Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-23 / 34-35. szám
14 •« 2009- augusztus 23-30. FÓKUSZ Evangélikus Élet Somogyi „anya, lánya és fiókái" ► Szép, szép az ünnepnap, de több a hétköznap - tartja a régi mondás. Vitathatatlan ennek az igazsága, az újság hasábjain rendszerint mégis leginkább a gyülekezetek „piros betűs” napjainak eseményeivel találkozhat az olvasó, így - a lapkészítőkhöz hasonlóan - szinte csak az örömökben tud osztozni közelebbi-távolabbi hittestvéreivel. Hogy miként zajlik az élet a hétköznapokon, abba ritkán van módunk bepillantani. Ezért is volt számomra örömteli, hogy Szigethy Szilárd tabi lelkész és felesége, Kata meghívására egy kellemes augusztusi pénteken felkereshettem a Somogy megyei város anyagyülekezetét és a hozzá tartozó hat másik evangélikus közösséget. A kalauzolásban segítségemre volt Johann Endre felügyelő is. A Somogyi-dombság festői tájain le-föl kanyarog az út, míg egyszer csak megpillantja az ember a táblát: „Köszöntjük önt városunkban!” A négyezer-kilencszáz fős városba, Tabra érkeztem, amely egyben a Kis-Koppány patak völgyének infrastrukturális, de mindenekelőtt oktatási központja, huszonöt település térségi „fővárosa”. Tabon települt le a Flextronics International Kft., amely nemcsak a városnak és vidékének, hanem a megyének is az egyik legnagyobb foglalkoztatója. A Kossuth utcán haladva az 57- es házszám alatt két, takarosán rendbe tett épület sárgállik - az evangélikus parókiához és a gyülekezeti házhoz értem. A kovácsoltvas kapun bepillantva szinte hívogat a hatalmas gesztenyefák övezte utacska, amely a templomhoz, az itteniek 1800-as években épített lelki hajlékához vezet. Az anyagyülekezet háza táján A lelkész és a felügyelő remek idegenvezetőnek bizonyul, ahogy épületről épületre körbejárjuk az udvart. S miközben a szépülés, gyarapodás jeleit látom mindenhol, egy olyan gyülekezet képe is kirajzolódik előttem, amely nemcsak „állványimádó” vagyis nemcsak a felújításokra koncentrál, hanem - a mindennapi küzdelmeket megvívva - a közösség építése is nagyon fontos számára. Ennek pedig egyik elengedhetetlen feltétele az, hogy a gyülekezet vezetősége jól tudjon és akarjon is együtt dolgozni. Tabon ez hat éve így működik. 2003 nyarán került ugyanis Szigethy Szilárd lelkész a somogyi településre. És mivel a három évvel korábban esedékes általános tisztújítás a gyülekezetben elmaradt, az ősz során arra is sort kerítettek. Az új felügyelő az épp frissnyugdíjas, tehát tengernyi idővel rendelkező Johann Endre lett. Első lépésként a parókiát újították fel, majd a vele szemben álló, az önkormányzattól akkor visszakapott volt iskolaépület és a két - kántori, illetve tanítói - lakás következett. Az 1948-ban államosított épületek eléggé lelakott állapotban kerültek vissza a gyülekezet tulajdonába. A felújítás során igyekeztek a helyiségek eredeti küllemét minél jobban visszaállítani, miközben a költségekre is odafigyeltek. A költséghatékonyság érdekében a felügyelő és a lelkész vállalkozókkal és építési anyagokat forgalmazó cégekkel tárgyalt, alkudott, időt és kilométereket nem sajnálva. Végeredményül - az e szervezői munka nélkül végzett felújítás költségeinek töredékéért - ízlésesen helyreállított, szükség esetén két helyiséggé alakítható új gyülekezeti termet kaptak. Azóta ez a közösség minden korosztálya számára - kicsinyektől az idősebbekig - fontos lelki otthon. Mivel a templomban nincs fűtés, télen az istentiszteleteket is itt tartják. Az épületben vizesblokkok és egy felszerelt konyha is található, minthogy gyakoriak a szeretetvendégségek is. Két évvel ezelőtt újrafestették a templom homlokzatát - erre legutóbb huszonöt évvel ezelőtt volt módjuk. Két évig gyűjtöttek rá, és az összeget sikerült pályázati pénzekkel is kiegészíteni. A torony homlokzatát kaposvári alpinisták festették át, a két fa templomajtót pedig Kadlicskó Sándor presbiter készítette el adományként, az eredeti mintájára tölgyfából. Kicserélték a villámhárító egy szakaszát is, a munkát Paska Zoltán villanyszerelő - ugyancsak presbiter - szintén adományként végezte. A templomudvarba három kandeláber került, amelyek a járda megvilágítását szolgálják. Egyházmegyei támogatással a gyülekezeti munkatárs szolgálati lakásába bevezették a gáz-központifűtést. A korábbi gyülekezeti teremből galériát alakítottak ki, ahol Erényi Alajos alkotásai láthatók. Szórványról szórványra A tabi anyagyülekezethez egy leány- és öt fiókgyülekezet tartozik. Szigethy Szilárd autójában ülve végigjárhattam ezeket a falvakat is, miközben a lelkész csak mesélt és mesélt. Első állomásunk Bábonymegyer volt. Az ittenieknek a közelmúltban az örömből és a bánatból is jócskán kijutott. Utóbbira az adott okot, hogy le kellett bontaniuk a hetvenes évek óta üresen álló parókiát. A ház állaga az idők folyamán annyira megromlott, hogy a hatóságok életveszélyessé nyilvánították, és felszólították a gyülekezetét, hogy tegyen lépeseket a megoldás érdekében. Hosszas vívódás után a presbitérium kénytelen volt a lebontás mellett dönteni. Örömteli fejlemény volt viszont, hogy e munkálatokkal egy időben a templom nyolc padját villanyfűtéssel látták el, így a hívek télvíz idején a legnagyobb hidegben is a felfázás veszélye nélkül vehetnek részt az istentiszteleteken. Külső és belső munkálatokat is végeztek az Úr háza körül, a gyülekezetnek pedig nagy reménysége, hogy a Szentlélek újjáteremtő kegyelme idővel a faluban is megújulást hoz. A hangzatos nevű Lulla elődje bizonyítottan már a 11. században is létezett, de a 19. századra szinte teljesen elnéptelenedett. A falu újkori története 1907-től datálódik. Az evangélikusok iskolát is alapítottak 1925- ben - ez mutatja a most már csak harminchat főből álló gyülekezet egykori méretét -, napjainkban is az épület egyik helyisége gyülekezeti teremként funkcionál. Ide hívogatja a harang a híveket kéthetente vasárBedegkéri hálaadási oltár Szigethy Szilárd lelkész és Johann Endre felügyelő nap. A történelem viharai nem kímélték e falut és lakóit sem - erőszakos ki- és betelepítések is zajlottak a múltban. Mára a község tulajdonában levő iskolát és a hozzá tartozó gazdasági épületet a település vezetősége szépen felújította, és a gyülekezeti terem mellett falumúzeumot, az egykori gazdasági épületből pedig vándorkiállításoknak helyet adó közösségi helyiséget alakított ki. nyú templomot látta maga előtt hívogatóan... A lelkészt a 2007. évi falunapon köszöntötte szülőfaluja, és ez alkalommal volt Itthon vagyok otthon című verseskötetének bemutatója. (A könyvről hetilapunk 20Q7/7. számában írtunk. - A szerk.) A dimbes-dombos Somogydöröcskén található a legkisebb létszámú, ugyanakkor a legnagyobb templommal bíró gyülekezet. A maroknyi Az új gyülekezeti terem Tabon A szinte két utcából álló Torvajon a két éve kárpótlási pénzből felújított templom a falu büszkesége. Orgonája műemlék. Az egykor államosított evangélikus iskola ellenértékét a törvényi szabályozás értelmében csak a templom felújítására fordíthatták. Ezt kihasználva kívül-belül megújult az istenháza. A helybeliek azóta is emlegetik a 2007. október 14-ei hálaadó istentiszteletet - emlékezetük szerint ennyire zsúfolásig telt templomban még nem gyűltek össze. A kistérség mai helyzete sajnos nem segíti a szórványban élők boldogulását, a másutt is jellemző problémák - elnéptelenedés, munkanélküliség - rányomják bélyegüket e településre és benne a lutheránus közösségre is. Bedegkér fiókgyülekezetének hívei lelki értelemben hat szűk esztendőt evangélikus példaértékű kapcsolatban áll a falu vezetésével. Bár itt is drámaian megfogyatkoztak a hívek, az Úristen nem a létszámot nézi - felnőttkeresztelő és esküvő is gyarapította az utóbbi évek anyakönyvi bejegyzéseit. Konfirmandusok fasora Lulla felé haladva fiatal fasor szegélyezi az utat. A legöregebb fát is csak hat éve ültették el.- Minden évben eljövünk ide a konfirmandusokkal, hogy elültessék a saját hársfájukat - meséli Szilárd, ahogy elhajtunk mellettük. - Az volt a reménységünk, hogy évek múlva a megerősödött, terebélyessé vált fák nemcsak tulajdonosaikat emlékeztetik majd az egyházhoz tartozásukra, de missziói szolgálatot is végeznek az arra járók között. Hiszen a fasorteleA bábonymegyeri parókia bontása hagytak maguk mögött néhány évvel ezelőtt: ennyi ideig nem volt sem istentisztelet, sem hitoktatás. Azóta azonban nemhogy rendszeressé váltak a lelki alkalmak, de konfirmációi ünnepen is többször összegyűlhettek a kériek. Sőt a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium padsoraiban is ül egy falubeli diák! A legfiatalabb gyülekezet a hétből a somogymeggyesi, amelynek temploma is csak 1952-ben lett felszentelve. A faluból származott el Weisz Jenő lelkész. 1957-ben új otthonában, Angliában is csak a meggyesi kéttorpítésnek ez a módja nem mindennapi dolog, s ha a fák idekerülésének a mikéntjéről beszélünk, szólhatunk hitünkről, egyházunkról is... Azonban némelyik fácskát sajnos már most pótolnunk kellett, mert ezen a talajon, ha nem viselik gondjukat, könnyen kiszáradnak. Számomra is nagy tanulságokkal jár ez a fasor - folytatja a lelkész -, és jól tükrözi az Isten ügyén való munkálkodás örömeit és bánatait, az emberi gyengeségeket és korlátokat is. Figyelmeztet, hogy ha nem figyelünk eléggé egymásra, ha nem hor-
