Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-23 / 34-35. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. augusztus 23-30. » 17 Az emlékeztetés angyalai- Jó napot kívánok, ügyvéd úr! Rám néz, magasabb nálam vagy két fejjel. Hibátlan öltöny, csokornyakkendő, karjára akasztott fekete esernyő, tiszteletet követelő kopasz fej. Békebeli, joviális, idős úr. Látom, nem ismer meg. Én az utóbbi hetekben gyakran láttam. Kicsit már meghökkentő is volt, hogy a ferencvárosi forgatagban, változatos alakok sokaságában az ő arca újra és újra feltűnt. Ott állt a villamosmegállóban, láttam bemenni a szombat esti misére, kilépett az edényboltból. Sokáig gondolkodtam rajta, hogy megszólítom, de eddig mindig visszatartott valami. Pedig az ismeretségünk régi keletű. Egykor falun éltem. Ott mindenki mindenkit ismert. A hivatalnokok pedig ezen belül is külön kasztot alkottak. Abban az időben gyakran jártam különféle hivatalokba. Ott találkoztam az ügyvéd úrral, nem is egyszer. Akkortájt köszönő viszonyban is voltunk. Most nem ismer meg, látom rajta. Nem tehet erről. Talán olyan a szerepe, hogy nem is tudhat rólam. Talán csak azért van itt, hogy emlékeztessen a régi időkre. Egy arc a múltból. Az emlékeztetés angyala. Ahogy ezt végiggondolom, kicsit figyelni kezdek. Nem is annyira a szememmel, inkább az emlékeimmel. Többen is vannak? Hirtelen eszembe jut egy emlékezetes telefon egykori osztálytársamtól, az Andrássy úti karácsonyi forgatagban. A váratlan látogató a múltkori istentiszteleten, nyáron egy régi barát gyerekkorunkból, hosszú idő után. Az emlékeztetés angyalai. Aztán arra gondolok, lehet, hogy én is az vagyok másoknak. Emlékeket hordozok én is valakinek az életéből? Lehet, hogy engem látva valakinek felötlik valami a múltból? Lehet, hogy csak egy pillanat, egy szilánk, egy töredék, egy hangulat - talán ennyit hordozunk. Isten akar vajon így segíteni rajtunk, hogy ne mondjunk le emlékeinkről? Vagy azt akarja elmondani, hogy mások életének is hordozói vagyunk?- Jó napot kívánok! - az ügyvéd úr hangja a szépen kiejtett szavak ellenére is kicsit bizonytalan. Továbbra sem tudja, ki vagyok, de a jólneveltsége nem engedi meg, hogy ne köszönjön vissza. Még a kalapját is megemeli. ■ Koczor Tamás Hullócsillagot láttam ♦ ♦ ♦ „Mikor jön már? Mikor jön már?” - zakatolja odabent egy türelmetlen hang. (Mint amikor a kisgyermek a hosszú utazás harmadik percétől kezdve tíz másodpercenként újra és újra megkérdezi: „Ott vagyunk már?”) Könnyű plédbe burkolózva fekszem a teraszon. Az intenzív tücsökmuzsika harmóniáját kis- és nagykapuk kattanása, autókerekek csikorgása rondítja. Az élet (csak ebben a késői órában?) kellemetlennek-fülsértőnek tetsző zajai mellett a (kis)városi fények sem nekem kedveznek, és az összképet csak tovább csúfítja a fejem felett húzódó légi folyosón repkedő gépek „hozománya”. Bezzeg amikor néhány éve az ágasvári turistaház melletti csendes-lakatlan réten a harmattól nedves fűben hanyatt dőlve kémleltem az eget!... Pár napja elaludtam a nyakam; minden oldalirányú mozdulat fájdalmasan odaszúr egyet. Még jó, hogy itt van ez az ősrégi, Murphy törvényei közé illő tanulság: tudniillik hullócsillag-vizsgálat közben nem szabad ide-oda forgolódni, mert amint másfelé nézünk, biztosak lehetünk benne, hogy az előbb fürkészett égboltszeleten rögvest átsuhan egy meteor, és mi, hopp, pont lemaradunk róla. Várom, hogy a sült galamb a számba repüljön - jut eszembe a helyzetről ez a nem mindig dicsérőleg „kiosztott”, de most teljességgel helytálló szólás. Mert bármilyen sokat képzeljen is magáról az ember,, hullócsillagot parancsra-megrendelésre prezentálni - még ha az avatatlan szem a Föld körül keringő megannyi műhold valamelyikét, összetévesztvén egy annál persze sokkal pompásabb, látványosabb és sebesebb igazival, esetleg annak is véli - csak nem tud... Lomhán-lassan fátyolfelhő kúszik a képbe. Épp csak olyan „vastag” hogy lágyan elfedje tekintetem elől a csillagokat, de nem telik el hosszú idő, és újra kitisztul az égbolt. Ugyan nem a teljes Tejút tárul a szemem elé, hanem csak egy kis „mutató” belőle, de utóvégre is ne legyek telhetetlen, nemde? „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” - idéződnek fel bennem a zsoltáros szavai (Zsolt 37,4). Elszégyellem magam. Az ő ígérete helyett inkább az „aki megpillant egy hullócsillagot, annak kívánsága valóra válik” hiedelemben való „reménykedést” választanám?!... Hullócsillag. Fényes csóvát húzva maga után villámgyorsan „zuhan alá” „Most mi legyen...?” - tűnődöm a másodperc tört részéig. Végül... kívánok. Olyan csodáért fohászkodom - tudom, paradoxon -, mint amilyenről a református Csillagpont Bolyki Brothers-koncertjén hallott „morzsa” beszél. Mert nem az a csoda, ha Isten teljesíti a könyörgésemet, hanem az a csoda, ha én azt cselekszem, amit ő kér tőlem... ■ Vitális Judit „Jézus is jelen lesz” - hatezerért Se szeri, se száma azoknak az ezoterikusnak vagy inkább egyenesen szélhámosnak nevezhető embereknek, akik - kihasználva mások labilis idegállapotát és hiszékenységét - tréningeket, szeánszokat, tanfolyamokat rendeznek. Persze legkevésbé sem segítő szándékkal, hanem sokkal inkább a saját anyagi hasznukat keresve teszik mindezt. Néhány napja egyik városunkban két, a belvárosi mozi ablakán függő plakátra lettünk figyelmesek. Az egyik „élő médiumi közvetítést” ígér, amelyen a médiumokon keresztül számos vallás és világnézet istensége is megszólal. így lesznek az est „sztárvendégei" a hathorok, akik a plakáthoz fűzött magyarázat szerint „dimenzióközi lények, az egyiptomi energiákat közvetítik, és ezzel segítik az emberiséget és a Földet”; Kryon, a „fénylény, aki a szeretet energiáival gyógyít, tanít” és persze szintén „segíti az emberiséget és a Földet”. A megszólalók között találjuk Isis főpapnőt, a mágia és varázslás istennőjét; és ha már egy alapjaiban keresztény országban vagyunk, Jézus és Mária Magdolna szavát is közvetíti a médium. Az ő személyükhöz nem is fűz magyarázatot a plakát, definícióként mindössze hat-hat pontot találunk. A programot nem kínálják drágán, elővételben már ezerháromszáz forintért hallhatjuk mindegyikőjüket. Jézus azonban másnap is „foglalkoztatva” lesz: a következő ablak ugyanis egy újabb programot hirdet: „Bőségtanfolyam Kryonnal”. A plakátról megtudjuk azt is, hogy „a tanfolyam során feloldásra és átírásra kerülnek azok a régi fogadalmak, blokkok, amelyek megakadályozták, hogy a bőség beáramoljon az életünkbe”. A médiumra ez minden bizonnyal teljesül is, hisz a részvételi díj nem kevesebb mint hatezer forint. Persze ezért a pénzért is kapunk attrakciót - a plakáton ugyanis megjegyzik: „Hathorok és Jézus is jelen lesz.” Milyen jó, hogy mi tudjuk, Jézus már akkor is jelen van, ha ketten vagy hárman segítségül hívják az ő nevét! És milyen szomorú, hogy sokan nem ismerik fel ezt, hanem talán utolsó forintjaikat fizetik médiumoknak, látóknak és boszorkányoknak - nyilvánvaló tévtanításért cserébe! Közben pedig a mozi néhány száz méteres környezetében számos keresztény felekezet temploma várja csendben a megfáradtakat a kijáratnál elhelyezett persellyel néhány fillért összekoldulva a tiszta evangélium hirdetésére... ■ L. J. Cs. Írott, töredékes képeslap Badacsonyból ...csak a szőlőlugas a búbos kemencével, a csüngő, nyárszínü begóniák, alattuk fehér kőedényben tikkadó, selyemcukorka-csíkos petúniák, majd az ecetfa, a körtefa, a kovászos uborka kiforró leve, a köröndi kaspó muskátlija, tovább a rózsabokrokkal induló szőlősorok, az Öreghegy, előtte a bordó hordókban erjedő cefre, mindenütt a bogarak, a gyíkok, a rovarok; csak a kockás asztalterítő a fabútorokkal, a fűvel púpos pincetető, füge a fáról, szeder a bokráról, piros húsú körte koppanása a tetőkön, szélhanga lombkoronák közül, zümmögés embermagasságban; kerekes kút és szekérkerék, savanyú alma és az, hogy itt a gyerekkori takaróm, hogy mindenben mindenkinek a keze munkája; a bazaltkövek, a sült kárász, a víz tudata, a víz illata, a víz emlékszíne, a hajamban iszap és hullám; köszönés a bójáknak, úszótávolból a Badacsony tányérja; a fájó múlt, a tisztuló jelen és a belőle most születő jövő - nagyon tud fájni egyedül, ami szép. ■ Kiss Virág msma HETI ÚTRAVALÓ A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3) Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Istenünk testet-lelket átölelő, gyógyító szeretetét hirdetik: „Mert én, az Úr, vagyok a te gyógyítód” (2MÓZ 15,26) Az Úr szelíd szolgájáról szóló énekből való vezérigénk próféciái a Messiásban teljesedtek be: „íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek. ..!(...) Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet” (Mt 12,18.20) Kérjük: ne hagyj el engem! „Én Istenem, ments meg engem a gonosz kezéből!” (GyLK 721) Jézusunk kegyelmével a bűnösöket igazságba öltözteti - Isten igazít meg, Fia érdeméért! Luther szerint: „Krisztusban igazulunk meg. Ez bizony csodálatos igazság, amely nem bennünk van, de az ő kegyelméből, ajándékul mégis valósággal a miénk. Az ész természetesen nem érti e beszédet, de a hit megragadja mindezt, s reá támaszkodik.” - „Kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8; LK) Ennek dicső példája Saulus megtérése: ő addig nem látott testi szemével, amíg Paulus nem lett. S az őt dicsőségével földre kényszerítő Jézus Anániást használta eszközéül: „...azúr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton (...), hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” (ApCsel 9,17) Pálfordulása után azonnal hirdette „Jézusról, hogy ő az Isten Fia" (ApCsel 9,20). A süketnémát négyszemközt gyógyította meg szavával a mindent helyesen cselekvő Úr: „Effata, azaz: nyílj meg!” (Mk 7,34) Dávid Fia hitük alapján tette látóvá a két vakot: „Legyen a ti hitetek szerint!” Istensége nyilvánult meg a megszállott néma megszabadításakor: „Miután kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma” (Mt 9,29.33) - beteljesítve az ősi próféciát (1. Ézs 42,7). Büntetésként kapott poklosságából Mirjamot csak testvére közbenjárására tisztította meg az Úr, akihez Mózes így kiáltott: „Istenem, gyógyítsd meg őt!” (4MÓZ 12,13) A holdkóros fiút nem tudták meggyógyítani a tanítványok, mivel kishitűek voltak: „...ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag (...), semmi sem volna nektek lehetetlen’.’ (Mt 17,20) A nevében mondott közbenjáró imádság gyógyító erejét azonban a christianusok ma is megtapasztalhatják! „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte”, mert „nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” (Jak 5,14.16). Ám a hamis és hitetlen Heródes szeme láttára nem tett semmilyen csodát, s mikor „hosszasan kérdezgette őt, Jézus semmit sem válaszolt neki” (Lk 23,9). Isten gyógyító szeretetének fénye felragyog már az Ószövetség próféciáiban is. Fia érdeméért a felséges, de könyörülő Úr a tőle elpártolt, ám megtört és alázatos lelkű, megrepedt s pislákoló életű bűnösnek ma is ezt hirdeti: „Láttam útjait, mégis (!) meggyógyítom és vezetem őt. (...) Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: (...) Meggyógyítom őt!" (Ézs 57,18.19) Jézus: „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam (...) / Életben megtartottál (...) / Én Uram, üdvösségem!” (EÉ 373,3-5) Átélted ezt már? ■ Garai András
