volt. Filo püspöknek sem volt még ilyen ősz a haja - ő az ifjúsági nagygyűlés egy kerekasztal-beszélgetésén képviselte egyházát. Magam pedig éppen e találkozó egyik szervezője lehettem. Az élénk érdeklődéssel kísért pódiumbeszélgetés elején megállapíthattuk, hogy mennyire megváltozott a világ az elmúlt negyed században. Ki-ki szólt a beköszöntött - vagy éppen megőrzött - szabadság lehetőségeiről, a társadalmi kérdésekre adott keresztény válaszokról. A jelen gondjainak vázolása során említést tettem a szélsőségek előretöréséről is. Önkritikus voltam, és leszögeztem, mennyire nyugtalanítanak a romák elleni gyilkos támadások, valamint hogy szerfölött ÉGTÁJOLÓ nem örülök a Magyar Gárda tevékenységének sem. Viszont - folytattam - ugyanilyen nyugtalanítónak tartom a Szlovákiában megerősödő, immár kormányszintű magyarellenességet. Reményemnek adtam hangot, hogy az egyházak képesek másfajta hangot megütni, és elhatárolódni a gyűlölködés minden formájától. Pozitív példaként említettem, hogy a dunaszerdahelyi futballstadionban megtapasztalt rendőri brutalitás után mindkét egyház püspöki kara elítélte a szélsőséges megnyilvánulásokat. Ennek nyomán azt hangsúlyoztam, hogy merem remélni: a szlovákiai nyelvtörvény okozta feszültséget is inkább enyhíteni, mint szítani fogják az egyházak. Mert a nyelvtörvény a maga büntető szankcióival olyan képtelen helyzeteket teremt, amelyek különösen is az anyanyelvi igehirdetést a reformációtól kezdve, valló protestáns egyházak szándékaival szemben állnak. A fórumot követően több jelenlevővel beszélgettünk erről a helyzetről. Volt véleményük. Már csak azért is, mert a finnországiaknak is bőven van tapasztalatuk a nemzetiségek együttélésével és nyelvhasználatával kapcsolatban. Míg a szlovákiai magyarság az ország lakosságának körülbelül tíz százalékát alkotja, addig a finnországi svédek aránya alig valamivel több, mint öt százalék. A svéd nyelv státuszáról az alkotmány 14. cikkelye rendelkezik, egyértelműen kimondva, hogy Finnország nemzeti nyelvei a finn és a svéd, és mindkét nyelv lehet kisebbségi vagy többségi nyelv, annak függvényében, hogy hol és milyen összefüggésben használják. A helységnévtáblák mindenhol, vagyis a tisztán finn vidékeken is kétnyelvűek. Ha az elmúlt évtizedekben módosították a nyelvtörvényt, annak éppen a svéd nyelv védelme volt az oka. Korábban ugyanis a kisebbség nyolc százalékos arányában jelölték meg azt a határt, amettől egy adott települést kétnyelvűnek nyilvánítottak, ám ma már hat százaléknál húzták meg ezt a vonalat. A nyelvtörvény 3. cikkelye szerint az ország állampolgára bárhol korlátozás nélkül és hivatalosan is használhatja anyanyelvét. Példának okáért egy svéd anyanyelvű személy egy lappföldi finn többségi településen is kérheti, hogy a rendőrség svédül hallgassa ki. Az oktatásban is érvényesül ez a nyitottság. Minden egyes iskolás tanul svédül, valamint az iskolákban fenn kell tartani svéd tagozatot, ha az intézmény bármely osztályában legalább tizenhárom svéd nyelvű diák tanul. Svéd középiskolát akkor lehet alapítani, ha minden évfolyamra legalább kilencen jelentkeznek. A három állami rádiócsatorna közül egy svéd, a televíziós pedig váltakozva sugároz finn, illetve svéd nyelvű adásokat. Érdemes arra is kitekinteni, miként van mindez az egyházban. Nos, 1923 óta önállóan működik a porvoói svéd püspökség. Természetes az egyetemi szintű svéd nyelvű teológiai képzés is. Sőt - tudom meg vendéglátóimtól - a Finn Evangélikus Egyház csak azt a lelkészt ordinálja, aki svéd nyelvvizsgával rendelkezik. Még az a helyzet sem számított rendkívülinek, hogy a finn egyház érseke a ‘80-as években éppen a svéd nyelvű kisebbséghez tatozó, John Vikström lehetett. A fenti adatok azért is rendkívül tanulságosak, mert közismert, hogy a finn-svéd viszonyt is milyen súlyos történelmi örökség terheli. Úgy tűnik azonban, ők ösztönösen is tudják: „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő” Nem tudom bizonyítani, de kizárni sem lehet, hogy e toleranciában szerepet játszik az ország túlnyomó többségére jellemző evangélikus hit. Éppen ezért nem vagyok képes feladni reményemet, hogy Luther Márton kelet-közép-európai örökösei is utat találnak egymáshoz. Véget értek a finn egyházi napok, a Kirkkopäivät. Jyväskyläböl immár Kuopio felé autózunk. A számtalan kis szigetet apró hidak kötik össze, rajtuk háborítatlanul közlekednek békés és derűs emberek. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
