Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-25 / 4. szám

\ 14 41 2009. január 25. KRÓNIKA Evangélikus Élet Eredmények és konfliktusok állam és egyház kapcsolatában Minden eddiginél világosabban mu­tatkozott meg 2008-ban, hogy az ál­lam és az egyházak kapcsolatát egy­aránt jellemzik eredmények és konfliktusok - nyilatkozta Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője múlt héten a Magyar Távirati Irodának. Elmondta, hogy tavaly egyszer ülésezett a vatikáni-magyar vegyes bizottság, háromszor tanácskozott Hiller István oktatási és kulturális mi­niszter a négy nagy egyház vezetői­vel, egy további alkalommal pedig az intézményfenntartó kisebb egyházak vezetőivel is. Újdonság, hogy elkezdte és idén is folytatja munkáját egy közös bizott­ság, amely az egyházfinanszírozás hosszabb távú átalakításának lehető­ségeit vizsgálja. Egy párhuzamos bi­zottság ugyanezt tekinti át néhány ki­sebb egyház képviselőivel is. Az egyházi iskolák finanszírozásá­ról folytatott vitában 2008-ban új fej­lemény voll, hogy az Aiiami Számve­vőszék (ÁSZ) visszamenőleges vizs­gálatában 2006-ra az egyházak által támasztott 3,1 milliárdos többlet­­igénnyel szemben 2,1 milliárdot, 2007-re pedig 2,2 milliárddal szem­ben 0,6 milliárdot tartott jogos köve­telésnek. Mint a titkárságvezető mondta, az ÁSZ a vitát nem oldotta meg, mert olyan jogszabály-értel­mezést alkalmazott, amelyet koráb­ban sem az egyházak, sem a kormány nem követett. Amikor pedig munká­járól az Országgyűlés illetékes bizott­ságainak beszámolt, azok nem fogad­ták el a jelentését. A 2008-as zárszám­adáskor az ÁSZ saját számítási mód­szere alapján további 0,3 milliárdos többletigényt nevezett jogosnak az egyházi iskolák finanszírozásában, ezt azonban sem az egyházi szakér­tők, sem a módosító indítványt beadó ellenzéki képviselők nem támogatták. Csepregi András emlékeztetett: az oktatási kiegészítő támogatást szabályozó kormányrendelet-terve­zetről sok szakértői egyeztetést tar­tottak. Az év során a tárca több ha­táridőt is bejelentett, mivel azonban az egyeztetéseken újra és újra fino­mításra szoruló részletek kerültek elő, a további tárgyalások mellett döntöt­tek. A késedelem miatt ugyanakkor az egyházi fenntartókat nem érte kár, hiszen a számukra ismert mód­szer szerint számolták ki a támoga­tást, amelynek összege ellen, sok év után először, tavaly nem emeltek kifogást - jelentette ki. Példaként az egyetértés nélkül zá­rult egyeztetésekre a személyi jövede­lemadó egy százaléka kiegészítésének változását említette. Korábban a költ­ségvetés a teljes nettó jövedelemadó összegének 0,9 százalékáig egészí­tette ki a felajánlásokat, függetlenül at­tól, hogy hány adózó rendelkezett. Az új rendszerről, amely szerint a költség­­vetés a felajánlások aktuális összegét duplázza meg, 2007 nyarán kezdett egyeztetni az oktatási és kulturális mi­niszter az egyházakkal. Az egyházak kérésének megfelelően 2008-ban még a régi szisztéma élt, de 2009-ben már az 1 + 1 elve érvényesül. Néhány egyház azt kérte, hogy a korábbi 0,9 százalékos szint egy-két évvel tovább maradjon érvényben, mások 2008 után fokozatos csökkentést kértek, a kormány viszont ebben a kérdésben nem engedett - mondta. Az elmúlt év eseményei jelzik, hogy az egyházak a közélet megke­rülhetetlen szereplői lettek - muta­tott rá Csepregi András. Mint mond­ta, az egyházi vezetők az állami szfé­ra különböző területeinek képviselő­ivel találkoztak, így a köztársasági el­nökkel, az Országgyűlés elnökével is. Kitért arra is, hogy az Alkotmány­­bíróság tavaly állást foglalt az egyhá­zi iskolák finanszírozásáról. Az Or­szággyűlés vallásügyi bizottsága ta­lálkozót szervezett az egyházak kép­viselőivel, az egyházi kapcsolatok titkársága napi rendszerességgel tar­totta és tartja a kapcsolatot az egy­házakkal, továbbá több megyei, ke­rületi és helyi önkormányzat is együttműködik a területükön élő egyházi közösségekkel. M MTI Istentiszteleti rend • 2009. január 25. Vízkereszt ünnepe után 3. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 8,1-13; Róm 12,17-21. Alapige: Hős 11,1-4.9. Énekek: 277., 384. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. dr. Orosz Gábor Viktor; Óbuda, 111., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (orgonazenés áhítat) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21., I. em. de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyányi, u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél ll.Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. Összeállította: Boda Zsuzsa Zoltán László evangélikus lelkész sírjánál (1915-2008) Zoltán László Pestszenterzsébeten született 1915. május 10-én négy­gyermekes családban Zoltán Antal és Katzenbach Ilona gyermekeként. A tehetséges és sokoldalú fiatalember a könyvelés gyakorlati ismereteiben szerzett jártasságot, és a Hangya Szövetkezetnél alkalmazták. Hosszú belső tusakodás után - Zulauf Hen­rik diakonisszalelkész biztatására­­huszonhatodik életévében iratko­zott be a soproni hittudományi fakul­tásra. Itt Budaker Oszkár és dr. Pod­­maniczky Pál professzorok gyakorol­tak rá életre szóló, egész szolgálatát meghatározó hatást. Lelkésszé D. Raffay Sándor bányakerületi püs­pök szentelte Budapesten. Segédlelkészi szolgálatát Kiskő­rösön kezdte meg 1944. július í-jén. Két év múltán Csengődre került, ahol 1947-ben gyülekezeti lelkésszé választották. Ebben az évben vezet­te oltár elé szíve választottját, Oats Ilona soproni tanítónőt. 1953-ban a Fejér megyei Gyúró lelkészeként folytatta Ielkészi szol­gálatát, majd Hegyeshalomban vá­lasztották meg a gyülekezet pászto­rául. Itt huszonegy évet töltött el. A német ajkúak kitelepítése miatt lét­számában nagyon megfogyatkozott gyülekezet anyagilag erőtlenné vált, ezért lelkész testvérünk - másodál­lásban - ifjúkori végzettségének megfelelően könyvelői teendők vég­zésével biztosította családja megél­hetését. 1979-ben Őrirnagyarósd gyüleke­zete hívta meg lelkészének, ahol nyugdíjazásáig, 1982-ig látta el a lel­­készi szolgálatot. Családi életüket Isten három fiú­gyermekkel áldotta meg. László, András és Miklós 1983-ban édesap­jukkal együtt megrendültén álltak édesanyjuk koporsója mellett, aki hatvanéves korában hunyt el. Zoltán László negyed századon át élt öz­vegységében egyedül. A soproni gyülekezet hűséges tagjaként azon­ban eközben sem hárította el az evangélium hirdetésének lehetősé­gét: 1982 és 1998 között, tizenhat éven át vállalt helyettes Ielkészi szol­gálatot Őrimagyarósdon, Nemes­­kéren, Beleden és Harkán. Soproni otthonából utazott e gyülekezetek­hez, és töltötte ott a szolgálat ellátá­sához szükséges időt. Közben szerzőként három köny­vet is jegyzett. Még 1975-ben jelent meg Hegyeshalom nagyközség törté­nete (1945-ig) című munkája, melyért a település díszpolgárává választot­ták. Majd Budaker Oszkár teológiai tanárról, soproni lelkészről adott ki tanulmánykötetet, 2004-ben pedig Zulauf Henrikről, a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület egykori lelké­széről emlékezett meg közel három­száz oldalas könyvében. Élete utolsó szakaszában gyógyít­hatatlan kór támadta meg, s legidő­sebb fia, László otthonában, Nagyká­­tán - szeretteitől körülövezve - fe­jezte be földi pályáját. Zoltán Lászlóval háromszor talál­koztam. 1959-ben Hegyeshalomban és Levélen szuplikáltam. Azon a csí­pős hideg napon, karácsony ünnepé­nek második napján rögzült bennem szolgálatért lelkesedő tekintete; ezt a lelkesedést fejezi ki Elhívásom című versébe foglalt vallomása is. Másodszor röviddel hitvese el­veszítése után, 1984-ben találkoz­tunk. Ekkor a megrendült, de re­ménykedő keresztény ember imád­­ságos tekintete rögzült bennem. Harmadjára a beledi templom jubi­leumi ünnepségén öleltük meg egy­mást. Őszülő halántékkal is boldog volt, hogy szolgálhatott. Gyászolják fiai, hét unokája, két dédunokája, Vancouverben élő nő­vére és azok a gyülekezetek, ame­lyekben hirdette az evangéliumot. A soproni evangélikus temetőben fe­lesége sírjába helyezték. Koporsója mellett e sorok írója és a két sopro­ni parókus, Gabnai Sándor esperes és Hegedűs Attila igazgató lelkész szolgált. Népes gyülekezet, korábbi szolgálati helyeinek képviselői és Ielkésztársak gyűrűje adott hálát életéért, szolgálatáért, „...fia valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” - mondja Jézus (Jn 12,26). ■ D. Szebik Imre Zoltán László Elhívásom (Részlet) Visszanézve ötven évre, sőt még annál is előbbre, nem szűnök meg hálát adni, szent nevedet magasztalni a csodáért, melyet velem cselekedtél, én Istenem: hogy a kincset, melyre leltem, sok embernek elvihettem. Megfáradtnak. megtSfkeltnsk, kísértéssel körülvettnek. Nem szűnök meg hálát adni, szent nevedet magasztalni, hogy szolgálhattam templomokban, családi kis hajlékokban. Otthonokban öregeknek, iskolákban gyermekeknek. Kórházakban betegeknek, /egyházakban fegyenceknek. Temetőkben temethettem, gyászolóknak hirdethettem: ha szív fáj is, ne sírjatok, hiszen Urunk feltámadott! Visszanézve ötven évre, sőt még annál is előbbre, nem szűnök meg hálát adni, szent nevedet magasztalni a csodáért, melyet velem cselekedtél, én Istenem: hogy pályámon megmaradtam, futásommal fel nem hagytam. Nem bántam meg hogy pap lettem, hogy szolgálatodba szegődtem. Ha botlottam vagy elestem, kezem kezedbe helyeztem. Felemeltél, újrakezdtem, így nem féltem, továbbmentem. Tudtam mindig: kinek hittem. (1994) A bibliai idők étrendje távolról sem volt egészséges Az ókori Izrael távolról sem volt az a tejjel-mézzel folyó Kánaán, ami­lyennek hisszük, az emberek táplál­kozása hiányos volt - állítja egy brit teológus. Nathan MacDonald, a St. Andrews Egyetem Ószövetség-szakértője, aki a Szentírás szövegeit elemezte, s ré­gészeti leleteket, valamint emberi csontvázakat vizsgált, végkövetkez­tetéseit a Mivel táplálkoztak az izra­eliek az ókorban? - A bibliai idők ét­rendje című művében foglalta össze - olvasható a The Daily Telegraph on­line kiadásában és a BBC hírei között. A teológust az késztette vizsgála­taira, hogy az Egyesült Államokban sikerlistákra kerülnek mindazon ki­adványok, amelyek a bibliai étrend előnyeit ecsetelik. „A bibliai étrend valóban alacsony kalóriatartalmú és rostdús, ám ki­egyensúlyozatlan, hiszen híján volt a létfontosságú nyomelemeknek és vi­taminoknak" - taglalja Nathan Mac­Donald. Ismertetése szerint az ínséges idő­ket leszámítva az ókori Izrael lakosa­inak étrendje elegendő kalóriát biz­tosított, ám ritkán került hús az asz­talukra, s a szükségesnél sokkal ke­vesebb zöldséget, gyümölcsöt fo­gyasztottak. Fő táplálékuk a lepény s a gabonafélék voltak. „Ez távolról sem volt egy kiegyen­súlyozott étrend” - hangsúlyozza a teológus. A korabeli izraeli csontvá­zak vizsgálata is ezt támasztja alá, hi­szen igen gyakori volt a vashiányos vérszegénység. „Ez az étrenddel magyarázható, amelyben túl sok kenyér, viszont kevés hús és zöldség szerepelt” - emeli ki Nathan Mac­Donald, hozzátéve, hogy leginkább a terhes anyák és a gyermekek szer­vezete sínylette meg a hiányos táp­lálkozást, melynek következményei egész életükben végigkísérték az érintetteket. „A Bibliában a táplálkozással kap­csolatban sok figyelemre méltó do­log szerepel, ám a Szentírás elsősor­ban annak a fontosságára igyekszik felhívni a figyelmet, hogy osszuk meg táplálékunkat a nálunk kevésbé szerencsésekkel” - vélekedett Nathan MacDonald. M MTI

Next

/
Thumbnails
Contents