Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-08 / 6. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. február 8. » 5 „Termést nevelni, bármilyen kicsit” A Genius Apáczai-diploma Díj arany fokozatát vehette át a magyar kultúra ünnepén Budapesten dr. Ceglédiné Nagy Erzsébet. A győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ igazgatóhelyettese „szeretetteljes nevelői, eredményes oktatói munkájáért” kapta az elismerést. „A mi életünk nem az ünneplésről, a kitüntetésről, hanem az állhatatos, mindennapi szolgálatról szól. Az oktatásról, a nevelésről, amely nem ér véget az utolsó óra után, a kicsengetéssel. Legtöbbször otthon is - olykor késő estig - folytatódik a felkészüléssel, a dolgozatjavítással” - említette érdeklődésünkre a kitüntetett, majd - mintegy életét, munkáját vezérlő iránytűként - Ratkó József költő egyik versét idézte: „Úgy élni, mint a fák, igen. / Munkában szüntelen. / Termést nevelni, bármilyen kicsit, / óvni, míg megízesedik.” Dr. Ceglédiné Nagy Erzsébet szerint ezt a munkát-minden másnál nagyobb erővel, energiával segíti a tanítványok és a kollégák szeretete. Az előbbire - sok más mellett - alkalmi példa az a napokban kapott nyuszis rajz, amelyet egyik kis diákja kedves gratulációval írt körbe. Az utóbbit pedig az a több mint ötvenoldalas pályázati anyag hitelesíti, amelyet az iskola igazgatója, Hallgatómé Hajnal Judit és péterfys nevelőtársai heteken keresztül gonddal és titokban állítottak össze a rangos szakmai elismerés megpályázásához. így többek között ebből a dokumentumból megtudhatta a díjat odaítélő kuratórium, hogy dr. Ceglédiné Nagy Erzsébet alapító tagként, hittel és lelkesedéssel vállalta a szolgálatot tizenhat évvel ezelőtt az akkor újrainduló evangélikus iskolában. Munkáját azóta is a „magas szintű hivatástudat és elkötelezettség mellett a kreativitás, az új iránti lelkesedés, a gyermekek iránti szeretet és tisztelet jellemzi”. Miként az is kiderült az ajánlásból, hogy „Erzsiké személye élő bizonyíték arra, hogy a tudás élmény nélkül használhatatlan, és a közösség, a jókedv elengedhetetlen velejárója, sőt segítője a tanulásnak” így aztán nem véletlen, hogy a tanítók Kossuth-díjaként emlegetett kitüntetést - az Apáczai Csere János portréját megörökítő plakett mellé kapott oklevél tanúsága szerint - több évtizedes példaértékű pedagógiai szolgálatával, újító kezdeményezéseivel vívta ki magának. Munkájára nagyon igazak Ittzés János elnök-püspök ajánló szavai: „Bízom abban, hogy pedagógusaink munkájukat - életük példájával hitelesítve - azzal a hitbeli és erkölcsi többlettel végzik, amelyik mindig túlmutat az éppen időszerű tananyagon. A gondjainkra bízott ifjú nemzedék így nemcsak testben, tudásban, hanem lélekben is, Isten és ember előtti kedvességben is növekszik." ■ Gülch Csaba Czóbel Minkára gondolok Mennyire elfeledték, noha mennyi jelzővel illették! Legnagyobbjainkat szokták csak jelzőkkel illetni. Például: Somlyó Zoltán, az elátkozott költő; Gárdonyi Géza, az egri remete; Füst Milán, a lesütött szemű ember... És mennyi jelzővel illették Czóbel Minkát (1855-1947)! Különc vénkisasszony, főúri dilettáns, kékharisnya, csúnya tündér, szoknyás Verlaine, szublimált pusztai Báthory Erzsébet, élő kísértet és így tovább. Ő fordított először magyar nyelvre Verlaine-verseket, angolra Petőfiverseket, ő fordította le magyarról németre Az ember tragédiáját - már e tetteiért is megérdemelné, hogy ne feledje el az irodalmi emlékezet. Ő írt először 'modern értelemben vett „preavantgárd” szabad verseket, vagy ahogyan ő nevezte, „rhytmicus prózát”. Szimbolista és szecessziós képvilága évtizedekkel előzte meg Ady Endrét. Képalkotására elsősorban Gulácsy, Klimt festményei hatottak, és persze sógorának, Mednyánszky Lászlónak, a csavargókat kedvelő demokrata bárónak a képei. Némely verseinek sátánosságában, például a Virrasztó címűben tapinthatóan kimutatható Baudelaire sátánossága és Byron vámpírizmusa. A nekrofil majomdémon hatása alól senki sem vonhatja ki magát, aki valaha olvasta ezt a verset. Minka könyvet írt a vámpírizmusáról hírhedt Báthory Erzsébetről, aki szűz lányok vérében fürdött. Bevallottan vonzódott Báthory Erzsébethez, s a vérében ott is kavarognak az ecsedi Báthoryak, akikhez rokonság fűzte. Báthory Erzsébetet a csejtei várba falazták be, Czóbel Minka viszont önmagát „falazta be” az anarcsi puszta kastélyának magányába hosszú évtizedekre. Nemcsak Osvát űzte tehát őt ki a magyar irodalomból a huszadik században, ahogy vitriolos tollú irodalomtörténészeink tudni vélik, hanem önnönmagát is száműzetésre ítélte ez a titokzatos, magányos vénlány. Feltűnésénél csak évtizedekig tartó eltűnése izgatta jobban az irodalomtörténészeket. Önmagát beteljesítő prófécia is lehetne Búcsú című versének második strófája: „Hogy jött? Hogy ment? Ki mondhatná meg? / Virág ha vész, / Fejét lehajtja, fonnyad, szárad, / Ez az egész.” Vajon szándékoltan építette ki saját magányának, befalazottságának legendáját? Anarcson a Czóbel-kastélyról a helybéliek és környékbeliek úgy beszéltek, mint egyfajta elvarázsolt kastélyról. Nagyon kevesek, csak a ritka kiválasztottak látogathatták a bárónőt a nagy elhallgatás évtizedeiben. Ez a kastély varázslatos volt kívül és belül egyaránt, különösen a park gyönyörű ginkgó- és tulipánfáit csodálhatták meg a kiválasztott látogatók. Takács Gyuláné Nagy Olga, aki népszámláló biztosként láthatta az anarcsi kastélyt és udvarát, rendezett teraszról, varázslatos, egzotikus dísznövényekről, különleges ritkaságú díszfákról, valamint ízléses és értékes lakberendezésről és festményekről számolt be. Ady nem szerette, mert nem értette vagy nem akarta érteni Minka verseit, holott egy-egy kávéházban vagy a Nyugat szerkesztőségében olykor toltak elé Czóbel Minka-verseket. Ismerték egymást, nem is voltak rossz viszonyban. Műveik számos ponton mutatnak hasonlóságot, ám Czóbel Minka nemcsak hogy nem Adyepigon, épp ellenkezőleg: vitathatatlan, hogy jócskán megelőzte Ady szimbolizmusát. Különösek Czóbel Minka finom szenvedéllyel átitatott szerelmes versei. Ahogyan a kutyáját a sziklák és fenyérek közt sétáltató Emily Bronte úgy írta meg az Üvöltő szeleket, hogy nem ismerhette testközelből az ábrázolt szenvedélyt, úgy Czóbel Minka sem ismerhette a beteljesülő szerelmet. Anarcspuszta kutyaugatástól és kotkodácsolástól zajos környezete ugyanolyan romantikátlan lehetett, mint Bronté világa. Csak igazán magányos költők privilégiuma lehet oly' fokú elvágyódás, mely Czóbel Minka egyik-másik versében tündököl. Mallarmé Tengeri szél című verse juthat önkéntelenül eszünkbe, ha az alábbi sorokat olvassuk: „Királykisasszony egymagába / Kinéz az ablakon / Sötétlő erdő távolába.” Önmagát beteljesítő próféciának nevezhető az a tény is, hogy noha izgalmas és modern tizenkilencedik századi költő volt, huszadik századi költőnek már avítt, túlélve önmagát. Vészmadarak talán oly sokáig huhogták Minka fülébe, hogy nem való a huszadik századi magyar irodalom vérkeringésébe, hogy végül mintha maga is elhitte volna. A huszadik században született versei ötlettelenebbek, nehézkesebbek. Naplója szózuhatag, verseit falvédőrigmusoknak csúfolták. Tagadhatatlan, őt is utolérte a hajlott kort megélő írók nagy betegsége, a grafománia. Bizony, talán túl sokat írt már ekkor, versei túlírtak. Olyan alkotója volt a magyar irodalomnak, aki minden kortársát túlélte, sőt még önmagát is. Verlaine első magyar fordítójára és népszerűsítőjére, a szimbolizmus és az avantgárd szabad vers magyarországi előfutárára azonban mindenképp illik és kell emlékeznünk. Az egyik legnépszerűbb és legismertebb magyar nóta, a Száz szál gyertyát! költőjére szintén. Mert azt is Czóbel Minka írta. ■ Bozók Ferenc Nem tudhatom... Évforduló... Tán nem a legjelentősebb. Sokan mennek el észrevétlenül mellette. Hisz csak egy versről van szó. De nagy versről... Hatvanöt éve, 1944. január 17-ére formálódott véglegessé Radnóti Miklós egyik legmegrendítőbb verse, a Nem tudhatom... A zsidó származású költő fájdalmas bizonyságtétele magyar szülőföldjéről. Heteken át írta. Baráti körben többször is felolvasta. Különösen sokat küszködött az utolsó verssorral. S nem tudta, hogy még abban az évben szeretett hazája és a háború pokla munkatáborba s majd a halálba küldi őt a Győr melletti Abdánál. „Mert szeretem, hőn szeretem, imádom / Gyalázatában is nemzetemet!” - hívjuk segítségül Petőfit (Magyar vagyok). Mert szeretni a hazát gyalázatában a legnehezebb. És éppen gyalázatában szeretni mindennél fontosabb. Ma a gyalázatot, a haza romlását nem a gépen fölébe szálló ellenség, gyilkoló bombát hozó katona jelenti. Aki mit sem tud gyerekkorunk messzeringó világáról, a nyári alkonyon a házfalakról csörgő, vöröslő fájdalomról. Aki nem ismerheti az utcán ballagó ismerősöket. Ő idegen, neki mit sem mondanak a lábunkhoz térdeplő bokrok s virágok, a pókbangó a Szűcsi-erdőben vagy a magyar kikerics a Szársomlyó hegyen. Ő nem tudja, hol született, s ki volt Petőfi Sándor. No de aki köztünk él! Aki Budapestről, az Országház magasából szemléli e tájat! Neki tán csak nem térkép e táj? Látja-e a szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát? Látja-e a dolgáért remegő dolgozót? Aki mostanában naponta azzal a gyomorszorító érzéssel megy be a munkahelyére: „Hátha ma még maradhatok, ma még nem mondanak fel nekem.” Látja-e a földművest, a szőlősgazdát? Aki nemcsak az ég alját kémleli félve, lesz-e zord idő s jég, kései fagy pusztítja-e a rügyet. Hanem dolgáért remegve figyeli a híreket, vajon el tudja-e adni a termését, amiért izzadt, fáradt, amibe befektetett pénzt s egészséget? S ha eladja is, mikor fizet a vevő, fizet-e egyáltalán? Látja-e az Országház ura a sírok közt sírdogáló anyókát? Tud-e még együtt érezni a rábízottakkal, van-e még szíve együtt sírni a sírókkal? Látja-e a gyereksereggel körülvett, piros zászlós bakteri, vagy csak a MÁV térképét nézi, hol szüntethet meg újabb vasútvonalakat? Van-e még a gyárudvaron hempergő komondor? Vagy már mindent őrző-védő emberekre bíztak, oly mélyre süllyedt a közbiztonság? S amikor napról napra a csőd felé kormányozza szép hazánkat, amikor lassan húzza ki lábunk alól a talajt, rossz döntéseivel gyermekeink és unokáink életlehetőségeit veszi el, akkor emlékszik-e még a régi csókok áfonyaízére, az első szerelmek lábnyomára a parkban? Hisz egykoron ő is volt fiatal, e hazában nőtt fel, járt iskolába. Ismerős kell, hogy legyen számára a pannon táj minden hegye s völgye! Tán neki is megvolt a maga köve, amelyre rálépett iskolába mentében... A ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium főlépcsőházában az egyik első vörös márvány lépcsőfokon ma is látható egy nagy csiga lenyomata. Az épületbe érvén édesapám is arra lépett, s mert később én is ugyanabban az iskolában küzdöttem a tudásért, ugyanúgy ráléptem s rálépek ma is a kővé vált csigára, érettségi találkozók alkalmával. Ő, a maga parlamenti magasságából, emlékszik-e még? Lát-e még? Hall-e még? Mert döntéseinek következményeit milliók szenvedik és milliók fogják megkoplalni, akik már rég nem hisznek a látszatigazságba öltöztetett hazugságözönnek, s akik már talán csak egy mindent megújító, nagy megtisztulásban reménykednek... A fölénk gépen szálló ellenségtől meg lehet védeni a hazát. Mert az a haza, a falu, a szülőház, a család védelme. Az igazi gyalázat azonban az, amikor közülünk való taszítja a gödörbe saját nemzetét! A megalázottak pedig ernyedten, tehetetlen masszaként csak tűrnek és tűrnek... A tragikus életű Radnóti verse fölráz: a hazának most van ránk a legnagyobb szüksége! Igen, épp ebben a mélységben. A hazáért tenni kell, a hazának adni kell, mert a hazánk. S nincs másik. Soha nem adhatunk annyit, hogy jogunk lenne bármit is elvárni tőle. „Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg." ■ Lupták György A hónap könyve akció - február Gernot Friedrich: Fényképezőgéppel és Bibliával a Szovjetunióban Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Az evangélikus könyvesboltban történő vásárlás vagy közvetlenül a Luther Kiadótól való megrendelés esetén az adott hónapban 30%-os kedvezményben részesül. Teljes ára 790 Ft. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 • 1085 Budapest, Üllői út 24. mmni fínyképczógéppel éssTsüavaI A SZOVJETUNIÓBAN HIRDETÉS Az Evangélikus esték Dunaföldváron és a Kertbarátok Kör sorozat következő előadója prof. dr. Iván László pszichiáter, gerontológus, országgyűlési képviselő lesz. Előadásának címe: Az idősödés fenntartható testi-lelki egészsége. Helyszín: a Városi Művelődési Központ nagyterme (Dunaföldvár, Ilona u. 9). Időpont: február 6., péntek, 16 óra. A belépés díjtalan. Minden érdeklődőt sok szeretettel várunk!
