Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-04 / 1. szám
Evangélikus Élet FORRÁS 2009. január 4. ► 9 VÍZKERESZT ÜNNEPE - ÉZS 49,1-6 A világ világossága Önkéntelenül is a kettős evangéliumi gondolatot juttatja eszembe mai ószövetségi igénk: Jézus a világ világossága. S a jézusi mandátum nyomán a tanítványoké a fontos szerep: legyenek ők a világ világosságává! Az egyház népe számára kezdettől fogva izgalmas kérdés, hogy kiről énekelnek Ézsaiás próféta könyvében az „Úr szolgájáról” szóló szakaszok. Egy bizonyos személyről? A prófétáról magáról? Netán egy csoportról? Vagy Izraelről, Isten választott népéről? A keresztény írásmagyarázók kezdettől fogva Jézusra értették ezeket a fejezeteket. Az eljövendő Messiást olvasták ki a próféciákból, s a megérkezett Megváltóban teljesültek be az itt olvasott ígéretek. Jézus, az emberré lett Isten - szolga. Az Úr szolgája. Ennyire megalázta magát - értünk. Szolgálatát itt a földön elsősorban úgy végezte, hogy hirdette Isten országának elközeledtét és megjelenését. Azt, hogy Isten országa köztünk van. Tette ezt úgy, hogy szava a bűn és a sötétség ellen harcolt környezetében, de az egész teremtett világra érvényesen. Erre utal a kard és az íj. Az első a közelharcra szolgál, a másik pedig távoli célpont ellen alkalmas. Szolgálatát értetlenség, ellenkezés, sőt gyalázkodás kísérte. Emberileg nézve ez csak a mély panasszal Ez utóbbi kérdésre nem tudok egyértelmű választ adni, csak utalni arra, hogy gyülekezeti énekkincsünk nagy része a különböző korokban és gyűjteményekben sokszor igen különböző dallamokkal szerepelt. Szöveg és dallam kapcsolatának, egyes gyűjteményekben elfoglalt szerepének vizsgálata igen fáradságos és összetett munka. Erre itt természetesen nem vállalkozhatunk. Vessünk tehát rövid pillantást kedvelt énekünk egyházi esztendőben elfoglalt helyére s keletkezésének történetére! „Égi csillag tiszta fénye / Hívott három bölcset rég, / Hogy megleljék célhoz érve / Jászolágy kis gyermekét, / És ott térdre hulljanak, / Néki hálát adjanak.” (i. vers) Vízkereszt - idegen szóval epifánia - ünneplése a mai gyakorlatban kissé háttérbe szorult, ami már csak azért is sajnálatos tény, mivel gazdag fejezhető ki: „Hasztalan fáradoztam...’’(4a) A nem alaptalanul keserű jézusi szó újra meg újra megjelenik az evangéliumokban is („Meddig kell még elviselnem benneteket?”; „hitetlen nemzedék”; „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” - és így tovább). De a legkeserűbb emberi szóba is belevág az Atya iránti teljes bizalom: „...az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél” (4b) Igénk második szakasza - beteljesedett próféciaként - Jézus küldetéséről beszél. Arról, hogy az Úr szolgája megtérésre hív, indít és segít. Azért jött, hogy visszatérítse Isten népét Urához, Istenéhez. Nem az idegenekről van itt szó, hanem a kiválasztott és ezért különlegesen kezelt népről. Először is Jákobnak, azaz Izraelnek van szüksége megtérésre. Isten azért adott erőt szolgájának, hogy a legveszedelmesebb ellenséggel, a Teremtőtől eltávolító erővel megküzdjön, legyőzze, és újra együtt lehessen Atya és gyermeke, Teremtő és teremtménye. Az Isten nélkül sötét világba így hozta el Jézus az Atya szeretetének, jóságának, kegyelmének világosságát. És ez vízkereszt ünnepének igazi evangéliuma is. Az tapasztalati tény, hogy sok a sötétség a világban. Környezetben, fejekjelképrendszert használó, ősi ünnepről van szó. Mondanivalójának középpontjában a fény, fényesség áll. János evangélista szavaival: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba”(Jn 1,9) A második versszakban kibomlik a keresztény életút, mely mindenki számára kapaszkodót, értelmet jelenthet a földi úton. Az utat kísérő fény vezet el a végső fényességbe: „Szent igéd, mint égi csillag, / Hívjon, vonjon, Jézusunk, / Utat intve, míg megvirrad, / Míg tehozzád eljutunk! / Minden bús szem lássa meg / Áldott égi fényedet!” A szöveg Elias Lönnrot finn nyelvész és orvos verse Túrmezei Erzsébet fordításában. A dallam pedig hoys Bourgeois 100. genfi zsoltárának finn népi változata. Bourgeois 1510 körül született Páben, szívekben, lelkek mélyén. Arra a Szentírás mutat rá, hogy ez a sok sötétség azért van, mert mi, emberek elszakadtunk az igazi világosságtól, távol kerültünk Isten ragyogó fényességétől. De Jézusban újra megjelent a világosság. Nem kell sötétben tapogatóznunk, nem kell szürke homályban botorkálnunk, nem kell mindig az élet árnyékos oldalán bandukolnunk. Tisztulhat a homály, tűnhet a sötétség, s a felkelő nap sugaraitól élesednek ugyan az árnyékok, de nekünk nem kell az árnyékban maradnunk, kiléphetünk a fényre, élvezhetjük a meleget, élvezhetjük a világosságot. A húsvét hajnali liturgia - minden keresztény ünneplés lényegeként - ezért kiáltja bele az éj sötétjébe: Krisztus, világosságunk! Ő a világ világossága. Nem csupán a választott népé. Hogy is olvastuk igénkben? „Kevésnek tartom, hogy Jákob törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig’.’ (6. vers) Miatta vannak olyanok, akik maguk is hordják a világosságot. Az ő tanítványai. Nem a saját fényükkel csillognak. Az ő ragyogását tükrözik tovább. Csoda ez a javából. Mi, emberek mind sötét alakok vagyunk. Nem kívülről, de belülről ÉNEKKINCSTÁR rizsban. Kántor volt Genfiben, zeneszerző, a genfi zsoltárok egyik dallamszerzője. Életének érdekessége, hogy 1551 decemberében egy napra bebörtönözték, mivel a nyomtatásban megjelent zsoltárok dallamát engedély nélkül megváltoztatta. 1552-ben aztán elhagyta Genfet, előbb Lyonban, majd Párizsban élt. Itt is halt meg, az énekeskönyvi adatunktól eltérően 1561-ben. Lönnrot (1802-1884) körorvos volt egy eldugott kis faluban, szorgalmasan gyűjtötte a népdalokat és népmeséket, tanulmányozta finn anyanyelvének titkait, keresgélte a finn irodalom emlékeit. Helsinkiben a finn nyelv és irodalom professzora lett; szoros szálakkal kapcsolódott Magyarországhoz is, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Érdekes tudnunk, hogy - nagy meglepetésre - itteni székfoglaló beszédét magyar nyelven tartotta! Világtekintélyt aztán a Kalevala szerkesztésével szerzett. Ilyen módon AZ ÜNNEP IGÉJE jön a sötétség. Génjeinkben hordozzuk, születésünktől fogva árasztjuk. „...nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem" - írja Pál apostol (Róm 3,12). Ezért azután a halál árnyékának völgyében járunk - vallja a zsoltáros. De a sötétségben felragyogott a világosság. Betlehemet beragyogta a csillag, a világot beragyogta a betlehemi gyermek. A halál sötét völgyét pedig húsvét hajnala, ragyogása. Ha nem bújunk el előle, ha kitesszük magunkat a fénynek, lehet, hogy elsőre megvakulunk, mint Pál a damaszkuszi úton, de tisztulunk, világosodunk, átmelegszünk mi magunk is, és hordozhatjuk a fényt. Nem a sajátunkat, az legfeljebb látszatvilágosság vagy kirakatfény, üres villogás. De feltöltődhet életünk akkumulátora az ő fényével, s így mi is az Úr szolgájává válhatunk. Jézus tanítványaként. O a világ világossága, mi is lehetünk világossággá. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Imádkozzunk! Ragyogd be életünket, világunkat, Krisztus, világosságunk! Nélküled sorvad az élet. Veled hazatalálunk az atyai házhoz, fényedet továbbadva emberek léphetnek újra a hozzád vezető útra. Ámen. élete és személyisége szoros összefüggésben áll a misszióval, amelyre versének harmadik és negyedik strófája oly egyértelműen szólít fel: „Kérünk, tartsd 'meg tisztán nékünk / Ezt a drága szent igét! / Sürgess minket, el ne késsünk / Vinni fényét szerteszét, / Hogy meglássák mindenek, / S üdvösségre leljenek! // Benn a szívünk mélyén égjen / Küldő hangod: »Menjetek!« / Hogy a drága hír elérjen / Végre minden népeket! / Szent igéd szolgálatát / Lelked lángja hassa át!” Végül az utolsó versszak egységbe foglal ígéretet, eljövetelt, várakozást, várakozást az újra eljövetelre, s ’ mindezt kiterjeszti a föld végső határáig. „Hozd el azt a hajnalt végre, / Melyet ígért szent igéd: / Mind e földnek minden népe / Melyen térdre hull eléd, / S úgy zeng minden nyelv neked / Áldó hálaéneket!” Vízkereszttel és az azt követő, változó számú vasárnapokkal zárul a karácsonyi ünnepkör. Énekünk versszakai a bölcsek megérkezésétől a végső időkig kísérnek minket - ünneplésben, küzdelemben, szolgálatban, misszióban, a már megélt igazságok újraértelmezésében s az eljövendő reménységében. ■ W. Kinczler Zsuzsanna Oratio oecumenica [Lelkész:] Szerető mennyei Atyánk! Hálatelt szívvel vagyunk előtted a mai ünnepen. Annyi öröm és viszontagság között e hétköznapon is ünnepünk lehet, öröme lehet szívünknek, hiszen arra gondolhatunk, hogy karácsony fényét nemcsak a pásztoroknak adtad, hanem az egész teremtett világ számára utat nyitottál Jézus Krisztus által örök országodba. Kérünk, hallgass meg minket, amikor eléd visszük kéréseinket. [Lektor:] Kérünk, légy az egész teremtett világgal, légy azokkal, akik ma nem ünnepelhetnek. Áldd meg mindazok keze munkáját, akiknek ma dolgozniuk kell, s add, hogy legyen alkalmuk az elcsendesedésre. Légy azokkal, akik ma már nem dolgozhatnak, hiszen az ünnepük sem lehetett felhőtlen munkahelyük elvesztése miatt. Add, hogy értelmes megoldást találjanak szorult helyzetükben. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk, légy hazánkkal, egész nemzetünkkel. Add, hogy az új évben a felragyogó új világosságban találjunk utat egymáshoz és hozzád. Kérünk, légy a családokkal, szülőkkel és gyermekekkel, nagyszülőkkel. Te adj értelmes jövőképet mindazoknak, akik kicsúszni érzik a talajt a lábuk alól. Te adj összefogást, szeretetet a családokban, te adj erőt mindenkinek hivatása hűséges és szeretetteljes betöltéséhez. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk, légy egyházunkkal! Légy az egyházi vezetőkkel, hogy neked tetsző módon, akaratod szerinti vezetéssel segítsék a rájuk bízottakat hitük megtalálásában és megtartásában. Légy gyülekezetünkkel, add, hogy a békesség, a nyugalom és a mennyei világosság szigete lehessen a minket körülvevő világban. Te adj segítőket, hogy azok, akik az elmúló ünnepek során kapcsolatba kerültek gyülekezetünkkel, meg is maradhassanak a gyülekezet közösségében. Add, hogy hűséges eszközeid lehessünk mindnyájan egyházad építésében. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk, légy azokkal, akiknek fájdalmat, gyászt kell elhordozniuk. Légy az egyedül maradiakkal, az idős emberekkel. Kérünk, légy támaszuk, és szólíts meg minket, hogy mi lehessünk segítőik a földi vándorlás útvesztőiben. Légy a betegekkel, az értük aggódókkal, te adj erőt az őket ápolóknak. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Kérünk téged, Urunk, te légy oltalmunk és erősségünk életünk minden helyzetében! Kérünk, ígéreted szerint hallgasd meg minden imádságunkat. Ámen. Égi csillag tiszta fénye ► Énekeskönyvünk Vízkereszt című fejezetében első helyen szerepel ünnepi graduálénekünk: Égi csillag tiszta fénye (EÉ 185). Míg maga a cím s már az első versszak is egyértelművé teszi az ünnephez való kapcsolatot, annál több kérdés merülhet fel bennünk, ha a dallam, illetve a szöveg szerzőjére nézünk. Ha kicsit is jártasak vagyunk énekeink történetében, egy másik kérdést is feltehetünk: hogyan került egymás mellé francia eredetű dallam és finn szöveg? Idén tizenötödik alkalommal rendezték meg a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban (Budapest XIV., Városliget, Vajdahunyadvár) január 18-ig látogatható Betlehemi jászol című kiállítást. Anyagát az azonos címmel kiírt pályázatra - hivatásos és műkedvelő alkotók, kézművesek, népművészek, képző- és iparművészek által - beküldött munkák alkotják. ■ Lukács Gabi felvételei
