Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-23 / 34-35. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2009. augusztus 23-30. )► 15 Látogatóban a Tab és Környéke Evangélikus Egyházközségben dozzuk kellő mértékben a másik terhét, akkor az emberi kapcsolatok is úgy elszáradhatnak, ahogy ezek a csemetefák. Márpedig mindennapjaink tele vannak emberi botlásokkal, tévedésekkel, hibákkal. Akarva-akaratlanul olyan sokszor megbántjuk egymást sebeket ejtve és kapva! Ennek következtében aztán emberek maradnak el az alkalmakról, szakadnak ki a gyülekezeti közösségből. A jövendőre csak akkor tekinthetünk reménységgel, ha a Szentlélek Isten hitet ébreszt, és elkötelezett emberekkel erősíti meg a nevében végzett munkát. A jobb és bal kéz esete Reményvesztett, gondoktól gyötört, a megélhetésért mindennapos küzdelmet folytató embereknek reményt és biztatást adni az egyik legnehezebb feladat. Márpedig Tabon és környékén a falvakat járva jócskán szembesülhet az ember a szomorú mai magyar valósággal. Az önhibájukon kívül - vagy esetleg épp saját hibájukból - szerény anyagi körülmények között élő, olykor az alapvető komfortot is nélkülözni kényszerülő családok gyermekeinek sokszor épp a lelkész és a gyülekezeti tagok kitartó szeretete és az ebből következő segítség jelenti az egyetlen esélyt a jövőre. És vannak helyzetek, amikor a „ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb” szabályt nem lehet maradéktalanul érvényesíteni, mert - hogy maradjunk ennél a képnél - a jobb kéz egyszer csak a lehetőségei végéhez ér... S kihez fordulhat a lelkész, ha egy-egy ilyen élethelyzetben lévő, tehetséges hittanosának szeretne anyagi alapot teremteni a - netán épp evangélikus iskolában való — továbbtanuláshoz? Amikor egyre többet hallhatunk evangélikus egyházunk készülő stratégiatervéről, érdemes lenne átgondolni, hogy az élő kövek egyházában tudunk-e, akarunk-e ilyen kérdésekkel is foglalkozni. Fontosnak tartjuk-e az ilyen jellegű missziói feladatot is felvállalni? A szolidaritás törvénye és a szegény gyülekezetek Ismeretes, hogy egyházunk zsinata elfogadta a szolidaritási alapról szóló - 2007. évi IV. - törvényt, a bevezetését pedig (tavaly novemberi ülésén) 2010 januárjára halasztotta. E törvény értelmében minden gyülekezet részarányosán, havi rendszerességgel köteles befizetni az egyház központi pénztárába bizonyos összeget, s ebből az alapból kívánja segíteni az egyház a lelkészeket - többek között - gyermekáldás és betegség esetén. Ugyanis a mostani rendszerben gyed és táppénz nem jár az érintetteknek.- A segélyezés rendszerének reformja fontos lépés egyházunkban - mondja el véleményét a tabi lelkész -, de a megvalósítás nem minden gyülekezetben lesz problémamentes. Ha csak a mi gyülekezeteinket veszem alapul, a ránk eső rész befizetése azt fogja jelenteni, hogy rövid időn belül csődbe fogunk jutni. Mivel híveink anyagi lehetőségei így is igen szűkösek, a kötelező plusz összeg befizetésére az alapot nem tudom, hogyan tudják-tudjuk majd előteremteni. így is igyekszünk minden forintot megfogni - például a csillagos égig szökő fűtési költségek csökkentése érdekében a parókián a gáztüzelés mellett újra építettünk vegyes tüzelésű cserépkályhákat. Bevallom, ebből a szempontból a presbitériumokkal együtt aggodalommal tekintek a jövő esztendő elé. Heten együtt Szórványokban természetes, hogy vasárnaponként a lelkész gyülekezetről gyülekezetre járva hirdeti Isten igéjét. Szinte ő az egyedüli kapocs a hívek között, akik esetleg életükben nem jártak még a másik faluközösség templomában. Szigethy Szilárd Tabra kerülésével egy új hagyomány alakult ki hat évvel ezelőtt: pünkösdhétfőn mindenki útra kel, és a hét gyülekezet egyikében a többiekkel közösen tölti az ünnepnapot. Évről évre másik gyülekezetét keresnek fel ilyenkor, így mára már „végiglátogatták” egymást. Nemcsak az istentisztelet, hanem a közös éneklés, a vidám játékok, vetélkedők és az együtt elköltött ebéd is a közösség építését szolgálja. A hét gyülekezet hívei most, hogy megismerték egymást, jogosan mondhatják, hogy egy egyházközséget alkotnak. ■ Boda Zsuzsa A tabi gyülekezet egyik presbiteréről, Székely Lajosnéról portrénk a 13. oldalon Erényi Alajos 1920. február 4-én született Kaposváron, a Rippl-Rónai-festményen is szereplő Piacsek bácsi házában. Édesapja nyomdász volt. Már gyermekkorában szeretett rajzolni. A festés mellett a zenét is kedvelte márfiatalon, így a cserkész-, majd a leventezenekarba, később, huszonegy évesen a 6. Honvéd Gyalogezred zenekarába került. A háború alatt eljutott Kapóstól a Donig és vissza gyalog átélte Budapest ostromát, fogságba esett. Utána visszatért Somogyországba, Tabra, azóta ott él és alkot. Számos kiállítása volt. Festményeit Ausztriában, Szlovákiában, Erdélyben, Svédországban és Ausztráliában is kiállították, a kalocsai érsek portréja a püspöki palotába, Jézus töviskoszorúval című képe a Vatikánba került. Megélhetését az órásmesterség biztosította; negyven éven át, egészen nyugdíjazásáig mint önálló órásmester működött Tabon. Munkabírásáért és felesége önzetlen segítségéért naponta hálát ad az Úristennek. A tabi hittanosok Ecsenyben, a megyei hittanversenyen Faültetés Jakus Imre egykori tabi lelkész születésének 100. évfordulója alkalmából A tabi evangélikus gyülekezet története Tab a Balatontól délre, Külső-Somogy északkeleti részén, a Kis- Koppány patak mentén fekvő város. Régi település. 1598-ban Nádasdy Ferenc birtoka volt. A17. század első évtizedeiből már ismert református gyülekezete, mely a kiskomáromi esperességhez tartozott. A település 1660 után elpusztult. A tabi evangélikus gyülekezet alapítására vonatkozó okmányok nem állnak rendelkezésünkre. A legrégibb iratok 1840-ben elégtek, ezért nem állapítható meg a gyülekezet keletkezésének pontos időpontja. Egyes források szerint már 1713-ban voltak evangélikus vallású telepesek - szlovákok, németek és közéjük vegyült magyarok - Tabon. A gyülekezet alapítását az egyháztörténészek 1717-re teszik. Szemezel Bárány György esperes a Tolna-Baranya-Somogy megyei esperesség 1715-1742 közötti történetének leírásában három lelkész működését jelzi Tabon. Ismereteink szerint Velits Péter 1718-tól volt a tabi tótok lelkésze. A torony nélküli első templom helyéről és építésének idejéről nincs adatunk, csak annyit tudunk, hogy építéséhez Sulyovszky András mostohalányától, Velits Annától vettek fel kölcsönt a hívek. Ez az imaház azonban 1780-1790 között tűzvész martaléka lett. A közösség fejlődését mutatja, hogy néhány évvel a megalakulása után megkezdődött az evangélikus felekezetű oktatás Tabon. Az első iskola építésének idejéről és körülményeiről, valamint a gyülekezet első tanítóiról nincs adatunk. Az új oratórium báró Calisch telkén és költségén épült, de hamarosan szűknek bizonyult. Krizsán Pál (1797-1807) szolgálata alatt megnagyobbították, és tornyot emeltek fölé. 1840. június 18-án délután egy órakor a templomban tűzvész pusztított. A három harang közül kettő megolvadt, egynek pedig eltompult a hangja, használhatatlanná vált. Kiss János lelkész élete kockáztatásával mentette meg az 1775-től vezetett anyakönyveket. A leégett templomot hamar újjáépítették. Költségeit Calisch Frigyes ezerforintos hozzájárulásából és a hívek adományaiból fedezték. 1840. szeptember 18-án már az új templomban kereszteltek, és ma is ez a gyülekezet temploma. Sztanó Sándor (1848-1910)' hosszú, áldásos szolgálata alatt a gyülekezet mind lélekszámában, mind anyagi javaiban tovább gyarapodott. 1858-ban új iskola és tanítólak épült. 1874-ben egy tizenkét változatú orgonát vásároltak Saská Márton orgonakészítőtől. 1882-ben egy kisharanggal tették ismét teljessé a harangállományt. 1902-ben két tantermes iskolát építettek. A tanítás 1860-ig vegyesen folyt: magyarul és szlovákul. Ezt követően magyar nyelven tanítottak. Az istentisztelet nyelve kezdetben szlovák volt. 1868-tól csak minden harmadik vasárnap, 1881-től minden negyedik vasárnap volt szlovák az istentisztelet nyelve. Mindez azt mutatja, hogy a szlovákság asszimilálódása gyors volt. 1888-tól már csak magyar nyelven folyt a gyülekezeti élet. A híveivel a szabadságharcot, önkényuralmat, majd a kiegyezést követő békés éveket átélt - hatvankét éven keresztül a gyülekezetben munkálkodó - Sztanó Sándor szolgálatának utolsó évében összesen 1497 lélek pásztora volt. A templomot 1933-ban renoválták, újraszentelését Kapi Béla püspök végezte 1933. november 5-én. A gyülekezetben vasárnapi iskola működött, a fiatalok ifjúsági egyesületben tevékenykedtek, a gyülekezeti karitatív munkát a nőegylet fogta össze. A háború után ezek vezetését Gyenge Sára diakonissza vállalta és végezte a szolgálatokat a kántortanítók nélkül maradt filiákban. A második világháborúban a gyülekezet huszonkét tagja halt hősi halált. Az ő emléküket is az oltár mellé helyezett márványtáblán örökítették meg a feledni nem tudó utódok. 1948-ban az iskolát és a hozzá tartozó két szolgálati lakást, valamint a különálló szolgálati lakást államosították. A közel négy évtizedes tabi szolgálat után nyugalomba vonult Gyarmathy Ferenc helyére Jakus Imrét hívta meg a gyülekezet. Jakus Imre 1950 májusában - Sárszentmiklósról - került a gyülekezet élére, és 1978. november í-jéig volt a nagy szórványterületen élő evangélikusok pásztora. Közvetlenül szolgálatának kezdetén az egykori istállót gyülekezeti teremmé alakították. 1950 decemberében a templombelső átalakításába kezdtek. A munka eredményeként új oltár, oltárkép és szószék került a templomba. Felavatásukat Túróczy Zoltán püspök végezte. Az oltárkép a tengeren járó Jézust ábrázolja, aki a süllyedő Pétert emeli ki a hullámokból. A képet dr. Reök Iván egyetemes felügyelő ajándékozta a gyülekezetnek, aki személyesen is megjelent az avatási ünnepélyen. Jakus Imre közel fél évszázadnyi szolgálat után - melynek nagyobb része a tabi volt - Siófokon töltötte nyugdíjas éveit, és ott is halt meg 1993. május 13-án. Verseit és novelláit a Harangszó, az Új Harangszó, az Evangélikus Élet és a Diakónia mellett a Somogy és a Méhészet (nagy méhész volt!) közölte. 1978-ban került a gyülekezetbe Szabó Vilmos lelkész és Szabóné Piri Zsuzsanna segédlelkész. 1979. január í-jétől már a fiatal házaspár látta el a - Jakus Imre és dr. Káldy Zoltán püspök elgondolása és tanácsa alapján az érintett gyülekezetek által megalakított - Tab és Környéke Evangélikus Egyházközség gyülekezeteinek lelkészi szolgálatát. 1988-ban a kiskőrösi gyülekezetbe távoztak. Utódjuk ismét fiatal házaspár lett: Verasztó Sándor és Verasztóné Mosoni Edit. Szolgálatuk ideje alatt - 1989-1992 között - újították fel a gyülekezeti termet, melyet D. dr. Harmati Béla püspök szentelt fel 1993-ban. Ők 2003 nyaráig voltak a ma is nagy kiterjedésű gyülekezet lelkészei. 2003 nyarától Szigethy Szilárd helyettes lelkészként teljesített szolgálatot, majd a gyülekezet választása alapján 2004. szeptember 4-e óta parókus lelkészként áll a gyülekezet élén. M Forrás: http://tab.lutheran.hu
