Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-25 / 4. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. január 25. *■ 11 Isten a távolban HETI ÚTRAVALÓ „Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az Úr -, hanem Isten vagyok a távolban is!” (Jer 23,23) A csecsemő biztonságérzetét anyja közelsége határozza meg. Fejlődésével fokról fokra oldódik a testi jelenlét igénye. A „megengedett távolság” a hónapok, évek teltével egyre növekszik: a szoknyaszéltől a látótérből való kiesésig s el egészen a napokig tartó távollétig. így vagyunk spirituális biztonságérzetünkkel is. Kezdetben olyan görcsösen kapaszkodunk az isteni szoknyaszélbe vagy nadrágszárba, akár a pici gyermek az anyjáéba vagy apjáéba. Belső egyensúlyunkhoz kell a kézen fogva vezetés biztonsága, az állandó hitbeli feldobottság, az Isten-bizonyítékok fellegébe burkolt hittapasztalat, a folyton bizonyítani tudó lelki kondíció. Azután előbb vagy utóbb eljutunk a „szemeimmel tanácsollak téged” élmény önállóságára. A hitpróbák nagy témái közé tartoznak azonban az „Isten a távolban” tapasztalatok. Hogy ez a messzeség kinél mekkora, az nem csak rajtunk múlik. Olykor nem éppen fájdalommentesen tágul bennünk az ő jelenlétének tudata. Isten edzi lelki látásunkat, hogy a messzeségben is megsejtsük őt, hogy ráismerjünk azokban a helyzetekben, amikor bizony „kutatni” kell utána. A bibliai példák, a hithősök belső harcai mintát adnak, és segítenek begyakorolni ezt az „Isten a távolban” hitet. Lehet ez olyan költséges, pénzpusztító vállalkozás is, akár a tékozló fiúé. De beszédes az az Annaféle bizalom, amely merte Isten tenyerében tudni a kis Sámuelt egy nyomasztóan istentelen kultuszhelyen, Éli főpap mellett. Az elhordozhatatlannak tűnő nagypénteki besötétedések is erről üzennek. Vajon mekkora Isten-fogyatkozást bír meg a hitünk? Látjuk őt szeretteink koporsójánál is, vagy amikor álláskeresőben már a huszadik helyen utasítanak el, vagy amikor úgy kiürül a pénztárcánk, hogy már kenyérre sem futja? És amikor nemzetünk sorsa miatt aggódunk, megriadva attól a rémséges Isten-messzeségtől, amelybe testületileg kerülünk? De az is az „Isten a távolban” élmény, amikor a lábaink elvisznek ugyan a templomig, de akármi hangzik is ott, bennünk mindvégig süket csönd marad. Ezek a tapasztalatok az elkeseredés vermébe taszíthatnak, de nem szükségszerűen. Mert eközben rálelhetünk egy különös boldogságra is. boldogok, akik nem látnak, de hisznek” - üzeni Jézus Tamásnak. Hogyan is lehet jól kijönni az „Isten a távolban” történésekből? A látáshiány mozgósíthat egy másfajta hitérzékelést! Belekapaszkodunk egy olyan belső tudásba, amelyet Gyökössy Endre a Római levél sorai alapján „akár-akár” hitnek nevezett: ,Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban!’ (8,38; Károli-fordítás) Micsoda hitbeli teherbírás ez? Hegyeket mozdító. Akik így hisznek, belülről hallják, amit nem látnak: „Isten vagyok a távolban is.” Meg tudjuk-e bocsátani Istennek, hogy nemcsak kézen fogva vezet - még ha olykor nagyokat huppanunk is -, hanem mint igazán szerető szülő el akar juttatni egy nagyobb tágasságra és szabadságra? .Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az Úr -, hanem Isten vagyok a távolban is!” ■ Vörös Éva Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. (Lk 13,29) A vízkereszt ünnepe utáni harmadik héten az Útmutató reggeli s heti igéi a világmisszió távlatát tárják elénk, és a hit és hitetlenség példáival hirdetik: a nem zsidó népek is Isten országának a lakói lesznek, mert Isten szeretete számukra is Jézus Krisztusban lett láthatóvá, aki világosságul jött el e világba, és életet hozott az embereknek. „Márfénylik az igazi világosság és aki szereti az ő embertársát, az a világosságban marad!’ (íjn 2,8.10; LK) „Vigadjatok, igazak, az Istenben! Uralkodik az Úr!” (GyLK 736,1) Jézus királyi uralma e kettős gyógyításban is megnyilvánul, s a hit győzelmét is látjuk, mert a fertőző leprából, a bénaságból emberileg nem volt gyógyulás. Ó, „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz”! Jézus megérintette a leprást: „Akarom. Tisztulj meg!” A kapernaumi százados szolgáját szavával, igéjével gyógyította meg. „... csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám!’ Ezen elcsodálkozva Jézus ezt mondta: „Menj el, és legyen a te hited szerint’.’ (Mt 8,2.3.8.13) Luther szerint „e történet kétféle, illetve kettős csodáról szól. Egyiket Krisztus teszi, másikat a százados. Jézus értünk tett ilyen csodát; és a százados hitét azért dicsérte meg, mert csodák csodája volt.” Pál nem szégyelli a minden embernek szóló evangélium hirdetését, „hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is” {Rám 1,16). Az Ószövetség evangélistája szerint az Úrtól rendelt időben, ama. „napon Egyiptom és Asszíria mellett Izráel, mint harmadik ország áldás lesz a földön”, mert imádják az Úr Istent, és „megtérnek az Úrhoz” (Ézs 19,24.22). A hit győzelmének csodáját látjuk a föníciai pogány asszony életében is. A sareptai özvegy az éhhalálra készült fiával, mégis Isten igéjére bízta rá magát, s ő prófétája által ezt üzente: „A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre’.’ (íKir 17,14) A pogány özvegy nő, a moábita Ruth anyósához való hűsége és megrendítő vallomása is az Úrba vetett hit mindent legyőző erejét hirdeti: „Mert ahová te mégy, oda megyek... (...) Néped az én népem, és Istened az én Istenem’.’ (Ruth 1,16) A misszionáriusok először a pizidiai Antiókhia zsinagógájában hirdették az üdvösség igéjét. De a zsidók káromolva ellenük mondtak. Ekkor Pál és Barnabás így döntött: mivel ti elutasítjátok Isten igéjét, „íme, a pogányokhozfordulunk” (ApCsel 13,46)! Jézus Názáretben nem is tett csodákat hitetlenségük miatt: „...egyetlenpróféta sem kedves a maga hazájában!’ Kiűzték őt a városból, hogy letaszítsák a szakadékba, „de Jézus átment köztük, és eltávozott” (Lk 4,24.30). Örökre jaj azoknak, akik kiűzik Jézust az életükből, mert kizárják magukat Isten országából, s nem énekelhetik az üvegtenger mellett Mózes és a Bárány énekét! Vezérigénk ott teljesedik be, „mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted”, mindenható Úr Isten (Jel 15,4.3)! „Lant, kürt, hárfa zeng a mennyben (...), Áld énekünk, Isten Fia!” (EÉ 493,3) ■ Garai András Tengernyi problémával elborítva Élesen emlékszem arra, amikor legelőször megpillantottam az óceánt. Tizennyolc éves voltam, első hétvégi eltávozáson az Egyesült Államok tengerészgyalogságától. Kaliforniai partok mellett vezetett a busz útja. A hatalmas víztömeg látványa szinte megbabonázott! (Dél-Dakotában, egy farmon nőttem fel, ahol az évi átlagos csapadékmennyiség csupán négyszázhatvan milliméter volt.) Két kaliforniai sráccal voltam együtt, akik a „tengeren nőttek fel” A buszból való kiszállás után első dolguk az volt, hogy megmártóztak. Néhány percig figyeltem őket, ahogyan beúsztak az óceánba, majd megfordultak, és hagyták magukat a hatalmas hullámok erejétől hajtani vissza, a part felé. Úgy tűnt, hogy fantasztikus élmény, így aztán én is kipróbáltam. Ekkor viszont már csöppet sem volt az. Kiúszni még jó volt, és az is izgalmas volt, ahogy a hullámokon „visszalovagoltam”, de ezek egyáltalán nem kárpótoltak azért, ami a partot érésnél várt. Az egyik hullám rettenetes erővel a parthoz vágott, a könyököm és a térdem felhasadt, és a sebek telementek durva homokkal. Attól a naptól kezdve hatalmas tisztelettel és valódi félelemmel fordultam az óceán felé. Az élet, ahogyan haladunk rajta keresztül, valahogy nagyon hasonlít ehhez a tengeri kalandhoz. Biztos, hogy a jelen helyzetedre a következő alapállapotok egyike jellemző: a parthoz vágódtál; éppen most vágódsz a parthoz; a parthoz fogsz vágódni. A kérdés az, hogy miként reagálsz. Oswald Chambers a Krisztus mindenekfelett című könyvében a következőket írja: „Hatalmas hullámok, amelyek a hétköznapi úszót megrémíthetik, borzongatóan izgalmasak lehetnek a szörfözőnek, aki rajtuk lovagol. Alkalmazzuk ezt a saját körülményeinkre. Azok a dolgok, amelyekkel hadakozunk, és amelyeket próbálunk elkerülni - megpróbáltatások, szenvedések és zaklatások -, éppen azok, amelyek a legbőségesebb örömöt képesek adni. »De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket« (Róm 8,37), nem ezekkel dacolva, hanem ezek között. Az Istent követő ember nem ezeket elkerülve, hanem ezek által ismerheti meg az isteni örömet. Pál apostol mondta: »...minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.« (2Kor 7,4)” A tengerészgyalogságnál rengeteget gyakorlatoztunk a tengeren. A félelmem fokozatosan átalakult tiszteletté, és megtapasztalhattam, hogy milyen fantasztikusan izgalmas a tenger - eljutva odáig, hogy feleségemmel az elmúlt évben egy hetet egy vitorlás hajón töltöttünk. Az életben pedig tanulom, hogy ne rettenjek meg az engem elárasztó problémáktól. Nem reagálok mindig olyan módon, amely Krisztust dicsérné, de látom, hogy változom, és egyre nagyobb türelemmel szenvedem el az élet nehéz időszakait. Tehetem mindezt azért, mert tudom, hogy van egy szuverén Istenem, aki mindent irányít, és bízhatok abban, hogy ő a legjobbat fogja kimunkálni az én javamra és az ő dicsőségére - ha egyszerűen bízom benne, és engedelmeskedem neki. „Tudjuk pedig hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.” (Róm 8,28; Károli-fordítás) ■ Ken Korkow (Forrás: Monday Manna) Protestáns antológia Az Evangélikus Élet több állandó szerzőjének írását is tartalmazó kötet Budapesten kiadónk Üllői úti könyvesboltjában, illetve a Deák téri Huszár Gál könyvesboltban is kapható, de előfizetőink -utánvéttel - közvetlenül szerkesztőségünktől is megrendelhetik (1085 Budapest, Üllői út 24.; telefon: 1/317-1108, 20/824-5519). Szerkesztette: Eaggyas Sándor és T. Pintér Károly Budapest, 2008 (218 oldal). Ára 2500 forint. HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Az Evangélikus Leánygimnázium közhasznú fokozatú alapítvány ezúton mond köszönetét mindazoknak, akik az 1996. évi CXXXVI. törvény lehetőségével élve személyi jövedelemadójuk i%-át az elmúlt évben is alapítványunknak juttatták. Az összes adomány 118 085 forint volt. Ezt az összeget - hasonlóan az elmúlt években ilyen címen beérkezett adományokhoz - a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumnak továbbítottuk. Az adományt az iskolában folyó nevelés, oktatás segítésére, így könyvtár- és szertárfejlesztésre, valamint a nehéz szociális helyzetű tanulók támogatására adtuk. Kérjük az adományozókat, valamint többi hittestvérünket, hogy jövedelemadójuk i%-ával ebben az évben is alapítványunkat tiszteljék meg. A kuratórium A hónap könyve akció - január Alternatív globalizáció a népekért és a Földért - AGAPE Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Az evangélikus könyvesboltban történő vásárlás vagy közvetlenül a Luther Kiadótól való megrendelés esetén az adott hónapban 30%-os kedvezményben részesül. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24.
