Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-01 / 5. szám
14 ■* 2009- február i. KRÓNIKA Evangélikus Élet Mónus László (1952-2009) Hosszú és súlyos betegség után, mégis hirtelen ment el közülünk Mónus László lelkész testvérünk. Születése évében édesapja vasúti dolgozó, édesanyja OTP-tisztviselő volt. Tisztes szegénységben nőtt fel bátyjával együtt. A „tisztes” és a „szegénység” egyformán hangsúlyos a múlt század ötvenes éveivel kapcsolatban. „Öcsi” - mert így hívták a családban - sok nyarat, talán nem túlzás, ha azt mondjuk, éveket töltött Battonyán nagyszüleinél. Nagyapja, akinek utolsó lelkészi szolgálati helye volt Battonyán, olyan hatással volt rá, hogy egy hétköznapi alkalommal az üres templomban találták, a szószéken, ahol csak ezt a szót ismételgette: „prédika, prédika” Nagyapja egész életén át példája és mintája volt a „prédikálásban” Ezt a gyermekkori emléket soha nem tudta kitörölni szívéből. Igaz, hogy ifjúkorában mintha az emlékek elhomályosodtak volna, de az egész család meglepetésére egy alkalommal, amikor már más pályán mozgott, egyszer csak bejelentette, hogy lelkész szeretne lenni. Teológiai tanulmányai után először Kistarcsára került, ahol az igazgató lelkész mellett szolgált az özvegy papnék között és a környéken is. Lelkészi pályájának állomásai a következők voltak: Ecseny, Dunaegyháza és Dunakeszi. Sajnos családi élete nem tartozott a sikeresek közé, a válást sem tudta elkerülni, de gyermekeivel őrizte a kapcsolatot, és velük mindvégig kereste a találkozási lehetőségeket is. Egyik leánya (Mónus Györgyi) viszi tovább a lelkészi szolgálatot a családban, s ez Mónus Lászlónak külön ajándék és öröm volt. A múlt század kilencvenes éveiben — főként egészségi és más okokból - maga kérte nyugdíjazását. Egy nagynénjét ápolta Diósjenőn, s annak halála után egyedül élt kis téliesített faházában, édesanyját rendszeresen látogatva (édesapja motorbalesetben halt meg). Egyetemi tanulmányait nyugdíjasán folytatta, mentálhigiénét tanult, s ezen az úton igyekezett embertársain is segíteni. Súlyos betegségében magára maradva halt meg, a szomszédok találtak így rá. E sorok írója a nagybátyja, akivel sokat beszélgetett problémáiról. Az azonban kimondhatatlan öröme volt, hogy mint nyugdíjas élete végéig szolgálni tudott a nógrádi vidéken az evangéliummal sok helyettesítés során, de ismerőseivel, barátaival hétköznapi beszélgetésekben is. Problémáival küzdve, magányosan ment el, de Isten szeretetébe kapaszkodva, s jó tudni, hogy reménységünk szerint Isten szeretetében pihen a feltámadás napjáig. ■ Keveházi László HIRDETÉS ...,........... . . Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) Serkenjfel, aki aluszol! - A magyar evangélikus ébredés kiemelkedő egyéniségei a 20. században című sorozatának keretében a következő havi alkalom február 12-én, csütörtökön lesz az Országos Iroda utcáról nyíló, földszinti termében (1085 Budapest, Üllői út 24.). Az alkalmon Józsa Márton és Laborczi Zoltán testvérünk életét és szolgálatát ismerhetjük meg közelebbről. Előadók: dr. Fabiny Tamás és dr. Fabiny Tibor. Szeretettel hívjuk és várjuk minden testvérünket! Istentiszteleti rend • 2009* február 1. Vízkereszt ünnepe után utolsó vasárnap. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Mt 17,1-9; 2Pt 1,16-21. Alapige: Ézs 40,3-11. Énekek: 280., 338. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Tóth Károly; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (úrv., Tamás-mise) Balogh Éva; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv., családi) Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Grendőri Balogh Melinda; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31- 33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21., I. em. de. 11. (énekes liturgia, úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. fél 10. (úrv., családi) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv., családi) Keczkó Pál; de. fél 12. (úrv.) Keczkó Szilvia; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10- 11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa Ketten Isten szolgálóleányai közül Diakonisszák emléke Albertirsán írásomban két evangélikus diakonissza nővér, Hell Erzsébet (1891- 1983) és Szűts Gáborné, Tilda testvér (1903-1987) életével szeretném megismertetni az olvasókat. Erzsébet festményei majd minden albertirsai család otthonában megtalálhatók, két jellegzetes témakörük: a virágos, orgonás csendélet és a Jézus az Olajfák hegyén jelenete. A képek művészi értékét nem áll módomban megítélni, de a helyiek szép számmal vásároltak belőle maguknak vagy ajándékozás céljából. A festményeken bibliai igék voltak, főleg az Újszövetségből. Cikkemhez az információkat Mátrai Mihályné, Sziklai Mária és Muhari Mihályné szolgáltatta. Az ő útmutatásuk adja cikkem gerincét. Elöljáróban a diakonisszákról néhány gondolat. A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület (Fébé eredetileg a Pál apostol rómaiakhoz írott levelében szereplő nőtestvér, Krisztus követője, a tulajdonképpeni első diakonissza, görög nevének jelentése: „ragyogó”) 1924- ben Pauer Irma főnök asszony vezetésével alakult meg. Húsz testvérrel indult, számuk fokozatosan emelkedett, s a harmincas évek közepére elérte a száz főt. Konferenciáikat Piliscsabán tartották, feladataik az otthoni házimunka, a fafaragás, kézimunka, kórházi ápolás (főleg a Szent Margit Kórházban) voltak, gyülekezetekben lelkészek mellett szolgáltak, vasárnapi iskolát tartottak a gyermekeknek és bibliaórákat a felnőtteknek, betegeket látogattak. Egyenruhájuk hétköznap a szürke, ünnepnap pedig a fekete viselet volt. Otthonuk Budapest II. kerületében, a Hűvösvölgyben volt, a mozgássérült, fogyatékos gyerekek épületében. Munkájuk a világháború alatt, 1944-ben megsokasodott: az éhező, árva gyerekeknek szállást adtak, étkeztették őket. 1951-ben az új politikai rendszer - a katolikus szerzetesrendekhez hasonlóan - feloszlatta a Fébét, a nővérek vagy ápolónőként helyezkedtek el, vagy visszatértek a szülőfalujukba, szülővárosukba. Cikkem két szereplője közül Erzsébet 1938-39 táján, Tilda pedig két évvel később, 1941-ben érkezett Alberti-Irsára. A Dózsa György úti (a régi főúti) papírboltot működtették, amelyet a Kozma család ajándékozott a rendnek. Tilda Albertin szolgált, ott is építkezett, míg Erzsébet Irsán tevékenykedett. Az irsai lelkész kezdetben nem is nézte jó szemmel működésüket. Erzsébet nyíregyházi születésű volt. Hűvösvölgyben szolgált hét évig a mozgáskorlátozottak intézetében, ekkor határozta el, hogy diakonissza lesz. Mivel volt kórházi gyakorlata, sok betegség gyógyítására tudott receptet adni, tudta, mely gyógynövény mely betegségekre alkalmazható. A cikkemben említett Zsuzsi néni (Mátrai Mihályné) férjének, Miska bácsinak a tüdejét diófalevélteával erősítette fel. A testvér testi-lelki segítséget adott a rászorulóknak, ügyes kezű volt, festményei árából spórolt pénzéből építette fel a házát a Kossuth Lajos utca 3. alatt. A házat Sipka Pál kőműves irányításával 1941-ben, az árvíz után építették. Az alapkőletételnél Bibliát helyeztek az alapba. A Kossuth utcai ház belső imatermében ima- és bibliaórákat tartottak. Erzsébet úgy képzelte, hogy a házát egyházi embernek adja el. Kívánsága teljesült, az irsai lelkész, Bárdossy Tibor az 1970-es évek közepén megvásárolta tőle, hogy a majdani nyugdíjas éveit itt tölthesse. Tilda Budapesten lakott, a kelenföldi evangélikus lelkész felesége volt, akit egy év házasság után elveszített. Ezután határozta el, hogy diakonissza lesz. Vagyonos családból származott, modern szemléletű és gondolkodású volt, saját gépkocsival rendelkezett, megtanult vezetni, és szállította a feletteseit. A rend 1951- ben történt feloszlatása után a helyi kisszövetkezetben dolgozott, kötött, horgolt, így kapott nyugdíjat is, mivel nővérként nem volt rá jogosult. Erzsébet pedig az eladott festményei árából egészítette ki keresetét. 1982 táján kerültek Kistarcsára, az evangélikus otthonba, ahol a cikkemben említett Muhari néni néhányszor meglátogatta őket, takarított, mosott rájuk. Erzsébet 1983-ban bekövetkezett halála után Tilda visszakívánkozott Albertirsára, ahol a helyi szeretetotthonban élt 1987-ben bekövetkezett haláláig. Egyikük sem érhette meg, hogy 1991-ben a Fébé-egyesület újjáéledt, újjászerveződött. Sírjuk az irsai evangélikus temetőben található. Cikkemmel, remélem, sikerült sokakban felidézni a két nővér tevékenységét, és emléküket tovább őrizzük, ápoljuk. ■ Hodos Gábor (Forrás: Albertirsai Híradó, 2008. augusztus) Victorné Erdős Eszter a Dizseri-dí] idei kitüntetettje Victorné Erdős Eszter, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió vezetője kapta az idén ötödik alkalommal átadott Dizseri Tamás Szeretetszolgálati Díjat január 24-én Budapesten. A református lelkésznő 1984-ben kezdett drogfüggőkkel foglalkozni az akkor még a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) által fenntartott misszióban. A rendszerváltás után a református egyház vezetése alá került szervezet ma három intézményben dolgozik: a fővárosi Válaszút Misszió névre hallgató drogkonzultációs irodában, illetve a ráckeresztúri és a zsibriki drogterápiás otthonban. Utóbbi kettőt a kitüntetett alapította. Laudációjában Bölcskei Gusztáv püspök, a református zsinat lelkészi elnöke úgy fogalmazott: ez a díj „a másokért élésre” hívja fel a figyelmet, ami jellemző Victorné Erdős Eszter kábítószerfüggő fiatalokkal foglalkozó munkájára. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében többek között arról is beszélt, hogy a mostani magyarországi törvények „szabaddá teszik ugyan az embert, de egyúttal magára hagyják”. Balog Zoltán, az Országgyűlés vallásügyi bizottságának fideszes elnöke a díjátadáson a svájci alkotmányból idézve kitért arra: egy ország jóléte azon mérhető le, hogyan bánik a legszegényebbekkel, a legkiszolgáltatottabbakkal. Ebből következően az államnak és az egyházi intézményeknek is van feladatuk a szenvedélybetegek gondozásában - jegyezte meg. A kitüntetést a budapesti Bethesda Gyermekkórház 2004-ben elhunyt főigazgatójának emlékére alapították. Az emlékérmet azok kaphatják meg, akik az emberek testi-lelki gyógyítása érdekében kiemelkedő munkát végeznek. H MTI
