Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-01 / 5. szám
8 -« 2009- február i. PANORÁMA Evangélikus Élet ^ A közelmúltban Térdeplő Thália - Udvaros Béla második élete címmel jelent meg Párkány László ötödik színészkönyve. A szerző ezúttal az Evangélium Színház születéstörténetét és felnövekvését vette tolla alá, különös tekintettel az alapító-rendező, Udvaros Béla munkásságára. A Németh Antal-tanítványként a régi Vígszínházban debütáló, majd Kecskeméten és Békéscsabán korszakos színházi életet teremtő Udvaros Béla nyugdíjba vonulása után - a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület védőernyője alatt - szervezte meg az Evangélium Színházat. A küzdelmes esztendőket, a színházi rendező kalandos magánéletét, felesége, a neves színésznő, Dévay Camilla igazságtalanul kirótt börtönévekkel terhelt életútját, közös gyermekük, Udvaros Dorottya sikeres pályaívét is felrajzolja a színes, olvasmányos esszéregény, amelyből az alábbiakban nyújtunk át mustrát olvasóinknak. Állj, ki vagy?- Jó barát.- Ember?- Nem, színész.” Szmokingban, a barikádon ott állt Pataky Jenő. Órájára pillantott, és kérlelte a taxisokat: engedjék át a blokádon, lekési az előadást. Már három hónapi próba állt a színész mögött. Tegnap főpróbát tartottak, Udvaros Béla elégedett volt a társulattal. A nap, amelynek felvirradását várták, fordulópont volt a színészek életében. Egy új színház kapunyitása előtt álltak. Történt pedig, hogy a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület elnöke, Szentágothai János és alelnöke, ifjabb Bartók tanácskozást tartottak. Felszólalt Udvaros Béla rendező is. „János bátyám - szólította meg Szentágothai professzort -, új világ kezdődik, jó lenne létrehozni egy keresztyén-nemzeti alapon álló színházat.” A kuratóriumi ülésen felállt ifjabbik Bartók Béla, elővett tíz darab ezrest, majd Szokolay Sándor is letett tízezer forintot, később Hegedűs Lóránt püspök is adott harmincezer forintot a reformátusok nevében, a kalapba betett egy tízest Albert Gábor író is, és további tíz-tízezer forintokkal gyarapították a jelenlévők a színházi alaptőkét. így jött létre egy színház, amely feladatához méltó elnevezésre várt. Udvaros Béla a teremtő szót, a „Logosz”-t ajánlotta. A mindig humoránál lévő Szentágothai professzor azzal érvelt, hogy a fogalom nagyon elvont, s valószínűleg lesznek tréfás kedvű nézők is, akik a lógos nevet ragasztják a színházi szó elé. Török Tamás rádiórendező indítványozta, legyen a teátrum neve: Evangélium Színház... Pataky Jenő művész úrnak az otthona Pesten volt. Neki át kellett kelnie az Erzsébet hídon, mert a budai Szent Imre Gimnázium patinás színháztermébe tűzték ki a premiert. Lessing Bölcs Náthán című drámáját oratorikus formában készültek bemutatni. A férfiak szmokingban, a hölgyek nagyestélyiben várták a függöny felgördülését. Gyors körtelefon: Darvas Iván, igen. Bitskey Tibor, igen, Bánffy György, igen, Horváth Sándor, igen, Sunyovszky Szilvia, igen, Venczel Vera, igen, Fehér Anna, igen! A budai színészek tíz percen belül a színházban lesznek. És Pataky? A ő szerepével mi lesz? A rendező örök dilemmája ilyenkor azzal jut nyugvópontra, hogy ő maga „ugrik” be a Pesten marasztalt színész szerepébe. A taxisblokád háromnegyed hétkor egy trabantnyi rést nyitott; Pataky Jenő művésztársait megelőzve, tíz perccel hét előtt az öltözőjében szivarozott... Bár aznap a színházak nem nyitottak ki, a mozik sem vetítettek, Szentágothai János elszánt volt: márpedig lesz előadás! Térdeplő Thália Az Evangélium Színház - Udvaros Béla második élete 1990. október 26-án este hétkor Budapest egyetlen színielőadása volt az Evangélium Színház bemutatója, amelyre ötszáz jegyet adtak el, végül nyolcvanketten ültek a nézőtéren, javarészt hozzátartozók. Miért éppen a Bölcs Náthán? Örök színházi közhely: nem az a fontos, hogy mikor játszódik a darab, hanem hogy mikor játsszák. A Bölcs Náthánt 1990. október 26-án este hétkor játszották. Náthán, a gazdag jeruzsálemi zsidó a lányaként neveli a keresztény Rechát. Az ifjú hölgy - miként a darab végére kiderül - testvére annak a templomos lovagnak, akibe felvonásokon keresztül szerelmes. A templomos ifjú pedig Szaladin szultán becsének fia. A sajátos rokonsági kapcsolat voltaképpen romantikus drámák, ezen belül is vígjátékok fordulatait idézi, ám Lessingnél a rokoni kötelékek a színmű filozófiai vonalának cselekménybe sűrített megjelenési formái. Más szóval a zsidó, keresztény, muzulmán vallásban élő, egymás iránt előítéleteket tápláló emberek „családba” szervezésével Lessing azt szeretné argumentálni, hogy a vallások között igenis van átjárás. (Előbb születünk embernek, és csak aztán leszünk zsidók, keresztények, muzulmánok.) Az Evangélium Színház a lessingi gondolatokat olyan entrée-nak szánta, amelyből fény derül erkölcsi, művészeti szándékaikra. Az előadás után Szentágothai professzor úr pezsgőt bontott: köszöntötte a főváros vadonatúj teátrumát. „Kínai kaland” „Az első emlékem, amely hatesztendős koromban tapadt meg bennem: apám temetése. A szertartás a rákoskeresztúri temetőben volt, feltűnően kevés gyászolóval. Apám rokonsága távol maradt, magam pedig, nem értve a helyzetet, viháncolva, nevetgélve szaladgáltam a ravatal körül. Édesanyám a szertartás közben idegösszeroppanást kapott, mentők vitték el valamelyik kórházba. Két évig nem láttam. Én pedig tovább nyargalászva a koporsó mentén, erősen hittem, hogy játékos gyerekéletem egyik helyszínén vagyok. Helyzetemet csak akkor ismertem fel, amikor szétszéledt a gyér gyásznép, magam pedig ott álltam apám sírja felett egy szál magam. A huszadik század fia vagyok, szinte az egész századot végigéltem. A huszonegyedikbe is belekóstolok. Apám hagyatéka a génjeimben; írásos vagy tárgyi emlékem nincs igazán. Van egy megsárgult árkusom, ennyi maradt utána. Számozott lap, nem tudom, hogy az emléksorok mikor kezdődtek, hogyan folytatódtak. Az viszont bizonyos, ezt édesanyámtól hallottam, hogy apámat az érettségi után - a fasori evangélikus gimnáziumban diákoskodott - karpaszományos zászlósként kivitték a frontra. 1917-ben orosz fogságba esett. Amikor a szibériai tábort felszámolták, és a foglyokat szélnek eresztették, sokan nekivágtak a világnak, gyalogszerrel, kocsival, vonattal. Apám egyik társával Kína felé vette az útját. Mínusz húsz fokban, jégtáblák között átúsztál« az Usszuri folyót, és Jiamusiig meg sem álltak. Jiamusi Észak-Kínában található, közel az orosz határhoz. Vándorló társa meghalt tüdőgyulladásban, apámat viszont, mert angolból, németből érettségizett, és megokolta sanyarú helyzetét, befogadta a terület kormányzója. Ilyesmi általában a mesékben fordul elő, de a háború, a fogolyélet volt Sík Sándor: István király. Bemutató: 1996. május 18. olyan abszurd, mint a legtalányosabb mese. A gubernátor két fiával egy kastélyban lakott. 1919-et mutatott ekkor a naptár, apám a kormányzónál felcsapott házitanítónak. A tíz év körüli fiúk rajongásig szerették, a kormányzó külön szobát biztosított számára, Kínában ez a megbecsülés jele volt. Rendezett körülmények között, jómódban élhetett, ám három év múltával a leszűkült élettérben egyedül érezte magát, hazavágyott. A kormányzó mindhiába kérlelte, marasztalta, elhatározásától nem tágított. A jóságos házigazda úgy vélte, ha már mindenképpen útra kel hűséges házitanítója, ne távozzon üres kézzel. Kínai szokás, hogy aki útnak indul, azt bölcs intelemmel látják el. íme, az apám számára szóló tanács: »Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg, és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta ,a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott, és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik, és először rémisztőén üvöltött. Aztán mindenki csodálatára megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet, és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról, és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén, és boldogan elsétált. Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról, és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad, és lépj egyet feljebb.« A kínai tanmesét eszébe vésve 1921- ben - a vendéglátója által vásárolt hajójeggyel - megindult Hamburg irányába, de Ceylon szigetén, ahol megállt a hajó, négy hétig időzött, hogy valamit lásson a rejtelmes világból.” A rendező ars poeticája Szentágothai a pezsgősüvegek durranása után ünnepélyesen meghajolt a szmokingos, nagyestélyis urak és hölgyek előtt, majd Udvaros Bélához lépett.- Most már létrehozhatod a színházat, az igazi színházat. Jövő ősszel bemutató lesz, hogy mely darabbal, majd te eldöntőd. Talán 1963-ban bekopogott Udvaros Bélához Tamási Áron, áld gyakori vendége volt a kecskeméti Katona József Színháznak. Nem jött üres kézzel. Kéziratot hozott. Hegyi patak volt a címe. A darabot 1958-ban írta, mutatkozott vele már színházaknál, de ijedt arckifejezéseken kívül egyebet nem kapott. Udvaros mohón, egy szuszra elolvasta.- Milyen? - kérdezte közömbös arccal a szerző.- Zseniális. Ilyen színdarab régen volt a kezemben.- Bemutatod? A rendező megdöbbent. A magyar drámairodalom egyik legeredetibb művét tartotta a kezében. Egy olyan népi játékot, amely az élet lényegét világítja meg, feleletet keresve az időhöz nem kötött emberi problémákra. A mű az élet és halál, test és lélek, szerelem és gyűlölet örök kérdésének kettősségét feszegeti. Egy szénégetővé lett pap? Az embert csupán működő anyagnak hirdető vándororvos? „Bétölteni reménységgel a világot, amely minden percében a kezdet és a vég”? Ma, az egyszerű dolgok világában mit akar ez a „nehézsúlyú” dráma? (...)- Szólalj meg hát, ember! - nógatta Udvarost az író. Madách Imre: Mózes Bemutató: 2001. október 28.- Áron, ahhoz más világ kell, hogy ezt a darabot elő lehessen adni... Ezt mosolyogva mondta, annak tudatában, hogy sose fogja ezt megérni... Egy színháznak van épülete, neve, kora, társulata, és van éltető szellemisége, amely működteti az egészet. Az Evangélium Színház a budapesti Duna Palotában lelt otthonra, amely kitűnő akusztikájával, patinás belső terével és viszonylag tágas színpadával minden színházi igényt kielégített. Az épület a belváros központi helyén fekszik, könnyen elérhető. E játszóhely megfelelt az igényes társulatnak is, amelyet Udvaros Béla kellő gondossággal szervezett meg. Az alapító tagok között volt Bitskey Tibor, Mécs Károly, Fehér Anna, Antal Anetta, Csonka Ibolya, Simon György, Hor-
