Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-25 / 4. szám
„...a Tízparancsolat az emberiség közös kincse, amely bele van írva az emberi szív mélyébe, vagyis igazi sajátosságunkból következik.” Szálkák és gerendák W 3. oldal „Vajon mekkora Isten-fogyatkozást bír meg a hitünk? Látjuk őt szeretteink koporsójánál is, vagy amikor álláskeresőben már a huszadik helyen utasítanak el, vagy amikor úgy kiürül a pénztárcánk, hogy már kenyérre sem futja?” Isten a távolban 11. oldal „Történt ugyanis, hogy miközben az egység ünneplésére készültek a világ keresztény közösségei, a Magyarországi Evangélikus Egyház egyik zászlóshajójának számító egyházközségben egymásnak estek a matrózok." Palackposta, avagy üzenet a matrózoknak W 13. oldal „Mi az ökumenét megéljük” l*- 4. oldal Megosztottság: fájdalmas hungarikum !► 5. oldal A nemzet közös ihlet - Gondolatszemelvények a magyar kultúra napjára !► 8-9. oldal Nagymamák Ifr- 10. oldal Isten háza népe !► 13. oldal Fadarabok Isten kezében Az ökumenikus imahét országos megnyitó istentisztelete ► Az idei ökumenikus imahét témáját és vezérgondolatát a koreai keresztények indítványozták. Korea népe fájdalmas megosztottságban, két külön országban él. A világ keresztény híveinek a figyelmét a koreaiak Ezékiel próféta szavaira irányítják, akinek látomása volt arról, hogy Isten eggyé tesz két különálló fadarabot (Ez 37,17). Ennek a felekezeti szétszakítottságon is túlmutató egységkeresésnek a jegyében rendezték meg a nemzetközi ökumenikus imahét magyarországi megnyitó istentiszteletét január 18-án a budapesti Szent István-bazilikában; ez egyben a Biblia éve 2008 programsorozat záró istentisztelete is volt. Az ünnepi alkalmon dr. Bölcskei Gusztáv református püspök hirdette Isten igéjét, szentbeszédet dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mondott. A Biblia évének hivatalos lezárásaként D. Szebiklmre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyar Bibliatársulat elnöke mondott beszédet. Az ünnepi megnyitó istentisztelet liturgiájában a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházainak - a katolikus, az ortodox, a református, az evangélikus, a baptista és a metodista egyháznak - a püspökei, vezető lelkipásztorai vettek részt; evangélikus részről Gáncs Péter, a Déli és dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke. A liturgiában szerepet kapott az Ezékiel látomása által inspirált szimbolikus cselekedet: az Isten kezében összekötözésre váró két fadarabot a szolgálattevők a bevonulás végén az oltár elé helyezték. Gáncs Péter püspök a bűnbánati imádságban az idei imahét témájának és igeválasztásának a hátterét világította meg, és röviden szólt a koreai keresztények felekezeti szintet túllépő, nemzeti-politikai megosztottságáról. Imájában feltette a kérdést: vajon a megtérés milyen egyéni és egyházi útjaira lenne szükségünk ahhoz, hogy megérkezzünk a Krisztusban való teljes egységre? A megnyitó istentisztelet igehirdetője, dr. Bölcskei Gusztáv püspök Ez 37,15-17 alapján mondott prédikációjában tiszteletre méltónak nevezte azt a „szent, buzgó és makacs igyekezetét” amellyel koreai testvéreink kitartóan hiszik, hogy a szétszakítottság legyőzhető, és ami egybetartozik, az Isten segítségével egyszer újra eggyé lesz. A református egyház lelkészi vezetője megvallotta a bazilikában összegyűlt keresztény híveknek, hogy amikor hallotta a koreaiaktól származó imaheti téma alapötletét, nem a koreai helyzet jutott először eszébe. !► Folytatás az 5. oldalon „Hát én immár kit válasszak...?” III. evangélikus népzenei találkozó ► A szerelem és a lakodalmas hagyományok témakörére épült idén a lassan már szintén hagyományosnak tekinthető evangélikus népzenei találkozó. Szervezőinek elkötelezettségét jelzi, hogy a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban január 16. és 18. között zajlott háromnapos rendezvény záróakkordjaként megalakították a Menyegző Kulturális Egyesületet. It- Folytatás a 7. oldalon Hiányzó gyerekek ■ Lupták György Az év vége, év eleje a statisztikakészítés időszaka. Szilvesztereste és az újévi istentiszteleten hagyományosan felolvassuk, hány keresztelő, esküvő, konfirmandus volt az elmúlt évben, És persze hogy hány hittestvérünket temettük el. Mi itt Kiskőrösön összesen hetven főt kereszteltünk meg, de ebből nyolc felnőttet. Tehát hatvankét gyermeket. Az ezredforduló táján még kilencven-száz körüli volt ez a szám. Évek óta folyamatosan csökken a keresztelések száma, mert csökken a születésszám is. S megdöbbentő, ha fellapozzuk például a 21. század végének keresztelési anyakönyveit: akkoriban háromszázötven-négyszáz gyermeket is kereszteltünk egy év alatt! Szomorú a magyar karácsonyfa... Éppen a kisgyermekek hiányoznak alóla. Ott van a megszületett Megváltó, de egyre inkább hiányoznak a magyar gyerekek. 2008-ban Magyarországon kevesebb magyar gyerek született, mint roma. Hangsúlyozom, itt nem a roma gyerek a sok! A magyar asszonyok nem akarnak szülni. Lassú öngyilkosságra ítéltük önmagunkat. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének adatai szerint 2008-ban negyvenkétmillió abortuszt hajtottak végre a világban. Persze hogy nem Afrikában vagy Ázsiában! Zömük Európában és Észak-Amerikában volt. Tragikus szám. Ennyi meg nem született élet! De mondhatni így is: ennyi kioltott élet! Gianna Jessen harmincegy éves és énekesnő. Az Egyesült Államokban él. Egyike azoknak, akiknek nem akarták a megszületését, sőt mindent megtettek, hogy ne születhessen meg. De ő Isten kifürkészhetetlen akaratából mégis megszületett. 1977-ben az akkor tizenhét éves édesanyja nem akarta őt megszülni. De már későn ment orvoshoz. Akkor a következő brutális módszert alkalmazták a kórházban, Los Angelesben: az „orvos” kilyukasztotta a burkot, hogy elfolyjon a magzatvíz, helyébe pedig sóoldatot pumpált. A marási sérülésektől a magzatnak meg kellett volna halnia, és mintegy huszonnégy órán belül halva születettként hagyta volna el az anyaméhet. De csodák csodája, Gianna élve született meg. Amikor világra jött, az orvos éppen cigarettaszünetet tartott. A bába pedig nem hagyta őt meghalni, hanem átvitette a csecsemőt a koraszülöttosztályra. A kisbaba életesélyei a következők voltak: feltehetően vak lesz, nem fogja tudni mozgatni a végtagjait, nem tudja fölemelni, sem tartani a fejét. Gianna mindezt tizenkilenc éves korában tudta meg a nevelőszüleitől. A szerető gondoskodásnak és a megfelelő orvosi segítségnek köszönhetően majdnem teljesen fölépült; kissé sántít ugyan, de már részt vett maratoni futóversenyen is. Keresztény énekesként járja a világot, és mindenütt elmondja, hogy egyedül Isten kegyelméből van életünk... Szomorú a magyar karácsonyfa... Éppen a kisgyermekek hiányoznak alóla. Lux Elvira, a most nyolcvanéves szexuálpszichológus olyan asszonyokkal foglalkozik kurzusain, akik életük jelentős részét az önmegvalósításnak szentelték. Akik hosszú éveken át a karrierjüket építették, s számukra mind a házasság, mind a gyermekáldás csak akadályt jelentett. S egyszer csak hiányozni kezdett nekik egy gyermek... Ahogy Lux Elvira fogalmaz, azokat a nőket, akik nem tudják, hogy a női beteljesedés legfelső foka anyának lenni, „föl kell nevelni” A professzor asszony szerint - aki Magyarországon a téma első tudós művelője (s aki amúgy apácákhoz járt iskolába, s a mai napig, immáron ötvenhét éve monogám házasságban él!) - a szexuális szabadosság egyenes következménye az anyaság leértékelődése és a népfogyatkozás. Mert társadalmunkban az önzés és az örömszerzés mindent megelőzött. Eljátszik a szavakkal. A gyermekét váró nőre régen azt mondták: áldott állapotban van. Majd később másállapotban lévőnek, állapotosnak nevezték az anyákat. S mostanra maradt a terhes kifejezés. Áldásból - teher. Ez lett a gyermek. „Az emberek festik a hajukat, eltagadják a korukat, örökké fiatalnak akarnak látszani, és saját utódaiknak is önmagukat tekintik. Feltalálnak mindenféle kenceficét, injekciókat, hogy a szexuális habitust megőrizhessék. Pedig kevesen válnak halhatatlanná a művészetük vagy munkásságuk által; az ember valódi halhatatlansági tőkéje az utód” - nyilatkozta nemrégiben a Magyar Nemzetben. Kormányunk éppen most szeretné egy új törvénnyel közel egyenlő jogi szintre hozni a házasságot és az élettársi kapcsolatot. Pedig kimutatható: az élettársak alig vállalnak gyereket! Az ilyen kapcsolatokra sokkal inkább jellemző a gyakori abortusz, az élettársi kapcsolatban élők egyéni és társadalmi elkötelezettsége is alacsonyabb szintű - mert nincs olyan súlya a felelősségnek, ebből könnyedén ki lehet lépni, mint egy megunt ruhából. A jövő karácsonyfája alatt nagypapák és nagymamák fogják megajándékozni egymást kötött zoknival, meleg mamusszal. De lesznek-e fiatalok, akik kitermelik a nyugdíjukat?
