Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-01 / 5. szám
Evangélikus Élet ÖKUMENIKUS IMAHÉT 2009. február 1. » 5 Befejeződött az ökumenikus imahét Megkérdeztük... ^ Folytatás az 1. oldalról Veszelka Tamás rámutatott az egyéni és közösségi megtérés együttes fontosságára, amely nélkül nem valósulhat meg bennünk és közöttünk a Krisztusban való teljes egység. „Széthúzásunk botránya miatt könyörgünk Istenhez bocsánatért és azért is, mert képtelenek vagyunk a megbékélés követeinek szerepét betölteni a világban” - hangzott a református ifjúsági vezető fohásza. Az ökumenikus ifjúsági istentisztelet vendég igehirdetője Nagy Krisztián, az egri bazilika káplánja volt. Jn 17,7-11 alapján tartott igehirdetésében azt vizsgálta, igaz-e, és mennyiben igaz a mondás: „A fiataloké a jövő.” A világban működik egy olyan Lélek, amely egységre hívja a Krisztus-hívőket hitben, reménységben és szeretetben. Sok mai fiatalban megvan a fogékonyság a Lélek munkájának befogadására, és ez a jövőre nézve biztató jelenség. A mondás önmagában azonban nem igaz, mert a jövő Jézus Krisztus kezében van, és a világnak akkor van biztos jövője, ha a fiatalok meghallják a hit, remény, szeretet egységére hívó szót, és a mindennapi gyakorlatban is megélik, megvalósítják annak lényegét. A különböző irányokból érkező keresztények számára az egységtörekvésekben rejlik a közös találkozási pont. Ezt is jelképezi számunkra a kereszt középpontja, valamint az a szimbolikus cselekedet, amely két, egymást keresztező fadarabot egy közös pontban rögzít. „Mi, akiket minden téren megosztottság jellemez, hogyan tudunk mégis egy irányba menni?” Nagy Krisztián szerint nekünk, akik ismerjük Jézus tanítását, az a feladatunk, hogy megmutassuk a világnak, mit jelent az egy hitben és egy közösségben megvalósított egység. Ahhoz, hogy világunk jövője biztosítva legyen, azokra a fiatalokra van szükség, akik rátalálnak magukban a krisztusi lélekre, és abból kiindulva fel tudják mutatni a jézusi lelkidet cselekedeteit: képesek imádkozni és tenni a szegényekért, a nélkülözőkért, a bajba jutottakért, a háborútól szenvedőkért. Körmendy Petra Kornélia, az evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet lelkésze az istentisztelet liturgiájába illesztett szimbolikus cselekedet jelentéséről és jelentőségéről beszélt a gyülekezetnek. Egy katolikus, egy református és egy evangélikus fiatal az ifjúsági ének alatt két faágat kötözött össze kereszt alakba a közös egységkeresés jelképes kifejezéseképpen. Az egész kereszténység egyetemes hitvallásának, az Apostoli hitvallásnak az elmondása közben a fiatalok a magasba emelték az idei imahét szimbólumává lett - Ezékiel próféta látomása által ihletett - faágkeresztet. Az ökumenikus ifjúsági istentisztelet a Lágymányosi Ökumenikus Központban megrendezett szeretetvendégséggel és keresztény ifjúsági zenekarok koncertjével zárult. ■ P.G. ► ...Körmendy Petra Kornélia evangélikus egyetemi lelkészt, milyen üzenetet hordoz, hogy ifjúsági istentisztelettel zárult az imahét, s hogy fiatalok felekezeti határokra tekintet nélkül együtt ünnepelnek.- Évek óta hagyomány, hogy az ifjúság zárja az imahetet. Az, hogy az Ökumenikus Ifjúsági Iroda, vagyis az ÖKI szervezi, nekünk ma azt jelenti, hogy a fiatalok fogják ezt továbbvinni. Hogy abból a „botrányból” amelyet a keresztények szétszakadozottsága jelent, s amelyben élni vagyunk kénytelenek, a prekoncepciók és előítéletek nélkül létezni képes, változtatni tudó fiatalok tudják majd az egyházat jobban az egység felé mozdítani. Bennünk még nem élnek áthághatatlan korlátok, nem épültek fel lebonthatatlan falak, ezért mi vagyunk azok, akik talán a legtöbbet tudjuk tenni az egységért. Ezért is nagyon jó, hogy az ÖKI szervezi azt az istentiszteletet, a Közös Pont fesztiválmisszióban részt vevő fiatalok énekelnek, és viszik az egész liturgikus szolgálatot. Jó is, hogy ilyen gazdag ez az alkalom három koncerttel, teaházzal, találkozással, közösségépítő együttléttel.- Mint egyetemi lelkésznek mi a tapasztalata: az év többi részében is igénylik a fiatalok az imahetihez hasonló ökumenikus programokat?- A fiatalok szerencsére nagyon nyitottak, érdeklődőek - bárhová elmennek. Hozzánk, az evangélikus egyetemi gyülekezetbe elsősorban nem „evangélikus keresztény hátterű” fiatalok járnak, hanem nagyon sokan „kívülről” jövők. Ha azt látják, hogy az egész csak egy „vizit”, felvonultunk egymás mellé, de lényegében semmi nem változik - az nem szólítja meg őket. Ha élő alkalomról van szó, az viszont mindannyiunkat mozdít egymás felé. Utána szívesen maradnak együtt, és ez természetesen nemcsak az év egy hetében, az ökumenikus imahéten érvényes, hanem egész évben.- Mi az üzenete ennek a felnőttek, és mi a többi, egyházhoz nem kötődőfiatal számára itt, a lágymányosi egyetemi városrészben?- A választóvonal nem is fiatalok és idősek között húzódik, hanem - életkortól függedenül - azok között, akiknek még nyitva a szívük az egységre, és akiknek már nem. Senki nem úgy születik ugyanakkor, hogy a szívében falak vannak, amelyek elválasztják a többi felekezettől, de akiben már felépült, abban igen nehéz lebontani. Ami itt az ÖKI-ben, a Közös Pontban, illetve az ökumenikus imahét záró istentiszteletén létrejön, hiszem, hogy példaértékű, példamutató, vonzó tud lenni mindenki számára. ^ ...Nagy Krisztiánt, az egri bazilika káplánját, a záró istentisztelet igehirdetőjét arról, hogyan fogalmazná meg az Ökumene lényegét a fiatalok sajátos szemszögéből.- Ez mindenekelőtt Szentlélekmegtapasztalás, az egység Lelkének megtapasztalása. Petrával is arról beszélgettünk az imént, hogy minden ökumenikus alkalom tulajdonképpen Szentlélek-ünnep. Ez ad inspirációt, lelkesedést a fiataloknak. A Közös Pontban is ez tetszik annyira, ezt a lelkesedést tapasztaltam meg. Ha hibázunk, vagy gyengék, bűnösök vagyunk is, akkor is ott van bennünk a lelkesedés, a nyitottság egymás és Isten iránt.- Természetesebbnek veszik, hogy az egyes felekezetek különböznek?- Sőt sokkal poénosabban is vesszük ezeket az eltéréseket. Tudunk nevetni a hitünkből fakadó különbségeken anélkül, hogy kifiguráznánk a hitigazságokat. A felfogásokban, a teológiákban nincsenek akkora különbségek, sőt időnként egészen banálisnak tűnnek... Mindezekről örömmel és mosolyogva tudunk beszélni, így jobban megismerjük és megértjük egymás hitét. Ez azért olyan fontos, mert az elfogadásnak is ez az alapja.- Más álláspontok megismerése akár erősítheti is a saját hitünket?- Hogyne. Olyan iskolába jártam, ahol negyvenketten voltunk egy osztályban, és egyedül én voltam hittanos. Ezt fel kellett vállalnom mindenkivel, más nézeteket vallókkal szemben, és igen erősen visszahatott a katolikus hitemre, később pedig hatással volt az elhívatásomra.- Bizonyára nem először részese egy olyan ökumenikus alkalomnak, mint a mai.- A Közös Ponton keresztül van kapcsolatom a lelkészekkel és a fiatalok nagy részével. Itt, az imahét záróalkalmán első ízben vagyok szolgálattevő - tavaly egy ökumenikus cserkész-istentiszteleten vettem részt Budapesten. Nagy örömmel fogadtam ezt a meghívást. Kihívásnak érzem, hogy ma este én szólhatok itt a fiatalokhoz. ■ K. D. Nagy Krisztián, Veszelka Tamás, Pákozdi István és Körmendy Petra ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Zsiga bácsi álmot látott „Szépen beszélt ma is a tisztelendő úr, bár ami igaz, az igaz, hogy pontosan miről is volt szó, azt nehéz lenne megmondani...” - gondolta magában Veres Zsiga bácsi, miközben a templomból hazafelé ballagott.- Megjöttem, Rózsi! - kiáltott be a házba asszonyának, amikor hazaért.- Isten hozta! - köszöntötte a felesége, majd hozzátette: - Aztán siessen ám, mert már várja a gőzölgő leves. Utána hús lesz csicsókával, hozzá savanyú és a végén rétes, ahogy szereti. Asztalhoz is telepedtek. Ettek s hallgattak. Csend és nyugalom honolt, mint mindig. Csak az evőeszközök ütöttek némi zajt a kicsiny falusi konyhában. Amikor végeztek, Zsiga bácsi - mint rendesen - pipára gyújtott, aztán szunyókálni ment. Furcsa álmot látott. Isten lépett oda mellé, és így szólt nagy bizalmasan:- Eljutott ám hozzám a hír, Zsiga bátyám, hogy nemigen tudott mit kezdeni szolgám mai prédikációjával. No, sebaj! Arra gondoltam, jöjjön már el velem kend a templomba, aztán beszéljen rólam maga a népeknek... Meg is ijedt ám erre az egyszerű parasztember, és nagyot dobbant a szíve. De nem hiába volt ő a Veres Zsiga, végképp azért mégsem akadt el a szava a nagy megtiszteltetéstől, hanem bátran Teremtője szemébe nézett, amikor mondta:- Legyen úgy, ahogy az Úristen akarja! Tisztelettel levette kalapját, úgy lépett be az öreg Veres Zsiga az Úr hajlékába. Megszeppent kicsit, mert a templom tele volt népekkel, ott ült a padokban a falu apraja-nagyja, ott voltak a papok is, a katolikus plébános meg az ő református lelkésze éppúgy, mint a baptisták és az evangélikusok vezetői a szomszédos városból, és mind kíváncsian várta: mi lesz most...? Az öreg Zsiga bácsi Istenre sandított, aki az ajtó melletti zugban húzódott meg és belekezdett a mondandójába, halkan, majd egyre hangosabban, ekképpen:- Kedveseim, ti, akik itt éltek, ismertek mind, és jól tudjátok, néha megesik, hogy szegény öregfejemmel nem fogom fel, mit is mondtak a tisztelendők... A múlt héten, az imahét idején is így volt, amikor mindig más-más pap vagy lelkész prédikált a templomunkban. Tudjátok, szép és kedves dolgokat mondott mindegyik, nekem mégis hiányzott valami. Nézzétek el, ha nehezen tudok beszélni róla, nem vagyok én a szavak embere... Arra gondoltam, hogy a mi Krisztus Urunk mindig milyen egyszerűen és szeretettel szólt mindenkihez. A tudós emberekhez úgy, hogy ők értsék, az ő szavaikkal, az egyszerű lelkekhez pedig az ő nyelvükön. Mindig Istenre figyelt, és minden szavából szeretet áradt, bárki felé fordult is. Még ha haragudott, vagy meg is feddett valakit, az is az érintett javát szolgálta. Aszerint élt, amiben hitt, teljesítette az akaratát annak, aki őt elküldte, még akkor is, amikor az életét kellett adnia. Ti, akik az Urat szolgáljátok - a papi pad felé mutatott, és közben már szinte kiabált -, és ti, akik minden vasárnap a templomba jártok, és azt mondjátok magatokról, hogy a Krisztus követői vagytok, egész életetekkel, minden szavatokkal és cselekedetetekkel beszéljetek nekem róla, az Isten Fiáról, hogy csak vele legyen tele a szívem! Szeressetek engem és a körülöttetek élőket is úgy, ahogy ő szeretett, hogy Jézustól tanulhassak szeretni rajtatok keresztül! Legyetek hiteles példák, érintsetek meg és ragadjatok magatokkal, hogy se én, se ti ne éljünk hiába...! A templomban döbbent volt a csönd. Isten mosolygott. Zsiga bácsi pedigfelébredt, és még soká tűnődött furcsa álmán. ■ Gazdag Zsuzsanna, A Budapesti Református Egyetemi Dicsőítők (BRED) szolgálata az istentisztelet után
