Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-25 / 4. szám
»PRESBITERI« 2009- január 25. » 13 Evangélikus Élet Isten háza népe Gépbe tehető a nyugati kerület munkaprogramja Palackposta,avagy üzenet a matrózoknak Tavaly szeptember közepén jelent meg a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület munkacsoportjának gondozásában az Isten háza népe című gyülekezeti munkaprogram. Ez a második ilyen összeállítás: az elsőt Növekedés címmel az Északi Egyházkerület készítette el 2007-ben. E másodikat pedig követni fogja a Déli Egyházkerület programja, melyet a következő tanév kezdetén vehetünk kézbe. Használható-e munkaprogramunk a gyülekezetekben szolgálók számára? A benne foglaltak adnak-e segítséget a hagyományosan meglévő és sok gyülekezetben megtartott alkalmakhoz, a bibliaórákhoz, a jegyesoktatáshoz, a gyermekmunkához, az ifjúsági munkához? Ébresztenek-e kedvet és adnak-e ötleteket ahhoz, hogy a gyülekezet építésében tovább fáradozzunk, alkalmakat szervezzünk és kezdeményezzünk (házaspárok alkalma, presbiterképzés és így tovább)? Ezek a kérdések nemcsak azoknak lehetnek fontosak, akik sok fáradozással vettek részt az anyag összeállításában, és munkájuk során ezeket a célokat tűzték maguk elé, hanem mindenkinek, aki szívén viseli gyülekezete életének ébresztését, élénkítését; aki tudja: még a legkreatívabbak is kifogynak olykor az ötletekből, s jó olyankor nyúlni valamihez, ami mások ötleteit és munkáit gyűjti egybe. Ezért számolok be olvasóinknak arról, hogy készítettem egy kis felmérést a program bevezetésével kapcsolatban. Ennek alapján megállapítható, hogy a megjelenés és a felmérés időpontja között eltelt két hónapban több gyülekezet használni kezdte a dokumentumot. A legtöbben a bibliaóra és a gyermekmunka anyagát használják. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos gyülekezeti alkalmakhoz kiválóan használható a munkánk. Igaz, néhányan megjegyezték, hogy a munkaprogramban található anyaghoz még maguknak is „hozzá kell dolgozniuk”. Az a cél azonban, hogy segítséget nyújtsunk, még ebben az esetben is megvalósul, s valószínű, hogy minden anyagot alkalmazni kell egy-egy konkrét gyülekezet rendjébe, ennek munkálatait egyetlen szolgálatot végző sem „spórolhatja” meg. ' Volt, aki tavaly, a felmérés készítésekor jelezte, hogy tervei szerint az idén fog munkaprogramunk alapján dolgozni. Ez arra mutat, hogy egyetlen munkaprogram sem csak az adott esztendőben alkalmazható, nem avul el, az anyagaihoz a későbbiekben is hozzá lehet nyúlni, használni lehet. Néhány gyülekezetből azt a jelzést kaptam, hogy a munkaprogramot azért nem vezették még be, mert az anyag megjelenésének időpontjában nekik már saját programjuk volt. Később azonban tervezik a használatát. Sajnos egyetlen jelzést sem kaptam arra vonatkozóan, hogy újszerű gyülekezeti alkalmak tervezéséhez tudtunk segítséget adni összeállításunkkal. Pedig szándékunk szerint ezt igyekeztünk szolgálni például a presbiterképzéssel vagy a házaspárok alkalmainak kidolgozásával, egy-egy szeretetvendégség programjába illeszthető prezentációkkal. Bizonyára ezek alkalmazásához még rövid idő telt el a megjelenés óta. De bízhatunk abban, hogy a bevezetés tapasztalatai megtermik gyümölcsüket, s egyre szélesebb körben, egyre több gyülekezetben egyre több anyagát tudják, akarják, tervezik felhasználni. Jellegzetessége munkaprogramunknak, hogy nem könyv formájában jelent meg, hanem CD-n. így ez az első olyan anyag egyházunkban, amelyet a modern technika eszközeinek felhasználásával adtak ki, olcsóbban, mint egy könyvet. Ma még szinte mindannyian értékesebbnek érezzük azokat az anyagokat (tartalmuktól függetlenül), melyek könyv alakban jelentek meg, mint amelyek CD-n. Néhányan ki is fejezték idegenkedésüket és a könyv forma melletti elkötelezettségüket. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ebben a formában könnyebb a sokszorosítás, egyszerűbb egyegy szakasz kinyomtatása és kézbe adása. Bennünket, az összeállítás készítőit biztat az, amivel egy lelkész testvérünk jellemezte munkánkat: „A téma jó, a kidolgozás szép." Talán nem volt hiábavaló a munkánk! S talán egyre többen találnak segítséget munkaprogramunkban gyülekezeti szolgálatukhoz. Felmérésem eredményei erre engednek következtetni, és felbátorítanak arra, hogy biztassak mindenkit: vegyék kézbe (azaz tegyék a számítógépbe), s ha eddig nem tették, ismerkedjenek az anyaggal, használják tetszésük szerint, hogy szolgálatukat segítse, és így gyülekezeteink épülését szolgálhassa az Isten háza népe című gyülekezeti munkaprogram. ■ Isó Dorottya Különös aktualitása lett gyülekezetünkben a 2009. évi ökumenikus imahét mottójául választott igeszakasznak: „...eggyé lesznek a kezemben” (Ez 37,19) Történt ugyanis, hogy miközben az egység ünneplésére készültek a világ keresztény közösségei, a Magyarországi Evangélikus Egyház egyik zászlóshajójának számító egyházközségben egymásnak estek a matrózok. Bűnös emberi természetünk egyik sajnálatos velejárója, hogy gyakran kerülünk konfliktusokba. Időnként a legszelídebb természetű ember is azzal szembesül, hogy vannak a környezetében olyanok, akikkel nehéz együttműködnie. Időnként a halk szavú ember is felemeli a hangját, és hosszútűrő felebarátaink is eljutnak arra a pontra, amikor úgy érzik, betelt az a bizonyos pohár. Törvényszerű, hogy ilyen helyzetbe azokkal kerülünk, akikkel életünk legnagyobb részét töltjük, akikkel egy fedél alatt élünk, vagy éppen egy irodában dolgozunk. Azt is tudom, hogy számos gyülekezetben előfordult már hasonló eset. Mégis megdöbbentett a hír. hogy az egyházközségem általam szeretett lelkészeinek egy része kimondta egy kollégáról: ezúttal ő a leggyengébb láncszem. Az ok egyszerű: nem tudnak vele együtt dolgozni. A hír hallatán Jézus tanítványaira asszociáltam. Bár az evangéliumok ritkán térnek ki rá, szinte biztosra vehető, hogy közöttük is voltak konfliktusok. Bizonyára nem nézték a többiek jó szemmel a Mester jobbjára és baljára törő fiatalembereket. És szinte biztosra vehető, hogy az utolsó vacsora éjszakáján, ott a fehér asztalnál is megfordult mindannyiuk fejében a gondolat: vajon ki lehet az közülük, aki annyira nem illik a csapatba, hogy még árulásra is képes? Aztán néhány óra alatt mindannyian bizonyították alkalmatlanságukat: Júdás elárulta, Péter megtagadta Jézust, és senki nem volt képes virrasztani a Mesterrel a vívódás éjszakáján. A fordulópontokon azonban a tanítványok is felismerték: csak együtt, egymást segítve tudnak leküzdeni akadályokat. Túl a golgotái eseményeken is éppen együtt volt a társaság, amikor „Békesség néktek!” köszöntéssel megjelent nekik a Feltámadott. Később, az első pünkösdkor pedig szintén együtt voltak, amikor megkapták a Szentleiket. A csapat tehát együtt volt az egyház születésekor is. Nem tudom, mennyien hallottak már a kialakult helyzetről. A konfliktus soha nem szerencsés. Még kevésbé szívderítő, amikor az egyház hajóján szolgálók között nem megfelelő a viszony. Attól félek, hogy a jövőben nemcsak a gyülekezetét oszthatja meg az ellentét, hanem a városban is rossz visszhangja lesz annak, ha elindul a sárdobálás. (Néhány éve egy másik felekezet helyi közössége már kettévált a gyülekezet vezetői közötti személyes ellentétek miatt.) A hajó tehát veszélyben van. Ha a matrózok nemcsak különböző irányba eveznek, hanem az ész nélküli csapkodásban vizet is juttatnak a fedélzetre, hosszú évekbe telhet a mentési akció, és félő, hogy sok utas a fedélzetet is elhagyja. A legszomorúbb az, hogy tudomásom szerint az érintettek meg sem kísérelték a békés egyeztetést. Pedig lehet, hogy csak le kellene ülniük és közös imádság után az ige fényében, nyitott szívvel meg kellene beszélniük közös dolgaikat. Biztos vagyok benne, hogy ha ez a beszélgetés elmarad - akármi lesz is a folytatás -, mindannyiuk lelkészi szolgálatának talán legnagyobb kudarca lesz a megbékélés megkísérlésének kikerülése. Pedig a békességet szerző Istennel minden lehetséges. Csak össze kell gyülekezni és komolyan kérni a segítségét. És ha így teszünk, várhatjuk, hogy hozzánk is belép a Feltámadott, és ezt mondja: „Békesség néktek!” ■ - Egy ember a fedélzetről -KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE Kunhalom, újkőkori ház a tájtörténeti parkban ► Érdekes kalandra vállalkozik, aki felkeresi az Archeoparkot. Egy meglehetősen újszerű ötlet alapján kialakított, többfunkciós helyszínre érkezik. Nemcsak a park nevében is rejlő archeológiával, azaz régészettel, pontosabban annak helyi eredményeivel ismerkedhet meg, hanem egyúttal skanzent és szórakoztató-, rendezvényközpontot is meglátogat. A 2007-ben nyűt létesítmény kialakításakor nyilvánvaló szempont volt, hogy minél többek érdeklődésére tarthasson számot. Miskolcot elhagyva tovább kell menni az M3-as autópályán Nyíregyháza, Debrecen felé, s Polgár után utunk közvetlenül az Archeopark mellette halad el. Szép, rendezett környezet fogadja a látogatót. A tágas parkoló végében fogadó- és kiszolgálóépületek, közöttük a messziről is látható jelkép, a székely mesterek által faragott fa kilátótorony. A parkba lépve az Alföldön még most is tucatszám található, sokszor évszázadok óta érintetlenül álló különös építmények, a kunhalmok egy rekonstruált mása néz szembe velünk. A domb belsejében kialakított kiállításból megtudhatjuk, hogy miért hozták létre ezeket a különös építményeket, milyen a múltjuk, és bepillanthatunk egy - megbízhatóan még máig sem azonosított - nép különös temetkezési kultúrájába. Megismerhetjük ezenkívül a földhalomba betelepedett növény- és állatvilágot is. Ha érdeklődésünk nem apad, időutazásunk következő állomása egy tudományos alapossággal felépített újkőkori épület lehet. A nagyjából a Krisztus előtt 5000 körüli időszakot, az Ószövetség idejét idéző ház álmélkodásra készteti az embert. Hitelesen mutatja be a kor - máig használhatónak tűnő - építési módszerét, az eleink mindennapjaiban használatos eszközöket, tárgyakat, megannyi találékonyságról, ötletességről, sokszor meglepő fejlettségről tanúskodva. Itt is szembesülhetünk vele: nincs mit szégyenkeznünk a földünkön élt ősi népek tudása, kultúrája miatt. Múltbéli sétánkat nem kell itt befejeznünk, a régészet iránt érdeklődők újabb ismereteket, élményeket szerezhetnek a park e célból kialakított további látnivalóinál. Ám ha valakit a közelmúlt érdekel jobban, megismerkedhet az alföldi építészet sajátosságaival és a paraszti kultúra kellékeivel is. Bemutatóházak és gazdag néprajzi gyűjtemény várják az érdeklődőket. Még mindig a vidéki élethez kapcsolódva, de a mába érkezve pedig felkereshetjük az istállót, ahol kicsi és nagy jószágok néznek vissza a kíváncsi látogatókra, s válnak igen hamar a gyermekek kedvenceivé. Ha szép időben keressük fel a parkot, kellemes sétát tehetünk a hangulatossá formált mesterséges tó partján. A park működtetői a gyermekekre is gondoltak: amíg a felnőttek kávéjukat kortyolhatják, ők az igényesen kialakított játszótéren élvezhetik a mozgás örömét. Igazán érdemes felkeresni tehát a Polgár városa mellett létrehozott régészeti-néprajzi és szabadidőparkot. Akár úti cél is lehet valamelyik rendezvényük - hiszen az év kellemesebb hónapjaiban se szeri, se száma a különféle programoknak - , akár csak útba ejteni is érdemes egy kirándulás egyik programpontjaként. Rég letűnt korokról szerezhetünk ismereteket, olyan időszakokról, melyekről ritkán esik szó, melyekkel az iskolai tankönyvek is eléggé mostohán bánnak. A hűvösebb évszakban is látogatható a park, igaz, akkor kisebb kapacitással, kevesebb látnivalóval üzemel. A kirándulás előtt célszerű tájékozódni, érdeklődni telefonon (52/573- 082) vagy az interneten. ■ Gyarmati Gábor Az M3 Archeopark bejárata
