Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-08 / 6. szám
io 41 2009. február 8. FÓKUSZ Evangélikus Élet Az elromlott házasság is gyógyítható Beszélgetés a házasság hete idei házaspárjával ^ „A házasság nem egy rossz cipő, amit ha meguntunk, csak úgy kidobhatunk” - hangzott el dr. Csókayné Altay Daniella szájából egy őszinte hangvételű beszélgetés végén. Férjét, dr. Csókay Andrást, a Szent János Kórház idegsebészeti osztályának osztályvezető főorvosát, a Prima Primissima Díj kitüntetettjét, a traumás agyduzzadás esetében alkalmazott úgynevezett éralagút módszer kidolgozóját bizonyára nem szükséges bemutatnom az Evangélikus Élet olvasóinak. Közéleti ember, előadásokat tart, félelem nélkül bú-álja azokat, akik felelősek a hazai egészségügyi ellátás körülményeinek romlásáért, de nem kevésbé kritikus önmagával szemben sem. Nem szépíti, hogy fél esztendőre elhagyta a családját, és - ahogyan egyértelműen fogalmazott - házasságtörést követett el, vagy amiként egy bibliai példázat képét felhasználva mondta, „disznóólban élt”. Idén ők a házasság hete programsorozat házaspárja.- Főorvos úr! Nem erős ez a hasonlat? Sokan úgy vélhetik, hogy túlzottan is vádolja önmagát. Ma annyi házasság bomlik fel, templomba járó, hívő embereké is. Nem kellene úgy fogadnunk a válást, mint a modern ember életének természetes velejáróját?- Elsőként hadd tisztázzam, hogy az az ember, aki elfogadta Isten bűnbocsánatát, többé már nem vádolja önmagát. Az ördög trükkje, hogy mindig elénk idézi a múltunk gonoszságait. Tíz évvel ezelőtt, amikor végleg visszatértem a családomhoz, nagyon megfogadtam a gyóntató atyám tanácsát. Ő azt mondta, ne az elkövetett rosszra emlékezzem, hanem azt tudatosítsam magamban, hogy gyógyult ember vagyok. Az ördög megtévesztő módszere persze az is, hogy elhiteti a bűnről, hogy nem is bűn. Én azért beszélek nyíltan a házassági hűtlenségemről - természetesen csak olyan közegben, ahol megértik, és nem élnek vissza a bizonyságtételemmel -, hogy mások segítségére lehessek. Nem öncélúan teszem, hanem azért, hogy senki se beszélhessen mellé. A krisztusi értékrendet nem lehet meghamisítani. Isten megítéli a bűnt. Ám azt is tudom, hogy a vétek elkövetőjét, a bűnöst viszont szereti az Úr. Én erről teszek bizonyságot.- Hogyan élte át ezt az isteni, megbocsátó szeretetet?- A családomtól való elszakadásom ideje alatt pokolian szenvedtem a lelkiismeretemtől, amelyet én szeretek egyszerűen csak Krisztus hangjának nevezni. Érzékeltem, hogy mindent felborítottam, tönkretettem magam körül. A tékozló fiú ócskaságokért adta fel az atyai ház kincseit. Én az izgalmasnak vélt újért, az önmagámnak bemesélt szerelemért - hogyan is nevezhetném szerelemnek, hiszen az igazi szerelmet éppen a hosszan tartó hűség pecsételi meg?! - hagytam el az otthon melegét, békességét. De a legrosszabb az volt, hogy amikor rájöttem a bukásomra, arra, hogy hová süllyedtem, úgy éreztem, hogy ebből a helyzetből nincs felállás. Ezt is a kísértő hiteti el velünk. Ráadásul félig még igaza is van, mert az emberi erő kevés a talpra álláshoz. De Krisztus mellettünk van, hogy felemeljen.- Erről beszélt néhány évvel ezelőtt, az országos evangélizáció alkalmán a Deák téri templomban?- Már fél évvel a hitre jutása előtt visszatért hozzánk András - veszi át a szót férjétől Daniella. - Ő még bizonytalan volt önmagában, de én már hitelt adtam a szavának, mert azt éreztem, hogy egészen más emberként jött haza. Gyakrabban kezdett járni templomba, keresztény irodalmat olvasott. S aztán eljött az a nap, 1998. december 12-e, amely mindennek a betetőzése volt, és amelyre én nem is számíthattam. Ekkor élte át András azt az istenélményt, amelyet az evangélikus testvérekkel is megosztott a Deák téren. A Thököly úti domonkos templom faragott feszületé előtt állt, és látta Krisztust, hogy lélegzik, és felé bólint.- Úgy éreztem, Krisztus felszólít, hogy fejezzem be, amit elkezdtem, vagyis tegyem rendbe a házasságomat. Ne hezitáljak, járjak az új életben - folytatja Csókay doktor. - Ez az élmény eloszlatta minden kételyemet. Mert éppen az a nehéz a kísértésben, hogy egyedül érzi magát az ember. Úgy gondolja, nem tud szabadulni a bűn fogságából. Ott, a tiroli fafaragók által készített korpusz alatt megértettem, hogy nem vagyok magamra hagyva, Krisztus megváltó szeretete kíséri minden erőfeszítésemet.- Bizonyára Isten Lelke munkálkodott Daniella és a gyerekek szívében is, hogy neheztelés nélkül, őszinte, megbocsátó szeretettel tudták fogadni a hazatérő férjet és édesapát. De hát tehettek volna mást? Egy édesanya két kamasz fiúval és egy kétéves kisgyerekkel meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe kerül, ha a férje elhagyja... Hogyan élte meg ezt az időszakot, Daniella?- Valóban nehéz helyzetbe kerültem, padlóra kényszerültem lelkileg, anyagilag. A környezetem is érzékelte: látványosan mentem tönkre fizikailag, rosszullétekkel küszködtem. Ott álltak viszont mellettem a barátok, a szülők. Isten sokszor embereken keresztül támogat bennünket a bajban. Akkor csak sejtettem, ma pedig már világosan látom, hogy így volt. Ám én magam is éreztem, hogy rászorulok az Úristen erejére. Akkortájt jártam üzleti úton a munkatársaimmal. Ahány templomban csak megfordultunk Szicíliában, minden oltárnál imádkoztam. A gyerekkori élmények, rég hallott imádságok, igeversek felelevenedtek bennem...- Kimondhatjuk akkor, hogy az Ön életében is lelki erősödést adott a próba?- Feltétlenül. Mindaz, ami velünk történt, átformálta az életünket. Talán úgy fogalmaznék: András is, én is vasárnapi keresztényekből tudatos, Krisztus útján járó, hívő emberekké lettünk, s erre szeretnénk nevelni a gyermekeinket is. Visszatérve az előző kérdéséhez: abban, hogy Andrást visszafogadtuk, alig játszott szerepet az a tény, hogy egyedülálló anyaként válóban kiszolgáltatott helyzetbe kerültem volna. Azért vártuk őt vissza, mert ő hozzánk tartozott. András nélkül féllábúnak éreztem magam. A szeretet nem bír magában lenni. Mi ketten alkottunk egy egészet. El kell azért mondanom, hogy a miénk jól működő házasság volt. Bizonyára egy eleve rosszul induló, hazugságokra épülő kapcsolatban mindez nem sikerült volna. Ezért van nagy felelősség a fiatalokon, hogy bölcsen mérjék fel, kivel szabad összekötniük az életüket. A mi házasságunk jó érzelmi, lelki alapokra épült. így fel sem merült bennem, hogy ne bocsássam meg a hűtlenséget. A szeretet és a haragtartás egymást kizáró érzelmek. Indulatok persze voltak bennem. Hogy tehetett velünk ilyet?! De tudtam hinni abban, hogy ami egyszer összhangban volt, az újra harmóniába kerülhet.- Úgy érezte, hogy egyszerűen csak valami hiba csúszott az addig jól működő házassági gépezetbe?- Valahogy úgy. Bár nem tudhattam, mi lesz a vége András hűtlenségének. Számolnom kellett azzal is, hogy végleg elhagy bennünket. De nem éreztem magamat megalázóttnak, sem bűnösnek. Bár mindkét fél vétkes valamennyire egy kapcsolat elromlásában, tudtam, nekem mégsem kell szégyenkeznem, mert én hű maradtam.- A házasság hetét beharangozó első sajtótájékoztatón erre utalt András, amikor úgy fogalmazott: „Nem találtam fogást a feleségemen”?- Tudja, a vétekben élő ember keresi a hibát a másikban, hogy bűnbakká tehesse - kapcsolódik be újra a beszélgetésbe Csókay doktor. - Direkt provokáltam a feleségemet, hogy hibát kövessen el, és akkor rámondhassam: látod, ez az, amiért elhagylak. De valóban így volt, nem találtam fogást rajta. Ez a szeretet pedig térdre kényszerített.- Főorvos úr említette, hogy tavaly karácsony előtt, az életét átformáló esemény tizedik évfordulóján újra elmentek a Thököly úti templomba, megtérésének színhelyére...- Igen. Sajnos éppen renoválják a templomot. Az állványok között verekedtük be magunkat akkor este. A feszület sincs most még felállítva. Ennek ellenére ünnepnek éreztük az ott töltött pillanatokat. Bár minden évben megemlékezünk imádságunkban erről a decemberi jeles napról, jó volt most azok közt a falak közt adnunk hálát érte. A mögöttünk levő tíz esztendő nemcsak azt bizonyította, hogy a házasságunk valóban megújulhatott, sőt a köztünk lévő kapocs még erősebbé vált, hanem Isten kegyelmét abban is átélhettük, hogy még két gyermeket kaptunk ajándékba. Bernadett, a kislányunk akkor, 1999-ben fogant egy orvoskonferencián, ahová a feleségem is elkísért. Az ő érkezését úgy fogtuk fel, mint Isten pecsétjét közös életünkre, arra, hogy jó úton járunk. Az ő akaratába és tervébe illik, ha megbocsátunk egymásnak, és annak a kijavításán fáradozunk, ami a bűneink miatt elromolhat ugyan, de az ő erejével helyrehozható. ■ B. Pintér Márta HIRDETÉS Az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség február 8. és 14. között A megbocsátás és megújulás ereje mottóval rendezi meg a házasság hete 2009 eseménysorozatot a Magyarországi Egyházak Ökumenikus tanácsa (MEÖT) segítségével. Ennek keretében A házasság ünnepe címmel ökumenikus istentisztelet lesz február 8-án, vasárnap 18 órától Érden, a postástelepi Kármel-hegyi Boldogasszony római katolikus templomban (Gellért u. 42.). Igét hirdet Szeverényi János evangélikus lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Evangélizációs és Missziói Bizottságának elnöke. Köszöntőt mond és bizonyságot tesz az alkalom díszvendége, dr. Csókay András idegsebész és Csókayné Altay Daniella, a 2009. évi házasság hete házaspárja. HIRDETÉS Egység - egyenetlenség - egyéniség címmel házaspári csendesnapot szervez a Bibliai Házassággondozó Szolgálat és a Pasaréti Református Egyházközség. Helyszín: 1026 Budapest, Torockó tér 1. Időpont: február 14., szombat, 10-től 16 óráig. Előadók: Cseri Kálmán, a Sztanev házaspár, a Selmeczi házaspár, Ambrusz Gábor, dr. Pálhegyi Ferenc. A nap folyamán gyermekprogram is lesz; a 0-5 éves korosztály számára a helyszínen, a 6-12 éveseknek 9.30- tól játékos vetélkedő (váltás tornacipő szükséges!) a Baár-Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Diákotthonban (1022 Budapest, Lorántffy Zs. u. 3.). A részletekről, kérjük, érdeklődjön: honlap: www.bhsz.hu; telefon: 20/919-3518 (Nemeskéri Pál); e-mail: szekundum@muskatli.hu.
