Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-25 / 4. szám
Evangélikus Élet ÖKUMENIKUS IMAHÉT 2009. január 25. » 5 A Krisztus-hívők egységéért megtartott imahetek témái 1968: Dicsőségének magasztalása- Ef 1,14 1969: Szabadságra vagyunk elhívva- Gál 5,13 1970: Isten munkatársai vagyunk - íKor 3,9 1971: A Szentlélek közössége - 2Kor 13,13 1972: Új parancsolatot adok néktek- In 13,34 1973: Urunk, taníts minket imádkozni - Lk 11,1 1974: Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr - Fii 2,1-13 1975: Isten szándéka: Krisztusban egybefoglal mindeneket - Ef 1,3-10 1976: Isten gyermekei legyünk, vagy az a hivatásunk, hogy legyünk, amik vagyunk? - íjn 3,2 1977: A reménység nem csal meg többé - Róm 5,1-5 1978: Nem vagytok idegenek - Ef 2,13-22 1979: Szolgáljatok egymásnak Isten dicsőségére - íPt 4,7-11 1980: Jöjjön el a te országod! - Mt 6,10 1981: Egy Lélek - sok ajándék - egy test - íKor 12,3-13 1982: Hogy megtalálják hajlékukat nálad, Urunk - Zsolt 84,5 1983: Jézus Krisztus a világ élete - íjn 1,1-4 1984: Az a hivatásunk, hogy legyünk egyek Urunk keresztje által- íKor 2,2; Kol 1,20 1985: Halálból az életre Krisztussal - Ef 2,4-7 1986: Tanúim lesztek - ApCsel 1,6-8 1987: Krisztusban egyek - új teremtés - 2Kor 6,17 1988: Isten szeretete elűzi a félelmet- íjn 4,18 1989: Közösséget építünk, egy test vagyunk a Krisztusban - Róm 12,5-6 1990: Hogy mindnyájan egyek legyenek... hogy elhiggye a világ - Jn 17,21 1991: Dicsérjétek az Urat, minden nemzetek - Zsolt 117; Róm 15,5-13 1992: Menjetek el, veletek vagyok mindenkor - Mt 28,16-20 1993: A krisztusi egységért: teremjétek a Lélek gyümölcsét - Gál 5,22-23 1994: Isten népének feladata, hogy egy legyen szívében és gondolataiban - ApCsel 4,23-27 1995: Koinónia: közösség Istennel és egymással - Jn 15,1-17 1996: íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek - Jel 3,14-22 1997: Krisztusért kérünk, béküljetek meg, és engesztelődjetek ki Istennel - 2l<or 5,16-21 1998: Gyöngeségünkben is segítségül siet a Lélek - Róm 8,26 1999: Ő majd velük lakik, ők pedig népévé lesznek - Jel 21,3 2000: Áldott legyen az Isten, aki megáldott bennünket Krisztusban - Ef 1,3 2001: Én vagyok az út, az igazság és az élet - Jn 14,6 2002: Nálad van az élet forrása - Zsolt 36,10 2003: Ez a kincsünk cserépedényben van - 2l<or 4,7 2004: Az én békességemet adom nektek - Jn 14,27 2005: Krisztus az egyház egyetlen fundamentuma — íKor 3,1-23 2006: Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük - Mt 18,20 2007: ...a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé - Mk 7,37 2008: ...szüntelenül imádkozzatok!- iThessz 5,17 2009: ...legyenek eggyé kezedben - Ez 37,17 Az ökumenikus imahét országos megnyitó istentisztelete Megosztottság, a fájdalmas hungarikum A Magyarországon körülbelül két évtizedes múltra visszatekintő ökumenikus imahét hagyományosan a felekezetekre szabdalt kereszténység híveinek egységéért jött létre. A nyolc napig tartó imahét napjain a különbözőfelekezetű gyülekezetek ökumenikus közösségben tartanak istentiszteleteket az ország településein, és köztudottan a keresztények lelki egységéért imádkoznak. A 2009. évi imahét tematikáját szemügyre véve elgondolkodtató és ígéretes színfoltokat is észrevehetünk. Ez a színesedés nem az imatémák tematikus bővülését jelenti, hanem az imahét „alapfunkcióján” jellegében és minőségében is túlmutató kezdeményezést. Az idei imahét témájának a koreai keresztényektől származó alapötletét és eredetét megvizsgálva ugyanis olyan sajátos kontextusra bukkanunk, amelyből a számunkra, magyar nemzetiségű keresztények számára jelentőségteljes konzekvenciák is adódnak. A koreai keresztények témamegjelölése a vallási, felekezeti megosztottságon túl egy sokkal súlyosabb, emberi életeket és kapcsolatokat húsba vágóan érintő helyzetből fakad: a koreai népet az ötvenes évek elején olyan horderejű nemzeti és politikai megosztottság sújtotta, amely országuk kettészakadását és a különváló országrészek egymástól való elkülönülését eredményezte. Nem egyszerűen népcsoportok, etnikumok vagy társadalmi csoportosulások, politikai szekértáborok szeparálódtakel egymástól, hanem családi, baráti, szoros embertársi kapcsolatok szakadtak meg traumatikus hirtelenséggel és az évtizedek múlásával helyrehozhatatlanul. Egy ilyen abszurd helyzetnek a súlyosan romboló társadalom-lélektani következményeit végiggondolva nem lehet nem észrevenni a koreai kezdeményezés fájdalmasan aktuális magyar vonatkozásait és - ha nem is ekvivalens, de sok vonásában hasonló - párhuzamait. Megosztottság és szétszakítottság bennünket, magyarokat többszörösen is sújt. Bár országunk jelenleg csak egy van, nemzetünk „korpuszát” mégis érték történelmünk során olyan drasztikus „szakítások”, melyek következtében honfitársainknak határainkon kívül, más országok állampolgáraiként kell élniük. A rendszerváltás óta eltelt időszakban a politikai megosztottság - sok esetben tudatosan generált - kollektív tébolya okoz olyan szétszakítottságot a nemzet testén belül, amely az elmúlt években munkatársi, baráti, sőt családi kapcsolatokat volt képes szétrombolni. Márpedig a szűk látókörű, magán- és csoportérdekeken alapuló pártpolitika által (mesterségesen) előidézett társadalmi megosztottságnak, az egyéni és kollektív meghasonlásnak a meggyógyítása bármely országnak, nemzetállamnak elemi érdeke. Különösen válságok, nehéz gazdasági helyzetek idején fontos a nézetkülönbségeket felülíró összefogás, a közös célokért való cselekvés prioritása. A koreai fohásznak bennünket, magyarokat szíven kell találnia. Csak sajnálhatjuk, hogy az idei ökumenikus imahét magyarországi megnyitó istentiszteletén - bár két igehirdetés is elhangzott - nem kerültek szóba ezek a sajátosan magyar és rendkívül sürgetően aktuális imatémák, valamint az a belső, lelki igény sem, hogy a nyolc nap tematikáján túl saját, „külön bejáratú” megosztottságaink gyógyulásáért is imádkozzunk. (Bölcskei Gusztáv református püspök halvány, óvatos és implicit utalása a határokon túli magyarságra ezt az igényt teljes mélységében nem volt képes artikulálni.) Ahogy a koreaiak imája is túlmutat a keresztény felekezeti megosztottságon, és nemzetük felemelkedését nem tudják elképzelni a régóta vágyott nemzeti egység megvalósulása nélkül, úgy nekünk, magyarországi keresztényeknek is van miért imádkoznunk a magyar egységért - többféle szempontból is. ■ - TRI -!► Folytatás az 1. oldalról Az alapige egy 2004-ben Erdélyben elhangzott igehirdetést idézett fel Bölcskei Gusztáv emlékezetében: az igehirdető szerint a próféta ebben az igében elénk hozza azt a szent kötelességet, hogy mindent megtegyünk annak összeforrasztásáért, ami egykor egyben volt, majd szétszakadt... A próféta az összekötözött két fadarab mély értelmű szimbólumával fejezi ki az üzenetet: ami eredetileg tér kijelentette: az Atya és a Fiú egységének meg kell jelennie és nyilvánulnia a hívők és tanítványok között. Ezért tanúságtétel az, ha a világ számára láthatóvá válik a keresztények egysége, amelynek az Atya és a Fiú között meglévő, igazságban és szeretetben működő egység hasonlóságán kell alapulnia. A gyülekezeti ének alatt a két különálló fadarabot az azokat tartó szolgálattevők jelképesen kereszt alakba kötötték össze. Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek Jn 17,7— 11 alapján tartott szentbeszédében az evangélium egyik legmegrendítőbb részének nevezte Jézusnak a tanítványokért mondott főpapi imáját. Krisztus a tanítványok megőrzésének a fohászában az Atyától eredő tanítás folytonosságába helyezte bele követőit. Leszögezte, hogy Krisztus tanítása nem emberi vélemények és vélekedések rendszere, hanem hívő tanúságtétel az élő Isten cselekedeteiről. A Biblia nem csupán emberi mű, hanem Isten igéje, és mivel Krisztus Szendéikét adta az egyháznak, a Szentírást a hívek ugyanabban a lélekben olvassák. Krisztus második kéréséről - „egyek legyenek, mint mi” - Erdő Pésorozatok, kiállítások, vetélkedők, bibliaversenyek, önkormányzati könyvosztások - a jó értelemben vett „reklámkampány” lelki és szellemi tapasztalatainak összegzésére is kísérletet tett: az egyházon kívül élők közelebb kerültek a Bibliához, egyháztagok és lelkipásztorok pedig a közös gyakorlat révén közelebb kerültek egymáshoz, és egységesebbé lettek. „Isten igéje megmarad örökké - változatlanul az a feladatunk, hogy a krisztusi örömüzenetet, az egyház legértékesebb kincsét továbbadjuk a világban” - zárta gondolatait a püspök, és köszönetét fejezte ki a programsorozatban részt vevő minden közreműködőnek. ■ Petri Gábor egybetartozott, az továbbra is összeilleszthető, és újra eggyé kell lennie. Bár nekünk, embereknek be kell vallanunk: a mi kezünk nem volt alkalmas az összeillesztésre, ez az üzenet mégis reménységet ad, mert nem a mi erőfeszítéseinket állítja a középpontba: Isten ígérete az, hogy az ő hatalmas kezében történik meg az összeillesztés, vagyis Isten keze által megy végbe a bennünk, felekezetek között, országunkban és határainkon kívül lévő megosztottság és szétszakítottság gyógyítása. Az istentisztelet záróakkordjaként D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyar Bibliatársulat és a MEÖT elnöke hivatalosan bezárta a Biblia éve 2008 elnevezésű ökumenikus programsorozatot. Beszédében hálát adott a Biblia évének sikeres lebonyolításáért és azért a lehetőségért, hogy „hitünk és erkölcsünk zsinórmértékét minél többen megismerhették” a mögöttünk hagyott esztendőben. Szebik Imre a rendezvénysorozat legkiemelkedőbb eseményeinek említésén túl - szimpóziumok, előadás
