Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-06-28 / 26. szám

12 m 2009. június 28. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Ki legyen a párom? „A gondviselő Isten megadja az erőt, hogy a másokfelé való megnyílás so­rán kapott sebek, fájdalmak igaz­gyönggyé alakuljanak. Az élet maga is olyan, mint egy zarándoklat, folya­matos úton levés, Isten pedig irány­jelzőket helyez el az élet ösvénye szé­lén, amelyek segítséget adnak a helyes irány követéséhez, csak észre kell venni őket“ (El Camino) Napjainkban a fiatalok gyakran arról panaszkodnak, hogy nagyon nehéz megtalálni az „igazit” a „nagy őt”. A fiúk azt mondják, hogy a lányok fi­gyelmetlenek, csak magukkal törőd­nek, a lányok azt, hogy a fiúk éretle­nek, nem lehet komolyan venni őket. Az ember örök vágya, hogy boldog legyen, és megtalálja a párját, a hoz­zá leginkább illő társat. De mit jelent a boldogság, és hogyan találjuk meg azt a partnert, akivel valóban boldo­gok tudunk/tudnánk lenni? A párkeresés, párválasztás az élet egyik legizgalmasabb és legmeghatá­rozóbb élménye. Ráadásul kétoldalú! Mindkét nem, mindkét fél kölcsönös érdeklődése és érzelmi elköteleződé­se szükséges hozzá. Előfordul, hogy az egyik féinek nagyon megtetszik a má­sik, de fordítva ez nem igaz. Erre a helyzetre vonatkozik a nagyon szem­léletes magyar mondás: „Ne fuss olyan szekér után, amelyik nem vesz fel!” Viszont milyen szépen és ponto­san fogalmaz a népdal! „Hát én im­már kit válasszak, virágom, virá­gom? / Te engemet, én tégedet, virá­gom, virágom.” A párválasztás teljes folyamatában meghatározó a másik „felfedezése” az első találkozás, az első pillanatok, a kezdeti benyomások. Erre mond­juk, hogy „meglátni és megszeretni” Tudjuk, hogy a vizualitásnak a kap­csolat első, döntő pillanataiban igen nagy szerepe van! Szerelem... első pil­lantásra! Tetszik a másik, úgy, ahogy van. A keze, a szeme, az arca, a ha­ja, a teste, a mosolya, hosszasan so­rolhatnánk, hogy kinek mi ragadja meg a figyelmét, mi a fontos, mi a legfontosabb a számára. Az is fontos, hogy milyen a mi ide­álunk. Ez a kultúra terméke. Sokszor egy vágy vagy nem tudatosított, rej­tett tényezők is alakítják. (Például olyan férfit szeretnénk, aki jó apja lesz a gyerekeinknek, mert az ideált egy korábbi élmény provokálja.) Nemrég megjelent egy tanulmány Arcvonások hasonlósága közvetíti a párválasztást címmel, amely abból a hétköznapi tapasztalatból indult ki, hogy a párok hasonlítanak egymás­ra az intelligenciát, a fizikai vonzerőt, a társadalmi státust és bizonyos sze­mélyiségjegyeket illetően. A kutatás szerint a párok sokszor tudatosság nélkül, de keresik saját magukat a másikban. Ezt nevezték a SZÓSZÓRÓ „ Sa'V Rovatgazda: Balog Eszter kutatók genotípusos illesztésnek, amely egy genetikailag kódolt önfel­ismerési és önkivetítési folyamat eredménye. Felmerült azonban az is, hogy a párválasztásban, a párkeresésben a genetikai tényezőkön kívül igen nagy szerepe van a kora gyerekkori tanu­lásnak, megfigyeléseknek, a családi mintáknak. A kilencvenes években folytatott kutatások eredményei sze­rint a harmonikus, jól működő csa­ládokban akkor stabil a kapcsolódás, ha a partnerek párjukat úgynevezett minta, modell alapján választották ki. Mintául a gyerekkorban bevésett emlékek, az ellentétes nemű szülőről szerzett tapasztalatok szolgálnak, ezek szerint történik az előhívás, a partnerrel történő összehasonlítás. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen hason­lítania kell a partnernek az apára, az anyára, de valami külső vagy belső hasonlóság az esetek döntő hányadá­ban kimutatható. Nagyon érdekes, hogy mind a fér­fiak, mind a nők kedvelik a másikban a szimmetriát. Szeretik, ha a másik ar­ca szimmetrikus. A férfiak válaszaiból az derült ki, hogy vonzóak számukra az úgynevezett nőies (ösztrogén jelle­gű) arcok, a teltebb szájszél, a kis áll, a barátságos, kedves, nagy szemek, míg a nők sok esetben, de nem min­dig, jobban kedvelik az erősebb, fér­fiasabb (maszkulin) arcjellemzőket, a határozott állat, a magabiztos arcot és szemöldökívet. A külső jellemzőkön kívül persze igen fontosak a belső tu­lajdonságok, a lelki tényezők, valamint a társadalmi státus, a képzettség meg­ítélése is. Nem szabad megfeledkez­nünk a szerelemről sem, amely nagy ajándéka az életnek. Mint látható, izgalmas dolog a párválasztás és az azt követő esemé­nyek, amelyeket megjósolni nem le­het, de tudatossággal elejét lehet venni számtalan ballépésnek, csaló­dásnak és konfliktushelyzetnek. „Minden a párjával illik össze. A párunk pedig olyan, mint mi va­gyunk, abban az értelemben, hogy hasonló. És mennyire hasonló két ci­pő, amely egy pár? Lényegileg. A leg­fontosabb dolgokban megegyeznek.” (Paeli Suutari) Keresni és megkeresni a párunkat önismeret-fejlesztés is egyben. Nagy feladat, de megéri, mert ha eredmé­nyes, egy életre szól. ■ CSERNYIKNÉ DR. PÓTH ÁGNES Lelkészcsaládok találkozója a déli kerületben Jó hangulatú közösség- és léleképítő együttléten vehettek részt a Déli Egy­házkerület lelkészei családtagjaikkal együtt a Bonyhádi Petőfi Sándor Evan­gélikus Gimnázium­ban és Kollégium­ban. A június 18. és 20. között megren­dezett találkozó programjában - me­lyen több mint szá- . zan vettek részt - egyaránt szerepeltek sportesemények, kö­zös éneklés, beszél­getés és elcsendese­­dés. Az együttlét má­sodik napjára szer­vezett kiránduláson a lelkészcsaládok szó szerint bejárták Tolnát-Baranyát a Bonyhád-Mohács-Magyarbóly-Siklós-Harkány-Villány útvonalon. ■ S. A. Egyházmegyei csendesnap fiatal szemmel Az elmúlt évek hagyományaihoz ha­sonlóan idén is hívtak bennünket egyházmegyénk pünkösdhétfői csen­desnapjára. Az összejövetelt ez évben Tordason rendezték meg. Eddig még soha nem éreztem késztetést arra, hogy részt vegyek ezen a találkozón, talán mostanra ér­tettem meg, hogy mi is a szerepe. Be­vallom, megfordult a fejemben, hogy odaérkezéskor egyből haza is indul­jak, de aztán a pozitív élmények ha­tására lemondtam erről a tervemről. A hívogató szó, a kedves fogadtatás és vendéglátás mind megerősítettek abban, hogy ottmaradjak. A templomi előadások alatt meg­ismerkedhettünk a tordasi gyüleke­zet életével és a templom történeté­vel. Különösen tetszett, hogy egyes falvakban mekkora összetartással dolgoznak a tagok a gyülekezet épí­tésén. Az előadásokat kivetített ké­pek kísérték, ez az élményeket még jobban fokozta. Ebéd után a temp­lomba visszatérve játékos program keretében megismerkedhettünk az egyházmegye gyülekezeteinek építő munkájával. Érdekesnek találtam ezt a módszert, mert nem egy sablonos előadást hallottam. Nagyon örültem, amikor fiatalokat pillantottam meg az oltár előtt. Egy színdarabbal készültek, amely felhív­ta a figyelmet Isten igéjének fontos­ságára. Rámutatott arra, hogy Isten igéje nemcsak az idősebb korosztály­nak szól, hanem nekünk is. Fontos­nak tartom, hogy vallásunkat ne úgy éljük meg, mint valami szégyellni va­ló tényt, mint olyasmit, ami „nem di­vatos”, hanem magunk jöjjünk rá Istentisztelet következett ezután, amelyen az öt lelkész együtt osztott úrvacsorát. Jó volt látni, hogy sokan részesültek az Úr szent vacsorájában. arra, hogy Isten létezik, és odafigyel ránk. Mindenképpen több progra­mot szerveznék az ifjúságnak, kihasz­nálva minden alkalmat, többek kö­zött a csendesnapokat is. Úgy gondo­lom, hogy megfelelő motivációval mozgósítani lehetne a korosztályom­­belieket. A csákvári gyülekezet énekkara jó példa volt arra, hogy fiatalok és idő­sek tökéletesen együtt tudnak mű­ködni. Az evangélikus énekeket le­nyűgözően kísérte Szebik Attila or­gonajátéka. A rendezvényt és a résztvevőket Szarka István esperes áldotta meg. Mély nyomot hagyott bennem egy idős néni^áldása is, amelyet versben olvasott fel a gyülekezetnek. Isten igéjével feltöltődve, fantasz­tikus élményekkel gazdagodva száll­tunk fel a buszra. A hazavezető úton ébredtem rá arra, hogy életemet Is­ten szolgálatának szeretném szentel­ni. „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül!” (Zsolt 34,9) ■ Török Daniella Álomsúly - a Bibliával Isten parancsolatának tartja Steve Reynolds lelkipásztor, hogy megsza­baduljunk fölös kilóinktól. „A Szent­írás megmondja nekünk, hogyan ma­radhatunk egészségesek, és ehhez hozzátartozik az egészséges testsúly is” - hangsúlyozza a lelkész. Reynolds maga korábban kétszáz­ötven kilót nyomott, és túlsúlya mi­att cukorbeteg lett. Erőfeszítései nyo­mán időközben leadott negyven­­nyolc kilót. Bevallása szerint bevásár­láskor Isten segítségét kéri a követke­ző szavakkal: „Istenem, add, hogy ke­rüljem a zsíros és egészségtelen fi­nomságokat!” Úgy gondolta, hogy a fogyás során szerzett tapasztalatait tovább kell ad­nia gyülekezetének. A hitnek kulcssze­repet szánt, mert úgy vélte, hogy „a fo­gyás során keletkező ürességet Isten szavának kell betöltenie, különben az egész nem működik”. Washingtoni gyülekezetének ezer tagja közül százötvenen - tizenöt fős kiscsoportokban - sikerrel végezték a lelkészük által szorgalmazott „bibliai diétát”: sok vizet kellett inniuk, a javas­lat szerint a reggeliig már egy litert, le­hetőség szerint részt kellett venniük a gyülekezet tornacsarnokában tartott fitneszprogramokon, és kalóriasze­gény ételeket kellett fogyasztaniuk. A projektet az egészséges életről szóló előadások tették még teljesebbé. Reynolds azt szeretné, ha a modellt más amerikai egyházakban is beve­zetnék. M Az ideaSpektrum híre alapján Pihenőkert a gimnázium udvarán Pihenőkertet avattak május 22-én a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium udvarán. Ónodi Sza­bolcs, az intézmény igazgatója azért tartotta fontosnak a kert kialakítását, mert a kollégiumot sportpályák ve­szik körül, és hiányzott egy olyan hely, ahova a fiatalok elvonulhatnak gondolataikkal. Két éve megvásá­rolták a kollégium melletti magánker­teket, és tavaly ősszel elkészültek a pi­henőkért tervei.- Ősszel még reménytelennek tűnt az ötlet megvalósítása - jelen­tette ki Ónodi Szabolcs. - Aztán nyílt egy lehetőség: pályáztunk a fenntart­ható környezetbarát iskola prog­ramra, és nyertünk. így elegendő lett a pénzünk az eszközökre, a föld­gép munkájára és a növényzet meg­vásárlására. De nagyon sok támoga­tást is kaptunk. Például egy ottani szimpatizánsunk jóvoltából hatvan tonna követ hozhattunk el Erdő­­smecskéről jutányos áron. Össze­sen ötszáz szülőt szólítottunk meg le­vélben. Volt, aki szállítóeszközzel, volt, aki fizikai munkával segített. Di­ákjaink is segédkeztek, így — némi túlzással - két hét alatt felépült a kert. A növények gondozását kell még megszerveznünk. Száznegyvenfajta évelő növény található itt, az automa­ta öntözőrendszert is napokon belül beüzemeljük. A kertet Sikabonyi Miklós tervezte.- Ez a pihenőkert akár oktatási cé­lokra is alkalmas - mondta. - A kis kerti pavilonokban tanítási órákat is le­het tartani. A növényzet jelentős része Magyarországon is őshonos, így bio­lógiaórákon meg lehet ismerkedni velük, akárcsak a környékről idekerült kőzetekkel. Hazánkban sajnos nem jel­lemző, hogy ilyen parkokat hozzanak létre oktatási intézményekben. A bonyhádi gimnázium pihenőkertjének megtervezése különleges feladat és egyben megtiszteltetés is volt szá­momra - fogalmazott a tervező. ■ Máté Réka felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents