Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-23 / 34-35. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2009- augusztus 23-30. » 13 Uszály tizenkétezer gyönggyel Látogatás egy női szabó különleges birodalmában asszonyoknak. Régen ráadásul nemcsak a ruhát kellett elkészítenem, hanem teljes öltöztetést is vállaltam: az ara sminkjét, frizuráját is én készítettem. A mai napig gyakran részt veszek a fiatal párok fotózásán, segítem a fényképész munkáját azzal, hogy beállítom a szoknya redőit, megigazítom a vőlegény öltözékét.- Sokat változott az esküvőiruha-divat néhány évtized alatt?- Igen. Amikor elkezdtem a szakmát, nagyon díszes rupárna. Ez tulajdonképpen egy kis selyemmel, organzával bevont díszes tárgy, amelyre a hűség jelképét teszik. Az anyakönyvvezető előtt vagy éppen a templomban ezen tartják a gyűrűket. Mindig igyekszem ízléses darabokat készíteni. Kerülöm például a szívecskéket, helyette inkább levelekkel, virágokkal dekorálok. Néhány éve például azt találtam ki, hogy az esküvői meghívó egy-egy részletét teszem áttetsző anyaggal bevonva a gyűrűk alá. Szívesen készítek az becsülete volt, mert mindenki tudta: remekművet kap tőlük. Egyre kevesebben vagyunk ilyen emberek, de mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy keresse az olyan terméket, amelyik nem futószalagon, hanem egy ehhez hasonló kis műhelyben, lelkiismeretes munkával készült. Az általam készített ruhák egy része egyébként hamarosan egy kiállítás keretében megtekinthető lesz az orosházi evangélikus gyülekezeti teremben is. ■ László Jenő Csaba JULISKA NÉNI, A FÁRADHATATLAN Ne akard olcsón megúszni! ^ Bár hivatalosan vállalkozó, ő inkább kisiparosnak tartja magát. ZalainéKaczkó Ágnes, a pusztaföldvári evangélikus gyülekezet felügyelője tizenéves kora óta dolgozik női szabóként. Családi házában kialakított műhelyéből sorra kerülnek ki a szebbnél szebb menyasszonyi ruhák. Azt mondja: ha tehetné, csak az ifjú párokat öltöztetné. Zalainé Kaczkó Ágnes otthona igazi kincsesbánya: a gyönyörűen kialakított előkertből nyíló házi varrodában több száz gombolyag cérna, többkosárnyi gyöngy és csipke fogad. A szomszéd szobában pedig szebbnél szebb esküvői ruhák sorakoznak arra várakozva, hogy a közeljövőben kialakítandó bemutatóteremben nyerjenek elhelyezést. A kisasztalon fotóalbumba összegyűjtve több tucat olyan menyasszony képe, akiknek ebben a helyiségben készült a ruhájuk.- Már kislányként varrni szerettem volna. A szomszédban lakó nénihez jártam át babaruhákért. Nem is volt kérdés, hogy méteres szabónak tanuljak. A gyakorlati időmet is maszek szabónő mellett töltöttem el, majd két évig segéd voltam, hogy mestervizsgát tehessek.- Munkájának bizonyára egyik csúcspontja, amikor alkalmi és menyasszonyi ruhákat is készíthet.- Nagyon hamar megkerestek azzal, hogy varrják menyNagyon jó tabi presbiternek lenni! A gyülekezet, ahol szolgálok, az egyház része, mert tisztán hirdetik benne az evangéliumot, és helyesen szolgáltatják ki a szentségeket. Ezeken a külsőségeken túl azonban kell még lennie valaminek, ami Isten népének sajátja, ami nélkül jelen lehet ugyan az egyház külsőképpen, de Isten népe mégsem élő és vonzó közösség. Ez a valami pedig az élet szeretetéből fakadó, egyéni haszonra nem tekintő áldozatkészség. Amelyre a világ azt mondja, bolondság, de amely készíti az utat a felülről jövő áldásnak, esetleg a csodának. Isten népének tagja nem akarhatja Isten ügyét a legolcsóbban megúszni, ahogyan egy házfelújítást vagy autójavítást. Az életet (hisz ez Isten ügye!) meg lehet ugyan olcsón úszni, de az az élet olcsó és lapos élet lesz, olcsó és lapos emberek talentumot elásó, semmitmondó élete. A gyülekezetben, ahol szolgálok, huszonöt éve meszelték ki a templomot. Bizony, a patinás épület ódon, dohos falai régen kívánták már a megtisztító festést. Az evangéliumot így is lehetett tisztán hirdetni, a szentségeket helyesen kiszolgáltatni, mégis... Érezte ezt a presbitérium, szóba is jött minden év elején, hogy kellene, kellene, de sok pénz ám az meg sok munka is... A faluban, ahol szolgálok, a gyülekezet látóterében élnek olyan fiatalok, akik nem tagjai a gyülekezetnek, de látják a helyi evangélikus közösség életét és a falu templomát. Nincsenek is mindnyájan megkeresztelve, de tekintetük a templomot keresi. Ők is felismerték, hogy a templom meszelésre szorul. Engedélyt kértek a presbitériumtól, hogy elvégezhessék a munkát. A presbitérium megadta az engedélyt, bár némi kétkedéssel fogadta a szokatlan ajánlatot. A templom szépítésére vállalkozók között van olyan, aki eljár az istentiszteletre, van, aki nem. Sőt a pesti tüntetéseken az egyik a tüntetők között áll az első sorban, a másik a rohamrendőrök között - tán viperával a kezében. Az egyik tisztes családapa, a másik alkalmi munkából élő kétes egzisztencia a falulakók szemében. Az egyik hákat kértek. Később egyszerűsödött a fazon és a díszítés is, de ma már például ismét gyakran dekorálom a ruhát gyönggyel.- Honnan szerzi be ezt a sok különleges alapanyagot, amelyekkel tele van a műhelye?- Számomra ez már nemcsak munka, hanem megszál lottság is. Amerre járok, mindenhol lesem a méter- és rövidáru-üzleteket abban bízva, hogy rábukkanok valami különleges darabra. Ma már sokszor rendelek internetről is egy-egy különleges selymet vagy csipkét, de nemegyszer Szegedig vagy Budapestig utazom a hiányzó anyagért.- Mi alapján döntenek a menyasszonyok egy fazon mellett?- Legtöbbször kiforrott elképzeléssel keresnek meg, fénykép vagy valamelyik magazin adja az ödetet. De szívesen segítek is a lányoknak, javasolok nekik fazont és anyagot. Nem elég ugyanis, hogy egy ruha divatos legyen, legalább olyan fontos, hogy illeszkedjen a menyasszony egyéniségéhez, testalkatához, és tudja is megfelelően viselni egy egész napon keresztül.- Melyik volt a legemlékezetesebb ruhája?- Talán az a kettő, amelyekre egyenként tizenkétezer darab gyöngyöt kellett felvarrnom. Gyakran kérdezik, hogy ez mennyi időt vett igénybe, de erre nem is tudok válaszolni.- A ruhák mellett egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az esküvők szervezői a kiegészítőknek.- Bizony, például az utóbbi években terjedt el a gyűrűesküvő vagy lakodalom helyszínére a székekre takarót is, ezzel is ünnepélyesebbé téve az alkalmat.- A szomszéd helyiségbe éppen a szobafestőt várja, ugyanis régi álmát valósítja néhány hét múlva már egy kis bemutatóteremfogadom a fiatalokat. Nemcsak megrendelni, hanem kölcsönözni is lehet majd nálam ruhákat, kiegészítőket.- A szobára már csak azért is szükség van, mert nem csak a Békés megyei faluban élő lányok keresik meg.- Valóban, messziről is kapok megrendeléseket. Varrtam már fővárosi párnak, és Berlinben megtartott esküvőn is viselte már a ruhámat menyasszony.- Gyakran hallani, hogy nincs igény a hazai ruházati termékekre, mert mindent elárasztanak a távol-keleti árucikkek. Hogyan éli meg ezt egy női szabó?- Sajnos tényleg óriási mennyiségben érkeznek a nagyon olcsó ruhák keletről. Azonban egy kisipari kosztüm vagy öltöny nemcsak azért szerencsésebb választás, mert azt kifejezetten a megrendelőre szabjuk, hanem azért is, mert egyértelműen jobb minőségű. A menyasszonyi ruhánál meg különösen is fontos, hogy szépen legyen elkészítve, mert a fiatal pár egy életen keresztül nézegeti az esküvőn készített képeket. Sajnos ma már vállalkozóként vagyunk nyilvántartva, de én nem szeretem ezt a szót. Saját magamat kisiparosnak tartom. Ennek a szónak régen Bundás, a tabi parókia kutyája magától megáll Székely Lajosné, Juliska néni háza előtt. Nem csoda, hiszen gazdáját, Szigethy Szilárd lelkészt már számtalanszor elkísérte a tizenöt fős presbitérium egyik oszlopos tagjához. Amíg mi tiszteletünket tesszük a ház gazdájánál, a kutyus kényelmesen a hűvösbe telepedik; mintha tudná, Juliska néninek bőségesen van mesélnivalója - nem is jövünk ki tőle egyhamar. A nyári melegből a hűvös szobába lépve egy nagy fotóra esik először a pillantásom. Vagy negyven ember áll a templom kertjében egy frissen ültetett kis fa mögött. Házigazdánk máris meséli a kép történetét:- Tavaly szeptemberben készült a kép, amikor néhai lelkészünk, Jakus Imre születésének századik évfordulójára emlékeztünk. Ő 1950-től huszonnyolc éven keresztül szolgált Tabon és környékén. Lelki írásai annak idején több helyen is - nem csak az Evangélikus Életben - megjelentek. (Aki fölött az advent elsuhant című írása e számunk 11. oldalán olvasható. - A szerk.) Nagyon értett a méhekhez is, és egy méhészetet alapított itt, amely sok embernek adott munkát, és még ma is üzemel. Sajátos alakú kaptárt készítettek, ez tette még híresebbé a tabi mézet. Nagyon szerettük őt. Emlékére fát ültettünk a templom mellé. Juliska néni tősgyökeres tabi, bár gyermekkorát Bábormegyeren töltötte. Több mint hatvan évvel ezelőtt költözött vissza a településre, amikor is férjével itt telepedtek le. Tíz évvel ezelőtt lett özvegy - férje egy éjszaka szép csendesen elaludt, és reggel már nem ébredt fel -, még sincs egyedül: két fia és családja mellett nemcsak az evangélikus gyülekezet, hanem a település lakói is jól ismerik és szeretik őt. Az egészségházban dolgozott évekig; szekrényének polcai tele vannak apró porcelánfigurákkal - a helybeliek ajándékai.- Ha a jó Isten is engedi, idén októberben fogom betölteni nyolcvanegyedik évemet. Volt az életemben nagyon sok öröm, és voltak nehéz próbatételek is. De az imádság mindig segített, az adott erőt még a reménytelennek tűnő helyzetekben is! Gyülekezeti tagként, később presbiterként is sok mindent megéltem Tabon. Igazi barátság fűz mind a mai napig az 1978-ban fiatalon idekerült lelkész házaspárhoz, Szabó VilmosHoz és Szabóné Piri Zsuzsannához, akik innen - tíz évvel később - Kiskőrösre mentek. Még mindig presbiter vagyok, bár már át akartam adni a helyem a fiatalabbaknak - nem engedték. Azt mondták, szükség van rám. De bevallom, nagyon jó most tabi presbiternek lenni, kár, hogy nem vagyok fiatalabb! Amióta Szigethy lelkész úr idekerült, új erőre kapott a gyülekezet! Annyi minden történt ebben a hat évben! Nemcsak a felújításokra gondolok, hanem arra is, hogy sok helyre elmegyünk, számtalan evangélikus rendezvényen veszünk részt. Nagyon sokat lehet ezeken az alkalmakon hitben gyarapodni. Az Úristen adjon minél több segítséget a jövőben is! ■ - bzs -barátként jött Pencről segíteni, a másik a templom tövében lakik. Az egyik egy hét szabadságot vett ki, a másik szabadnapjait töltötte a munkával, a harmadik a fizető napszámot hagyta ott az ingyenmunkáért. A gyülekezet néhány fiatalja is kezébe vette a meszelőt. Egyheti kemény munka után megújult, friss illatú templomba gyűltek a gyülekezet tagjai istentiszteletre. Nem többen, mint máskor. Akik a munkát elvégezték, nem voltak jelen. Talán szerénységből. Volt-e áldás a munkán? Mert a tiszta templom önmagában nem áldás. Meggyőződésem, hogy minden önzetlenségen Isten áldása nyugszik. Áldás, hogy én közelebb kerültem hozzájuk. Áldás, ha megáll a levegőben a viperával lesújtó kéz... Áldás, hogy a gyülekezet tagjai felismerhetik, kevés az, ha csak tisztán hirdetik az evangéliumot, és helyesen szolgáltatják ki a szentségeket... Áldás, hogy a ránk bízott talentumok gyarapítására kaptunk egy példát... Áldás, ha a gyülekezet élete vonzó és eleven... Jelentem, a gyülekezet, ahol szolgálok, olcsón, nyolcvanötezer forintból megúszta templomának külső-belső meszelését. A gyülekezet, ahol szolgálok, köszöni nektek, Gergő, Péter, Gyuri, Misi, Bandi, Viktor, Máté. ■ Thuránszky István
